A ​hatodik kihalás 24 csillagozás

Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás

Az ​elmúlt félmilliárd évben öt nagy kihalási hullám söpört végig a Földön, ötször történt már meg, hogy drámai módon csökkent a fajok száma. Manapság, ha összeillesztjük a világ minden tájáról szinte naponta érkező híreket, rájöhetünk, hogy a hatodik kihalás napjait éljük!

És a felelősség ezért minket, embereket terhel!

Nem hivatkozhatunk aszteroida-becsapódásra, vulkáni tevékenységre, kontinens vándorlásra. Nem, mi magunk pusztítjuk a világot. Ugyanakkor sokan sokat tesznek, hogy megmentsék, amit csak lehet. Elszánt biológusok gyűjtik össze, gondozzák és szaporítják az arany csonkaujjú békákat Panamában, a szumátrai orrszarvút európai és amerikai állatkertekben, a hawaii varjút Kaliforniában. Ausztrália partjainál egymást váltó tudóscsoportok dolgoznak a korallok fennmaradásáért.

Tudatos lények először (és valószínűleg utoljára) tapasztalhatnak meg ilyen ritka földtörténeti eseményt. Az emberiség öröksége a hatodik kihalás lesz… amely már el is… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2016
412 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634053514 · Fordította: Tábori Zoltán

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Georges Cuvier


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás

Érthető, olvasmányos, saját élményeket és utánajárást tartalmazó írás. Sok élménnyel és új gondolattal lettem gazdagabb általa.

>!
h_orsi P
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás

Három nagy tanulságot tudtam levonni a könyvből:
1) A mamutok és a nagy emlősök kihalását is az ember okozta, amikor még ennek tudatában sem volt. Tehát nem lehet azt mondani, hogy egyensúlyban éltünk a természettel.
2) A 21. századi globális kereskedelem, az emberek mobilitása is hozzájárul ahhoz, hogy inváziós fajok terjedjenek el. Nem csak közvetlenül pusztítjuk ki a fajokat, de közvetlenül, más fajokkal végeztetjük el a „piszkos munkát”.
3) Az rendkívüli, hogy a többi Homo faj (Neandervölgyi ember vagy a Hobbit) génjeit részben tartalmazza a mi gén állományunk is. Lehet, hogy kipusztultak, lehet, hogy soha többé nem lesz még egy ugyanolyan identitás; mégis megőriztük egy részüket, mely tovább él bennünk és velünk. Melyik más fajról tudjuk ezt elmondani?

Elizabeth Lobertről elmondható, hogy rendkívüli precizitással és pontossággal ír, mely nem hiába váltotta ki a szakma elismerését is. Nem egy könnyed olvasmány, de kihagyhatatlan. Valószínűleg a tengerpartra nem vinném magammal, de tudományos szemszögből nézve közérthető és egyszerű olvasmány, mely épp hogy csak a felszínt kapargatja.

https://konyvkoktel.blogspot.com/2019/08/elizabeth-kolb…

>!
Olympia_Chavez P
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás

A könyvnek már a címe felkeltette az érdeklődésemet, majd a hátlap ajánlója, miszerint egy újságíró könyvéről van szó, ami a jelenleg is zajló hatodik kihalásról szól. Végül az elnyert Pulitzer-díj (általános ismeretközlő irodalom kategóriában) volt az utolsó csábító információ ami meggyőzött, hogy ezt el kell olvasnom. Most a könyv végére érve már nem ennyire egyértelmű a lelkesedésem.

A szerző szép nagy ismeretanyagot gyűjtött össze, és széleskörű nyomozást folytatott a témában, több helyszíni szemlét tartott az Andokban, Dél-Amerikában, a Nagy korallzátonyoknál, vagy épp Dél-Olaszországban és a Skót-felföldön. Végigveszi az elmúlt több mint 400 millió év során lezajlott öt nagy kihalás okait, ezeken keresztül a paleontológia, a klímakutatás, a geológia fejlődését, a nagyobb paradigmaváltásokat a témával kapcsolatban. Kicsit talán cikk-cakkban haladva, de folyton visszatér a közelmúltban történt, vagy az éppen zajló kihalási folyamatokhoz, melyre sajnos bőségesen akad példa. Ugyan minden állat és növény kihalását/megfogyatkozását más és más esemény váltotta ki, de az okozója ezen eseményeknek ugyanaz volt, az ember. Az ember alakítja, formálja, pusztítja a világot, amivel elértünk az antropocén korba, minek kapcsán a szerző sorra veszi az ember által okozott változásokat, a globális felmelegedést, az óceánok elsavasodását, az invazív fajok betelepülését és széterjedését, a túlvadászást/túlhalászást.

