Holdhercegnő 84% 137 csillagozás

A könyv egy csodálatos világba repíti az olvasót.Nagyon szép történet.Én először a filmet láttam és az is nagyon tetszett,de nagyon ritka eset,hogy ennyire eltér a film a könyvtől.Mind a kettő a maga nemében gyönyörű.

El kellett felejtenem a filmet, mert ez két külön történet volt.
Mind a kettő tetszett a maga nemében.
Néha vágyom az ilyen tündérmesékre, ahol elmerülhetek egy csodálatos kitalált világban, bár sokszor azért reménykedem, hátha mégis létezik ☺

Maria szimpatikus volt, jó volt vele együtt átélni a kalandokat.
Szeretem az ilyen varázslatos atmoszférát, melyet az írónőnek sikerült megteremtenie.
Talán nem is annyira kisgyermekeknek való sztori volt, hanem picit felnőtteknek szóló inkább, legalábbis néha ez volt az érzésem.

Nekem a film is tetszett, de a kettőnek nem sok köze volt egymáshoz.
Ez sokszor rosszul szokott elsülni, de úgy vagyok vele, hogy két csodás történetet is kaptam.
2 in 1

Először is kezdeném azzal, hogy a filmet láttam előbb. Utána döbbentem rá, hogy ebből van könyv is.
Miután sikerült beszereznem, sokáig váratott magára az elolvasás, mert gyakran csalódom a könyvben a film után. Egy kicsit talán itt is ez a helyzet.
A két mű jócskán eltér egymástól. Nem spoilerezem el, hogy mikben, majd mindenki rájön magától. Viszont egy dolog ugyan az maradt…a legtöbb gondot minden esetben a sértett büszkeség és gőg okozta.
A könyv olvasása esetenként nagyon fárasztó volt a rengeteg hihetetlen részlet gazdag leírástól, ami bizony egy kissé fantázia gyilkos volt. Szeretem, ha egy-egy helyet, dolgot kicsit a saját elképzelésem szerint tudok megalkotni a fejemben és nem teljesen kész leírás alapján kell felépítenem.
Nekem kicsit furcsa volt a vallás és a misztikum ötvözése. Valahogy nem tudom elképzelni azt, hogy a kereszténység ennyire együtt tudna élni azzal, hogy van „varázslat” (tenger habjából kialakuló lovak, különleges állatok).
Maria szimpatikus karakter volt számomra, ahogyan a nevelőnője is, de komolyabb nyomot nem hagytak bennem.
Robinról olvastam volna még. Nagyon szimpatikus fiú volt és az egész karakter nagyon tetszett. Mondjuk a filmben is imádtam.
Sir Benjamin a film után teljesen ledöbbentett… egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire másabb a könyvben.
Jamben megfogalmazásaitól a szemem néha keresztbeállt, de jópofának tartottam.

Egyszeri olvasmányként tudom ajánlani, de túl sok reményt nem fűznék hozzá senki részéről.

Kiszámítható, aranyos kis tündérmese! Annyira Narniás utánérzés uralkodott el rajtam néha olvasás közben, hogy biztos vagyok benne, aki azt szerette, ezt is imádni fogja.

Filmen láttam a Csupó Gábor által rendezett Holdhercegnőt és sokáig nem is sejtettem, hogy létezik könyvben is. Igazából amiatt a film miatt imádtam meg Ioan Gruffudd színészt, de alapvetően egy jól összeválogatott cast-ja van a filmnek.

Az első fejezeteket egyre döbbentebben és döbbentebben olvastam: vörös és kevély Maria? Kövér, vidám Sir Benjamin? MI? Régen láttam utoljára, de nem ennyire!

Az ilyenek miatt hamar el szoktam távolodni egy könyvtől, ilyenkor elnyúlik vagy félbe marad az olvasásom. Most csak elnyúlt, mert időbe telt, míg megszerettem és élvezni tudtam a történetet, a szereplőket.

Olyan könyv, ahol bele lehet feledkezni a történetbe, magával ragadja az olvasót. Gyönyörűek és érzékletesek a leírások: élmény a ruházatokról, a tájról, a berendezésről olvasni. Mostanában nem találkoztam ilyen könyvvel, ahol ennyire kiemelték a részleteket és nem spóroltak a leírásokkal.

A könyvben az egyik kedvencem Jamben Marmalode és az ő cikornyás mondatai voltak:
„– Minekutána a reggeli alatt, a nyitva maradt konyhaajtó résén át volt szerencsém hallani, hogy a mai nap ünnepnek nyilváníttatott a tekintetben, hogy nem árnyékolja be a művelődés kényszere, bátorkodtam összekészíteni egy szerény piknikmenüt – jelentette be Marmalode. – E táskák tartalmával csillapíthatjátok éhetek, mely bizonnyal lábra kap, amennyiben vándorlástok elhúzódása folytán későbbre halasztódnék jóakaróitok által hőn áhított visszatértetek az ősi lak biztonságába. A táskákra erősített szíj lehetővé teszi azok nyakba akasztva történő szállítását, s derékmagasságban kissé alátámasztva, súlyuk nem okoz majd kényelmetlenséget. Kellemes napot kívánok, ifjú úrnőm; kellemes napot, Robin úrfi.”

