Hattyútolvajok 87 csillagozás

Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A tehetséges festő, Robert Oliver, késsel esik neki egy washingtoni múzeumban egy impresszionista festménynek, de időben lefogják. A rendőrök az állami elmegyógyintézetbe viszik, amelynek az igazgatója rátelefonál magánintézményt fenntartó kollégájára, átvállalná-e a beteget. Marlow doktor nemcsak pszichiáter, hanem szabadidejében festő is. Komoly szakmai kihívásnak érzi az esetet, vállalja hát. A festő megérkezik, és egy napon belül megnémul. Ettől kezdve csak ceruzával-ecsettel kommunikál a világgal. Állandóan egy szép nő arcképét festi régi modorban, mint a korai impresszionisták, és francia nyelvű leveleket őriz féltékenyen. Az orvos megpróbál kapcsolatba lépni betege családjával, hogy megfejtse a rejtélyt: miért akar tönkretenni egy műalkotást egy alkotó?

Kostova, A történész szerzője, több mint száz évet felölelő nagyregényt írt az alkotásról és arról az árról, amit az alkotók tehetségükért fizetnek.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Európa, Budapest, 2011
692 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791908 · Fordította: Siklós Márta

Enciklopédia 1


Kedvencelte 25

Most olvassa 7

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 89

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

Egészen lassan kibontakozó, hihetetlenül részletgazdag regény, mégis képes arra, hogy fogva tartsa az olvasót. Ennek oka elsősorban a lenyűgöző stílus, jólesik beburkolózni a szerző gyönyörű, simogató mondataiba, és elmélyülni egy finom, érzékeny világban, amelynek a festészet az éltető eleme.
A másik kulcsmotívum, ami összetartja a cselekményt, a rögeszme, a csendes őrület, egy furcsa áthallás két idősík között, ami látszólag csak a főhőst, a zseniális festőt sújtja, valójában azonban az összes szereplő ettől szenved, és próbálja a saját eszközeivel a rejtélyt megfejteni. A titok megoldását keresve bejártam Washington és New York híres múzeumait, de mindig visszavágytam a múltban játszódó történetszálhoz, kedvenc szereplőim közé, a tizenkilencedik századi Párizsba.
A regény úgy hat az olvasóra, hogy szinte szomjazza a vizuális élményt, és kezébe legszívesebben azonnal művészeti albumot ragadna.
Az utolsó száz oldal hatása alatt kábultan kezdek tapogatózni a kedvencem gomb irányába, és nagyon örülök, hogy vállalkoztam erre a hosszú utazásra.
A könyvet és a különleges élményt hálásan köszönöm @gesztenye63-nak.

6 hozzászólás
smetalin>!
Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

Kellemesen csalódtam a könyvben! Ez egy nagyon szépen megírt történet, azt vettem észre, hogy kutatok a neten a festmények után!:) (legyen valami fogalmam róla, hogy is nézett ki a kép)
Érdekesen szőtte az írónő a mesélést, volt benne egy festő, aki megszállott lett egy nő iránt. Volt benne egy orvos, aki szintén megszállott lett a betege által, és volt egy régen élt nő, aki a megszállottságot okozta!!! Megismerhettük a titokzatos nő, a festő és az orvos életét, és egy festmény keletkezését, történetét! Mindezt olyan ügyesen fűzte össze az írónő, hogy egy csodás és érdekes történetet tárt elénk!!!
Igaz, hogy hosszú a könyv, de ez senkit ne tántorítson el, mert úgy belemerülsz a történetbe, hogy repülnek az oldalak!!

10 hozzászólás
Csoszi>!
Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

Régóta várólistára került a könyv, de a terjedelme elriasztott. Talán emiatt is halogattam. Sajnos nekem ez egyáltalán nem tetszett. Lassú és vontatott és túlságosan aprólékos. A fülszöveg alapján érdekesnek gondoltam, és Robert Oliver személyében egy kivételes tehetségű festőt ismerhettem meg. A hallgatása azonban zavaró volt. Marlow doktor nyomozása nem tűnt életszerűnek. Sok kérdésre nem is kaptam választ. Vagy lehet, hogy egyszerűen csak nem akart nekem összeállni az egész.

