Hűség (Eat, Pray, Love 2.) 153 csillagozás

Elizabeth Gilbert: Hűség Elizabeth Gilbert: Hűség

Elizabeth ​egy rossz házasságból menekülve nekivág a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata során eljut Itáliába és Indiába, de a boldogságot végül Indonéziában találja meg, egy szintén hányatott sorsú férfi, a brazil Felipe oldalán. Örök hűséget fogadnak egymásnak, de azt is megfogadják, hogy nem követik el újra életük nagy tévedését; hivatalosan sosem házasodnak össze. Amerikában telepednek le, és minden szép és jó lehetne, ám egyszer csak közbeszól a hatóság. Vízumproblémák miatt Felipét bilincsbe verve kitoloncolják. Választás elé kerülnek: vagy egybekelnek, vagy a férfi többé be nem teheti a lábát az országba…

Gilbert őszinte, finom humorral átszőtt, mély érzelmű könyve azoknak szól, akik nem hisznek a házasságban, mert társadalmi béklyónak, a szerelem intézményesítésének, egyszóval idejétmúltnak tartják. És persze azoknak is, akik mégis belevágnak, mert mint a könyvből kiderül, örök hűséget fogadni és az ígéretet betartani… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Partvonal, Budapest, 2017
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155283963 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Partvonal, Budapest, 2017
240 oldal · ISBN: 9786155783296 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632542485 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Zeusz / Jupiter


Kedvencelte 9

Most olvassa 15

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 91

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Belle_Maundrell>!
Elizabeth Gilbert: Hűség

Az Ízek, imák, szerelmek után nem erre számítottam, ez a könyv sokkal inkább egy nagyon hosszú esszé a házasságról, mint regény. Még szerencse, hogy olyan olvasmányos a stílusa, mert így az érdekesebb részek lekötöttek, a sok statisztikát meg átvészeltem valahogy.
Alapvetően az a problémám, hogy engem az egész házasságosdi totál hidegen hagy, szerintem az égvilágon semmi értelme, amikor manapság már égen-földön mindenki összeköltözik mindenkivel. Csak formaság az egész, meg egy jó kis ürügy a nagy felhajtásra. És ahogy az írónő példája is mutatja, semmi nem tart örökké, elválni meg biztos nehezebb, mint egy sima szakítás. Ha mégis rámtörne egyszer a házasodhatnék (nem fog), akkor csakis sunyiban és csendben csinálnám, de valószínűbb, hogy válás nélkül is annyi ellenérvet fel tudnék sorolni, mint Liz. Könyörgöm, senki ne akarjon meggyőzni, hogy majd meggondolom magam, ha bölcs, öreg és szerelmetes leszek. Szerintem teljesen érthetőek voltak Liz és Felipe ellenérzései, miután mindketten túl voltak egy fuccsba ment házasságon. Főleg, ha hozzávesszük Liz családi tapasztalatait is. spoiler Szóval én egyáltalán nem csodálkoztam, hogy nem repestek az örömtől, főleg, hogy még így is mennyi macerával járt. Meg ha valamit muszáj megtenni, akkor már nem is akarja annyira az ember. És ráadásul így, hogy tudjuk, hogy azóta el is váltak, már valahogy olyan értelmetlennek tűnt az egész hercehurca. Én amúgy se voltam oda soha Felipéért, de ennek tudatában aztán végképp nem bongtak az esküvői harangok a képzeletemben. Persze biztos szép volt, amíg tartott, de ennyit szerencsétlenkedni pár évért… hát, csak azért érte meg, hogy Felipe Amerikában maradhasson.
Kicsit hiányoltam, hogy Felipét leszámítva mintha semmilye hatása nem lett volna az Ízek, imák, szerelmek történéseinek, azért több zenséget vártam volna Liztől, de egy ilyen frusztráló helyzetben biztos nehéz rálelni a belső békére.
Összességében nem volt rossz, bár szerintem kissé túlírt, rövidebben hatásosabb lett volna, így néha már önmagát ismételte, ugyanazokat a köröket futottuk. Egyszer jó volt, gyorsan el lehetett olvasni, de többször nem fogom.

Doro>!
Elizabeth Gilbert: Hűség

Hát ez a könyv oltári nagy meglepetés volt.

Nem gondoltam, hogy (erre is) 5 csillagot adok és ezért a meglepetésért a kultúrsznob reflexeim a felelősek. Milyen jó, hogy nem hallgattam rájuk!

És nem gondoltam, hogy mire a végére jutok, addigra az egyik leghitelesebb és leghatékonyabb kapcsolatterápiás könyvnek fogom tartani. Pedig pontosan ez történt. És az a szép az egészben, hogy szerintem Liz nem akar semmit se tanítani, csak elmondja, hogy Velük hogy történt az a 10 hónap és ennyi. Ezt azonban őszintén teszi, mégpedig nem amerikai őszinteséggel – mert ez szerintem egy oximoron – hanem magyar ízlés szerint is őszintén. Gondolatai segítenek, továbblendítenek, más fénybe helyeznek dolgokat, olykor kimondottan megnyugtatóak.

Persze a mi házasságunk teljesen más, mint Liz és Felipe kapcsolata, gyakorlatilag mindenben különbözünk tőlük (alapproblémák, konfliktuskezelési módok, lehetőségek, életmód tekintetében). És mégis, ki hitte volna: a dolog működik, nem győztem – nyugodtan tessék megkövezni – szamárfülezni a maradandó részeknél…
Egy azonosságot azért felfedeztem: mi is igyekszünk brazilok lenni, vagy ha nem megy, akkor 80-90%-ban görögök :-) Aki nem érti, járjon utána… ;-)

Bravo, Elizabeth Gilbert.

ppeva P>!
Elizabeth Gilbert: Hűség

Karácsonyra kaptam. Azóta nézegetjük egymást, először a polcról figyelt, aztán a kiemelt polcról, végül május végén átkerült az éjjeliszekrényemre. De még mindig csak barátkoztam a gondolattal, hogy elolvasom. Két napja aztán váratlanul magamhoz ragadtam, és néhány kényszerű szünetet (munka, alvás, család…) kivéve egyhuzamban kiolvastam.
„Természetesen” teljesen mást vártam. (Már az Ízek, imák, szerelmeknél is mást vártam, mert/pedig annál az olvasás előtt láttam a filmet is…)
Mosolygós könyv. Az első néhány oldal után azt érzékeltem, hogy olvasás közben folyamatosan mosolygok. Nemcsak azért, mert humoros (is) volt, hanem megmosolyogtatóan aranyos a naivitása, a legjobbra törekedése, és főként a megszállott kutatásai, a statisztikák, kultúrantropológiai összehasonlító olvasmányok bújása. Mert mindezt tette annak érdekében, hogy megbirkózzon azzal a nehéz feladattal, hogy férjhez KELL mennie… miközben folyamatosan tudja, hogy a jó házasságra nincs biztosítás, nincs szabály – akármennyit tudsz is róla, akármennyire körül is járod, még mindig megjárhatod.
Érdekes szeleteket helyez el a könyvébe különböző kultúrákból, megdöbbentő információkkal szembesültem Amerikáról (a „végtelen szabadság országáról”….), ahol pl. az 1960-as (!) évek végéig a szövetségi államok egy részében illegális, tilos, sőt, büntetendő volt a különböző fajú (értsd: fehér és színes bőrű) emberek közötti házasság. Megdöbbentő volt az is, milyen mértékig beavatkozik/beavatkozhat Amerikában a törvény a magánéletbe.
Elgondolkodtatóak voltak a délkelet-ázsiai példák, sorsok, beszélgetések.
Jó könyv volt, őszintén ajánlom mindenkinek elolvasásra, házasság előtt/közben/után, pláne két házasság között… :) Olvasás közben nem tudtam, sajnáljam-e, hogy ez a könyv még nem létezett az első, sikertelen házasságom idején (hátha segített volna valamiben), vagy örüljek-e annak, hogy még nem létezett második, sikeres házasságom megkötése táján (talán fölöslegesen halálra aggódtam volna magam a hatására).
Ahogy F. lányom megdöbbentő hasonlóságokat fedezett fel saját élete és az Ízek, imák, szerelmek Lizének élete között, úgy fedeztem fel én is sok hasonlóságot a későbbi, idősebb Liz élete és a saját korábbi életem között. Úgy látszik, ezek a mi könyveink…
A fél csillag levonás az olvasó folytonos (fölösleges) megszólításáért és az idétlen bocsánatkérésekért van. Főképpen pedig a „De skacok….!” megszólításért (akkor is, ha ez a fordítónak köszönhető). Ettől még mindig megborzongok, ha eszembe jut.

Light_House>!
Elizabeth Gilbert: Hűség

Na, ez már kicsit más, mint az első rész. Kevesebb humort találtam, több száraz témát.
Olvasható a könyv, csak lassabban. Tényleg hasznos olvasmány a házassággal kacérkodóknak, és az ellenzőknek is :)

Prami0913 P>!
Elizabeth Gilbert: Hűség

Az Ízek, imák, szerelmek az egyik kedvenc könyvem, de sajnos ettől a résztől nem azt kaptam, amit vártam. Ettől függetlenül érdekes olvasmány volt, de sokszor azt vettem észre, hogy elkalandozok közben. Nem kötött le teljesen a könyv. Sok helyen száraz volt nekem.

Mircsi>!
Elizabeth Gilbert: Hűség

Végig az volt a benyomásom, hogy akármennyire is objektív tényeket ír le, azokat úgy formálja, hogy az az ő véleményét támassza alá. A könyv végén ezt be is vallja. De én, mint 25 éves kora előtt házasodó, és valaki, aki szeretne gyereket (és nem 45 évesen), kicsit azért sértve éreztem magam, hogy most akkor jól meg lett mondta, hogy mekkora nagy esélyem van a válásra. Az oké, ha valakinek van véleménye (de tudjátok, milyen a vélemény? Mindenkinek van, csak senkit sem érdekel), mert szeretem Liz Gilbert írói stílusát, szeretem úgy érezni, mintha egy barátnőmmel beszélgetnék, csak így kicsit torkon lenyomós érzésem van, mert úgy állítja be a véleményét, mintha ez lenne az abszolút igazság.
De annak örülök, hogy végül rávette magát (azaz az állam rávette) a házasságra, ahogy a végén írja, békét talált ebben, és nagyon jól érzi magát! :) <3 Liz.

3 hozzászólás
Via I>!
Elizabeth Gilbert: Hűség

Ne egy Eat-Pray-Love-ot várjon az olvasó, a Hűség kultúrtörténeti-antropológiai dokumentum a házasságról. Informatív „tankönyvről” van szó, Gilbert sziporkázó stílusa miatt azonban korántsem száraz. Olvasmányos, tanulságos.

ditke3>!
Elizabeth Gilbert: Hűség

Igazából tényleg nem is regény. Tankönyv, tanulmány a házasságról. Szerintem mindenkinek el kellene olvasni függetlenül attól, hogy a házasság előtt áll, benne van, vagy már túl van rajta… És nem csak a nőknek! Sok dologra rávilágít, megmagyaráz, és segít némely dolgot a helyére rakni. Ajánlom mindenkinek a 136. oldal első bekezdésétől, a 137. oldal közepéig, nagyon figyelmesen elolvasni. Nagyon tanulságos! Idézetnek kicsit hosszú lenne kiírnom.

1 hozzászólás
Luna_Iceshard>!
Elizabeth Gilbert: Hűség

Hamar rájöttem, hogy nem úgy kell olvasni, mint egy regényt. Az Ízek,imák,szerelmeket sem a a történet-központúság jellemezte, így valami hasonló magunkba nézős/élet-átértékelős dologra számítottam, ezzel szemben inkább egy filozofálgató, történelmi adatokkal fűszerezett, érvelésnek vagy tanulmánynak is beillő gondolatmenetet olvastam a házasságról.
Ami nem is volt rossz egy darabig, egy-két történelmi tény még tök érdekes is volt, a középkori keresztény egyház hozzáállása megint valami hihetetlen, ahogy el tudta torzítani a házasság fogalmát, kezdve azzal, hogy a nő megszűnt önálló személynek lenni, de a csúcs, amikor megpróbálták szabályozni, hogy férj és feleség hol érhet egymáshoz az ágyban….pff…:D Groteszk, de vicces volt olvasni. Ezt. Mert a könyv utolsó negyedére egy kicsit meguntam. Oké, nagy csalódás érte Lizt a múltban, aminek nem akarja még egyszer kitenni magát, de már untam az egymás után sorakoztatott érveket és ellenérveket. De főleg ellenérveket, mert a hátrányokról több szó esett, kezdve azzal, hogy x és y tényező jelenléte esetén mennyi a valószínűsége a válásnak. Nagyrészt olyan volt, mintha saját magát győzködné, hogy nem is lesz az olyan rossz, bár erre kicsi az esély.
Ennyi nyavalygást…..hol maradt az előző regényből megismert Liz, aki megtalálta a lelki békéjét? Kicsit meditálhatott volna, hogy megnyugodjon. Nem tudom elképzelni, miért akkora trauma aláírni két papírt az anyakönyvvezető előtt, ha egyszer szereti azt a férfit, és amúgy is együtt élnek :P
Ez a könyv nem is volt annyira gondolatébresztő, mint az elődje, max annyi tudtam megállapítani, hogy egyetértek-e Liz elképzeléseivel vagy sem. Alapjaiban inkább nem, mert oké, hogy vannak dolgok, amik lemondással járnak, hiszen nyilván ahhoz, hogy két ember összecsiszolódjon, valamennyire egymáshoz kell igazodni, egy sima kapcsolatban is, szóval mire az a papír aláírásra kerül, nem hiszem, hogy annyi mindent fel kéne adni. Nem a középkorban vagyunk.
Meg a gyerek-kérdésben sem értünk egyet. Abban igen, hogy nincs azzal semmi baj, ha valaki nem akar, nagyon sok gyermektelen nőnek igen sokat köszönhet a társadalom, de Liz totál nem érti, hogy az anyja hogyan emlékezhet vissza boldog korszakként arra az időre, amikor ők kicsik voltak, mikor lemondott a karrierjéről. Közel 40 évéhez képest (pontos korát azt hiszem, nem írta), elég éretlen hozzáállás. (Kb 22 éves koromig gondoltam azt, hogy akinek gyereke lesz, vége az életének :D)
A karrier részével nem tudok azonosulni, nyilván aki teljes egészében megtalálta álmai hivatását, az máshogy gondolkodik és jobban átérzi ezt, de én biztos nem fogok panaszkodni, ha három évre gyesre kell mennem és addig nem kell bemennem az irodába :P vagy hat, úgy kéne időzíteni a másodikat…..muhahahhaaaa Jól elkalandoztam személyes vizekre, de végül is a könyv lényege a gondolatébresztés, és mint láthattuk az előbbiekből, ez meg is volt :D
Amúgy az első rész sokkal jobban tetszett, itt is örültem volna egy nagy belső utazásnak, de gyakorlatilag annyi történik, hogy a rengeteg negatívum és ijesztő válási statisztika után Liz végre talál valami pozitív filozófiát is, és megnyugszik az esküvővel kapcsolatban. Hurrá.
Az előző kötet miatt, plusz jószívűségből adok négy csillagot, bár rossznak azért mégsem nevezném, van benne valami, ami miatt van kedvem olvasni.

3 hozzászólás
Camryn>!
Elizabeth Gilbert: Hűség

Nagy dolog a hazásság szentélye. De azt nem gondoltam, hogy ennyi oldalon lehet nyavalyogni miatta. Az egész könyv arról szólt, mennyire nem akar férjhez menni, milyen okok miatt, de végül mégis beadja a derekát amiatt, mert az állam erre kényszeríti, máskülönben nem teheti be az 'élettársa' a lábát Amerikába. Faramuci helyzet,oké,belátom. De ennyit rinyálni..
Rémesen unalmas volt arról olvasni, hogy mennyire nem akar újra házasságot kötni. Nagyon nehezen rágtam át rajta át magam. Kis falatokban viszont valahogy csak megemésztettem..

Azért volt pár tanulsága:
1.: Ha a nő sikeresebb, akkor a férfi önértékelési zavarban van és káros szenvedélyeket kezd el folytatni: inni és szerencsejátékozni fog
2. : „Egy kapcsolatot semmi sem ás alá úgy – a hűtlenséget és a családon belüli nyílt erőszakot kivéve –, mint a szegénység, az anyagi csőd és az adósság."
3.: Egyetlen egy embert választottunk, hogy azt mindenkinél jobban szeressük és védelmezzük.


Népszerű idézetek

ditke3>!

Az élet néha túl nehéz, hogy egyedül legyünk, és néha túl jó, hogy egyedül éljük át.

104. oldal

nagytimi85 >!

Van egy köznépi hiedelem velük kapcsolatban, amit itt szeretnék eloszlatni, éspedig a következő: lehet, hogy azok a nők, akiknek nincsenek gyermekeik, felszabadult, boldog és gazdag életet élnek, míg fiatalok, de öregkorukra végül megbánják, hogy így döntöttek, és magányosan, depressziósan és mélységes keserűségben halnak meg. Talán már hallották is ezt a szakállas bölcsességet? Csak hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba: nulla a szociológiai bizonyíték, ami alátámasztaná ezt a kijelentést. Mi több, az amerikai nyugdíjasotthonok friss felmérései, amelyek az idős gyermektelen és gyermekkel rendelkező nők boldogságszintjeit hasonlították össze, egyik csoportban sem mutattak ki kiugró örömöt vagy boldogtalanságot. A kutatók ezzel szemben felfedezték, hogy az egyik vagy másik csoportba sorolt idős hölgyeket két dolog tette boldogtalanná: a szegénység és a rossz egészségi állapot. Akár van gyerekünk, akár nincs, a tanács ugyanaz: tegyük félre a pénzünket, tisztítsuk a fogainkat, kapcsoljuk be a biztonsági övet, és őrizzük meg az egészségünket, és egy nap, ezt garantálom, boldog vén tyúkok leszünk.
Liz nénikénktől egy kis ingyen jó tanács.

228. oldal (Ulpius, 2010)

1 hozzászólás
Light_House>!

Ahogy a régi mondás tartja: a hal és a madár beleszerethetnek egymásba, de hol fognak lakni?

22-23. oldal

ppeva P>!

Schopenhauer úgy vélte, hogy az emberek a szerelemben úgy viselkednek, mint hideg téli éjszakákon a sündisznók. Összebújnak, hogy ne fagyjanak meg. De amint olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy fel tudnak melegedni, szúrni kezdik egymást. Hogy elkerüljék a fájdalmat, és ne ingerelje őket a túlzott közelség, ösztönösen eltávolodnak egymástól. Ám amint eltávolodnak, máris fázni kezdenek. A hideg megint egymás felé hajtja őket, hogy aztán újból összeszurkálják egymást. Így ismét eltávolodnak. És megint közelednek. Szakadatlanul.
„És szakadatlan a körforgás”, írja Deborah, „miközben azon törik magukat, hogy az összegabalyodás és a megfagyás között megtalálják az arany középutat”.

263-264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Schopenhauer
nagytimi85 >!

[…] ha végigvizsgáljuk a legkülönfélébb emberi közösségeket az összes kontinens minden kultúrájában, köztük a leglelkesebben szaporodókat is, […] akkor kiderül, hogy minden népességen belül a nők tíz százalékának sosem volt gyereke. A százalékos arány ennél sosem kevesebb, egyetlen népességen belül sem. […]
Igen gyakran vádolnak minket, gyermekteleneket azzal, hogy nem vagyunk igazi nők, természetellenes vagy önző, hogy a gyermektelenség mellett döntöttünk, de a történelem megtanított bennünket arra, hogy mindig voltak nők, akik gyermektelenül élték le az életüket. […]
A történelem során azoknak a nőknek a száma, akik sosem lettek anyák, olyan – egyenletesen – magas, hogy ma már gyanítom, hogy a nők gyermektelensége bizonyos fokig az emberi faj evolúciós alkalmazkodása. Lehet, hogy nemcsak teljesen törvényes, hogy egyes nők ne szüljenek, hanem szükséges is. Mintha fajként szükségünk volna sok felelősségteljes, mély érzésű és gyermektelen nőre, akik többféleképpen is a tágabb közösség rendelkezésére állnak.

226-227. oldal (Ulpius, 2010)

nagytimi85 >!

A megkönnyebbülés, a nagy lüktető megkönnyebbülés, amit mindketten éreztünk, amikor rájöttünk, hogy egyikünk sem akarja a szülői szerepet a másikra kényszeríteni, még ma is kellemesen felpezsdíti közös életünket. Én még most sem tértem teljesen magamhoz a meglepetésből. Nem tudom, miért, de soha nem tartottam lehetségesnek, hogy egy életen át társam lehet valaki úgy, hogy nem várja el tőlem, hogy gyermeket szüljek. A lényembe ennyire beleivódott az „előbb-szerelem-aztán-házasság-végül-gyerek-a-bölcsőben” igézete; az igazat megvallva korábban fel sem tűnt, hogy ki lehet szállni a babagyártásból úgy, hogy – a hazámban legalábbis – senki sem tartóztat le érte.

225. oldal (Ulpius, 2010)

Gulyás_Anita_>!

Barátnőimtől eltérően nem fogott el a vágyakozás, ha kisbabát láttam, bár a használt könyvesboltok láttán igen.

222. oldal

Sisyll>!

A kertészkedés sokat segít; helyesebb megvilágításban látunk bármit, ha közben meztelencsigákat szedegetünk le a paradicsompalántákról.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: meztelencsiga
Light_House>!

„Aki reményeket vet, csalódást arat.”

62. oldal

nagytimi85 >!

A gyermektelen nők mindig is létfontosságúak voltak az emberi társadalom számára, mert gyakran vállalják magukra azoknak a gondozását, akik biológiai szempontból hivatalosan nem az ő felelősségük, és akiket mások nem gondoznak ilyen mértékben. Gyermektelen nők igazgatták mindig is az árvaházakat, iskolákat és kórházakat. Ők a bábaasszonyok, apácák és jótékonysági intézmények vezetői. Gyógyítják a betegeket, művészeteket tanítanak, és sokszor nélkülözhetetlenek az élet csatamezőin. Egyes esetekben ez szó szerint is így van.

227. oldal (Ulpius, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: apáca · bába · gyermektelen
9 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Tyler: Az alkalmi turista
Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed
Susan Mallery: A három nővér
Emily Hart: Az Örökség
Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?
Jenny Han: Örökkön örökké: Lara Jean
Jennifer Probst: Elhibázott házasság
Vi Keeland – Penelope Ward: Szívtipró pilóta
Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában