A ​sötétség városa (A Fekete Város krónikái 1.) 83% 462 csillagozás

Pár évvel ezelőtt, már olvastam a történetet.
Nem is olyan régen a harmadik kötettel végeztem, de takarításnál a kezembe került és úgy éreztem, csak bele kukkantok megint. Ennek az lett a végeredménye, hogy elolvastam a könyvet újra. :)

Maga a történet tetszett. Nagyon szépen felépített világképet kapunk, egy hanyatló társadalomról. Rengeteg szereplőt megismerhetünk és folyamatosan bontakozik ki előttünk a múlt egy – egy apró részlete.

Főhőseink szerethetőek, főképpen Natalie. Ő és Ash szerelme nagyon érdekesen alakul, ahogy az egész cselekmény szál bonyolódik, úgy komorul a hangulata is a történetnek.

Ugyan nem kedvenc (még), de folytatni fogom mindenképpen. Ajánlom!

Ha érdekel a véleményem erről a könyvről az alábbi linkre kattintva tudod megnézni az összegző videót: https://www.youtube.com/watch…

A sötétség városa disztópia. Ám ez a besorolás kevés ahhoz, hogy leírjuk, amit ez a könyv takar.
Nemcsak csodaszép, lírai szerelmi történet, de egyértelmű társadalomkritika, politikai bírálat, égető problémákra történő figyelemfelhívás.

Érdekfeszítő, izgalmas, néhol kegyetlen könyörtelenséggel megírt története emberek és sötétfajzatok harcának, cseppet sem titkolt utalással a faji hovatartozás, szegregáció, etnikai tisztogatás témaköreire. A párhuzam a fasiszta német nacionalizmussal, zsidók gettókba szállításával, a Berlini fal felállításával egyértelmű. A Sötét város lakóinak nagy része éppolyan gyűlölettel viseltetik a Sötétfajzatok iránt, mint anno a zsidókkal tették azt, s varrnak minden bajt egyértelműen a nyakukba. A köztük lévő feszültség, a gyűlölet szinte tapintható, már érezni a kitörni készülődő vihar szelét. Kölcsönös gyűlölködés, indulat feszül mindkét oldalon – és tegyük hozzá: talán nem is annyira ok nélkül.
Ebben az ellenséges, indulatos közegben lobban lángra két ellentétes oldalon álló fiatal szerelme, amely a politikai háttér ellenére mégis a könyv központi témáját képezi. Ash és Natalie küzdelme önmaguk, majd a társadalom ellenvetése és bírálata ellen rendkívül életszagú, hiteles, a beteljesülés az egyik legszebb szerelmi történet, amit mostanában olvastam, csókjeleneteik pedig mindenképpen emlékezetesek maradnak.
Ám ami engem végképp lenyűgözött és elvarázsolt, az a világ, melyet Elizabeth Richards a történet köré felépített. Nemcsak egy új államot, egy új várost, egy új társadalmi felépítést képzelt és írt le, de megalkotott egy teljesen új mitológiát és vallást, amit olyan lírai, olyan költői módon jelenít meg a regényben, hogy végérvényesen a szerelmese lettem – többek között – Zanthia és Aegeus legendájának.
A könyv nyelvezete, stílusa magával ragadó, igényes, gyönyörűen megfogalmazott mondatok sokasága. A fordítás példaértékű, zseniálisan átemelt, választékos.

A sötétség városa az egyik legnagyszerűbb disztópia, amit mostanában olvastam. Az első oldal után már érezni lehetett: ez az a fajta könyv, amit nem engedsz ki a kezedből egyhamar és sajnálod, ha egyszer a végére érsz. Én mindenesetre legszívesebben elölről kezdeném…

Bővebben a könyvről és a karakterekről, valamint a Sötétfajzatok fajtáiról:
http://roni-olvas.blogspot.hu/2013/09/elizabeth-richard…

Nem volt rossz, nem volt rossz, de valami hiányzott, ami miatt nem vagyok maradéktalanul elégedett. A könyv érdekes, gyorsan olvasható. Műfaját tekintve disztópia, tehát biztosak lehetünk, hogy a bemutatott világ sötét, komor, kilátástalan. Megtalálható benne a fajgyűlölet, a sötétfajzatok gettóba zárása, ellehetetlenítése, az emberek manipulálása a hatalom részéről, az agymosás, a szűk politikai elit és az őket kiszolgáló elvtelen karrieristák viszonylagos jóléte és a nagy tömegek nyomora, az „oszd meg és uralkodj” elve, a megkülönböztető karkötő kötelező viselése, a kijárási tilalom. Ugye volt már példa ezekhez hasonlóra a történelem során? Hiányoltam az előzményeket, és hogy miért alakult ki ez a fajta „világrend”. Mivel sem az emberek, sem a sötétfajzatok többsége nem volt szimpatikus, ezért jobbára csak külső szemlélőként figyeltem az eseményeket. Talán a későbbiek során egyértelműbb lesz, hogy kikért szoríthatók. Az utolsó pár oldal nagyon izgalmasra sikerült. És, hogy még valami pozitívumot írjak: Natalie és Ash románca meglehetősen szenvedélyes, és időnként szó szerint szívdobogtató:)

„Az eszem azt mondja, hogy ez veszélyes játék, és el innen, a szívem azonban itt tart.”

Trilógiaindítónak jó, reménykedem benne, hogy ki a végére igazán ki fogja forrni magát a történet.
Agykikapcsolódásnak dettó jó, hisz’ a cselekmény pörgős, egyáltalán nem kell rajta agyalni.
Megtehetném, hogy elkezdem sorolni a hibáit (mert azért van neki nem egy-kettő), de azt majd megteszi más, én most nem. Szimplán azért nem, mert egyébként meg tetszett.

Blogbejegyzés: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2019/10/elizabeth-r…

Na ez tetszett:)Bár helyenként vannak hibák, furcsaságok benne, nagyon olvastatta magát. Számomra újszerű vilagot hozott létre, sok uj lénnyel, amikről nekem hianyzott egy kicsit bővebb leírás. sok izgalommal és történéssel. Asht nagyon bírtam. Én végig úgy gondoltam hogy Tiszta Rózsa nő… A vége kicsit sok volt, de osszesegeben ez egy jó könyv, ami kikapcsolt:)
@szilvamag nagyon szépen köszönöm:)

Majdnem tökéletes.
Bizonyos helyzetekben azt éreztem, hogy túllőtt a célon az írónő. Nem volt meg az egyensúly egy-egy jelenetben, és az ilyen helyzetekben a szereplők reakciója nekem irreális volt. Szerencsére ez nem volt olyan sokszor, hogy elvegye a kedvem az olvasástól és az összkép továbbra is igencsak pozitív.
Nagyon jó kezdő kötet, nagyon eredeti történet.
Vannak még kérdőjelek számomra, hiányzik egy jó adag előzmény, remélem majd a következő részekből kiderül.
Ja, és nagyon gáz, hogy csak a vége felé jöttem rá, hogy Tiszta Rózsa férfi?

Különleges a lapokon megelevenedő világ, amelyet az emberek, a sötétfajzatok, illetve korlátozott számban a két faj egyesüléséből született utódok, a sötétfajzat félvérek népesítenek be. Egyszerre sötét és komor, illetve magában hordozza az elnyomást, a korlátlan hatalmat, az ellenállást, a megváltozhatatlant és a változás lehetőségét, de legfőképpen a reményt.
A fülszöveg alapján nagyon is rózsaszínnek tűnő szerelmet maga a világ generálta a törvényeivel és akaratlan eseményeivel, tette gyötrelmessé és kormozta be annyira, hogy mégse éreztem olyan cukormázasnak, mint számítottam rá. Igazság szerint a történet már a kezdeteknél magával ragadott, a váltott nézőpontú fejezetekből már a kötet elején nyilvánvalóvá válik, hogy mind a félvér fiúnak, mint pedig a Natalie-nak is megvan a maga problémája és titkolni valója. Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy magával sodort ez a komor világ és a felbukkanó érzelmek sokasága.
Nem, a regény korántsem tökéletes és hibátlan. Natalie hol az őrületbe kergetett, hogy az elismerésemet vívta ki, Ash vívódása és hezitálása ugyanilyen hatással volt rám, annak ellenére, hogy az indokait teljességgel elfogadtam. Első regénynek azonban nagyon is színvonalas és legalább olyan vagány, mint az írónője. :)
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2013/10/elizabeth-richar…

Hűha! Ez igen! Ez a könyv elkápráztatott, megpuhította a szívem, felkavart, megborzongattatott…. És miért nem szólt senki, hogy a Sötétfajzatok vámpír és vérfarkas keverékek? O.o Mié'?
Több száll van. Kezdjük a kedvencemmel, a szerelmi szállal! Most megemlítem, hogy talán eddig ez a legjobb, legédesebb, legtisztább kapcsolat amivel eddig találkoztam. A szereplők nem nagyon állnak ellen, egyből elfogadják sorsuk. Két lemeztelenedet lélek, akik mindent odaadnak érte, őszinte és TELJES bizalom első perctől! Persze itt is van gubanc… De még milyen! ;) Két csaj egy pasiért…. :))))))
De ott van a két faj közötti erős viszályok, ami alkotja a történet mozgatórugóit. Csavaros, ötletes ès bizarrrr. Mindenkiben kételkedsz egy adott ponton, már semmin sem lepődöl meg, még, ha közben inkább becsuknád a szemed és elfelejtenéd miközben kidobnád a taccsot…
A világ…. Borzalmas, gyomorforgató helyzetek és mégis lenyűgöző!
Le a kalappal az Írónő előtt, mert két olyan ellentétre épített mindent és nagyszerűen hozta össze! :) Persze volt pár olyan kezdő Írónő hiba, amiken nagyokat mosolyogtam. :D
És @perpetua én csak ajánlani tudom, ha valami nagyon édesre, aranyosra és borzasztóra vágysz! :)
Apszolútebkedvenc! :DD
Bővebben: Erről írni kell! :)

Meglepően jó volt és nagyon tetszett! :)
Aggódtam, mert mostanában nem jönnek be a YA könyvek és már a disztópia szerűségektől is falra mászom, de ez mindkét kategóriában megütötte a mércét.
Érdekes társadalmi és világ felépítés, jó karakterek és folyamatos, izgalmas cselekményszál. A hangulat is sokszor komor volt, folyt a vér is, volt sok kegyetlenség, a szerelmi rész nem volt túlzó, inkább szép és elfogadható…na azért csak nem tudta megállni az írónő, hogy belehozzon spoiler .
Ami nálam kicsit lehúzta fél csillaggal, hogy néha olyan furcsán alakultak a szituációk, teljesen irreálisan, persze tudom, hogy azért, hogy konfliktus helyzet alakuljon ki, de akkor is zavart és kicsit elvett az élvezhetőségéből.
De ezen kívül minden klappolt. Kellemes kikapcsolódást nyújtott a könyv és nemsokára sort kerítek a folytatásra is!