Más a könyv és más a film, de nem csak a címük egyezik. Alapvetően a film túlromantizálja és eltúlozza a könyv részleteit, de nem mindet dolgozza fel. A film kiragadott részleteket nagyító alá vesz és elénk tárja, a könyv egy történelmi viszályokra építkező Holdföldét ismeretet meg az olvasóval egy tizenhárom éves, kevély kislány szemszögéből.

Mindenképpen sajgott a szívem a komor, hűvös, kissé Mr. Darcy-ra hajazó Sir Benjamin Merryweather után és rettenetesen hiányzott a cserfes, okos és kíváncsi Maria… Tipikus: nem szabad előbb a filmet megnézni.

Gyönyörű, megható mese, a szeretetről és a baátorságról.

Úgy kell hozzállni, mintha nem láttam volna a filmet, aminek ez a könyv volt az alapja. Úgy kell hozzáállni, hogy annak más a címe és egy másik történet is. Úgy kell hozzáállni, hogy ez újdonság, s mint újdonság, igenis tetszett. Persze kicsit nehéz volt először és másodszor is vörös és egyenesszálú hajúnak elképzelni Mariát, de aztán ment.
Kedves tündérmese, mese, az elejétől Maria szemszögéből, ahol megpillantja a kis fehér lovat és a rőt állatot, és csak később derülnek ki mindenféle dolgok. Kedves tündérmese, ahogy utánajár a tennivalónak, akár a Paradicsom-dombról, akár Coq de Noir ügyéről is legyen szó.
Egy tündérmese, egy angol tündérmese, tele színekkel, szagokkal, ízekkel. Nagyon tetszik a helyszínek részletes leírása, annak, amit esznek, az, ahogyan az állatok viselkednek, látni vélem mindezt magam körül.
Zacharias meg igen türelmes macska lehet, hisz kevés macska hagyja, hogy akárki is a farkába kapaszkodjon, legyen bármily sötét, veszély és okos macska.

Egy igazi tündérmese. Sajnálom, hogy gyerekként nem került a kezembe, imádtam volna. De így is elvarázsolt az egyedi világa és bájossága.

Elkövettem azt az alaphibát, hogy ebből is először a filmet láttam. A film tetszett, gondoltam ez is tetszeni fog. Elkezdtem olvasni és az elején még nagyjából egyezett a történet és vártam a film cselekményét, azt nem kaptam meg. De a könyv egy idő után teljesen elvarázsolt és alig tudtam letenni. Voltak benne fantasztikus elemek, jóval kevesebb, mint a filmben, de itt minden ilyen elem teljesen hihető volt és tökéletesen odavalónak éreztem. Nem tudom, hogy mások hogy voltak vele, de engem Robin egyáltalán nem a film verzióban lévőre emlékeztetett, hanem folyton olyan érzésem volt, mintha az író Puck-ról mintázta volna és így sokkal szimpatikusabb volt. Az pedig őszintén megmosolyogtatott, hogy egy ilyen apróság miatt, hogy tudtak húsz évig nem beszélni egymással.

Ez egy gyönyörűségesen megírt történet, aminek a segítségével újra hihetünk a mesék varázsában. Olyan, mintha én is ott lennék a kastélyban, meg a Paradicsom-dombon, meg a kolostor romjainál, én is ott ülök Periwinkle-ön, mellettem baktak Wrolf, Serena és Zachariah (óh, imádom a fekete cicákat) és újabb kalandokba vetjük magunkat. Egyszóval felnőtt fejjel is remek szórakozást jelentett, szépsége mellett a humort sem mellőzi – imádtam Marmalode stílusát (idéztem is tőle).
Féltem, hogy ennyi jóság egy idő után túlzásba megy, és sokallani fogom, hogy Maria olyan tökéletes – ezért is a fél csillag levonás, meg azért is, mert számomra 13 évesen már túl öreg volt némely megnyilvánulásához, és ez picit zavart – , dehát elnéztem, mert elvégre a gyerekeknek kell a morális nevelés :)))

Nekem tetszett ez a könyv. Megismerhettem milyen volt az élet az 1800-as években,mert abban az időben játszódott. Izgalmas volt és a borítója is szép. A főszereplőnek Marie-nak meghalnaka szülei és ezért a nagybátyjához költözik. A vége is tetszett ,mert végül minden megoldódott.