Hűség (Eat, Pray, Love 2.) 70% 165 csillagozás

Izgatottan vártam a folytatást. Kicsit többet is ki lehetett volna ebből a sztoriból hozni, kevesebb leírással, több párbeszéddel. Néhol úgy éreztem, holtpontra érkezett a cselekmény és Liz gondolatai is túl voltak magyarázva. Ettől függetlenül kellemes olvasmányt kaptam, amit szívesen olvastam el.

Az Ízek, imák, szerelmek után nem erre számítottam, ez a könyv sokkal inkább egy nagyon hosszú esszé a házasságról, mint regény. Még szerencse, hogy olyan olvasmányos a stílusa, mert így az érdekesebb részek lekötöttek, a sok statisztikát meg átvészeltem valahogy.
Alapvetően az a problémám, hogy engem az egész házasságosdi totál hidegen hagy, szerintem az égvilágon semmi értelme, amikor manapság már égen-földön mindenki összeköltözik mindenkivel. Csak formaság az egész, meg egy jó kis ürügy a nagy felhajtásra. És ahogy az írónő példája is mutatja, semmi nem tart örökké, elválni meg biztos nehezebb, mint egy sima szakítás. Ha mégis rámtörne egyszer a házasodhatnék (nem fog), akkor csakis sunyiban és csendben csinálnám, de valószínűbb, hogy válás nélkül is annyi ellenérvet fel tudnék sorolni, mint Liz. Könyörgöm, senki ne akarjon meggyőzni, hogy majd meggondolom magam, ha bölcs, öreg és szerelmetes leszek. Szerintem teljesen érthetőek voltak Liz és Felipe ellenérzései, miután mindketten túl voltak egy fuccsba ment házasságon. Főleg, ha hozzávesszük Liz családi tapasztalatait is. spoiler Szóval én egyáltalán nem csodálkoztam, hogy nem repestek az örömtől, főleg, hogy még így is mennyi macerával járt. Meg ha valamit muszáj megtenni, akkor már nem is akarja annyira az ember. És ráadásul így, hogy tudjuk, hogy azóta el is váltak, már valahogy olyan értelmetlennek tűnt az egész hercehurca. Én amúgy se voltam oda soha Felipéért, de ennek tudatában aztán végképp nem bongtak az esküvői harangok a képzeletemben. Persze biztos szép volt, amíg tartott, de ennyit szerencsétlenkedni pár évért… hát, csak azért érte meg, hogy Felipe Amerikában maradhasson.
Kicsit hiányoltam, hogy Felipét leszámítva mintha semmilye hatása nem lett volna az Ízek, imák, szerelmek történéseinek, azért több zenséget vártam volna Liztől, de egy ilyen frusztráló helyzetben biztos nehéz rálelni a belső békére.
Összességében nem volt rossz, bár szerintem kissé túlírt, rövidebben hatásosabb lett volna, így néha már önmagát ismételte, ugyanazokat a köröket futottuk. Egyszer jó volt, gyorsan el lehetett olvasni, de többször nem fogom.

Hát ez a könyv oltári nagy meglepetés volt.

Nem gondoltam, hogy (erre is) 5 csillagot adok és ezért a meglepetésért a kultúrsznob reflexeim a felelősek. Milyen jó, hogy nem hallgattam rájuk!

És nem gondoltam, hogy mire a végére jutok, addigra az egyik leghitelesebb és leghatékonyabb kapcsolatterápiás könyvnek fogom tartani. Pedig pontosan ez történt. És az a szép az egészben, hogy szerintem Liz nem akar semmit se tanítani, csak elmondja, hogy Velük hogy történt az a 10 hónap és ennyi. Ezt azonban őszintén teszi, mégpedig nem amerikai őszinteséggel – mert ez szerintem egy oximoron – hanem magyar ízlés szerint is őszintén. Gondolatai segítenek, továbblendítenek, más fénybe helyeznek dolgokat, olykor kimondottan megnyugtatóak.

Persze a mi házasságunk teljesen más, mint Liz és Felipe kapcsolata, gyakorlatilag mindenben különbözünk tőlük (alapproblémák, konfliktuskezelési módok, lehetőségek, életmód tekintetében). És mégis, ki hitte volna: a dolog működik, nem győztem – nyugodtan tessék megkövezni – szamárfülezni a maradandó részeknél…
Egy azonosságot azért felfedeztem: mi is igyekszünk brazilok lenni, vagy ha nem megy, akkor 80-90%-ban görögök :-) Aki nem érti, járjon utána… ;-)

Bravo, Elizabeth Gilbert.

Az Ízek, imák, szerelmek az egyik kedvenc könyvem, de sajnos ettől a résztől nem azt kaptam, amit vártam. Ettől függetlenül érdekes olvasmány volt, de sokszor azt vettem észre, hogy elkalandozok közben. Nem kötött le teljesen a könyv. Sok helyen száraz volt nekem.

Ne egy Eat-Pray-Love-ot várjon az olvasó, a Hűség kultúrtörténeti-antropológiai dokumentum a házasságról. Informatív „tankönyvről” van szó, Gilbert sziporkázó stílusa miatt azonban korántsem száraz. Olvasmányos, tanulságos.

Karácsonyra kaptam. Azóta nézegetjük egymást, először a polcról figyelt, aztán a kiemelt polcról, végül május végén átkerült az éjjeliszekrényemre. De még mindig csak barátkoztam a gondolattal, hogy elolvasom. Két napja aztán váratlanul magamhoz ragadtam, és néhány kényszerű szünetet (munka, alvás, család…) kivéve egyhuzamban kiolvastam.
„Természetesen” teljesen mást vártam. (Már az Ízek, imák, szerelmeknél is mást vártam, mert/pedig annál az olvasás előtt láttam a filmet is…)
Mosolygós könyv. Az első néhány oldal után azt érzékeltem, hogy olvasás közben folyamatosan mosolygok. Nemcsak azért, mert humoros (is) volt, hanem megmosolyogtatóan aranyos a naivitása, a legjobbra törekedése, és főként a megszállott kutatásai, a statisztikák, kultúrantropológiai összehasonlító olvasmányok bújása. Mert mindezt tette annak érdekében, hogy megbirkózzon azzal a nehéz feladattal, hogy férjhez KELL mennie… miközben folyamatosan tudja, hogy a jó házasságra nincs biztosítás, nincs szabály – akármennyit tudsz is róla, akármennyire körül is járod, még mindig megjárhatod.
Érdekes szeleteket helyez el a könyvébe különböző kultúrákból, megdöbbentő információkkal szembesültem Amerikáról (a „végtelen szabadság országáról”….), ahol pl. az 1960-as (!) évek végéig a szövetségi államok egy részében illegális, tilos, sőt, büntetendő volt a különböző fajú (értsd: fehér és színes bőrű) emberek közötti házasság. Megdöbbentő volt az is, milyen mértékig beavatkozik/beavatkozhat Amerikában a törvény a magánéletbe.
Elgondolkodtatóak voltak a délkelet-ázsiai példák, sorsok, beszélgetések.
Jó könyv volt, őszintén ajánlom mindenkinek elolvasásra, házasság előtt/közben/után, pláne két házasság között… :) Olvasás közben nem tudtam, sajnáljam-e, hogy ez a könyv még nem létezett az első, sikertelen házasságom idején (hátha segített volna valamiben), vagy örüljek-e annak, hogy még nem létezett második, sikeres házasságom megkötése táján (talán fölöslegesen halálra aggódtam volna magam a hatására).
Ahogy F. lányom megdöbbentő hasonlóságokat fedezett fel saját élete és az Ízek, imák, szerelmek Lizének élete között, úgy fedeztem fel én is sok hasonlóságot a későbbi, idősebb Liz élete és a saját korábbi életem között. Úgy látszik, ezek a mi könyveink…
A fél csillag levonás az olvasó folytonos (fölösleges) megszólításáért és az idétlen bocsánatkérésekért van. Főképpen pedig a „De skacok….!” megszólításért (akkor is, ha ez a fordítónak köszönhető). Ettől még mindig megborzongok, ha eszembe jut.

Na, ez már kicsit más, mint az első rész. Kevesebb humort találtam, több száraz témát.
Olvasható a könyv, csak lassabban. Tényleg hasznos olvasmány a házassággal kacérkodóknak, és az ellenzőknek is :)

Végig az volt a benyomásom, hogy akármennyire is objektív tényeket ír le, azokat úgy formálja, hogy az az ő véleményét támassza alá. A könyv végén ezt be is vallja. De én, mint 25 éves kora előtt házasodó, és valaki, aki szeretne gyereket (és nem 45 évesen), kicsit azért sértve éreztem magam, hogy most akkor jól meg lett mondta, hogy mekkora nagy esélyem van a válásra. Az oké, ha valakinek van véleménye (de tudjátok, milyen a vélemény? Mindenkinek van, csak senkit sem érdekel), mert szeretem Liz Gilbert írói stílusát, szeretem úgy érezni, mintha egy barátnőmmel beszélgetnék, csak így kicsit torkon lenyomós érzésem van, mert úgy állítja be a véleményét, mintha ez lenne az abszolút igazság.
De annak örülök, hogy végül rávette magát (azaz az állam rávette) a házasságra, ahogy a végén írja, békét talált ebben, és nagyon jól érzi magát! :) <3 Liz.

Az EPL után pont erre számítottam. Humorral fűszerezett, tömény olvasmány. Eddig sem voltam házasság párti. Sose értettem miért kell papír a boldogsághoz. (kedvenc részem, mikor maguk közt tettek fogadalmat. Pont elég.) Érvek ellene, mellette, de még mindig úgy érzem, ha a kényszer nem visz rá, soha. Vagy ha mégis, újra elolvasom :)

Igazából tényleg nem is regény. Tankönyv, tanulmány a házasságról. Szerintem mindenkinek el kellene olvasni függetlenül attól, hogy a házasság előtt áll, benne van, vagy már túl van rajta… És nem csak a nőknek! Sok dologra rávilágít, megmagyaráz, és segít némely dolgot a helyére rakni. Ajánlom mindenkinek a 136. oldal első bekezdésétől, a 137. oldal közepéig, nagyon figyelmesen elolvasni. Nagyon tanulságos! Idézetnek kicsit hosszú lenne kiírnom.