Amíg ​a lányod voltam 92 csillagozás

Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam

Janie Jenkins szexi, okos, és nemrég szabadult a sittről. Évekkel ezelőtt a lányt az évtized perében elítélték anyja meggyilkolásáért. Ártatlanul ült, vagy mégsem? Az anyja gyönyörű volt, gazdag és elviselhetetlen. Úgy játszott a férfiakkal, ahogy macska az egérrel. Valaki brutálisan végzett vele, és Janie nevét írta fel vérrel a holttest mellé. Szabadulása után a lány megfogadja, megtalálja anyja valódi gyilkosát…
A nyomok egy Dakota állambeli porfészekbe vezetnek, ahol mindennek és mindenkinek története van. Egy kifakult fotó, egy elhagyott ház, egy gyűrött napló – mindösszesen ennyi maradt a lányra az anyai örökségből, ám ez is éppen elég ahhoz, hogy mindent összezavarjon.
Janie egy dologban biztos: gyűlölte az anyját. De hogy megölte volna?
Az álmos kisváros sötét titkokat őriz, és a médiával, a rendőrséggel és egy nem akármilyen rosszakaróval a nyomában Janie kénytelen időben leleplezni magát, ha nem akarja újra ő elvinni a balhét…

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Libri, Budapest, 2015
444 oldal · ISBN: 9789633107225 · Fordította: Nagy Gergely
>!
Libri, Budapest, 2015
444 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633106051 · Fordította: Nagy Gergely

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Janie Jenkins


Kedvencelte 1

Most olvassa 11

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam

Az eleje még teljesen rendben volt, csodálkoztam is, hogy miért kapott a molyon csak 68 %-ot, de ahogy haladtunk előre a történetben, megértettem. Az, hogy nem nagyon voltak benne érzelmek még talán szintén érthető is volt, Janie a börtönben kikészült, szeretet nélkül nőtt fel, aztán még börtönbe is került az anyja meggyilkolásáért, ezért a könyv is úgy volt hiteles, hogy Janie/Rebecca is érzelemnélkülivé váljon. De valahogy tűz sem volt az egészben.
Ha a könyv thriller, akkor legalább feszültnek kellett volna lennem, izgulnom kellett volna, utálnom kellett volna valakit, de senkit nem tudtam sem szeretni, sem utálni, sőt volt egy rész, ahol annyira unalmas volt, felesleges dolgok oldalakon át, hogy majdnem letettem.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.nl/2016/01/elizabeth-little-a…

3 hozzászólás
>!
mate55
Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam

Fájdalmasan kiszámítható, bántóan ostoba, unalmas krimi lett Elizabeth Little könyve, ami semmit sem tud kezdeni az alapvetően érdekes felütéssel. Története nagyjából húsz oldalig volt figyelemfelkeltő, mikor bepillantást nyertem a múltba, ezt leszámítva viszont teljes lett az érdektelenségem. Mert, ezután kaptam egy harmatgyenge történetet, ami próbálja megmagyarázni az anyja meggyilkolásáért elítélt, majd szabadult lány nyomozásának eredményeit, de nyoma sincs a zseniálisan felépített, nyomasztó puzzle-ként összeálló hátterének. Nehéz volt megismernem, de főleg megszeretnem a lányt, mert a szokásos gondolatok, jelenetek vagy párbeszédek helyett, inkább az egyáltalán nem mulatságos, hanem a keserves belső monológjaival kellett megismernem, amely számomra csak a cselekmény előrehaladását jelentette. Az a koncepció, amit írónő a fejezetek között használt: hangfájlokat, interjúkat, e-maileket és híradásokat a dráma fokozásához, egyáltalán nem okozott semmilyen plusz izgalmat. És ha még ennyi unalom nem lenne elég, a végén még egy teljesen logikátlan és kifejezetten erőltetett befejezéssel még belemászott a megfáradt lelkembe is. Mindezzel együtt sem egy vérlázítóan pocsék alkotás, hanem az alacsony olvasási elvárások terméke.

5 hozzászólás
>!
Black_Angel
Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam

Nekem hosszú és vontatott volt, olyan se eleje se vége.. nem tetszett

>!
ßißi
Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam

Ajajajajaj..
Janie viselkedése néha zavaró volt, mikor olyanokkal is elég szemétként viselkedett, akik kedvesek voltak vele, vagy éppen segítettek is neki. Oké, értem én, hogy az anyja egy idióta, és másvalaki meg nemigen van neki, de akkor is, a köcsög emberekkel legyen… köcsög!:D
A másik meg..ez egy krimi , ha jól tudom, tehát kellett volna, hogy legyen benne egy kicsi, minimális, aprócska izgalom. Hát ebben a könyvben nem nagyon találtam meg ezt, sajna nem rágtam a körmömet idegességemben. Volt egy rész, ahol kiderül, hogy spoiler …. Na az megdöbbentett. De ennyi.
Már a végén mindenkire gyanakodtam, az írónő bárkinek a nevét is írta le, rávágtam, hogy tuti ő a tettes! Hát..nem. Aki igazából volt, arra nem gondoltam volna, de sajnos egyáltalán nem döbbentem le, ahogy gondolom kellett volna.
Mert számomra annyira jellegtelen , kis semmilyen szereplő volt, hogy csak néztem, és magamban mondtam egy K-t. Tudjátok, csak olyan flegmán.:DD
Igazából nem volt annyira rossz, mert azért mégis adtam neki 3,5 csillagot, de egyszer olvasós nálam, az biztos, mert ha én krimit akarok olvasni, akkor a könyv végére az állam a padlót súrolja, és azon kattogjak még vagy órákig!

>!
Hópárduc P
Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam

Ez a könyv elég sok ideje várakozott már a könyves polcomon.
Aztán elkezdtem olvasni. Nagyjából rájöttem, miért is várakozott ennyi ideig….
Számomra ez a könyv nem volt izgalmas, pedig egy kriminek annak kellene lennie. Legalábbis szerintem.
A szereplők semmilyen szinten nem hatottak rám.
Az olvasás is eléggé elhúzódott, mert csak szenvedtem vele.Nekem túl hosszú volt és vontatott, unalmas. Nem éreztem, hogy vége lenne a történetnek.

>!
smetalin
Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam

Sokkal rosszabbra számítottam a százalékokból!!! Azt nem mondom , hogy lerágtam a körmöm olvasás közben, de azért lehetett vele haladni. Nem igazán krimi ez, persze történt benne gyilkosság 10 éve, de inkább egy regény. A lány akit elítéltek ( anya meggyilkolása miatt), 10 év után szabadul, ilyen-olyan okból!!! és persze szeretné ki deírteni mi történt, ha már egyszer nem Ő tette, vagy igen?? mindegy is, de a végére szeretne járni, csak hát olyan híres csemete Ő, hogy bujkálnia kell, a sajtó ne tudjon a nyomára bukkanni!! Nem írom le a könyvet, a csajszi persze kideríti, szövevényes múltját, sok titokra fény derül, kicsit idegesítő a leányzó, nem életszerű a helyzet, de egyszer el lehet olvasni. Olyan könyv, amit 2 hét múlva ( vagy 2 nap) után elfelejt az ember!!

>!
mrsp
Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam

Ez a könyv majdnem 2 évig a várólistámon volt. Pedig nagyon be voltam lelkesülve érte, amikor megvették a szüleim, de aztán mindig csúszott, csúszott hátrább a listán, mindig volt újabb, jobb, érdekesebb, na meg a krimi eléggé távol is áll tőlem. Most a Mini Könyvklub és a Könyvmolypárbaj miatt rákényszerítettem magam, hogy elolvassam, de nem volt egy maradandó élmény.

Nem igazán tudok mit mondani róla, olyan semmilyen volt… A szereplők nem tudtak közel kerülni hozzám, idegennek éreztem őket, Janie pedig egyenesen taszított. Általában szeretem az egyedi stílusú, káromkodós, badass főhősnőket, de ő néha annyira erőltetett volt, hogy nem tudtam megkedvelni.

A történet is eléggé klisé volt szerintem, Gillian Flynn gyenge utánzatának éreztem. Sajnálom, hogy így alakult, mert igyekeztem szeretni, de nagyon untam, és már alig emlékszem, hogy mi történt benne, pedig néhány napja olvastam, ez pedig nem egy jó könyv jele… :(

>!
SchizoVampire P
Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam

Hogy is nevezzelek… Nem tudom.

Izgalmasabbra számítottam, jó kis csavaros krimire. Nem az volt.
Oké, akadt meglepetés, de némelyik előre kitalálható volt. A történet jó része arról szól csupán, hogy ami drága Janie-nk nyomozni próbál, de a nyomok helyett elsősorban a családi ügyekbe bonyolódik bele.
Tény és való, hogy nem találkoztam még történettel, ahol olyan ember nyomoz, vagyis hát, inkább kutat, akinek nem sok fogalma van arról, mit és hogyan kénye csinálnia. Ezért nem meglepő, ha nem azt kaptam, amit megszoktam és amire számítottam. (Számítani véltem..?) Ám mégis hiányérzetem van. A misztikum alig bukkan fel, a rejtély sem olyan komoly. Lehet én vártam sokat no, ha már krimi :D

A karakterek életszerűek, olyanok, mint mi: emberiek. Nem jók vagy rosszak, inkább botladoznak, élnek, hibákat követnek el, próbálnak jól cselekedni, még többet hibáznak.
No, persze azért a szándékosan elkövetett gyilkosságot ne vegyük hibának.
A főhős furcsa választás, és, ha a való életben találkoztam volna Jane-nel, akkor tuti biztos, hogy nagyon nem kedveltem volna. A hozzá hasonló személyiségű embereket nem szívlelem ˇˇ A könyvben sem mindig nyűgözött le, bár bevallom, a szarkasztikus, cinikus, gyakorlatilag „köcsögösködő” stílusa több helyen megnyert magának. Voltak olyan gondolatai, beszólásai és hasonlatai, amin muszáj volt nevetnem. És persze, káromkodás. Nem szép dolog, de élőbbé teszi a karaktert. Ha nő csinálja, akkor még inkább mutogatom a hüvelykujjam, mert legalább egy icipicit tudok azonosulni vele.

Az egészben a végjátszma volt a legizgalmasabb, az tetszett. A többi se volt rossz, végül is olvastatta magát, de nem hagyott mély nyomot, nem győzött meg igazán. Kicsit olyan semmilyen, egyszer olvasós könyv ez. Nem csalódtam, viszont nem tudnám azt sem mondani, hogy ezt bárkinek is el kellene olvasnia. Ha egy könnyed, kicsit lassú folyású, nem kifejezetten izgalmaktól fűtött történetet akar valaki, ami csak kikapcsolja az ember, arra mindenképpen jó. Többre nem nagyon.
Kellemes, megvolt, vége.

>!
zakkant
Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam

A főszereplő mesélőnk úgy kalauzol végig Amerikán a menekülése és nyomozása során, hogy egy perce sem unatkoztam. Beszólásai és vicces megjegyzései az emberekről, helyzetekről, kapcsolatokról és a világról nagyon jól szórakoztattak. Pedig a krimi szál annyira nem volt erős, mármint persze érdekes, hogy ki volt a gyilkos, de nem kifejezetten ezért szerettem a regényt.

Ha szeretitek a hírességek balhéit, a sztárvilágot és a csillogást, akkor az Amíg a lányod voltam világa tetszeni fog. A könyvben nem minden szól erről, hiszen Janie egy poros kisvárosban kutakodik, ahol azt sem tudják, mi az a Givenchy, de ez egyáltalán nem baj. Néha egy unalmasnak tűnő porfészek tartogatja a legnagyobb botrányokat és meglepődéseket az életben.

Bővebben a blogon: http://zakkantolvas.blogspot.hu/2015/07/elizabeth-littl…

>!
KicsiKönyvKukac
Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam

Nos, ez a könyv sem az amit várnánk tőle. Sőt, ez más.
Véleményem szerint nagyon érdekes és megéri elolvasni. Ugyan nem nagyon vagyok jártas krimik szintjén (Agatha Christie: Tíz kicsi néger a legjelentősebb olvasmányom), de állítom, hogy jó. Persze sokaknak csalódást okozhat, hogy nem az van benne amit várnánk és talán nekem is az volt egy cseppet, de akkor is csak ajánlani tudom.
A legjobb érv talán az, hogy nagyon megfog. Nem unalmas a cselekménye, részenként nagyon feszült, tehát mindenképp izgalamas olvasmány, de NEM romantikus.
Egyetlen negatívuma a nyelvhasználat, de ha belegondolunk a hősnő személyiségébe, akkor az is teljesen megérthető, sőt ettől lesz egészen reális.
Egyszólval AJÁNLOTT


Népszerű idézetek

>!
mate55

Anyám egyszer szó szerint azt mondta nekem: „a gravírozatlan papír olyan, mint egy kövér lány melltartó nélkül”.

303. oldal

>!
zakkant

Néha van olyan, hogy az ember akar is valamit, meg nem is akarja egyszerre.

232. oldal

>!
ÁrnyAngyal

Azt kell megérteniük, hogy a hozzám hasonlóknál a következőképpen működnek a dolgok. Az önsajnálat a csillagunk, a körül keringünk, ebből ered a ránk ható jókora gravitációs erő: ránk, Akiknek Nem Igazán Jöttek Össze a Dolgok. Ha szerencsénk van, találunk valami célt (a bosszút, a bűnbocsánatot, a sütit, persze nem ebben a sorrendben), aminek révén elkerülhetjük, hogy belezuhanjunk, hamuvá égjünk benne; de csak magunkat csapjuk be, ha azt hisszük, hogy valaha is el tudunk szakadni tőle.
De hát ezért teremtette Isten a Xanaxot.

