Elsősorban meg kell jegyeznem, hogy nekem mit jelent a horror. Tinédzserként én horror-vonalon olyan filmeken nőttem fel, mint a Rémálom az Elm utcában, Texasi láncfűrészes mészárlás, Aliens, Poltergeist, vagy a Hellraiser. Ha ezt veszem alapul, akkor ez a könyv az elvárásaimnak csak egy nagyon kis szeletét tudta teljesíteni.
Épp ezért nagy bajban vagyok az értékeléssel, mert ismételten egy olyan könyv, amivel nagyon kevés közös metszésponton találkozott csak az ízlésünk.
A helyzet az, hogy ebben a könyvben minden horrornak van titulálva, amiben valami furcsa dolog történik vagy valaki fél valamitől/valakitől. Legyen az egy kutya, egy papírpohár, vagy egy bizonyos dallam. Engem viszont ez semmilyen formában nem rémisztett meg, sőt, inkább röhejesnek gondolom a műfaj effajta megközelítését.
És pontosan ez a baj, ugyanis ebben a kötetben nagyon kevés olyan író van, akik meg bírták birizgálni az ingerküszöbömet.
Ők is inkább a nagy öregek, Barker, Martin, King, illetve az újabb generációk közük Hill és Brite. És ennyi.
A kötetben szereplő írások zömét annyira szenvtelen arccal olvastam végig, mintha egy ételreceptről lenne szó.
Az egyetlen, akinél a zsigeri erőszak átadása működött (amiről persze tudom, hogy nem egyenlő a horrorral, de nálam szinte csak ez működik), az Clive Barker írása, félelmetesen őrült a fickó, épp ezért imádtam ezt a novelláját. Martin írása is kellően feszült volt, bár a végét szerintem csúnyán elrontotta, illetve még King írása is inkább egy szatírának hangzott és nem horrornak, sokszor felnevettem a fekete humorú abszurditásán. Hill inkább urban fantasyt írt, Brite meg annyira mocskos és perverz, hogy már csak ezért is végig kellett olvasnom.
Szóval így ennyi. Ha ez lenne az újhullámos „modern” horror irány, akkor sajnos az én ízlésemnek megfelelően nagyon rossz irányba indult el ez a zsáner. Vagy az én ingerküszöböm lett már olyan magasra téve, hogy keményen neki kell rugaszkodni, ha valaki át akarja ugrani, ezt nem tudhatom, nyilván ez is benne van. A feljebb felsorolt írókon kívül, a többi írásra már nem is emlékszem. De hogy szerintem egyik sem horror volt, abban biztos vagyok.
.
Talán 4 vagy 5 helyesírási hibára bukkantam rá, egész jó arány.