Nehéz egy ilyen „strandkönyvet” csillagozással értékelni. Önmagában vidám, szórakoztató, van benne komoly mondanivaló is, de azért nem egy csúcsirodalom. Kicsit olyan, mint a német humoros sorozatok.
Elisabethet 70. születésnapja alkalmából döbbenetes meglepetés éri: három lánya úgy dönt – nélküle, felette, helyette, megkérdezése nélkül –, hogy itt az ideje, hogy feladja saját életét, saját lakását, és bevonuljon egy – a lányai által kiválasztott – idősek otthonába. Elisabeth tiltakozna, hiszen sem szellemileg, sem fizikailag nem érzi magát úgy, hogy felügyelet alá kéne őt helyezni, élvezi a nyugdíjas életét, táncolni, kirándulni jár, önálló és boldog. De egy balesettel hirtelen elveszíti a tiltakozás lehetőségét. Kórházba kerül, és mire onnan kiengedik, a lányai már fel is számolták a lakását és az életét. Leírták.
Elisabeth kilátástalannak látszó helyzetbe kerül. Ráadásul az otthon vezetőnője „pikkel” rá, és megpróbálja rábeszélni a családot, hadd helyezze át a „renitens” nénit a demens osztályra, ahonnan nincs visszaút – ez a vezetőnőnek is, a családnak is anyagi hasznot jelentene. Nincs más hátra, mint megszökni. De ehhez pénz is kellene. Szerencsére akad még néhány „bűntárs” az otthonban, sőt, vannak külső segítők is. Sok-sok bonyodalom után végül az epilógusból derül ki, hogy spoiler.
Kicsit túlbonyolított a cselekmény, az ember már alig várja, hogy mi lesz a vége. De persze elég gyerekes lenne, ha egyszerűbbre venné a történetet. Kicsit persze mesés a történet, de sok-sok humorral meséli el, többször is hangosan felnevettem. Jópofa a szövege, könnyen és jól olvasható.
Könnyed és jópofa annak ellenére, hogy alapjában véve szomorú dolgokról szól. Felnőtt gyerekekről, akik lepasszolják az anyjukat, mert attól tartanak, később esetleg rájuk szorulhat majd, akik úgy viselkednek az anyjukkal, mint egy neveletlen, haszontalan gyerekkel, és akik képesek lennének bedugni akár egy zárt részlegre is az anyjukat, csak hogy szabaduljanak a „gondtól”. Szól az elvesztegetett életről, elvesztegetett lehetőségekről – de emellett arról is, hogy mindig van második lehetőség! Szól az öregségről, annak minden nehézségével és szépségével – igen, szépségével! Még akár a szerelem is rátalálhat az öregekre… És szól persze a halálról is.
Az idősotthon erősen karikírozott, de miután évekig jártam egy jónevű fővárosi idősek otthonába, nagybátyámat látogatni, sajnos annyi rossz tapasztalatot gyűjtöttem, hogy én simán elhiszem, vannak ilyen otthonok IS, vannak ilyen kétszínű, sunyi, hataloméhes vezetőnők IS…