31-32. oldal

3 hozzászólás
>!
mate55

Ahhoz képest, hogy tíz évet lehúztam egy női börtönben, eléggé kényelmetlenül viselem a nők társaságát.

>!
Treszka

A remény mindig csak közelít a nullához, sosem éri el.

221. oldal

>!
ÁrnyAngyal

Szoktak erre gondolni, a nagy semmire? Én igen. Állandóan.
Mert nyilván a nagy semmi vár mindannyiunkra. Persze hogy az. Ha nem az várna, minek dobogna egy pillanattal is tovább a szívünk, mint muszáj? Miért nem az van, hogy világra jövünk, tisztán és ártatlanul, majd pedig még mielőtt bármi bajba kerülhetnénk (még mielőtt akár az első olajos kakánkat elengedjük), rögtön le is áll mindenünk, és megyünk rögtön a túlvilágra? Ha lenne jobb élet a halál után, minek foglalkoznánk azzal, hogy a túlélés kedvéért erősebbek legyünk? Minek lenne akkor egyáltalán evolúció? Minek harcolnánk valami olyasmiért, ami csak a második legjobb dolog? Ha a halál tényleg olyan fantasztikus lenne, akkor egy élet-halált jelentő helyzetben a testünk nem köhögné fel az epinefrint meg a kortizolt, inkább valami nyúlós-nyálkás-álmos szeretetet tolna az agyunk. Hannibal Lecter lenne a Miki egerünk.
Nem, nem. Lófasz sincs a halál után. És a testünk tudja is ezt. Az igazi gond az, hogy ezt tudni is elviselhetetlen.
Így hát elviseljük. Hitet formázunk, meg mágiát, meg internetes személyiségteszteket, a halandóság tizenhárom centis tűsarkához való ortopéd talpbetétekként. És tudják, mit – nagy jól csináljuk, tényleg kurva jól tudunk elviselni dolgokat. Én ezért hiszem azt … ezért hiszem azt, hogy talán amikor végül eljön a vég, könnyebb lesz, mint amilyen félelmetes. Szerintem az agyunk gyorsan összekapar mindent, ami megnyugvást hozhat, akármi legyen is az. A nemes áldozat megelégedése. A büszkeség a jól végzett munka után. A ragyogó, fehér fény ígérete.
Vagy a tagadás. Nekem ez lesz. Még ahogy az az utolsó néhány másodperc ketyeg, amikor tényleg mindenki más már teljes bizonyossággal tudja, hogy hát, akkor ennyi – én biztos még akkor is valami csodagyógyszert fogok várni, még egy lehetőséget, a kormányzó telefonhívását. Valami hibát az önmegsemmisítő rendszerben. A remény mindig csak közelít a nullához, sosem éri el. Ha bármit is tanultam az utóbbi tíz évből, az ez.

220-221. oldal

6 hozzászólás
>!
ÁrnyAngyal

– Akkor se tudnál unalmas lenni, ha nagyon próbálkoznál.
– Azért álmodozni még lehet.

33. oldal

>!
Treszka

– Mit akar? – kérdeztem.
– Eltűnt tőlem néhány dolog tegnap éjjel – felelte.
– Ha az eszére gondol, sajnos nem segíthetek.

324. oldal

>!
Gikkus

Nem, nem. Lófasz sincs a halál után. És a testünk tudja ezt. Az igazi gond az, hogy ezt tudni is elviselhetetlen.
Így hát elviseljük. Hitet formázunk, meg mágiát, meg internetes személyiségteszteket, a halandóság tizenhárom centis tűsarkához való ortopéd talpbetétekként. És tudják, mit – nagyon jól csináljuk, tényleg kurva jól tudunk elviselni dolgokat. Én ezért hiszem azt… ezért hiszem azt, hogy talán amikor végül eljön a vég, könnyebb lesz, mint amilyen félelmetes. Szerintem az agyunk gyorsan összekapar mindent, ami megnyugvást hozhat, akármi legyen is az. A nemes áldozat megelégedése. A büszkeség a jól végzett munka után. A ragyogó, fehér fény ígérete.

221. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Réti László: Kaméleon
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Chris Carter: Vadász
Helena Silence: Ezüsthíd
Angela Marsons: Ördögi játszmák
Michael Connelly: Angyaljárat
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Jo Nesbø: Hóember
Robert Galbraith: A selyemhernyó
Stephen King: Aki kapja, marja