Az ​álarcos csókja (Maiden Lane 4.) 122 csillagozás

Elizabeth Hoyt: Az álarcos csókja

Lady Isabel Beckinhall semmit sem élvez jobban egy kihívásnál. Amikor felkérik, hogy legyen a mentora Winter Makepeace-nek, az árvaház igazgatójának a társasági flört, a kétszínűség és a botrányos találkák világában, Isabel nem tudja megállni, hogy ne töprengjen folyamatosan azon, miért tűnik a férfi szeme olyan ismerősnek és a szája olyan csábítónak…

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Romantikus Regények

>!
General Press, Budapest, 2014
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636436667 · Fordította: Danyi Andrea

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Winter Makepeace · Lady Isabel Beckinhall


Kedvencelte 15

Most olvassa 1

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Sippancs P>!
Elizabeth Hoyt: Az álarcos csókja

Nahát! Hogy Hoyt asszonyságnak milyen érzéke van ahhoz, hogy az utolsó pillanatban robbantsa a bombát! Kb. az állam is leesett, amikor a végén megjelent egy másik spoiler!
Szerelmes lettem ebbe a történetbe (is). Az előző részek alapján nem gondoltam volna, hogy Winter miatt pillát rebegtetnék, de bebizonyította, hogy ő is megér jó pár ajtócsapkodást – de még milyeneket! ;) Igaz, a túlzott elhivatottsága nekem néhol kicsit sok volt, az viszont nagyon tetszett, hogy nem ő csábít, hanem őt csábították el.
Winter mellett Isabelt is nagyon megszerettem. Nem jut eszembe egy olyan pillanat sem, amikor ne olvastam volna szívesen a gondolatait, és bár nagyon sajnáltam, amiért spoiler nyilvánították, én azért bízom abban, hogy a következő részekben kiderül, hogy úton egy következő spoiler.
Egy gondolat erejéig muszáj még megjegyeznem, hogy Joseph Tinbox és Peach barátsága egy csoda volt, szívesen olvasnék róluk felnőttként.
Természetesen jár az 5 csillag.

12 hozzászólás
ncsn87>!
Elizabeth Hoyt: Az álarcos csókja

Aztamocskoséletbe… Én ezt nem hittem volna. Tudtam, hogy Winter más, mint akinek mutatja magát, de ez… Egy vadállat, ha szabad így fogalmaznom. ❤❤❤ És még jó, hogy szabad. :D Persze egy végtelenül szerény ember, önzetlen, csupaszív, aki túl komolynak tűnt, nyugodtnak… Erre tessék! Ennyi szenvedélyt… Huh, még most is hevesebben ver a szívem, ha rágondolok! *.* Nem tudnám eldönteni, hogy az előző kötet, Mickék vagy Winterék voltak-e perzselőbbek. Most Winterért dobog a szívem, ennyi! ❤ spoiler
Hoyt nagyon tud, főleg, ha férfi karakterekről van szó. Zseniális a nő! Persze a női főszereplők is mind egytől egyig fantasztikusak. Erősek, szenvedélyesek, kiállnak magukért. Ilyen pasik mellé kevés is lenne valami rózsaszín cuki kiscsaj. :D
Szóval nem tudom, ezt hova lehet még fokozni, de vevő vagyok mindenre, amit az írónő tartogat a számomra. ❤ Jöhetnek a folytatások minél hamarabb! Az utószó kecsegtető volt. :) spoiler

7 hozzászólás
_Leelan_ P>!
Elizabeth Hoyt: Az álarcos csókja

Befaltam és igazán ízletes volt *-*
Nagyon tetszett, hogy itt a női fél volt az,akinek több tapasztalata volt, míg Winter egy álarc alá bújt állat :)
Nagyon jót tett neki Isabell ismeretsége és tapasztalata. Jó volt, hogy az álarc mögé bújt férfit hagyta kibontakozni. Hogy mellette Winter az lehetett, aki.
Eddig a kettejük párosa tetszett a legjobban :)
Csodálatos, érzéki,komplex és érző szereplők, egy nagyon jó történetben.
Joseph Timboxra nagyon kíváncsi vagyok. Lehet,hogy neki is lesz egy könyve? Nagyon örülnék neki *-*
Jaj… És nagyon nagy szerencséjük van Hoyt karaktereinek.
Gabaldonnál minimum megkorbácsolták és kompromittálták volna őket.
De Hoytnál még egy kísértet is megussza ép bőrrel :D

4 hozzászólás
meteoritastar>!
Elizabeth Hoyt: Az álarcos csókja

Ez a könyv Kedvenc!!
Valami eszméletlen volt.
Romantika, izgalom, álarcos harcos , nyomozás.
Imádtam.
Pedig jobban szeretem, amikor a hölgy az ártatalanabb fél és a pasi a tanító. De itt nagyon tetszett, hogy ez nem így volt. Az írónő két olyan karaktert hozott össze, akik a különbségeik ellenére is nagyon összeillettek és más arcukat mutatták a külvilág felé.
Ki gondólta volna Winterről, hogy ….spoiler
Élvezet volt megismerni őket, végig követni a kapcsoaltuk alakulásást és a nyomozást is.
Spoiler nélkül nehéz beszélni erről a könyvről. Így csak annyit mondok, hogy minden benne volt, sött még több is, ami az igazán jó történelmi romantikus könyvek sajátja. A végéről nem is beszélve. spoiler Imádtam.
Kedvenc /Csak, hogy mindenki biztos lássa. :)):)) /

3 hozzászólás
anikho>!
Elizabeth Hoyt: Az álarcos csókja

Tetszett, tetszett, de azért nem teljes az 5 csillag.

Winter és Isabel párosa több szempontból sem az a megszokott. Végülis érdekes volt olvasni, ahogy az erőviszonyok, – hogy így mondjam – máshogy állnak. Nyilván ezt a könyvet is alig bírtam letenni, akár csak pár órára is. Minek aludjunk, ha olvashatunk is? :D

Teljesen kikapcsolt, hozta az elvárt szintet, de Winter nem került be a topba Mick mellé. :) Wakefield hercegét olvasnám már :D ő szerintem top-os lesz. :P

felícia97>!
Elizabeth Hoyt: Az álarcos csókja

Az embert mindig érik meglepetések.Nos számomra ilyen volt ez a sorozat is.El nem tudtam képzelni,hogy én ezt valaha elolvasom,és tessék:szokás szerint megint sikerült kellemesen csalódnom.Nem voltak nagy elvárásaim a sorozattal kapcsolatban,mégis egészen megszerettem így a végére.Szóval biztosan feljegyzem Elizabeth Hoyt nevét a történelmi romantikusok kapcsán.Olyan nagyon sok mondanivalóm nem volt egyik résszel kapcsolatban sem,úgyhogy úgy döntöttem,most itt egyben említem meg őket.
Az első résznek még nem sikerült nagyon megnyernie. Nem mondom,hogy rossz volt,de kissé szkeptikus voltam vele.A végét éreztem főként elkapkodottnak(Lazarus hosszú évekig utálta az anyját,most meg hirtelen megbocsát?Azért ez nekem kicsit meredek volt…)Úgyhogy ezt simán besoroltam volna az egyszer olvasós kategóriába.Aztán a Griffin-Hero páros már sokkal inkább megfogott a második részben(a megismerkedésük már önmagában ütős volt :D)viszont a második felében már soknak éreztem a huzavonát.A harmadik kötetet(Silence története) vártam a leginkább,és ez is tetszett a legjobban.Jókat nevettem,hogyan bosszantja állandóan a hírhedt kalózt,és a vége is kifejezetten izgalmasra sikerült.Az árvaházat igazgató Winter története is ettől a kötettől kezdve kezdett igazán érdekelni. Isabel-el nagyon jó párost alkottak, és élveztem a jeleneteiket,de Winter makacssága néhol már sok volt,illetve a háttérben ármánykodók szemétkedésein is felhúztam magam.Úgyhogy ha rangsorolnom kéne,akkor valahol a második résszel van holtversenyben.
Szóval ahogy fent is említettem most megjegyeztem az írónő nevét,a sorozat következő részére és a várható folytatásokra pedig kíváncsi leszek.Történelmi romantika kedvelőinek ajánlom.

Mrs_Curran_Lennart P>!
Elizabeth Hoyt: Az álarcos csókja

Továbbra is nagyon szeretem ezt a sorozatot és kimondottan tetszett, hogy ebben a 26 éves Wintert csábítják el. Ő és Isabel már elég régóta kerülgetik egymást, aztán a hölgy megmenti a kísértetet és lassan rájön, hogy ki is ő. A történetben lassan elfogynak a házasulandó Makepeace testvérek, ezért az írónő a nőegylet többi tagját ismerteti meg velünk, hogy a következő részekben majd értük izguljunk. Lady Penelope engem eléggé idegesített a tudálékosságával. Attól, hogy valaki nemes származású, még nem felel meg az árvaház igazgatói posztjára, Csak azért, mert Winter nem tud hízelegni az uraknak, az elkényeztetett hölgyemény le akarja váltani a posztról. Reméltem, hogy jól pofára esnek. Kiváncsi vagyok, kit fog majd párnak Penelope mellé adni az írónő.
Kedves GP kiadó, tessék igyekezni a következő résszel.

6 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!
Elizabeth Hoyt: Az álarcos csókja

Tudtam én, hogy Mr. Makepeace teljesen levesz majd a lábamról. ;-) Micsoda szenvedély lakozik a hűvös álarc mögött, beleszerelmesedtem. Imádtam, ahogy a jó ügyért harcol, imádtam, hogy mennyire mélyen szereti a gyerekeket és legfőképpen azt imádtam, ahogy Isabel-t szereti. Külön érdekessége volt a történetnek, hogy spoiler
Isabel személye is nagyon szerethető volt számomra. Nagyon örülök, hogy így egymásra találtak.
Az otthon gyerekei továbbra is kis kedvencek, remélem még sokat olvashatok róluk. Hol van már a következő rész, nem bírok addig várni!!!

Silverlight>!
Elizabeth Hoyt: Az álarcos csókja

Különlegesek az írónő könyvei, s egyben persze izgalmasak. Bár ez a könyv most kicsit nehezebben ment. Pedig a szereplőket szerettem, legalábbis ami Wintert illeti. Nekem Isabel karaktere kicsit idegesítő volt. Valószínűleg azért, mert teljesen eltért az írónő eddig olvasott történeteinek női szereplőitől. Nem az a visszahúzódó típus.Az azonban biztos, hogy többször megfigyeltem már, hogy egy hatásos kezdés után az írónő azonnal eléri, hogy az olvasó ne tudja letenni a könyvet és tovább akarjon lapozni. Az is nagyon tetszik, hogy mindig a társadalom különböző rétegeit mutatja be, s nem csak a felső arisztokráciára koncentrál. Itt ismét előkerült az árvaházi élet és a szegény sorsú gyermekek élete.

>!
General Press, Budapest, 2014
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636436667 · Fordította: Danyi Andrea
Dora_Sullivan>!
Elizabeth Hoyt: Az álarcos csókja

Kezdetben tartottam egy kicsit Winter könyvétől, hiszen az előzőekben mutatott viselkedésével nem volt nyerő számomra.
Viszont ebben a részben, sikerült fordítania ezen a véleményemen. Oly annyira, hogy sikeresen magába is bolondított. Jobban tudtam értékelni a visszahúzódását, a nyerseségét és persze a tartózkodását minden olyantól, ami nem az ő világa.
Tetszett, hogy nem adta fel önmagát. És bár engedett annak, hogy Isabel bevezesse őt a nagyok társaságába, de mégis önmaga tudott maradni.
Tetszett az, hogy mindenek előtt a gyereket helyezte előrébb, és hogy képes volt lemondani arról aminek ő az életét szentelte, csak azért hogy a gyerekek közül az aki a legközelebb áll hozzá, többé vállhason. Fájt a szívem ezért az elhatározásért, és időszakért. De ahogyan maga Winter is, úgy én is helyes döntésnek véltem ezt.
Winter személyisége egyedinek minősült azt már lehetett látni a korábbi részekből, de ebben teljesében ki is mutatkozott ez.
Bár fiatal huszonéves, de mégis sokkoltabb érettebbnek és komolyabbnak hatott mindvégig a karaktere. És szenvedélyesebbnek is, amikor Isabel-lel volt.
A nővel, akit nem tudtam nem megszeretni. A bátorságát, a makacsságát és az önzetlenségét nagyon bírtam.
Remekül működtek ők együtt Winterrel, és örültem is, hogy általa Winter is megmutathatta önmagát, és ráébresztette arra, hogy nem mindig baj és gond az, ha segítséget kell elfogadni.

Szerettem ezt a kötetet, akár a két főszereplőt is.
Hoyt megint remekelt. *.*


Népszerű idézetek

Sippancs P>!

– Nos, egy hölgy sosem kaphat elég bókot a férfiaktól, ezt jól vésse az eszébe!

93. oldal

Tóth_Orsolya_3 P>!

– Megtiszteltetés, hogy így láthatlak – jelentette ki szenvedélyesen.
– Mert mindig álarcot viselsz a bálokon és fogadásokon, meg amikor meglátogatod a barátaidat, de amikor egyedül vagyunk, csak mi ketten, te meg én, ígérj meg valamit: mindig a valódi énedet mutasd, nem számít, mennyire csúnyának gondolod. Ez tesz meghitté és bensőségessé egy kapcsolatot: nem a szerelmeskedés, hanem az, hogy ha együtt vagyunk és önmagunk lehetünk.

Chilingó>!

Ha valami idegesítő dolgot újra meg újra lát az ember, a sokk egy idő után elmúlik.

165. oldal

Sippancs P>!

– Ő az anyukád? – hajolt közelebb suttogva az egyik fiú, aki Christopherrel egyidős lehetett.
Christopher óvatosan Isabelre pillantott.
– Nem.
– Van anyukád? – kérdezte a fiú.
– Igen – felelte Christopher. – Neked nincs?
– Nincs – mondta a kisfiú. – Itt senkinek nincs, ezért lakunk ebben az otthonban.
– Ó! – szólalt meg Christopher elgondolkodva, majd elvette a zsemlét, és beleharapott. – Nekem apám nincs.
A fiú megfontoltan bólintott.
– Nekem sincs. Akarsz egeret látni?

229-230. oldal

1 hozzászólás
Sippancs P>!

– Gyakorolta a bókolást? – kérdezte a hölgy, amint a szabó keze lefogta a mérőszalag szélét Winter alsóneműjének aljánál.
– Ahogy arra utasított – felelte a férfi, és látta, hogy Mr. Hurt észrevette a sebet az összegyűrődött alsónadrágja szélénél. A szabó egy pillanatra elbizonytalanodott, majd folytatta a méricskélést.
Lady Beckinhall halkan felsóhajtott. Winter figyelme azonnal felé fordult.
– Igazán csodálom, milyen… határozottan tud teát rendelni, asszonyom.
Mr. Hurt sajnálkozó pillantást vetett felé.
– Köszönöm, Mr. Makepeace. – Lady Beckinhall hangja elcsuklott. – Be kell vallanom, igazán fantáziadús bókokat mond.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lady Isabel Beckinhall · Winter Makepeace
Csoszi>!

Winter Makepeace a betűk és a szavak embere volt, s mint ilyen, bizonyára az izmai is elpuhultak. Mellkasa nyilván csontos, karja cingár. De akkor miért jut eszébe mindig, hogy milyen lehet Mr. Makepeace ruha nélkül?

Kapcsolódó szócikkek: Lady Isabel Beckinhall
krisztin1>!

(…) a világban az emberek nem a jó cselekedeteik alapján ítélik meg a másikat, hanem saját legrosszabb gondolataikból indulnak ki.

Csoszi>!

Az úton heverő test tökéletes befejezése volt a napnak.

(első mondat)

krisztin1>!

Ha egy harc során kiderül a gyengeséged, támadj, de ne hátrálj meg!


A sorozat következő kötete

Maiden Lane sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Julia Quinn: Miss Bridgerton miatt
Danelle Harmon: A Dacos
Amanda Quick: Csábítás
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Jennifer Ashley: Az elrabolt menyasszony
Kerstin Gier: Zafírkék
Maryrose Wood: Méregnaplók
Victor Hugo: A nevető ember
Heather Graham: A kalóz kedvese
Kathleen E. Woodiwiss: A láng és a liliom