A ​történész 79 csillagozás

Elizabeth Kostova: A történész

„RÁD ​HAGYOM A TÖRTÉNETEMET, FOGÉKONY OLVASÓ…”

Egy fiatal lány egy régi könyvet és megsárgult levélcsomót talál egy késő este az apja könyvtárszobájában. A levelek egytől egyig a „Kedves és balszerencsés utódom!” megszólítással kezdődnek, és egy olyan világba taszítják a lányt, amelyről álmodni sem mert volna – egy valóságos labirintusba, ahol apja múltjának titka és anyja rejtélyes sorsa egyaránt a történelem mélyén megbúvó, elképzelhetetlen gonoszhoz kapcsolódik.

A levelek a legsötétebb hatalomhoz vezetnek, amelyet az emberiség valaha is ismert – és egy évszázadok óta tartó kutatáshoz, hogy e sötétség forrását megleljék és kioltsák. A kutatás tárgya Karóbahúzó Vlad, ez a középkori fejedelem, akinek uralkodása szolgált alapul a Drakula-legendához. Történészek nemzedékei tették kockára hírnevüket, józan eszüket, sőt életüket, hogy kiderítsék az igazságot a Karóbahúzóról. Most pedig egy fiatal lánynak kell döntenie, vállalja-e a ráeső részt a kutatásból – nyomdokába… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Európa, Budapest, 2006
638 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630781514 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 1


Kedvencelte 18

Most olvassa 1

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Elizabeth Kostova: A történész

Reszkess, Drakula gróf, elszánt történészek kis csapata szövetkezett ellened! Most aztán kiderül, mi a hatékonyabb fegyver a vérszívók ellen: a klasszika-filológia vagy a fokhagyma?
Elizabeth Kostova regénye igazi bölcsészmennyország, szövege történelmi, művészettörténeti utalásokban csodálatosan gazdag, bejárhatjuk vele Európa leggyönyörűbb városait és kolostorait a vámpírlegendák nyomában. Külön öröm, hogy a leginkább méltatott fővárosok között Budapest is ott van.
Amikor a szereplők éppen nem utaznak, idejük nagy részét ódon levéltárakban és könyvtárakban töltik, és amikor már túl közel jutnának Drakula titkához, figyelmeztetésképpen holtan vagy ájultan esik össze a környezetükben egy-egy tudós vagy könyvtáros, vámpírharapással a torkán. Egy híres professzor pedig nyomtalanul eltűnik.
Nagyon szeretem a szerző stílusát, de amikor már a könyv vége felé jártam, kezdtem egyre elveszettebbnek érezni magam a történelmi dokumentumok végtelen tengerében, fel-feléledt a kalandvágyam, és sajnáltam, hogy nem kapok egy kicsivel több izgalmat, hátborzongató jelenetet, amit megfűszerezné számomra a történetet, és bőven beleférne a vámpírvadászat témájába. A mi Drakulánkat azonban vérfagyasztó tettek helyett sokkal inkább a könyvgyűjteménye katalogizálása érdekelte, és ebben a közegben én már ezen tulajdonképpen meg sem lepődtem.
Annak ellenére, hogy maradt bennem némi hiányérzet, értékes élményekkel és ismeretekkel lettem gazdagabb, a regény elolvasását kevésbé vérszomjas, bölcsész lelkületű olvasótársaknak ajánlom.

4 hozzászólás
smetalin>!
Elizabeth Kostova: A történész

Ismét nem csalódtam az írónőben!!! Annyira jól ír, olyan szépen vezeti a történetet. Ez a könyv is jó vaskos(néha majd leszakadt a kezem), de nincs benne olyan rész, ami unalmas volna!
Tulajdonképpen a könyv Drakuláról( Vlad Tepes) szól, de nem szokványos módon. Jobban betekinthetünk életébe, kegyetlenkedéseibe, vámpírizmusába, és mindezt úgy meséli el, hogy több évszázadon keresztül keresik, kutatják nyomait, országról-országra, levéltárból-könyvtárba. És kik is ezek a kutató emberek? Tudósok, professzorok, művelt emberek, akik ilyen-olyan módon kapcsolódnak Drakulához.
Teljesen hitelesnek tűnik az egész(persze, tudom nincsenek vámpírok, vagy mégis??:)), annyira jól megírt. A történet az 1930-as években kezdődik, sok-sok visszaemlékezés van, végül is az egész könyv erről szól. Tetszett, hogy nem a vérszívás volt a fő szál, hanem maga a fejedelem élete és halála?!
Akinek tetszett e könyv, annak ajánlom még Benedek Szabolcs: A vérgróftrilógiát, ahhoz tudnám hasonlítani! ( mondjuk ez a könyv jobb volt)

7 hozzászólás
meseanyu P>!
Elizabeth Kostova: A történész

Azért nem volt rossz, de fenntartom, hogy a téma nem nekem való, és kicsit túlírt. Viszont a nyomozás izgalmait, amit a Hattyútolvajoknál hiányoltam, itt maradéktalanul megkaptam.

4 hozzászólás
Nefi P>!
Elizabeth Kostova: A történész

Már olvastam egyszer régen, sok-sok évvel ezelőtt. Nagyon jó emlékeim voltak a könyvről és alig vártam, hogy egyszer újra elolvassam…. és megkaptam ajándékba.
Köszönöm itt is drága @szadrienn :)
Viszont másodjára már nem jött be annyira. Feltűntek a hibái, amiket nem tudtam hová tenni… Helen most akkor magyar volt? román, vagy székely? esetleg moldáv? Voltak ilyen-olyan kis bakik, amik most nem simultak bele a nagy egészbe, hanem amolyan kis motoszkaként folyamatosan bennem mantráztak.
Drakula meg egyszer Drakula másszor Vlad Drakula (az apa) néha Vlad Drakula (a fiú) néha Vlad Tepes, néha meg óóóó te szent ég… nos néha Lugosi Béla…
Mindezek mellett viszont unikum a könyv. Újszerű látásmódja, megközelítése nagyon jót tesz ennek a félelmetes és túlmisztifikált történelmi lénynek… Az írónő kreativitását és megközelítését Dan Brown-hoz tudnám mérni. Mivel az ő könyveit is szeretem, nálam ez is teli találat. Talán a titok az, hogy nem szabad újraolvasni, hagyni kell, hogy az első olvasás varázslata és vonalvezetése megmaradjon az emberben, és ott a pont a végén :)
Ha néhány gondolatot újraírna benne az írónő, nálam 5 csillagos lenne…

1 hozzászólás
Stone>!
Elizabeth Kostova: A történész

Az első súrlódások után, amit a pongyola levétele mindjárt simává varázsolt, egészen összebarátkoztam az enyhe gótikás doh szagot árasztó szöveggel. Voltak benne továbbra is érthetetlen dolgok, kellette csinálni és simán beleremegett, meg én is e két kifejezésbe, melyből utóbbi sűrűbben előfordult és sehogy sem illett ebbe a cikornyásabb stílust végigvivő könyvbe. Ezért is kapott kevesebb csillagot. Nekem ezek, bár apró dolgoknak lehet mondani, fájtak. Simítsd végig egy kutya bársonyos szőrét és akadjon bele az ujjad egy kullancsba, ez kb olyan érzés volt, nem jó.
A történet maga viszont kellemesen hömpölygött tova. Olyan volt, mint egy photoshop munka, réteg, rétegre. Apu volt a kiindulás, mindig apu volt az origója a kissé 16 évesen is túlságosan jól nevelt leánynak, akit burokban óvtak attól, amibe végül is beleütötte anyjától örökölt orrát. Apu történetén keresztül megismertük apu konzulensének történetét, aztán apu történetét, amibe beletartozott anyu története is, aztán anyutól pár dolog és a majdnem végkifej lett. Mivel én szeretem a történelmet, amelyik szót egyébként nem szeretek olyan nagyon, ez a könyv nekem Kánaán volt. Kaptam egy kis Ámerikát, Angliát, Hollandiát, Franciaországot, Romániát, Bulgáriát, Magyarországot és kedvencem volt Isztambul, Törökország. És mindezt összekötötte V(l)ad Tepes, a régi haver, akivel jókat lehet rémisztgetni. A történeteknek sosincs vége, itt az egyik csúcspont, ami pont a könyv vége felé volt, adott egy feloldást. De mint tudjuk az élet nem áll meg és az a bizonyos tört én elem meg ismétli öntenmagát.
A néniből az ötlet első gondolatszikrája 1994-ben pattogott fel agyának két féltekéje között és ebből 10 év alatt nevelte fel ezt a perzsa szőnyegre emlékeztető, természetesen repkedő szőnyegről van szó, informatív, de szórakoztató monstrumot. Amit 2 millijó dollárért (első könyves ismeretlen íróknak max 30000 dollárt szoktak fizetni) eladott egy kiadónak, akik a defincsi kód nyomán úgy gondolták, h ebből is fergeteges Best Seller lesz. Fergeteges nem lett, de sok nyelven megjelent a könyv, és azt hiszem a Sony megvette a filmjogokat is, 1,2 milláért. Nagyon meg kell húzkodni és rángatni a történetet, hogy egy jó forgatókönyv legyen belőle, de nem lehetetlen.
Ami még érdekes, a könyv megvétele. Miért is? Eeh, mert az volt a címe, hogy A történész, ez már hangyaindulót fújt nálam, és el sem olvastam, miről szól a könyv, aztán meg azt hittem az írónéniről, hogy lengyel. És a borító is megfogott, történész, ott egy toll az elején, írás. Egészen meglepődtem, amikor végül is egyszer csak véletlenül elolvastam miről is szól a könyv.

Dávidmoly>!
Elizabeth Kostova: A történész

Érdekes regény. A cselekménye úgy bonyolódik, hogy a főszereplő elolvassa, hogy az apja egyszer elolvasta, hogy a konzulense annak idején mit olvasott… Ahogy Vicomte mondta, ez egy bölcsészregény, ami főleg könyv- és levéltárakban játszódik. A felépítése olyan, mint egy CoC-kaland: nyomozás, lassan fokozódó feszültség, a múlt megismerése, felködlő iszonyat, hősies önfeláldozás, apránként felgöngyölített szálak, a végén pedig… Nagyon lassan indul be, de aztán megindulunk, és onnan már sodor a múlt megismerése.
Olvasás közben támadt két elméletem, ebből úgy másfél be is jött, de a vége, a lezárás nekem nem igazán tetszett, kissé elkapkodottnak találtam.

6 hozzászólás
LadyM>!
Elizabeth Kostova: A történész

Külünleges sítlusban megírt, de minden tekintetben ötcsillagos történet. Engem teljesen magával ragadott, nagyon élveztem. Tetszett a kibontakozó rejtély, a krimi szál nagyon szépen fel van benne építve, a szereplők is rendben vannak. Imádtam, hogy egyszerre hiteles, de közben pedig mégsem, mert… spoiler. Egy dolog van, ami egy kicsit zavart, hogy lassan indult be a történet, de ez nem von le a kömyv értékéből, valójában ez nagyon jó volt feszültségkeltésnek. Bölcsészeknek kb. kötelező, mert egy igazi paradicsom azoknak, akik vonzódnak a levéltáras, kutatós témákhoz. spoiler

DAndrea>!
Elizabeth Kostova: A történész

Nagyon élveztem, hogy nem az a szokványos, vérengzős vámpíros könyv, hanem inkább egy izgulós krimi!! Kedvenc!

5 hozzászólás
vitemerius>!
Elizabeth Kostova: A történész

Talán jobb, mint Stokeré. Talán azért, mert ez korunkban íródott. Üdítő olvasmány a mai twighlightos vámpírtörténetekkel szemben.

5 hozzászólás
rhea_silvia>!
Elizabeth Kostova: A történész

Érdekes könyv volt, de nagyon nehezen tudnám műfajilag akárhova is sorolni. Kalandregénynek nem túl csavaros; útiregényhez túl történész; történész-sztorinak jó, de nem elég kalandos; hiteles történész-sztorinak meg azért nem jó, mert… Nos, az spoiler lenne. Röviden: nem tudom hova tenni.
Történész vagyok (papíron), és kissé mindig is irigyeltem azokat, akik képesek találni maguknak egy (csontot) témát, amin rágódhatnak akár évekig, még akkor is, ha olykor a téma/probléma keresése kissé önmagáért valónak is tűnik. Talán ezért nem találtam én meg a magam témáját, és ezért maradtam gyakorlatiasabb oldalán a szakmának. Ettől függetlenül érdekel, amit mások kikutattak, de ennek folyamatáról regényt írni… Merész gondolat. Nyilván ezért lett az a kutatás eredménye ebben a könyvben, ami végül lett. Csak hát, azon a ponton vesztett el engem ez a történet, amikor kiderült az igazság. Addig még pislákolt bennem a remény, hogy valami értelmes dolog kerekedik ki belőle.
A szerző drámai érzéke és regényszerkesztési, technikai megoldásai is eléggé gyengének mondhatók.
Csupán ennyi a bajom a művel. Azért kap egy négyest, mert nem untam.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Következő utunk ismét keletre vezetett, túl a Júliai-Alpokon. A kisváros, Kostanjevica – 'Gesztenyés' – ebben az évszakban csakugyan tele volt hullott gesztenyével, és ha az ember rosszul lépett a macskaköves utcákon, veszedelmesen elcsúszhatott egy tüskés héjon. A polgármester háza előtt, amelyet eredetileg egy osztrák-magyar bürokratának építettek, mindenfelé gonosz küllemű gesztenyék hevertek mint apró sünök falkái.

97. oldal

szadrienn P>!

Csöndesen odamentem az asztalhoz, ahol Mr. Binnerts éppen egy halom új könyvet rakosgatott – egy sincs köztük, amely érdekelne, közölte kedves mosollyal, mivel én csak a borzalmakat kedvelem.

106. oldal

szadrienn P>!

Ez a história arról szól, hogy tizenhat éves fővel miként eredtem apám és múltja nyomába, ő pedig miként kutatott szeretett tanára és annak története után, majd miként találtuk magunkat a történelem egyik legfeketébb ösvényén. Ez a história arról szól, hogy ki élte túl ezt a kutatást, ki nem, és miért nem. Történészként megtanultam, hogy nem mindenki éli túl, ha visszanyúl a történelembe. És nem csupán a visszanyúlás veszélyes; olykor maga a történelem kap utánunk kérlelhetetlenül, sötét karmaival.

7. oldal

szadrienn P>!

Amikor apám autója bekanyarodott az egyik legrégibb iuliai város kapuján, egész testemben megfeszültem. Első alkalommal fogott el azoknak az utazóknak az izgalma, akik meglátják a történelem titokzatos arcát.

14. oldal

1 hozzászólás
monica>!

Apám fokozott gondot fordított történelmi oktatásomra, de elfelejtette elmondani, hogy a történelem iszonyatos pillanatai valódiak. Most, évtizedekkel később értem csak meg, hogy nem mondhatta el. Csak maga a történelem győzheti meg az embert egy ilyen igazságról. És, ha egyszer megláttad ezt az igazságot – valóban megláttad –, akkor többé nem nézhetsz más felé.

45. oldal

1 hozzászólás
Vackor6 P>!

Már többször átéltem, amit abban a pillanatban tapasztaltam először. Addigi portyázásaim az írott francia nyelvben merőben haszonelvűek voltak, jószerint matematikai jellegű feladatok megoldására. Amikor megértettem egy újabb mondatot, az pusztán hidat jelentett a következő feladathoz. Korábban még sosem éltem át a megértés hirtelen borzongását, amely az agyból átterjed a szívbe, azt, ahogy az új nyelv mozog, kígyózik, úszik, életre kel a szemünk láttára, a tudásnak azt a szinte állatias ugrását, az értelem azonnali, boldogító felszabadulását, amikor a szavak egy forró, fényes fellobbanásban levetik nyomtatott köntösüket.

178. oldal, 24. fejezet

1 hozzászólás
szadrienn P>!

Emlékeztem a fehér vállú hegyekre, éreztem, ahogy rálehelnek a városra.

16. oldal

theodora P>!

Ezt a történetet sosem akartam papírra vetni.

(első mondat)

theodora P>!

Nincs hely a földön, amely szebben repesne, mint Velence egy szellős, forró, felhőtlen napon. A csónakok ringatóznak, emelkednek-süllyednek a lagúnán, mintha legénység nélkül akarnák belevetni magukat egy újabb kalandba; a díszes homlokzatok ragyognak a napfényben; a víz most az egyszer frissen illatozik. Az egész város duzzad, mint a vitorla; horgony nélkül táncoló, kifutni készülő hajó lesz Velencéből.

87. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Steve Berry: A templomosok öröksége
Boston Teran: Kegyetlen kötelék
Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Isabel Allende: Kísértetház
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
Charlaine Harris: Holtak klubja