Előfordultak már hasonló geológiai és klímaváltozások a föld történetében, de nem ilyen gyorsan. Ehhez a tempóhoz, csak nagyon kevesen tudnak alkalmazkodni, ami egy folyamatos, és talán nem oly hosszú távú, de annál intenzívebb kihaláshoz vezet. Persze időként, mivel a szerző is emberből van, a reménykeltő felfedezések, törekvések képviselőit is bemutatja könyvében, akik fáradtságot nem kímélve mentik a kondorkeselyűt, a szumátrai orrszarvút, vagy a hawaii varjút. Viszont az utolsó fejezetekben, mint ahogy az a borítón is megfogalmazódott, valóságos vádirattá alakul a könyv, a modern emberrel szemben.

Most pedig elérkeztünk a negatívumokhoz, mert ezekből is akad. Az első ami szemet szúrt, és amitől rögtön összecsuktam a könyvet egy rövid időre, az a zavaró, már-már közönséges szleng, amivel olykor él a szerző. Lehet, hogy sznob vagyok, de ez esetben talán nem erről van szó. A könyv kb. 80%-ban tudományos igényességgel megfogalmazott mondatok, fejezetek összessége, dúskálunk a latin megnevezésekben, felsorolásokban, mintha pluszpont járna érte, aztán kapunk egy „rottyintós” poént… A könyv egy vádirat, áthatja az emberek iránti megvetés (ezzel még tudok is azonosulni), de a következő pillanatban a szerző helyénvalónak tartja a magánéletéről, és humorosnak nem nevezhető kiszólásokkal fárasztani az olvasót.

Viszont ez utóbbi bekezdésemtől függetlenül, átfogó, szép és fontos munka ez a könyv, ezért járt a Pulitzer-díj, a hülye kiszólásokért meg egy fejen koppintás járt volna, mert igen erősen rombolta az összhatást. A kemény borítós kiadást nem igazán érzem indokoltnak, az ilyen volumenű írásokhoz egy látványosabb, de puha borítós megjelenést tudnék elképzelni, mint mondjuk egy National Geographic extra, tematikus különszámot.

>!
Ágh_Nóri
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás

Vegyes érzelmeket válthat ki a könyv. Egyrészt, szakmailag teljesen rendben van, a köszönetnyilvánításból kiderült, hogy a szakmai vonatkozású dolgokat többen átnézték és ordító hibákat nem is hagytak benne. Aki nem tanult sosem biogeográfiát vagy mélyedt el az őslények világában, annak sok új információt tartalmazhat. Pluszban megismerhetünk néhány kutatót és kutatást, ahol emberfeletti küzdelem zajlik, hogy még időben megfejtsük korunk kihalási eseményeit vagy éppen visszafordítsuk, amit elrontottunk.
Azonban ahol az újságírónő stílusa kerül felszínre, az botrányos. Szinte látom magam előtt, hogy melyik kutató hagyta volna ott inkább az esőerdőben, vagy kapaszkodott a hajába a kérdések során. Szenvedélyes vádirat az emberiség nemtörődömsége ellen? Sok minden volt a könyvben csak éppen ez nem. A szenvedély valahogy „nem jött át”, egy vádirat pedig nem csak tények felsorolásából kellene hogy álljon, és a nemtörődömséget csak helyenként mutatja be, inkább hősöket farag néhány kutatóból.
Összefoglalva: aki a kihalásokról szeretne tanulni, az forgassa bátran, aki szembesítésre számítana, van ennél erősebb olvasmány, aki megoldási javaslatokat szeretne, azt ne keresse itt.

>!
Zoárd
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás

Bár még nem fejeztem be a könyvet, nagyon tetszik. Aki odafigyelt a suliban a biosz és földrajz órákra, élvezni fogja. Aki komolyabban belevetette már magát ezen tudományokba, nekik pedig érdekes új infókkal szolgál a könyv.

Ami viszont nagyon bántja a szemem, hogy a faj és a fajta fogalmait, bár a jelentésük eltér, notóriusan szinonimaként használja a könyv. Nem tudom, hogy ez az eredeti nyelvű könyvben is így van, vagy csak a fordítás során került bele.