>!
Európa, Budapest, 2011
692 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791908 · Fordította: Siklós Márta
Amilgade>!
Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

Mostanság annyi „ponyvával” találkoztam, ami talán kikapcsolódást nyújt, – a gondolkozás hiányát mindenesetre – viszont semmi „szépirodalmi” élményt.
Kostovának sikerült olyan mondatokat szerkesztenie, amitől az olvasó lassan ringatózva, meleg teával felszerelkezve, egy kényelmes kuckóba begubózva, hihetetlen érzelmi, történelmi, földrajzi, kulturális utazásba kezd. Új kedvencet avattam!

aram76>!
Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

Második könyvem az írónőtől és most sem csalódtam. Terjedelmes mű, mely részletgazdagon az elképesztő mélység és emelkedettség kontrasztjával azon a bizonyos elválasztó határon sétálva illeg-billeg hol egyik, hol másik oldalra. Néhol nyomasztó, az emberi elme teljes zegzugos mivoltát, tekervényeit kutatva haladunk a végkifejletig. Ismét agymozgató nálam, ahol keresnem, kutatnom kell a felemlített festmények és alkotóik után, ahol olvasóként az jutott eszembe, hogy ideje lenni előszedni a porosodó festőállványomat, és újból alkotni valami szépet. :-)

5 hozzászólás
Nikkincs>!
Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

2013
Szerelem, de még milyen szerelem lett nálam ez a könyv! Annyira elvesztem a történetben, ittam minden mondatát, és valami hihetetlen, hogy Kostova milyen gyönyörű stílusban ír, egyszerűen mégis erőteljesen. Az elém vetített képeket, a festményeket szinte magam előtt láttam. Azt meg pláne nem tudom hogy csinálta, de én bizony szerelembe estem Robert Oliverrel és Marlow doktorral is. A történet úgy ragad magával, hogy már 100 oldal után azt sajnáltam, hogy hamarosan vége lesz (igen, kb 600 oldal múlva). Ez a könyv bekerült a kedvenceim közé, csöndesen belopta magát a szívembe.

2017
4 év után olvastam újra, megint teljesen magával ragadott a történet. Hihetetlen, hogy Kostva mennyi apró részletre kitért a könyvben, amire már nem is emlékeztem, mégis, egy percig nem éreztem túlírtnak. Lassan folyó történet ez szerelmekről, múzsákról, az alkotás folyamatáról, a képzőművészet varázsról, a festmények erejéről és arról, hogy van, hogy két ember rosszkor rossz időben találkozik, ámde ezekből a találkozásokból is tudnak csodák születni, amely örökre megmarad az utókornak.

7 hozzászólás
Gabye>!
Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

Nem vagyok művész, sőt egyszerűen kézügyességem sincs, én vagyok az aki annyira béna, hogy a körkefét is ki kell vágni a hajából..Ergo a festészet is csak annyira tud lázba hozni, hogy ha tehetem, megcsodálom az utamba eső képeket, és érzek némi irigységet..Viszont soha eszembe sem jutott hogy festenem kéne, nem is érdekel a mikéntje és hogyanja..És talán emiatt is, néha kicsit megtorpantam a történet sodrásában és tátogtam mint egy partra vetett hal..Mert sok volt, mert túl sok művészettörténeti és festészeti dolog volt benne ami engem nem kötött le..Ugyanakkor és ennek ellenére a történet viszont érdekes volt..Nem tudtam hova fogunk megérkezni, de végig foglalkoztatott és kíváncsian vártam mi mindenre fog fény derülni..És szinte csalódottságot éreztem hogy a nevezetes képeket aztán nem találtam meg a neten..

meseanyu P>!
Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

Igaza volt @Juci-nak, nekem az ilyesmi nagyon bejön. Hangulatos, érzékeny, érdekes történet. Kicsit több rejtélyre és izgalomra vártam, de összességében megfogott nagyon a szerző stílusa.

1 hozzászólás
Dyta_Kostova IMP>!
Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

Többszörösen építkező regény, ami most is érzékeny. A szerző jó megfigyelő, leírásai minket is azzá tesznek. Művészlélekké válunk, és festeni támad kedvünk, ugyanakkor van abban valami furcsa, hogy aki tehetséges, az sohasem átlagos. Se a viselkedése, sem a beszéde nem az, mert folyton járnak a gondolatai, amit ki kell fejeznie. Ettől lesz érzékeny ez a regény, és az emberi lélek apránkénti feltárása visz egyre közelebb a művészlélek megértéséhez, a rejtélyek feloldásához. Művészregény, és pszichológiai regény egyben.

