A ​lélek legsötétje 704 csillagozás

Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

Catherine ​élvezi a londoni szinglik gondtalan életét, mígnem az egyik éjszakai szórakozóhelyen megismerkedik Lee-vel. A férfi jó vágású, karizmatikus és titokzatos – elvarázsolja Catherine-t és a lány barátnőit is. Amikor azonban kiderül, hogy Lee valójában kiszámíthatatlan, manipulatív és erőszakos, már késő: Catherine egyedül marad a kétségbeejtő helyzetben, és senki sem hisz neki. Miközben fokozatosan tárul fel előtte Lee sötét oldala, egyre jobban belegabalyodik a lelki terror és a szexuális kiszolgáltatottság sűrű hálójába. Vajon van-e kiút, el lehet-e menekülni a férfi elől, aki mindenre képes, csak hogy birtokolja vágyainak tárgyát…

Megindító, ahogy végigkövethetjük egy fiatal nő tehetetlen vergődését, miközben vele együtt rettegünk. A rendőrségi elemzőként dolgozó szerző olyan hitelesen és valósághűen ábrázolja a családon belüli erőszakot és az ennek nyomán fellépő pszichés zavarokat, hogy szinte az olvasót is megbénítja a kilátástalanság érzése…

„Izgalmas… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Alexandra, Pécs, 2013
408 oldal · ISBN: 9789633572542 · Fordította: Babits Péter
>!
Alexandra, Pécs, 2012
556 oldal · Fordította: Babits Péter
>!
Alexandra, Pécs, 2012
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633570432 · Fordította: Babits Péter

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Catherine Bailey · Lee Anthony Brightman · Stuart Richardson


Kedvencelte 170

Most olvassa 22

Várólistára tette 465

Kívánságlistára tette 400

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Naiva P>!
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

Döbbenetes, sokkoló, felkavaró, de zseniális történet a családon belüli erőszakról, jellemtorzulásról, a teljes kilátástalanságról. Történetünk két idősíkon fut. Ezek fejezetenként váltogatják egymást, mintha két történetet olvashatnánk, melyek a vége felé összeolvadnak. A 2003-as idősíkon (4 évvel korábban) és a 2007-es (4 évvel később). Így alapos, részletes, komplex képet kapunk arról, hogy lett egy életvidám, szerelmes nőből egy üres kagylóhéj.
Történetünk főszereplője, Cathy, egy 24 éves életvidám, csinos, magabiztos, határozott, londoni szingli. Imádta ezt az életét. A fiatalok megszokott, féktelen, vidám életét éli, és igazán élvezte életét. Egészen addig a pillanatig, míg egy éjszakai klubban rá nem talál a nagy Ő-re. Aki megtestesíti „szerelem első látásra” idealizált fogalmát.
Lee látszatra kifogástalan. Megnyerő külsejű és modorú, minden tekintetben főnyeremény. Magas, sportos, jóképű, házias, szereti a rendet, tisztaságot, főzni is tud(!), és igazán rajong Cathyért. Itt akár véget is érhetne a történetünk, ha ez egy romantikus történet lenne, de sajnos koránt sem az.
spoiler
A 4 évvel későbbi idősíkon már csak azt a Cathy-t láthatjuk, aki még csak árnyéka sem egykori önmagának. Megrögzött kényszerei, alapos szabályai mániái vannak, amik nélkül teljesen összeomlana az az élete, ami maradt neki. Szerencsére segítségére lesz az éppen felette lakó szomszédja, Stuart, aki nem csak foglalkozásából adódóan próbál neki támaszt nyújtani és segítségére lenni. Ő egy igazán megnyerő, szimpatikus karakter.

Személy szerint a bántalmazás minden válfaját utálom, de a gyerekek és nők ellen elkövetett fizikai, vagy akár lelki erőszakot igazán gyűlöletesnek tartom. Amikor egy nő ennyire ki van valakinek a kénye-kedvére szolgáltatva, de ami az egyik legfájóbb volt, az a „barátok” hozzáállása. Az ellenségeimnek sem kívánhatnék jobb barátokat.
Nagyjából mindent összevetve, elképesztő, feszült atmoszférájú pszicho-thriller jól ábrázolt karakterekkel, izgalmas, olykor hátborzongató történettel. Egy picit az Egy ágyban az ellenséggel c. filmhez tudnám hasonlítani a történetet. Van egy kis párhuzam.
A nyílászárókat pedig néha tényleg nem árt ellenőrizni.

11 hozzászólás
Niitaa P>!
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

Elizabeth Haynes olyan mélységet tár elénk, amiket fel sem lehet igazán fogni. Olyan módon tálalja, hogy fel se merüljön az olvasóban az, hogy túlzás lenne. Semmit nem takargat. S pont ettől válik annyira megrázóvá. Csak kapkodtam a fejem, miközben könnyek gyűltek a szemem sarkába, hogy ilyen megtörténhet. Mert sajnos meg is történik. Rengeteg hírt hallani nők bántalmazásáról, családon belüli erőszakról. Ezeket mindenki igyekszik távol tartani magától. Senki nem kíváncsi rá, s pont ezért nem is értik rengetegen, hogy milyen károkat képes ez egy ember lelkében okozni. Sokszor hallottam már ilyen helyzetben a következő reakciót: miért nem tudsz úgy viselkedni, mint egy normális ember? Megtörtént és kész. Lépj tovább. Ennyi. Nem! Ez nem csak ennyi! A félelmet nem lehet egyik pillanatról a másikra levetkőzni! Évek kellenek ahhoz, hogy a bántalmazott igenis talpra álljon. De akkor sem lehet már a régi. Sohasem.
S pont ezért fontos, hogy ez a könyv minél több emberhez eljusson. Az embereknek látniuk kell közelről, mi megy végbe egy megtört emberben. Mi járhat a bántalmazó fejében, ami ilyen tettekre sarkalja. S a legfontosabb: hogyan lehet képes ő maga is segítséget nyújtani, ha ne adj isten' az ismerősi körében történne hasonlóra példa.
(…)
Minden ember cipeli a saját félelmeit, melyek mázsás súlyként nyomják a vállát. Minden embernek megvan a maga története. Catherine megtanít arra, hogy sosem szabad feladni, s hogy a legsötétebb helyeken is süthet még a Nap, ha küzdünk érte.

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/05/elizabeth-haynes-…

7 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

„Ne feledd, nincs két egyforma ember. Mindenki más irányból közelít más-más cél felé.”

Tulajdonképpen, mindig büszke voltam arra, hogy pontosan tudom mit akarok az élettől, mit és mennyit várok el magamtól és másoktól. Egyszóval határozott embernek tartom magam.
De mostanában sikeresen felfedeztem, hogy sokszor írom, nem szeretem a női bántalmazás témakörét, sőt kimondottan kerülöm, pedig ha valaki jó megfigyelő, láthatja, hogy szinte minden második könyvem e téma körül forog, vagy nagy szerepe van az adott történetben.
Úgyhogy itt elismerem, tévedtem és igen is érdekel a téma, sőt mi több, most már tudatosan fogom keresni, mert tudnom kell a kérdéseimre a válaszokat.

Mint fent említettem érdekel ez a témakör és nagy megelégedésemre szolgált, hogy ez a történet a javából érintett.

Még sosem olvastam az írónőtől semmit, ezért, mint lenni szokott csak a molyos értékelések alapján, hoztam egy ítéletet, „talán” megüti a mércét és találhatok benne, olyan részt ami leköt.

Mint ahogy azt várni lehetett, képtelen voltam letenni. Azt hiszem olyan mélyre rántott, hogy még most sem tértem igazán magamhoz.

Ami nekem kimondottan tetszett a kötetben, az a felépítés.
Felváltva élhetjük át Cathy jelenét és múltját. Meglepődve olvastam, mennyire szépen van felvázolva Lee-vel való kapcsolatának alakulása, valamint a jelenben való küzdelmei. Nagy megkönnyebbülést okozott, hogy Stuart felbukkant, egy picit segített levegőt vennem és nem hagyta, hogy végig fuldokoljak a történeten.
A múlt nagyon érdekes szemléletet okozott nálam, ugyanis hónapok telnek el a kapcsolatukban, és bár van egy – két érdekesség e téren, mégis semmi olyant nem fedeztem fel, ami indokolná Cathy ilyen szintű lelki összetörtségét. Nagyon mérges voltam, mert Cathy nem tartott ki az elhatározása mellett, pedig érezte, hogy ez így nem jó.

