New ​York lányai 92 csillagozás

Elizabeth Gilbert: New York lányai

Nem kell jó kislánynak lennünk ahhoz, hogy jó emberré váljunk.

„Egy nő az élete során előbb-utóbb belefárad abba, hogy folyamatosan szégyellje magát… Ezután pedig végre igazán önmaga lehet."

Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek világszerte népszerű szerzője egy különleges memoárral lepte meg rajongóit, amely az 1940-es évek New Yorkjának színházi világába kalauzolja az olvasót. A kalandos életű főhősnő, az immár nyolcvankilenc éves Vivian örömmel és némi megbánással emlékezik vissza élvhajhász és öntörvényű fiatalságára, valamint azokra az eseményekre, amelyek későbbi életét alakították.
A New York lányai a női szexualitás, a szabadosság, illetve az igazi szerelem természetét kutatja. Az írónő várva várt regényét az emberi vágyak és kapcsolatok bölcsességgel teli ábrázolása teszi páratlan szerelmi történetté.

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Partvonal, Budapest, 2019
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155783852 · Fordította: Mohai Szilvia
>!
Partvonal, Budapest, 2019
448 oldal · ISBN: 9786156058041 · Fordította: Mohai Szilvia

Enciklopédia 24

Helyszínek népszerűség szerint

New York · Manhattan


Kedvencelte 8

Most olvassa 9

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 106

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Elizabeth Gilbert: New York lányai

”(…) egy nő az élete során előbb-utóbb belefárad abba, hogy folyamatosan szégyellje magát. Ezután pedig végre igazán önmaga lehet.”

A New York lányai egy lebilincselő olvasmány egy olyan női életútról, amelyet nem a társadalmi elvárásoknak való megfelelés irányít. A színházi világ és a szexuális szabadosság regénye, amely úgy szórakoztat, hogy közben érzékenyít, mindemellett pedig remek korrajzot ad, főként a ‘40-es évekről.

Vivian Morris visszaemlékezése 19 éves korától indul, amikor színésztársulatot vezető nagynénjéhez kerül New York-ba. Múltjának emlékeit egy Angela nevű hölgynek címezi, aki szeretné végre tudni, milyen titokzatos kapcsolat fűzte apját Vivian-hez. A lapokból egy könnyelmű lány elevenedik meg, akit beszippant a nagyváros nyüzsgése, a színház, a tánc, a körülötte levő szépség és a vibráló szexualitás. Népszerűségének kulcsa ezúttal is Singer varrógépe lesz, a Liliom Teátrum önjelölt jelmeztervezőjévé válik, miközben újdonsült barátnője, Celia társaságában felfedezi az éjszakai életet. Emellett tanúi lehetünk a New York lányai című darab születésének, illetve a második világháború kirobbanásának is. A botrányoktól sem mentes fiatalkortól lassan eltávolodva egy független, erős nő öntudata bontakozik ki, aki önmagát felvállalva éli az életét. Bár többen kemény, lesújtó ítéletet fogalmaztak meg róla, az írás rávilágít arra, a végén csak az számít, a saját életünket éljük-e.

7 hozzászólás
mate55>!
Elizabeth Gilbert: New York lányai

A nők szexuális vágya az emberi psziché egyik aspektusa, amely leginkább megérdemli a frissítő, meglepő fordulatokat az irodalomban. Mint jelen esetünkben is. Az emberek úgy gondolják, hogy az intimitás a szexről szól. De az intimitás az igazságról szól. És amikor rádöbbensz, hogy elmesélheted valakinek, akkor meg tudod mutatni magad nekik. Egy tiszta és egyszerű, nosztalgikus szerelmi levélben, amelyben Vivian (aki fantasztikus narrátor, öntudatos, vicces ráadásul cinikus is) életre kelti a New York-i negyvenes, ötvenes és a hatvanas éveket. spoiler Arról az időszakról, amikor egy nő megpróbálja megtalálni helyét a világ legdrágább helyén (New York pezsgő és kellemes színházi világában, /miközben élvezet is keres/), a legnehezebb időkben, a II. világháborúban. Öregasszonyként meséli el nekünk a történetét: frissítő, könnyes szemű szeretettel nézi vissza a 19 éves önmagát, akkor, amikor a nők igazán „felfedezték” magukat. Az öröm és az ellenálló képesség története, két tulajdonság, amelyek kétségtelenül táplálják egymást. Olyan Sidney Sheldon félén.

