Ahogy elkezdtem olvasni, még semmi extra nem volt benne. Aztán ahogy egyre inkább haladtam előre úgy vonzott még jobban magába a kötet. Egy ültő helyben el is olvastam cirka 300 oldalt, s annyi információval és ténnyel gazdagodtam, hogy úgy éreztem kell egy kis pihenő, hogy a maradék oldalakat is fel tudjam fogni ép ésszel. Hihetetlen, hogy mennyire tudja Ella mozgatni a szálakat, ahogy a karakterek szájába adja a mondatokat és ahogy a gondolataikat irányítja. A kötet eleje egy idillinek éppen nem mondható, de annál inkább titokzatos légkört árasztó hétköznapi, szürke jelenetek összessége. Majd jön az első csavar és beszínezi az egész cselekményt, nemcsak színekkel látja el, de átmenetekkel is. Úgy színezi meg a lapokat, mint ahogy más fűszerezi az ételeket. Nemcsak Nora kap egy sejtelmes bemutatkozást, hanem Matt is, aki sokaknak már ismerős lehet. De ha mégsem az, akkor ajánlom, hogy mielőtt elkezditek Az indítékot olvassátok el Jesse Keller történetét is, amit megtalálhattok a Sors-Fordító regényben. Ezután a kis kitérő után visszaevezve Az indítékra, már az első oldalak után világossá válik, hogy ez bizony egy hamisítatlan Ella Steel regény lesz. Nemcsak mozgalmas, titokzatos, de homályos is, ami csak még inkább szítja a kedélyeket. Az írónő ebben a regényében a mérgező kapcsolatokra és önmagunk megtalálására helyezi a hangsúlyt. Kiutat mutat, s közben szórakoztat, s kikapcsol.
Megadja a kezdő löketet, ami elindíthat minket a világosság felé vezető úton. Beléd veri, hogy igenis küzdeni kell, nem szabad feladni önmagukban és még a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút, nem szabad emellett behódolni sem. Nem szabad azt mutatni, hogy gyengék vagyunk, mert igenis monumentális erő lakozik bennünk. S ha te nem állsz a sarkadra és nem törsz ki a ketrecedből, aki ki fog? Nincs senki aki segíthetne, hiszen te magad vagy a saját sorsod kovácsa.
Te vagy az, aki irányítod a saját sorsod, s te vagy az, aki megálljt parancsolhat a legnagyobb gonosznak is. S ha ez még nem lenne elég komoly, akkor a családon belüli erőszak is előkerül, mint fontos téma és itt sem hagy vélemény nélkül, megmutatja, hogy igenis van kiút. Csodálom érte az írónőt, hogy ilyen mélységekben tud beszélni a dolgokról és a karakterein keresztül segítséget nyújtani. A kötet másik nagy csomópontja az, hogy kik is vagyunk, s hogy megtaláljuk önmagunkat az álca és a hazugságok mögött.
Mi magunk vagyunk azok, akik ezt tudhatják, s igenis elő kell bújni a függöny mögül és büszkén felvállalni azt, akinek születtünk és aki az út során lettünk. Legyen ez fájdalmas, illetve lelkiismeretet csökkentő lépés. Mindezek mellett az írónő az alvilág mocskát és az érzelmeket is belekeveri a játszmába. Mert igen, Az indíték egy játszma, az ész és a szív hátborzongatóan tökéletes tánca, ahol a tét a boldogság és a láncaink elhagyása. Mindezt egy olyan közegben alkotja meg Ella Steel, ahol boldog pillanatok, meglepő fordulatok és könnyes viszontlátások is előfordulhatnak.
A szemünk előtt születik újjá az a pillangó, aki kis zöld bábként kezdte, s a lelkünkben nyílik ki az a virág, aminek a szirmait letépkedték. Nem mondom, hogy könnyed olvasmány, mert az eddigi Ella Steel kötetek közül eddig ez a legveszedelmesebb, a legkiszámíthatatlanabb, de egyben a legszerethetőbb is. Nemcsak az új karaktereket ismerhetjük meg, hanem a régiek is visszatérnek egy-egy fejezet erejéig és reménnyel töltik meg a lapokat.