Holdhercegnő 84% 172 csillagozás

A könyv egy csodálatos világba repíti az olvasót.Nagyon szép történet.Én először a filmet láttam és az is nagyon tetszett,de nagyon ritka eset,hogy ennyire eltér a film a könyvtől.Mind a kettő a maga nemében gyönyörű.

Annyira szép és kellemes történet volt, telis-tele gyönyörű leírásokkal és mesebeli történetekkel. Elvarázsolt és csak faltam a sorokat! ❤
Másabb, mint a film: itt nem magán a történésen van a hangsúly, hanem holdfölde múltját meséli el. Egy igazi kis tündéri mese volt! ❤

Nagyon szerettem ezt a történetet. Ez a történet is segített most a 2021-es Adventben hangolódni: szeretet, bátorság, megbocsátás, boldogság… Maria Merryweather elhozta ezeket Holdföldére – remélem a Karácsony szelleme meg elhozza ezeket a Földre. :)

El kellett felejtenem a filmet, mert ez két külön történet volt.
Mind a kettő tetszett a maga nemében.
Néha vágyom az ilyen tündérmesékre, ahol elmerülhetek egy csodálatos kitalált világban, bár sokszor azért reménykedem, hátha mégis létezik ☺

Maria szimpatikus volt, jó volt vele együtt átélni a kalandokat.
Szeretem az ilyen varázslatos atmoszférát, melyet az írónőnek sikerült megteremtenie.
Talán nem is annyira kisgyermekeknek való sztori volt, hanem picit felnőtteknek szóló inkább, legalábbis néha ez volt az érzésem.

Nekem a film is tetszett, de a kettőnek nem sok köze volt egymáshoz.
Ez sokszor rosszul szokott elsülni, de úgy vagyok vele, hogy két csodás történetet is kaptam.
2 in 1

Először is kezdeném azzal, hogy a filmet láttam előbb. Utána döbbentem rá, hogy ebből van könyv is.
Miután sikerült beszereznem, sokáig váratott magára az elolvasás, mert gyakran csalódom a könyvben a film után. Egy kicsit talán itt is ez a helyzet.
A két mű jócskán eltér egymástól. Nem spoilerezem el, hogy mikben, majd mindenki rájön magától. Viszont egy dolog ugyan az maradt…a legtöbb gondot minden esetben a sértett büszkeség és gőg okozta.
A könyv olvasása esetenként nagyon fárasztó volt a rengeteg hihetetlen részlet gazdag leírástól, ami bizony egy kissé fantázia gyilkos volt. Szeretem, ha egy-egy helyet, dolgot kicsit a saját elképzelésem szerint tudok megalkotni a fejemben és nem teljesen kész leírás alapján kell felépítenem.
Nekem kicsit furcsa volt a vallás és a misztikum ötvözése. Valahogy nem tudom elképzelni azt, hogy a kereszténység ennyire együtt tudna élni azzal, hogy van „varázslat” (tenger habjából kialakuló lovak, különleges állatok).
Maria szimpatikus karakter volt számomra, ahogyan a nevelőnője is, de komolyabb nyomot nem hagytak bennem.
Robinról olvastam volna még. Nagyon szimpatikus fiú volt és az egész karakter nagyon tetszett. Mondjuk a filmben is imádtam.
Sir Benjamin a film után teljesen ledöbbentett… egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire másabb a könyvben.
Jamben megfogalmazásaitól a szemem néha keresztbeállt, de jópofának tartottam.

Egyszeri olvasmányként tudom ajánlani, de túl sok reményt nem fűznék hozzá senki részéről.

Amikor szembe jött velem ez a gyönyörű borító itt a molyon, már akkor tudtam, hogy ezt el kell olvasnom. Közben kiderült, hogy a borító a történetből készült film szereplőit ábrázolja, de egészen eddig a filmről sem volt tudomásom, így örültem neki, hogy előbb a könyvet olvashatom el. Rövid könyvnek tűnik, de viszonylag apró betű mérettel van nyomtatva és a nyelvezete igencsak kacifántos, ezért lassan tudtam vele haladni. A történet egy Maria nevű lányról szól, aki elkerül egy vidéki kastélyba nagybátyjához Holdföldére és itt ismerkedik meg egy varázslatos világgal, azoknak lakóival és fény derül egy régi titokra, egy generációk óta öröklődő problémára is, melyet Maria a sajátjának érez és feltett szándéka, hogy megtalálja a megoldást rá.
A könyv stílusa eleinte nagyon szokatlan és „régimódi” volt, jó pár oldal után tudtam csak megszokni. A történet hemzseg a szebbnél szebb leírórészektől, és úgy tudnám megfogalmazni, mintha egy vintage szűrős szemüvegen keresztül olvasnánk és néznénk mindent, ami a látképhez odaapplikál legalább három ládányi rózsaszínű muskátlit, bájosan csipogó madárkákat és a szellőben lágyan ringatózó csipkekendőt. Maria meg is említi, hogy „fuldoklott a gyönyörűségtől”, ami olykor érintheti az olvasót is. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor viszont a történet igazán bájos és kellemes élmény marad kedves szereplőkkel, aranyos állatokkal és spoiler. Nem is igazán a történet romantikus – az is van benne –, hanem maga a kor, a világ, a környezet, ahol játszódik. De az nagyon. :) Aranyos, jóleső kis könyv volt, vintage/romantikus lelkületűeknek kötelező.

Kiszámítható, aranyos kis tündérmese! Annyira Narniás utánérzés uralkodott el rajtam néha olvasás közben, hogy biztos vagyok benne, aki azt szerette, ezt is imádni fogja.

Filmen láttam a Csupó Gábor által rendezett Holdhercegnőt és sokáig nem is sejtettem, hogy létezik könyvben is. Igazából amiatt a film miatt imádtam meg Ioan Gruffudd színészt, de alapvetően egy jól összeválogatott cast-ja van a filmnek.

Az első fejezeteket egyre döbbentebben és döbbentebben olvastam: vörös és kevély Maria? Kövér, vidám Sir Benjamin? MI? Régen láttam utoljára, de nem ennyire!

Az ilyenek miatt hamar el szoktam távolodni egy könyvtől, ilyenkor elnyúlik vagy félbe marad az olvasásom. Most csak elnyúlt, mert időbe telt, míg megszerettem és élvezni tudtam a történetet, a szereplőket.

Olyan könyv, ahol bele lehet feledkezni a történetbe, magával ragadja az olvasót. Gyönyörűek és érzékletesek a leírások: élmény a ruházatokról, a tájról, a berendezésről olvasni. Mostanában nem találkoztam ilyen könyvvel, ahol ennyire kiemelték a részleteket és nem spóroltak a leírásokkal.

A könyvben az egyik kedvencem Jamben Marmalode és az ő cikornyás mondatai voltak:
„– Minekutána a reggeli alatt, a nyitva maradt konyhaajtó résén át volt szerencsém hallani, hogy a mai nap ünnepnek nyilváníttatott a tekintetben, hogy nem árnyékolja be a művelődés kényszere, bátorkodtam összekészíteni egy szerény piknikmenüt – jelentette be Marmalode. – E táskák tartalmával csillapíthatjátok éhetek, mely bizonnyal lábra kap, amennyiben vándorlástok elhúzódása folytán későbbre halasztódnék jóakaróitok által hőn áhított visszatértetek az ősi lak biztonságába. A táskákra erősített szíj lehetővé teszi azok nyakba akasztva történő szállítását, s derékmagasságban kissé alátámasztva, súlyuk nem okoz majd kényelmetlenséget. Kellemes napot kívánok, ifjú úrnőm; kellemes napot, Robin úrfi.”

Más a könyv és más a film, de nem csak a címük egyezik. Alapvetően a film túlromantizálja és eltúlozza a könyv részleteit, de nem mindet dolgozza fel. A film kiragadott részleteket nagyító alá vesz és elénk tárja, a könyv egy történelmi viszályokra építkező Holdföldét ismeretet meg az olvasóval egy tizenhárom éves, kevély kislány szemszögéből.

Mindenképpen sajgott a szívem a komor, hűvös, kissé Mr. Darcy-ra hajazó Sir Benjamin Merryweather után és rettenetesen hiányzott a cserfes, okos és kíváncsi Maria… Tipikus: nem szabad előbb a filmet megnézni.

Gyönyörű, megható mese, a szeretetről és a baátorságról.

Aranyos mese volt. A film nagy kedvencem, néha azért vártam az onnan ismert jeleneteket. DE! A könyv hangulata is varázslatos, csak kicsit másképpen. Az biztos, hogy szeretném még elolvasni később is.

Amilyen nehezen indult a számomra ez a könyv, annyira szívet melengetően végződött. Valahogy nehezen sikerült elkapnom a fonalat, onnantól viszont egy igazi happy enddel végződő mesét kaptam szerelemmel, házassággal, viszállyal, és egy csöppnyi mágiával.

És hogy hogyan szakadhat meg egy párkapcsolat egy pár muskátli miatt? Miként törhető meg egy egész falut súlytó balsors egy gyöngysorral? És egyáltalán mi folyik Holdföldén? Ha ezekre kíváncsi vagy, kezdd el olvasni :)