FreeAngel>!
Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

Végre kivégeztem.. Ezt amennyire csak lehet, pozitív értelemben mondom! Őszintén! Nyomasztó, lassacskán folydogáló, az információkat apránként csepegtető művésztörténet volt, ami mindezek ellenére egyáltalán nem volt lapos. Az alaptörténet érdekes, ötletes, a lelkizős párbeszédes részek is jók voltak. Olvasás közben olyan érzésem volt, hogy ezt az egészet talán nem kellett volna ennyire elnyújtani, lehetett volna egy kicsivel sűrűbb, de így a végén azt mondom, jó volt ez így! Egy lelkileg ennyire mélyre nyúló és bonyolult folyamatot pont jó volt így tálalni. Volt idő emésztgetni közben, volt benne szerelem a járulékos összes érzéssel (szenvedély, féltékenység, kétségbeesés, bizonytalanság, biztonság, boldogság) együtt, művészet, művészszenvedély, zsenialitás, őrültség. Rejtély, nyomozás, megfejtés, döbbenet, meghatódottság és mindenekelőtt az emberek, akiknek ezek szövik át az életét.
Jár az öt csillag!!


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Mikor kinyomakodtam az ajtón, elfogott az a megkönnyebbüléssel vegyes csalódottság, amelyet akkor érez az ember, amikor egy ilyen óriási múzeumból távozik: megkönnyebbülés, amiért visszatért az ismerős, kevésbé intenzív és kezelhetőbb világba, s ugyanakkor csalódottság, amiért ebből a világból kiveszett minden misztérium.

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csalódottság
mazsolafa>!

Akkoriban még maximálisan élveztem az „egyedüllét” romantikáját, és nem tudtam, milyen az, amikor az egyedüllét magánnyá lesz, és gyilkosan kiélesedik a széle, hogy tönkretegye egy-egy napodat, s ha nem vagy óvatos, többet is.

426. oldal

hársvirág>!

A házasság mindenkinek való. A probléma pusztán az, hogy megtaláljuk-e a megfelelő személyt. Kérdezd meg Platónt! Annyi kell csak, hogy ő fejezze be a te gondolataidat, és te az övéit. Ez a lényeg.

szadrienn P>!

Ez volt a Rick Mountain Road, melynek apró házait elrejtette a bürök, a fenyő, a rododendron meg a lebegőn, mélán virágzó somfák. Amikor letekertem az ablakot, megcsapott a mohás sötétség illata a leszálló alkony visszfénye alatt.

80. oldal

szadrienn P>!

Félúton a Goldengrove felé kikapcsoltam a CD-t, ami akkoriban a kedvencem volt, és rendes körülmények közt ezen a ponton éppenhogy hangosabbra vettem volna: Schiff András játssza Bach Francia szvitjeit – a hangok roppant vízzuhatagként törnek elő, aztán táncol egyet rajtuk a fény, majd továbbsodor a robogás.

370. oldal

Tintapatrónus P>!

Hogy mitől gyenge egy rajz, könnyű megmondani, jóval nehezebb megmagyarázni azt az összhangot és belső energiát, amitől valami életre kell.

37. oldal

1 hozzászólás
theodora>!

… mi lesz velünk, szoktam elgondolni, ha elvész életünkből az az öröm, amit a könyvek lapjainak forgatása jelent, meg az, hogy közben olyan dolgokra bukkanhatunk, amiket nem is kerestünk.

64. oldal

Iloonka>!

Az ember nemigen szokta észrevenni élete sorsdöntő pontjait…

28. oldal

hársvirág>!

Szerintem egy festő nem is tudja a válaszokat a saját műveiről. Egy festményről senki nem tud semmit, csakis maga a festmény. Különben is kell, hogy legyen benne valami titok ahhoz, hogy hatni tudjon.


Hasonló könyvek címkék alapján

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt
Dennis Lehane: Viharsziget
Peter Watson: Kettős (kép)ügynök
Kristin Hannah: Fülemüle
John Updike: Isten velünk vonul
Karen Marie Moning: A Felföld ködén túl
John Dickson Carr: A kísértetek háza
Mitch Cullin: Mr. Holmes
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Diana Gabaldon: Az utazó 1-2.