>!
kiralyfatyol
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás

Az én fogalmaim szerint ennek a könyvnek sem szenvedélyhez, sem vádirathoz nincs köze, az alcím tehát meglehetősen félrevezető! – habár az, hogy mit tekintünk 'szenvedély'-esnek mindig szubjektív, és ügyvéd sem vagyok, hogy tudjam milyen egy vádirat…
A cím sem igazán pontos, mert „a hatodik kihalás”, tehát az éppen zajló folyamatok nem töltik ki a könyv felét sem.
Én inkább egy NatGeo-s cikksorozathoz hasonlítanám, aki az ilyesmit szereti, az szeretni fogja ezt a könyvet is. (Egy kicsit „amerikaibb” is a megközelítés a kelleténél, főleg azt tekintve, hogy egyébként a probléma globális)

Mivel megjártam már párszor hirtelen felindulásból elkövetett könyvvásárlásokkal ezt is könyvtárból kölcsönözve „próbáltam ki”, és bizony jól tettem. Nem fogom megvásárolni…
Egyszeri élmény!
De annak jó!!!

>!
ciemat P
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás

A könyv címe elég figyelemfelkeltő, hogy természettudományos szakmai háttérrel rendelkezve is kedvet kapjon az ember az olvasáshoz. Ha az olvasó nem az adott területen dolgozik, szerintem sok érdekes információt tud felszedni. Külön érdekessége a történeteknek, hogy a mögöttük dolgozó kutatók is megjelennek, bemutatva, hogy milyen elhivatottsággal tudnak emberek nekiállni egy-egy feladatnak.
Az egyes témák szerteágazóak a tudományterületen belül és rengeteg összegyűjtött információt tartalmaznak, amit valószínűleg az író szakmájának köszönhetünk. Az egyes részek szakmaisága teljesen korrekt, olvasmányos. A stílussal vannak problémák, de talán az ismereterjesztés körében még éppen belefér.

>!
Nikolett0907 P
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás

Nem volt egyszerű olvasmány a számomra, de végig nagyon érdekesnek találtam.
Bár a címe nem fedi a könyv teljes tartalmát, mégis sokat tanultam a leírtakból. Az író precízen utána járt a témának és érdekesen ábrázolta. Csak ajánlani tudom.

>!
Fejes_Valentin
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás

„A természetes ütemnél ezerszer gyorsabban tűnnek el végleg a fajok” – számolt be néhány nappal ezelőtt a ScienceAlert. „Elpusztult Sudan, az utolsó hím északi szélesszájú orrszarvú” – tette közzé a National Geographic pár hónapja. Az interneten böngészve sajnos egyre többször futhatunk bele hasonló, felettébb aggasztó hírekbe, leszűrve belőlük a következtetést, hogy bolygónkon manapság valami nagyon nincs rendben. Elizabeth Kolbert a helyzetet megelégelve tollat ragadott, majd a dolgok sűrűjébe vetette magát. Munkájának gyümölcse, A hatodik kihalás idehaza az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

A teljes könyvbemutató ezen a linken keresztül érhető el: http://paleotop.blog.hu/2018/07/16/globalis_katasztrofa…

>!
lakatoszoltan
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás

Gyorsan elolvastam, kifejezetten meglepett, hogy ennyire érdekelhet egy olvasmányos, de tudományos munka. Példákkal van tele, amik ábrázolják a témát. Csak pedzegeti a felszínt, de átlag olvasóknak tökéletes táptalaj és gondolatébresztő az emberi beavatkozás témakörére.

Mellékesen még megemlíteném, hogy bár arra hívná fel a figyelmet, hogy az emberi figyelmetlenséggel elhozhatjuk a világvégét, de engem megnyugtatott az a hátsó gondolat is, hogy bár rohanhatunk a pusztulás felé, de a természet újra éled, ahogy eddig is…


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Bár szép lenne úgy képzelni, hogy volt idő, amikor az ember harmóniában élt a természettel, nem biztos, hogy ilyen valóban létezett valaha is..

Az orrszarvú ultrahangra megy, 301.o.

Kapcsolódó szócikkek: harmónia · természet
>!
Chöpp 

A téli álmot alvó denevérek számolásához alapkövetelmény az izmos nyak, a jó fejlámpa és a vastag zokni.

Az új Pangea, 249.o.