ibelieveinmyshelf P>!
Elizabeth Gilbert: New York lányai

Persze már a leírásába és a borítójába is beleszerettem ennek a könyvnek, de miután el is olvastam, ez az érzés csak erősödött bennem. Ráadásul régi adósságomat is törlesztettem azzal, hogy olvastam végre az írónőtől.
Ebben a könyvben megvan minden, amit szeretek. Egy kis történelem, egy kis színház, egy kis filozófia, meg még szerelem és lélektan is. Mindez pedig csodálatos, gördülékeny stílusban, remek párbeszédekkel, hangulatos leírásokkal, remek karakterábrázolással. Igen, egytől egyig minden szereplőt szerettem, mindenki a szívemhez nőtt. Emellett elgondolkodtatott, tanított, és kicsit arcul is csapott ez a regény. Végre megértettem valamit a saját életemben, ami már nagyon rég nyomta a szívemet. De most ennek a könyvnek köszönhetően végre felszabadultnak érzem magam, és könnyűnek, amilyennek már régen nem… és hát mi más lehet egy igazán jó könyv ismérve, minthogy kicsit megváltoztatja az életünket?
Köszönöm a csodaélményt, biztos, hogy fogok még olvasni az írónőtől.

tonks>!
Elizabeth Gilbert: New York lányai

Épp abban az állapotban dagonyáztam, hogy nem érdekel semmi, miközben valami nagyon jót, elgondolkodtatót szerettem volna olvasni, ez a könyv meg szinte ciccegett nekem a polcról, hogy észrevegyem végre. És igen, erre a könyvre volt most szükségem!
Nem olyan grandiózus regény ez, mint A lélek botanikája, de ez nem is baj, mert Gilbert nem az az írónő, aki mindig egy sémavonalon kalandozik a sztorit illetően és ezzel a könyvvel nem az volt a célja, mint az előző regényével. A New York lányai hívószavai: New York, lányok, 40-es évek és színház. Hajrá!
Igazi szókimondó felnövéstörténet ez, erős feminista felhanggal, ami mégsem tolakodó, úgyhogy aki a szemét forgatná, hogy „már megint egy feminista könyv” az kérem hagyja abba és menjen innen. Vivian egy nem mindennapi elbeszélő, aki egy ismeretlen kedvéért elmeséli a történetét, ami azzal kezdődik, hogy 19 évesen kirúgják a lányiskolából és a szülei a New Yorkban élő nagynénjéhez küldik, aki történetesen egy színház tulajdonosa. És a Liliom színház egy roppant izgalmas helyszín ám, amit a por és az akarat tart egyben és Gilbert meg is mutatja, miért érdemes küzdeni érte, benne. Sosem dédelgettem színésznői vágyakat, a háttérmunkák érdekeltek mindig is (imádom az összes bakiparádét, behind the scenes-t, dokut a filmekről, sorozatokról) és a Liliom kielégítette minden vágyamat. A könyv címe egyben egy váratlan ötlet alapján született történetbeli darab címe is és olvasóként végig követhetjük a New York lányainak születését és tündöklését, alig lehet letenni. Az idővonal néha siet, néha nem, a New York lányai alatt pedig egyenesen cammog, de egy pillanatra se bántam, sőt, annyira kényelembe helyeztem magam a Liliomban, hogy fájt, mikor Vivian kiszakad belőle, szinte dühös voltam, amiért egy 448 oldalas könyv felénél Gilbert csavar egyet a történeten, legszívesebben eltakartam volna a szemem. De a történet sodródott tovább, a II. vh is megkapja a maga kikerülhetetlen szerepét, az idővonal pedig olyan gyorsan felgyorsult, hogy az 50-60-as évek hangulata már nem is tudott igazán kitűnni a sorok közül, itt válik igazán Vivian memoárjává a regény, mert bár engem a kis tetőtéri lakásának mindennapjai is roppantul érdekeltek, ő ezt nem ítélte fontosnak a története szempontjából. A mondanivalója viszont csodaszép, néha jólesett, néha nem, de egy igazán jó történet pont ilyen.