A barátai pedig nem barátok. Ez a szó, illetve fogalom, azt takarja, hogy hiszel és bízol a másik félben, bármennyire is őrültségnek tűnjön amit állít. Legalább utána nézel és ha nem bizonyul valósnak, MEGBESZÉLED vele. De itt erről szó sem volt, előbb adtak igazat egy idegennek, mint neki. És ezt én nem nevezem barátságnak.

És most lehet rám köveket dobálni, de nagyon örültem ami Sylviával történt.

A váltott szempont tehát nagyon nagyban segítette az olvasásomat, ugyan végig szorongtam, de erősen hittem, hogy túl él mindent, még ha nagyon nagy nehézségek árán is.

Összességében, nagyon tetszett a történet, és pont emiatt, mert itt döbbentem rá a téma kör „szeretete”, bennem létezik és él, csak ajánlani tudom és természetesen kedvenc.

Olvassátok!

Bree_olvas>!
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

Hűha….ez a könyv.
Azt hiszem meg kell néznem minden ajtó be van-e zárva.

Catherine-t igazi túlélőnek mondanám! Komolyan. Annyira, hogy ha tehetném, akkor most azonnal megkeresném őt és megölelném! Mert nem adta fel, mert hitt magában.

Számomra ez nem mindennapi olvasmány, hanem egy durva és brutális könyv. Hogyan változhat meg így egy nő? Mi történhetett vele? Mik azok a hegek a karján? Mitől félhet?
Ez a könyv bizonyíték adott , arra a tényre, hogy milyen kreatív az ember. Mennyire okos, ha el akar érni valamit. Mennyire találékony és mennyire ügyes. Ügyes arra, hogy felépítse a saját maga tökéletes világát. Csodálatos külső, humor és egy biztos állás. Semmi folt a becsületén, se sehol.
A foltokat más kapja meg ebben a történetben sajnos.

A borítóról csak annyit mondanék, hogy TÖKÉLETES! Egyszerűen, röviden és tömören a könyv! Minden egyes részlete a könyv történetét tükrözi ! :) Imádom.
Köszönöm @V_Ili a könyvet és, hogy ajánlottad! :)

3 hozzászólás
Kawaii_vIVIv>!
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

A könyv elolvasása után az ember belegondol, hogy hány Lee-hez hasonló ember járkál a Földön és hányan járnak ugyanabban a cipőben mint Catherine.
Egyszerű flörtnek indul, majd kialakul egyfajta „kapcsolat” kettejük között. Szegény lány, ekkor még nem sejti, hogy bizony ezzel a jóképű sráccal nem stimmel valami.
Bár az első gyanús jel viszonylag hamar érkezik spoiler
Durva volt, ahogy átvette a lány élete fölött az irányítást, bár Catherine azért nem hagyta magát olyan könnyen, de Lee elérte, hogy mindenki neki higgyen inkább.
Akire kiakadtam az Sylvia…legjobb barátnő a francokat. Ha az lett volna, nem teszi azt amit, aztán persze amikor majdnem késő lett rájött, hogy kivel is áll szemben.
Stuart egy kis cukorfalat, annyira kellett Catherine életébe mint egy falat kenyér. :) Sok mindent köszönhetett neki a lány és örültem kettejüknek. :)
Majdnem elfelejtettem…. spoiler

klara_matravolgyi>!
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

A rengeteg pozitív vélemény kíváncsivá tett, és nagy elvárásokkal vettem a kezembe ezt a könyvet. Hasonló témában nekem Karine Giebel – Csak egy árnyék című könyve a favorit, és bár trónfosztásról szó sincs, azért elég heves érzelmeket váltott ki belőlem ez a történet is.
Nagyon tetszett a történet felépítése: párosával váltják egymást a fejezeket – egy szál a négy évvel ezelőtti történéseknek (Lee és Cathy kapcsolata), és egy szál Catherine jelenlegi életének szinte napra pontosan négy évvel későbbről (poszttraumás stressztől szenved és súlyos kényszerbeteg).
A történet megrázott és mélyen feldühített. Léteznek olyan emberek akik fizikai adottságuknak köszönhetően (tekintet, hang, stb) még azt is el tudják hitetni a másikkal, hogy zöld az ég – ez tény. Olyan mesterien bántalmaznak, hogy az nem bizonyítható, ezért a hatóságok tehetetlenek- ez is tény. Ettől még ugyanolyan rémes, hogy ezek a beteg pszichopaták köztünk járnak és szabadon teszik pokollá mások életét, az pedig egyszerűen nem fair, hogy ha mégis elkapják őket, néhány év után kiszabadulhatnak. Beleképzeltem magam egy bántalmazott nő helyzetébe és a hideg kirázott a gondolatra hogy valaki velem ilyet tesz és így pusztít el. Véleményem szerint Cathy a lehető legjózanabbul kezelte a helyzetet, felismerte hamar hogy menekülnie kell és tisztában volt a betegségével is, amit megpróbált kezelni is. A szerencse is mellé szegődött, mikor beköltözött az új szomszédja.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet aki egy pörgős lélektani drámára vágyik.

tmezo P>!
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

OMG! Tömény para ez a könyv. Bizsereg a bőröm, és kiráz a hideg.
Rettentően hihető, és teljes mértékben valóságosnak hat. Különleges könyv, olyan hatással van az emberre, hogy képes lennék körbe járni a lakásban és ellenőrizni mindent.
Az időbeli váltakozások csak még jobban fokozták a feszültséget. Végig az irányításról szólt minden, mind a két idősíkon. Eleinte Cathyt irányították, majd ő próbálta a saját életét. Hátborzongató, amin keresztül ment, és sztem ha nem jön közbe a jelenben Stuart, nem valószínű, hogy így végződik a történet. Szuper volt, kár lett volna kihagyni. Aki még nem olvasta, ne habozzon.

15 hozzászólás
Milli88 P>!
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

„Emlékezni akartam rá, milyen szabadnak lenni.”

Nehéz bármiféle értelmes gondolatot összeszedni magamban. Ami a legjobban jellemezné a könyvet, talán a következők: megdöbbentő, borzalmas, szomorú, reménykedő, nyomasztó, izgalmas és boldog egyszerre.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz kilépni a komfort zónámból. A könyv első pár oldalánál azt éreztem, főleg a Naomi-felé 2001-es résznél hogy nem fogom én ezt bírni. Túl véres és durva lesz. De nem volt az. Vagy mégis, egy kicsit. Persze a maga nemében felzaklatja az olvasót, de nem a véres minolta, hanem a pszichológiai része miatt.

Féltem attól, hogy zavaró lesz a két időszálon futó eseményeket olvasni, de az első pár váltás utan teljesen hozzászoktam.
Döbbenetes volt a szembetűnő különbség a 2003-as és a 2007-es Caty és Catherine között.
Leetől már az első oldalakon borsózott a hátam. Az írónő nagyon szemléletesen és kifejezően tudta elém tárni a rettenetes és a kedvelhető oldalát is.

A „barátok”-ról inkább szót sem ejtenék. Talán annyit, hogy szörnyű és borzalmas, hogy valakik ennyire ki tudnak fordulni önmagukból egy csábos és behízelgő mosoly miatt…. Döbbenet…

Stuartot imádtam. Igazi felüdülés volt olvasni a vele töltött napokat.

Örülök, hogy Catherine erős tudott maradni a sok borzalom ellenére is. Fantasztikus nő!

Tudom, nem lett valami értelmes értékelés, de egy biztos. HATALMAS KEDVENC LETT! ❤

spoiler

Finn_Hudson>!
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

Egyszerre imádtam és gyűlöltem. Imádtam, mert zseniális történet, de gyűlöltem, mert ilyen emberek is vannak, mint Lee.
Cathynek egy nagyon hosszú és nehéz úton kellett végigmenni ahhoz, hogy az élete rendeződni tudjon. Ami nagyon tetszett, hogy az író végig fent tudta tartani a feszültséget. Bár nagyobb végkifejletre számítottam, nagyon tetszett a történet és biztos, hogy még újra fogom olvasni.

Illatos_Hópehely>!
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

A Zárt ajtók mögött, után azt mondtam, hogy nem olvasok több ilyen könyvet. Pedig így utólag az kismiska volt ehhez képest. Ott „csak” a lelki terror ment.
Miért csak a nők kárára születnek ilyen könyvek?

Belegondoltam, hogy nálam a konyhaszekrényben a műanyag tányérok méret és szín szerint vannak elrakva.
A fürdőszobába a polcon a testápoló, tusfürdő, arclemosó flakonok egy irányba vannak fordítva, amit a kedves családom rendszerint elfordít :D
Kényszeres vagyok?

Na de a könyv.
Tetszett. Az, hogy az elején mi történt szegény Naomival el is felejtettem. Nagyon feszült voltam végig a könyv olvasása közben. Néha úgy éreztem, ha valaki hozzám szól, robbanok. A tehetetlen düh dolgozott bennem.
spoiler
A barátokat én sem értettem, hogy, hogy nem vették észre, hogy Cathy megváltozott és miért egy általuk alig egy-két hónapja ismert embernek hisznek és nem a régi jó barátnak.
Stuart-ról azt gondoltam, amikor először megjelent kapucniban, hogy szegény Cathy életében megint egy pszichopata, de hál’ istennek nem így lett.
Sylviát nagyon sajnáltam, hogy ő is bedőlt Lee-nek és valószínűleg én is megbocsátottam volna neki, bár nagyon nem érdemelte meg. Már az elején bepróbálkozott egy esetleges hármas reményében. Nálam ez egy barátságba nem férne bele.

Maradok az én romantikusrosszfiúskicsitkrimiskicsitsírós könyveimnél. ;)

21 hozzászólás

Népszerű idézetek

Annie04>!

– Szeretlek – mondta ki. – És nagyon büszke vagyok rád. Bátor vagy, erős és határozott. Bátrabb, mint hinnéd.

13 hozzászólás
Cicu>!

– Stuart! – állítottam meg. Visszafordult felém, kulccsal a kezében. – Csak azt akarom mondani, hogy … kösz. A tegnap estét.
Tudod. Hogy nem jöttél be. Hogy leállítottál. Sajnálom, azt hiszem, a bor kicsit a fejembe szállt.
Zavartnak tűnt.
– Én ugyan nem állítottalak le.
– Hm? Nem?
Közelebb lépett és gyengéden megérintette a karom, úgy, ahogyan előző éjjel is megnyugtatott.
– Nem bizony. Én csak nem éltem vissza a helyzettel.
– Az nem ugyanaz?
– Nem, a legkevésbé sem ugyanaz. Sosem állítanálak le.
Elmosolyodott, miközben a szívem zakatolt, és nem a futástól.
Mindjárt találkozunk – mondta még, s azzal elindult a High Street felé. Én meg csak álltam és visszafojtott lélegzettel néztem, míg be nem fordult a sarkon.

139. oldal

Annie04>!

… meg kell tanulnom, hogy ezúttal ne legyek áldozat – se a magamé, se másé.

Kapcsolódó szócikkek: Catherine Bailey
Cicu>!

Sokszor vitáztunk, de azért szerettem. Tudtam azt is, hogy érzelmileg labilis. Amikor nyaggatott, mindig azt mondtam magamban, hogy nem tehet róla.

8. oldal

Cicu>!

– Meg fogom bánni, ha beléd zúgok?
Elnevette magát, és puhán megpuszilt.
Valószínűleg.

61. oldal

Cicu>!

Megfőztem a vacsorát és magamban dudorásztam; alig vártam, hogy egy jó könyvvel belemerüljek a fürdővízbe.

97. oldal

Cicu>!

Egyszerre idegesítőnek és megnyugtatónak találtam, ahogyan egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét.

55. oldal

Tési>!

„Mert nincs a világon se jó, se rossz; gondolkodás teszi azzá.”

421. oldal

Treszka>!

Ne feledd, nincs két egyforma ember. Mindenki más irányból közelít más-más cél felé.

261. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Stuart Richardson

Hasonló könyvek címkék alapján

Ker Dukey – K. Webster: Pretty Broken Dolls – Tönkretett babácskák
Farkas Anett: A 33-as beteg
J. P. Delaney: The Girl Before – A lány a múltból
Diana Hunt: Őrület határán
Ludányi Bettina: Kisujjeskü
E. K. Blair: Bang
Sienna Cole: Az ígéret szép szó
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje
Loreth Anne White: Sötétedik
Gillian Flynn: Holtodiglan