Kapcsolódó szócikkek: denevér
>!
Chöpp 

Az ipari forradalom kezdete óta az emberek annyi fosszilis tüzelőanyagot égettek el – szenet, olajat, földgázt –, hogy mintegy 365 milliárd tonna szén-dioxidot juttattak a légkörbe. Az erdőirtás további 180 milliárd tonnát adott hozzá. Minden évben körülbelül újabb 9 milliárd tonnát eregetünk fel, és ez a mennyiség évente nagyjából 6 százalékkal nő. Mindennek eredményeként a levegő szén-dioxid-tartalma – kevéssel 400 milliomod térfogatrész fölött – magasabb, mint bármikor az utolsó 800 ezer évben. Nagyon valószínű, hogy évmilliók óta nem volt ilyen magas. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, 2050-re a szén-dioxid koncentrációja meg fogja haladni az 500 milliomod térfogatrészt, durván megkétszerezve az iparosítás előtti szintet. Várhatóan egy ilyen növekedés végül világszerte 2-4 °C hőmérséklet-emelkedést hoz magával, ez pedig különböző változási folyamatokat indít el a világban, köztük a ma még meglévő gleccserek eltűnését, az alacsonyan fekvő szigetek és tengerparti városok elöntését és az északi jégsapka elolvadását. De ez csak a fele a történetnek.

A tenger körülöttünk, 147-148.o.

2 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P

Egyik évszázad múlik a másik után, de az események mindig a jelenben történnek.
Jorge Luis Borges
(Boglár Lajos fordítása)

5. oldal (Európa, 2016)

>!
shadowhunter1975 P

És ha már van négy kihalt faj, akkor kell lennie még többnek is, szögezte le Cuvier. Merész kijelentés volt, tekintettel a rendelkezésre álló bizonyítékokra. Néhány szórványos csont alapján Cuvier teljesen új szemléletmódot alakított ki az életről. Fajok haltak ki. Ami nem elszigetelt, hanem kiterjedt jelenség volt.
– Mindezek az egymással összhangban álló, semmilyen cáfolatba nem ütköző tények számomra azt látszanak bizonyítani, hogy létezett egy világ a miénk előtt – jelentette ki Cuvier. – De milyen volt ez a kezdetleges Föld? És miféle földindulás tudta eltörölni?

43. oldal, 2. fejezet - A masztodon zápfoga (Európa, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Georges Cuvier · Tömeges kihalás
>!
Chöpp 

    Ha a kihalás morbid téma, akkor a tömeges kihalás pláne az. De egyszersmind lebilincselő. Az elkövetkező oldalakon megkísérlem bemutatni mindkét oldalt: a ráébredés izgalmát és rettenetét is. Reményeim szerint e könyv olvasói felismerik, hogy valóban rendkívüli időpillanatban élünk.

10. oldal, Előszó

>!
shadowhunter1975 P

Ha a kihalás morbid téma, akkor a tömeges kihalás pláne az. De egyszersmind lebilincselő.

10. oldal, Előszó (Európa, 2016)

>!
Chöpp 

Annak a fajnak, amelyiknek el kell vándorolnia az emelkedő hőmérséklet elől, ám egy erdőtöredék csapdájába kerül (még akár egy egészen nagy erdőtöredékébe is), nincs sok esélye a fennmaradásra. Az antropocén meghatározó vonása, hogy egyrészt a világ oly módon változik, ami a fajokat elköltözésre kényszeríti, másrészt e változásközben gátakat is emel – utakat, irtásokat, nagyvárosokat –, amelyek lehetetlenné teszik a költözést.

Szigetek a szárazföldön, 245.o.

Kapcsolódó szócikkek: költözés · vándorlás
>!
Chöpp

Néhány éve Pääbónak sikerült megszereznie egy fogdarabot egy úgynevezett hobbitcsontvázból, amelyet az indonéziai Flores-szigeten találtak. A hobbitokat csak 2004-ben fedezték fel, és apró termetű előembereknek tartják általában, a tudományos nevük Homo floreesiensis.

A diligén, 324.o.

Kapcsolódó szócikkek: hobbit
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Száz éve a fekete (keskenyszájú) orrszarvúk száma Afrikában megközelítette az egymilliót; azóta körülbelül ötezer példányra apadt. A szintén afrikai illetőségű fehér (szélesszájú) orrszarvú az egyetlen orrszarvúfaj, amely jelenleg nincs veszélyeztetettnek minősítve.

Az orrszarvú ultrahangra megy, 285.o.

Kapcsolódó szócikkek: orrszarvú

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

László Ervin: Izgalmas idők
Barabási Albert-László: Villanások
Stanisław Lem: Summa technologiae
Damage: Damage Report
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén
Nick Bostrom: Szuperintelligencia
Dougal Dixon: Az ember után
László Ervin: Meg tudod változtatni a világot
Alan Weisman: A világ nélkülünk
Ashlee Vance: Elon Musk