koan12 >!
Elizabeth Gilbert: New York lányai

A történet egy levéllel kezdődik, amelynek egy mondata indítja el a történetet: „…elmesélhetnéd, kije voltál te az apámnak”. Ahhoz, hogy Vivian a kérdésre választ adjon, az elején kezdi. Elmeséli, hogyan került egy ártatlan lány New York nyüzsgő világába. Hogyan lett az ártatlan fiatal lányból egy romlott nő. Vivian csak mesél és mesél, így megismerhetjük kalandos életét. A történet végén megértjük, hogyan lett az élvhajhász fiatal Vivianből egy komoly, bölcs idős nő.

Lobo P>!
Elizabeth Gilbert: New York lányai

Nem vagyok egy Elizabeth Gilbert rajongó, pedig igazán olyan író ő, akit a matek szerint szeretnem kellene. Hogy most mégis mi vitt rá a New York lányaira, hát hogy megtudtam a 40-es években játszódik a showbusiness világában, márpedig ez a korszak és téma elég sok mindenre el tud csábítani.
A New York lányai igazából egy fejlődésregény. Narrátorunk Vivian, aki egy ismeretlen férfi lányának meséli el évtizedek távlatából a történteket és nyíltan bevall mindent, amit és ahogyan tett. Fiatal nyitott és naiv kislányból lett az éjszakai kalandokat és férfiakat élvező partygirl, hogy aztán a nehezen átvészelt botrány után kemény munkával összeszedje magát és ruhatervezőként megállja a helyét a világban. Tetszett az őszintesége és az elfogadás, ahogy a szexről és a társas kapcsolatokról beszél, semmit se kendőzve el, igazán üdítő, ahogy arról mesél, miért részesíti előnyben az érzelemmentes, felvillanyozó szexet. S mindezek ellenére ahogy a valódi szerelem megtalálja őt s elfogadja azt abban a formában ahogy megesik vele, egészen meglepő és megható.

Elizabeth Gilbert tényleg magával ragadóan ír, egész sűrű a regény, de nagyon olvasmányos és gyorsan tudtam vele haladni. Az első kétharmada egyszerűen lenyűgözött. Mondjuk végig vártam, hogy mikor is fog feltűnni az ember, akinek a lányának szól ez az elbeszélés, s eleinte kicsit csalódott voltam, amikor és ahogy kiderült meg amennyi időt tölthettünk vele, de aztán rájöttem, az aránytalanság szándékos: a felvezetés nélkül nem lesz annyira ütős a kapcsolatuk. Ennek ellenére a háború utáni és végső részeket nem kicsit tartottam melankolikusnak és elnagyoltnak, annyi jó sztori lehetett még azokban az években is, bár azért tényleg semmi se fogható a New York lányai bemutatója körüli izgalomhoz.

Na jó, de beszéljünk arról ami elvarázsolt: a Liliom színház, a társulat és a New York lányai színpadra állítása: igazi bepillantás volt a színfalak mögé, hogyan került egy produkció a nézők elé, mennyi munka volt vele, mennyi dráma és jómagam is lerágtam a körmömet az izgalomtól amikor együtt vártam a társulattal arra, hogy milyen véleményt fogalmaznak meg a hivatásos kritikusokk… Tetszett, hogy végülis Vivian csak egy lány volt, aki tanúja és résztvevője lehetett egy csomó mindennek és mindig úgy mesélt, hogy nem ő volt a középpontban, hanem nagylelkűen átadta a teret olyanoknak, akik nála izgalmasabb személyiségek voltak.
Az összes női szereplő zseniálisan volt megírva, hozzájuk képest a férfiak kicsit el is törpültek és csupán mellékszereplők maradtak, bár akadtak közülük is markánsabb alakok, de itt minden New York Lányairól szólt.

Szóval kiváló regény volt a New York lányai, kivételesen izgalmas helyzetekkel és karakterekkel. Olvasmányosan és érdekesen megírva, apróbb fenntartásaim ellenére beláttam, hogy Gilbert nagyon jól ír és ügyesen rejti el, hogy milyen komoly dolgokról is van itt szó: kettős mérce a nők megítélésében, szabad szexualitás, de faji kérdésekről és a melegek jogairól is van történetszál, csak éppen jól eldugták a tüllbe meg a cigarettafüstbe.

Részletesebben: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2019/11/15/elizabeth…

szofisztikáltmacska>!
Elizabeth Gilbert: New York lányai

A New York lányai gyakorlatilag egy gigahosszú levél, afféle memoár, amelyet az idős Vivian ír egy titokzatos nőnek, Angelanak. Hogy közöttük mi a kapcsolat, arra csak a végén derül fény, de nem is ez az igazán fontos. Sőt, nem is fontos. A levél és Vivian életútja alapján kibontakozik előttünk egy elképesztően bohém és varázslatos világ.
Úristen, de imádtam ezt a könyvet és ezt a hangulatot! Képtelen vagyok írásban átadni, de olyan magával ragadó ez a könyv, amit egyszerűen nem tudok eléggé lefesteni.
Két nagy részre osztható a regény, az első fele a gondtalanságé és a bohémságé, amikor Vivian úgymond öntudatra ébred és letarolja New Yorkot, mindenféle értelemben. Ez nem egy szégyenlős könyv, nem egy lányregény a szó klasszikus értelmében. Itt szex van és szabadosság.
Gilbert gyönyörűen építette fel Vivian személyiségét, aki a szemünk alatt bontakozik ki és lesz az évek, évtizedek alatt egy erős, független és szabad nő.
A könyv második fele ennek a felnövésnek és magára találásnak a krónikája, és habár az első rész teljesen magával ragadott a féktelen hangulatával és miliőjével (olyan volt, mint A nagy Gatsby filmváltozatának bulizós jelenetei), lélekben mégis a második résszel tudtam azonosulni.
Elképesztően nagy hatással volt rám ez a könyv minden értelemben. Szórakoztató volt, szókimondó, olyan témákat feszegetett, amiket még manapság is szokás a szőnyeg alá söpörni. Hol megnevettetett, hol megríkatott (még a köszönetnyilvánítás is), megdöbbentett, elgondolkodtatott, arcpirított, gyomron rúgott.
Nem tudom milyen Gilbert többi regénye, de ha csak fele ilyen jók, akkor ez a nő megérdemli, hogy az összes könyve a polcomon legyen. Ez itt pedig újraolvasós.
Sőt mi több, szerelemkönyv ♥︎
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/11/11/elizabet…

Belle_Maundrell >!
Elizabeth Gilbert: New York lányai

Az biztos, hogy Vivian Morris nem élt szokványos életet.
Mindig szerettem a memoárokat, de talán a stílusát tekintve ez volt eddig a legszórakoztatóbb. Nagyon tetszett, ahogy az idős Vivian visszatekintett az életére, és leplezetlen őszinteséggel mindent megosztott velünk. Borzasztóan szimpatikus volt, hogy mennyire szórakoztató, önkritikus és kicsit cinikus hangot használt, és tényleg semmit nem hallgatott el. Akkor sem szépített a dolgokon, amikor hibákat követett el, és ha sokszor az agyamra is ment vagy nem tetszett a viselkedése spoiler, akkor is bejött, hogy egyáltalán nem kertelt, és hogy mennyire tisztán látta a tetteit az évek távlatából. A kis kiszólásait is imádtam – pedig az ilyesmi általában inkább zavarni szokott –, és végig az járt a fejemben, hogy mennyire szeretnék leülni ezzel az öreglánnyal a L'Atelier tetőteraszán még többet sztorizgatni egy kis nasi mellett.
Nagyon szívesen kalandoztam az 1940-es, ’50-es és ’60-as évek New Yorkjában, de egy kicsit aránytalannak éreztem, hogy egyes korszakokra mennyi időt szánt. Tetszett a ’40-es évek színházi pezsgése, a revü világa és a New York lányai színpadra állításának folyamata, de szinte a könyv felét ez tölti ki, és még annyi mindennek kellett történnie, szóval én egy szigorú szerkesztő helyében biztos megkurtítottam volna a piálós estéket, hogy átadják a terepet pl. a hatvanas éveknek. Bár ha belegondolok, érthető, hogy Vivian a fiatalságára és az első izgalmas élményeire emlékszik vissza a legszívesebben, csak egy idő után már türelmetlenül vártam, hogy haladjon valamerre a történet. Az viszont nagyon tetszett, hogy ugyan Vivian a főszereplő, de mégis a háttérben maradt a Liliomban, és a darab létrehozásánál is egyfajta külső szemlélőként, vagy inkább a háttérben munkálkodva volt jelen, és a sikerben sem teljes dicsfényben fürödve részesült. Amúgy is érdekes volt bekukkantani a színfalak mögé, imádtam a jelmeztervezést.
Viviannek egy idő után lekevertem volna egy jószándékú taslit, amikor túlságosan belevetette magát a züllésbe spoiler; mégis sajnáltam, amikor ott hagyta New Yorkot, és visszatért a szürke hétköznapokba. Viszont ez igazi fordulópont volt, és ezek után csak még jobb volt visszatérni, ráadásul egy érettebb, okosabb Vivian oldalán.
Az is tetszett, hogy hiába volt háború, mégsem ez állt a történt középpontjában, inkább csak háttérként szolgált, és annyit láttunk belőle, amennyire Vivian életét befolyásolta. Nekem úgy tűnt, hogy elég nagy hatást gyakorolt a személyiségére, amikor már jobban bevonódott a történésekbe, főleg a bátyja miatt.
Egyértelműen az 1950-es és ’60-as évek önmegvalósítása tetszett a legjobban, imádtam Vivian és Marjorie barátságára, ahogy beindították a vállalkozásukat, és hogy Vivian minden szempontból öntudatra ébredt, és teljesen tisztán látta magát. Érdekes volt, hogy mindennel kapcsolatban mennyire tudatos volt, legyen szó akár a külsejéről, akár a lakásáról vagy a viszonyairól. A szexualitással és a férfiakkal kapcsolatos őszintesége is nagyon megfogott, és valahogy így, egyfajta tudatossággal sokkal felszabadítóbb is volt, mint amikor csak a fiatalkori kalandozásait követtük nyomon.
A vége felé egyre türelmetlenebb lettem, hogy hol marad már a fülszövegben ígért igaz szerelem és Angela apja, aztán amikor felbukkant, akkor igazán megmelengette a szívemet. Őszintén szólva bosszantott is, hogy miért az utolsó száz (vagy még kevesebb) oldalt szánta csak rá az írónő (vagy Vivian), elvégre ez mégiscsak egy Angelának írt gigahosszú levél, de amikor megismertük az apját, akkor már a hosszas felvezetés is értelmet nyert. Ettől függetlenül azért szívesen olvastam volna még róluk, mondjuk arról, ahogy egymásba szerettek, vagy ahogy igazán elmélyült a kapcsolatuk spoiler, de így is nagyon szép volt. Imádtam, hogy mennyire gyökeresen különbözött ez a szerelem Vivian korábbi kapcsolataitól. spoiler Az a napfelkeltés mondat pedig az egyik legszebb az egész könyvben.
Ez volt a harmadik könyvem az írónőtől, de mivel a másik kettő az Ízek, imák, szerelmek és a Hűség voltak, így ez nyilván teljesen más élmény volt, hiszen nem életrajzi ihletésű. Legfeljebb annyi a hasonlóság, hogy ez is egy memoár, és Viviant sikerült is nagyon élőnek megalkotnia az írónőnek, én simán el tudnám hinni, hogy tényleg létezett. Egyébként is sok erős, izgalmas női karakterrel találkoztunk a történt során; engem főleg Olive és Edna fogott meg. A férfiak viszont érdekes módon elég haloványak maradtak, mintha inkább csak asszisztáltak volna a remek nők mellett. Kivéve persze Franket, akit igazán a szívembe zártam. És Herbert urat a színházból. Imádtam szegény megviselt Herbert urat.
Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, tényleg különleges élmény volt. Csak azt sajnálom, hogy annyi elírás van benne, főleg a vége felé; kár ilyenekkel elrontani. Amikor elkezdtem írni az értékelésemet, még nem voltam biztos benne, hogy 3,5 vagy 4 csillagot adjak rá, de így, hogy átgondoltam, valahogy sokkal tisztábban és kedvezőbb színben látok mindent, szóval már jobban is tetszik, mint akár a befejezése után. Elizabeth Gilbert tényleg jó író. spoiler

Agatha>!
Elizabeth Gilbert: New York lányai

Eléggé konkrétan jelez valamit a tény, hogy bár mindössze 43-an csillagoztuk ezt a könyvet, mégis 103 idézetet ragadtunk ki belőle.
Mert rengeteg olyan gondolata van az írónőnek, ami megfog, amin picit rágódsz, ízlelgeted aztán rábólintasz – tényleg. És mindezt a sok élettapasztalatot úgy osztja meg veled, hogy észre sem veszed, több lettél, vagy egyszerűen csak visszaköszön egy általad addig meg nem fogalmazott érzés.
A New York lányai története se semmi. Egy showgirl a borítón, majd néhány oldal, és az 1940-es évek New Yorkjában, egy apró, említésre sem méltó, a kultúra templomának varázsától nagyon messze álló, de valahogy működő színházban találjuk magunkat. Itt kezdődött minden, itt fedezte fel magát, nőiességét, majd a 2. világháború hatásai következtében a felelősséget, az emberi kapcsolatok fontosságát főszereplőnk, mesélőnk, Vivian.
Mert Vivian (az írónő) mesél. Gördülékenyen, néha érzelmesen, néha puszta tényeket közölve, de mindenképpen az a vége, hogy igen, Te is ott vagy New Yorkban.

BBetti86 >!
Elizabeth Gilbert: New York lányai

Ez az a könyv, amire nagyon könnyen rá tudnám sütni, hogy nagyon feminista. A mondandója,a története is ebbe az irányba terel.
A hősnő, a gazdag születésű Vivian a harmincas évek végén New Yorkban keresi önmagát. A II. VH előestéjén megéli a maga szexuális forradalmát és viszonyait, egy olyan korban, amikor a jól nevelt lányok szűzként mentek férjhez – ő egy színházban tombolt. MAjd megtudjuk, ennek milyen következményei lettek, és a lázadó fiatal nő milyen érett asszonnyá válik.
Azért nekem merész volt, hogy ebben a korban Vivian egy ilyen életet megélt. Már az, ahogy az első tapasztalatát szerzi a férfiakkal: spoiler De utána is végig nagyon szabados ezen a téren, és egy ponton már nem is rejtegeti, hogy szereti a férfiakat és nem férjet akar fogni.
Vivian ilyen szempontból egy ponttól még akár tisztelhető is, mert felépít magának egy olyan életet, amiben szabad lehet és önmaga. Gilbert az alakjában olyan hősnőt készített, aki sokkal szabadabb és szabadosabb volt a koránál, és megélte az életét. Ez tisztelhető benne, még akkor is, ha nem nevezném példásnak, ahogy válogatás nélkül összefeküdt mindenkivel. Vagyok annyira rosszindulatú, hogy én sajnáltam, hogy spoiler Feminizmus ide vagy oda, olyan határokat lép át, amiket szerintem nem kellene. Még akkor is, ha ma sokkal megengedőbbek lennénk a dolgaival, mint abban az időszakban.
Tetszett a sok színházi utalás, ahogy a lány élete a ruhák körül is forog. Sajnáltam is, hogy élete ezen része nincs még jobban megírva. A szerzőnek van érzéke a ruhák és a divatipar bemutatásához, tanulságos és szórakoztató. Ezt szívesebben is olvastam volna, mint az eszmefuttatásokat az aktuális lelki állapotáról.
A keret is jó ötlet, ahogy megvallja az életét egy fiatal nőnek. Ugyan nagyobb poént vártam a végére, de a narráció szépen keretbe teszi a történetet.
Keserédes élmény volt – nem happy end, nem is rossz a vége. Befejezett, a szálak elvarrva, mégis, valahogy nyitott maradt számomra, ha nem is tudom megmagyarázni, miért. Talán, mert a végére nem jutott se feloldozás, se botrány, csak elköszön és annyi.


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Nem szabad túlságosan a lelkedre venni a dolgokat. […] Mert úgy mindig mindenért aggódni fogsz!

Málnika P>!

Lehetetlen, hogy az élet csak a robotolásról szóljon.

Málnika P>!

Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy eltitkoljam a valódi énemet, Frank. És ahhoz is, hogy bárki előtt szégyenkezzek – érted?

Málnika P>!

A gyerekek elszaladnak a problémák elől. A gyerekek elbújnak. Nem akartam gyerek maradni.

ibelieveinmyshelf P>!

Meg kell tanulnod könnyedebben venni a dolgokat, angyalom. A világ állandóan változik. Ezzel együtt kell tudni élni.

312. oldal, Huszonhárom (Partvonal, 2019)

ibelieveinmyshelf P>!

Mert nem viselhetünk az örökkévalóságig álarcot anélkül, hogy előbb-utóbb az igazi arcunk ki ne sejlene alóla.

291. oldal, Huszonkettő (Partvonal, 2019)

ibelieveinmyshelf P>!

– Csak saját felelősségedre szegülhetsz szembe a változással, Vivian. Ha valami véget ér, hagyd, hogy véget érjen.

337. oldal, Huszonhat (Partvonal, 2019)

ibelieveinmyshelf P>!

Rájöttem, hogy határa van annak, amíg „tragikusként” lehet egy idős ember halálát felfogni, aki teljes életet élt, és aki abban a kivételezett helyzetben volt, hogy szerettei körében érte a vég. Hiszen annyi ennél sokkal rosszabb élet van, és annyi ennél sokkal rosszabb halál.

426. oldal, Harminckettő (Partvonal, 2019)

tonks>!

Soha senkivel nem láttam annyi napfelkeltét, mint vele.

442. oldal

DzsDzs88 IP>!

Bizonyos kor után egy olyan testbe zárva kell bolyonganunk a világban, amely titkok, szégyen, bánat és régi, beforratlan sérülések elegye. A szívünk e fájdalomtól idomtalanná torzul – mi viszont valahogy mégiscsak élünk tovább.

326. oldal

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Miranda Cowley Heller: Papírpalota
Emma Straub: Holnap ilyenkor
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Cora Reilly: Becsület
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem