Hűség (Eat, Pray, Love 2.) 105 csillagozás

Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség

Elizabeth ​egy rossz házasságból menekülve nekivág a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata során eljut Itáliába és Indiába, de a boldogságot végül Indonéziában találja meg, egy szintén hányatott sorsú férfi, a brazil Felipe oldalán. Örök hűséget fogadnak egymásnak, de azt is megfogadják, hogy nem követik el újra életük nagy tévedését; hivatalosan sosem házasodnak össze. Amerikában telepednek le, és minden szép és jó lehetne, ám egyszer csak közbeszól a hatóság. Vízumproblémák miatt Felipét bilincsbe verve kitoloncolják. Választás elé kerülnek: vagy egybekelnek, vagy a férfi többé be nem teheti a lábát az országba…

Gilbert őszinte, finom humorral átszőtt, mély érzelmű könyve azoknak szól, akik nem hisznek a házasságban, mert társadalmi béklyónak, a szerelem intézményesítésének, egyszóval idejétmúltnak tartják. És persze azoknak is, akik mégis belevágnak, mert mint a könyvből kiderül, örök hűséget fogadni és az ígéretet betartani… (tovább)

Eredeti mű: Elizabeth Gilbert: Committed

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Partvonal, 2017
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155283963 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632542485 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Zeusz / Jupiter


Kedvencelte 11

Most olvassa 15

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Doro
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség

Hát ez a könyv oltári nagy meglepetés volt.

Nem gondoltam, hogy (erre is) 5 csillagot adok és ezért a meglepetésért a kultúrsznob reflexeim a felelősek. Milyen jó, hogy nem hallgattam rájuk!

És nem gondoltam, hogy mire a végére jutok, addigra az egyik leghitelesebb és leghatékonyabb kapcsolatterápiás könyvnek fogom tartani. Pedig pontosan ez történt. És az a szép az egészben, hogy szerintem Liz nem akar semmit se tanítani, csak elmondja, hogy Velük hogy történt az a 10 hónap és ennyi. Ezt azonban őszintén teszi, mégpedig nem amerikai őszinteséggel – mert ez szerintem egy oximoron – hanem magyar ízlés szerint is őszintén. Gondolatai segítenek, továbblendítenek, más fénybe helyeznek dolgokat, olykor kimondottan megnyugtatóak.

Persze a mi házasságunk teljesen más, mint Liz és Felipe kapcsolata, gyakorlatilag mindenben különbözünk tőlük (alapproblémák, konfliktuskezelési módok, lehetőségek, életmód tekintetében). És mégis, ki hitte volna: a dolog működik, nem győztem – nyugodtan tessék megkövezni – szamárfülezni a maradandó részeknél…
Egy azonosságot azért felfedeztem: mi is igyekszünk brazilok lenni, vagy ha nem megy, akkor 80-90%-ban görögök :-) Aki nem érti, járjon utána… ;-)

Bravo, Elizabeth Gilbert.

>!
ppeva P
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség

Karácsonyra kaptam. Azóta nézegetjük egymást, először a polcról figyelt, aztán a kiemelt polcról, végül május végén átkerült az éjjeliszekrényemre. De még mindig csak barátkoztam a gondolattal, hogy elolvasom. Két napja aztán váratlanul magamhoz ragadtam, és néhány kényszerű szünetet (munka, alvás, család…) kivéve egyhuzamban kiolvastam.
„Természetesen” teljesen mást vártam. (Már az Ízek, imák, szerelmeknél is mást vártam, mert/pedig annál az olvasás előtt láttam a filmet is…)
Mosolygós könyv. Az első néhány oldal után azt érzékeltem, hogy olvasás közben folyamatosan mosolygok. Nemcsak azért, mert humoros (is) volt, hanem megmosolyogtatóan aranyos a naivitása, a legjobbra törekedése, és főként a megszállott kutatásai, a statisztikák, kultúrantropológiai összehasonlító olvasmányok bújása. Mert mindezt tette annak érdekében, hogy megbirkózzon azzal a nehéz feladattal, hogy férjhez KELL mennie… miközben folyamatosan tudja, hogy a jó házasságra nincs biztosítás, nincs szabály – akármennyit tudsz is róla, akármennyire körül is járod, még mindig megjárhatod.
Érdekes szeleteket helyez el a könyvébe különböző kultúrákból, megdöbbentő információkkal szembesültem Amerikáról (a „végtelen szabadság országáról”….), ahol pl. az 1960-as (!) évek végéig a szövetségi államok egy részében illegális, tilos, sőt, büntetendő volt a különböző fajú (értsd: fehér és színes bőrű) emberek közötti házasság. Megdöbbentő volt az is, milyen mértékig beavatkozik/beavatkozhat Amerikában a törvény a magánéletbe.
Elgondolkodtatóak voltak a délkelet-ázsiai példák, sorsok, beszélgetések.
Jó könyv volt, őszintén ajánlom mindenkinek elolvasásra, házasság előtt/közben/után, pláne két házasság között… :) Olvasás közben nem tudtam, sajnáljam-e, hogy ez a könyv még nem létezett az első, sikertelen házasságom idején (hátha segített volna valamiben), vagy örüljek-e annak, hogy még nem létezett második, sikeres házasságom megkötése táján (talán fölöslegesen halálra aggódtam volna magam a hatására).
Ahogy F. lányom megdöbbentő hasonlóságokat fedezett fel saját élete és az Ízek, imák, szerelmek Lizének élete között, úgy fedeztem fel én is sok hasonlóságot a későbbi, idősebb Liz élete és a saját korábbi életem között. Úgy látszik, ezek a mi könyveink…
A fél csillag levonás az olvasó folytonos (fölösleges) megszólításáért és az idétlen bocsánatkérésekért van. Főképpen pedig a „De skacok….!” megszólításért (akkor is, ha ez a fordítónak köszönhető). Ettől még mindig megborzongok, ha eszembe jut.

>!
Light_House
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség

Na, ez már kicsit más, mint az első rész. Kevesebb humort találtam, több száraz témát.
Olvasható a könyv, csak lassabban. Tényleg hasznos olvasmány a házassággal kacérkodóknak, és az ellenzőknek is :)

>!
Via I
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség

Ne egy Eat-Pray-Love-ot várjon az olvasó, a Hűség kultúrtörténeti-antropológiai dokumentum a házasságról. Informatív „tankönyvről” van szó, Gilbert sziporkázó stílusa miatt azonban korántsem száraz. Olvasmányos, tanulságos.

>!
Mircsi
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség

Végig az volt a benyomásom, hogy akármennyire is objektív tényeket ír le, azokat úgy formálja, hogy az az ő véleményét támassza alá. A könyv végén ezt be is vallja. De én, mint 25 éves kora előtt házasodó, és valaki, aki szeretne gyereket (és nem 45 évesen), kicsit azért sértve éreztem magam, hogy most akkor jól meg lett mondta, hogy mekkora nagy esélyem van a válásra. Az oké, ha valakinek van véleménye (de tudjátok, milyen a vélemény? Mindenkinek van, csak senkit sem érdekel), mert szeretem Liz Gilbert írói stílusát, szeretem úgy érezni, mintha egy barátnőmmel beszélgetnék, csak így kicsit torkon lenyomós érzésem van, mert úgy állítja be a véleményét, mintha ez lenne az abszolút igazság.
De annak örülök, hogy végül rávette magát (azaz az állam rávette) a házasságra, ahogy a végén írja, békét talált ebben, és nagyon jól érzi magát! :) <3 Liz.

3 hozzászólás
>!
baroness
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség

Igazából nem is egy regény volt, hanem a szerző házassággal kapcsolatos kételyeinek és bizonytalanságának gyűjteménye. Alaposan utánajárt a házasság témakörének, az biztos és jó pár elgondolkodtató gondolattal is találkoztam a könyvben.

>!
Lady_L P
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség

Hogyaszondja „Elizabeth Gilbert őszinte, humoros és mély érzelmű könyve azoknak szól, akik nem hisznek a házasságban, mert társadalmi béklyónak, a szerelem intézményesítésének, egyszóval idejétmúltnak tartják.” Ennél konkrétabban már csak akkor címezhették volna nekem, ha a nevemen szólítanak meg. Ráadásul az EPL-ot egy számomra nagyon fontos ember ajánlotta, de mivel nem nagyon akaródzott elolvasni, ezért kompromisszumként inkább ezt a könyvet választottam. Kellemes, néha-néha elmosolyodtam rajta, tényleg szimpatikus az írónő stílusa, és igazán őszinte, de hogy ez mi volt? Tudom, mi volt, mert az elején és a végén is magyarázkodik a könyvével kapcsolatban. Az elején elmondja, mi is ez a könyv és hogyan és minek, és a végén is a szánkba rágja, hogy ez nem egy minden részletre kiterjedő tanulmány a házasságról (tényleg nem, de magam is meggyőződtem róla). Látszik, hogy félt a támadásoktól, hogy nem elég alapos a tanulmánya. De könyörgöm, kinek jutna eszébe tudományos cikket várni tőle?? Ebben a formában?? Értettük, nem vagyunk hülyék, nem kell túlparázni, néni! Ez egy olvasmányos tanulmány light, világos! Hogy mit akart belőle kihozni? Nem tudom. Főleg azért nem, mert még saját magát sem sikerült a végére meggyőznie, egyszerűen csak beletörődött az elkerülhetetlenbe.
A fülszövegre visszatérve, én inkább a barátnőmnek javasolnám ezt a könyvet, aki napok óta nyaggat, hogy a két év múlva esedékes habos-babos álmai esküvőjére csináljam meg a csipkét, nem nekem, aki szerint a házasság társadalmi (igen! társadalmi, nem állami!) béklyó, a szerelem intézményesítése és csak arra való, hogy az ember könnyebben kapjon lakáshitelt (vagy vízumot. És mi ez, ha nem intézményesítés?? Megint ugyanott vagyunk, ahol a part szakad).
Félreértés ne essék, olvasható, aranyos, kedves regényke, de néhány mosolyon kívül semmit sem ad, hiába próbálják beadni, hogy több, mint egy átlagos női ponyva. Mondjuk ha nem így állítják be, lehet, hogy más szemmel olvastam volna és kevésbé lettem volna kritikus. Ha olvastam volna egyáltalán.

7 hozzászólás
>!
Gulyás_Anita_
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség

Az EPL után pont erre számítottam. Humorral fűszerezett, tömény olvasmány. Eddig sem voltam házasság párti. Sose értettem miért kell papír a boldogsághoz. (kedvenc részem, mikor maguk közt tettek fogadalmat. Pont elég.) Érvek ellene, mellette, de még mindig úgy érzem, ha a kényszer nem visz rá, soha. Vagy ha mégis, újra elolvasom :)

>!
ditke3
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség

Igazából tényleg nem is regény. Tankönyv, tanulmány a házasságról. Szerintem mindenkinek el kellene olvasni függetlenül attól, hogy a házasság előtt áll, benne van, vagy már túl van rajta… És nem csak a nőknek! Sok dologra rávilágít, megmagyaráz, és segít némely dolgot a helyére rakni. Ajánlom mindenkinek a 136. oldal első bekezdésétől, a 137. oldal közepéig, nagyon figyelmesen elolvasni. Nagyon tanulságos! Idézetnek kicsit hosszú lenne kiírnom.

1 hozzászólás
>!
gjudit8
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség

Nem tanulmányra számítottam, így időről-időre kerestem benne a cselekményt, de nem találtam. Amit találtam helyette, az viszont nagyon hasznos volt… Most éppen ezzel kellett kiegészítenem a feladatot, amit az élettől kaptam… ;-)


Népszerű idézetek

>!
ditke3

Az élet néha túl nehéz, hogy egyedül legyünk, és néha túl jó, hogy egyedül éljük át.

104. oldal

>!
nagytimi85

Van egy köznépi hiedelem velük kapcsolatban, amit itt szeretnék eloszlatni, éspedig a következő: lehet, hogy azok a nők, akiknek nincsenek gyermekeik, felszabadult, boldog és gazdag életet élnek, míg fiatalok, de öregkorukra végül megbánják, hogy így döntöttek, és magányosan, depressziósan és mélységes keserűségben halnak meg. Talán már hallották is ezt a szakállas bölcsességet? Csak hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba: nulla a szociológiai bizonyíték, ami alátámasztaná ezt a kijelentést. Mi több, az amerikai nyugdíjasotthonok friss felmérései, amelyek az idős gyermektelen és gyermekkel rendelkező nők boldogságszintjeit hasonlították össze, egyik csoportban sem mutattak ki kiugró örömöt vagy boldogtalanságot. A kutatók ezzel szemben felfedezték, hogy az egyik vagy másik csoportba sorolt idős hölgyeket két dolog tette boldogtalanná: a szegénység és a rossz egészségi állapot. Akár van gyerekünk, akár nincs, a tanács ugyanaz: tegyük félre a pénzünket, tisztítsuk a fogainkat, kapcsoljuk be a biztonsági övet, és őrizzük meg az egészségünket, és egy nap, ezt garantálom, boldog vén tyúkok leszünk.
Liz nénikénktől egy kis ingyen jó tanács.

228. oldal (Ulpius, 2010)

1 hozzászólás
>!
nagytimi85

(…) ha végigvizsgáljuk a legkülönfélébb emberi közösségeket az összes kontinens minden kultúrájában, köztük a leglelkesebben szaporodókat is, (…) akkor kiderül, hogy minden népességen belül a nők tíz százalékának sosem volt gyereke. A százalékos arány ennél sosem kevesebb, egyetlen népességen belül sem. (…)
Igen gyakran vádolnak minket, gyermekteleneket azzal, hogy nem vagyunk igazi nők, természetellenes vagy önző, hogy a gyermektelenség mellett döntöttünk, de a történelem megtanított bennünket arra, hogy mindig voltak nők, akik gyermektelenül élték le az életüket. (…)
A történelem során azoknak a nőknek a száma, akik sosem lettek anyák, olyan – egyenletesen – magas, hogy ma már gyanítom, hogy a nők gyermektelensége bizonyos fokig az emberi faj evolúciós alkalmazkodása. Lehet, hogy nemcsak teljesen törvényes, hogy egyes nők ne szüljenek, hanem szükséges is. Mintha fajként szükségünk volna sok felelősségteljes, mély érzésű és gyermektelen nőre, akik többféleképpen is a tágabb közösség rendelkezésére állnak.

226-227. oldal (Ulpius, 2010)

>!
ppeva P

Schopenhauer úgy vélte, hogy az emberek a szerelemben úgy viselkednek, mint hideg téli éjszakákon a sündisznók. Összebújnak, hogy ne fagyjanak meg. De amint olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy fel tudnak melegedni, szúrni kezdik egymást. Hogy elkerüljék a fájdalmat, és ne ingerelje őket a túlzott közelség, ösztönösen eltávolodnak egymástól. Ám amint eltávolodnak, máris fázni kezdenek. A hideg megint egymás felé hajtja őket, hogy aztán újból összeszurkálják egymást. Így ismét eltávolodnak. És megint közelednek. Szakadatlanul.
„És szakadatlan a körforgás”, írja Deborah, „miközben azon törik magukat, hogy az összegabalyodás és a megfagyás között megtalálják az arany középutat”.

263-264. oldal

>!
nagytimi85

A megkönnyebbülés, a nagy lüktető megkönnyebbülés, amit mindketten éreztünk, amikor rájöttünk, hogy egyikünk sem akarja a szülői szerepet a másikra kényszeríteni, még ma is kellemesen felpezsdíti közös életünket. Én még most sem tértem teljesen magamhoz a meglepetésből. Nem tudom, miért, de soha nem tartottam lehetségesnek, hogy egy életen át társam lehet valaki úgy, hogy nem várja el tőlem, hogy gyermeket szüljek. A lényembe ennyire beleivódott az „előbb-szerelem-aztán-házasság-végül-gyerek-a-bölcsőben” igézete; az igazat megvallva korábban fel sem tűnt, hogy ki lehet szállni a babagyártásból úgy, hogy – a hazámban legalábbis – senki sem tartóztat le érte.

225. oldal (Ulpius, 2010)

>!
Light_House

Ahogy a régi mondás tartja: a hal és a madár beleszerethetnek egymásba, de hol fognak lakni?

22-23. oldal

>!
nagytimi85

A gyermektelen nők mindig is létfontosságúak voltak az emberi társadalom számára, mert gyakran vállalják magukra azoknak a gondozását, akik biológiai szempontból hivatalosan nem az ő felelősségük, és akiket mások nem gondoznak ilyen mértékben. Gyermektelen nők igazgatták mindig is az árvaházakat, iskolákat és kórházakat. Ők a bábaasszonyok, apácák és jótékonysági intézmények vezetői. Gyógyítják a betegeket, művészeteket tanítanak, és sokszor nélkülözhetetlenek az élet csatamezőin. Egyes esetekben ez szó szerint is így van.

227. oldal (Ulpius, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: apáca · bába, bábaasszonny · gyermektelen
9 hozzászólás
>!
ppeva P

…mi elváltak olyanok vagyunk, mint Japán a 20. században: volt egy háború előtti és van egy háború utáni kultúránk, és a kettő között egy óriási, füstölgő lyuk tátong.

107. oldal

>!
ppeva P

Robert Frost azt írta, hogy egy férfinak „részben le kell mondania a férfiasságáról”, hogy házasságra léphessen, és ami a családomat illeti, lehetetlen tagadnom a véleményét. Sok oldalt teleírtam azzal, hogy a házasság a nőkkel szembeni elnyomás eszköze, de ne feledjük azt sem, hogy a házasságot a férfiak elleni elnyomásra is felhasználhatják. A házasság a civilizáció hámja, amivel egy férfit bizonyos kötelezettségek elé fognak, s ezzel mederbe terelik zabolátlan energiáit. A hagyományos társadalmakban már régen felismerték, hogy egy közösség számára nincs haszontalanabb egy csomó egyedülálló, gyermektelen férfinál (egyedül ágyútölteléknek alkalmasak). Világszerte elterjedt róluk, hogy kurvákra, italra, szerencsejátékra herdálják a pénzüket, és lusták, mint a sár; semmivel sem járulnak hozzá a közösség felvirágoztatásához. az ilyen vadakat valahogy féken kell tartani, számadási kötelezettségre kell kényszeríteni, legalábbis minden korban ezt hajtogatták. Meg kell győzni őket, hogy tegyék félre gyermeteg időtöltéseiket, legyenek végre felnőttek, teremtsenek otthont, hozzanak létre vállalkozást, fordítsanak nagyobb figyelmet a környezetükre. A történelem során a legkülönbözőbb kultúrákban szakállas közhely, hogy egy jó, megbízható asszonynál senki sem kényszerít rá jobban egy felelőtlen ifjút a felelősségre.

234-235. oldal

5 hozzászólás
>!
doraa

Az emberek egymás legtökéletesebb tulajdonságaiba szeretnek bele, ami végül is érthető, hisz ki ne szeretné egy másik ember legcsodálatosabb vonásait? Pedig nem ettől döglik a légy. Az igazán nagy csel, hogy el tudjuk-e fogadni a hiányosságokat? Őszintén meg tudjuk-e vizsgálni a partnerünk hibáit, és azt tudjuk-e mondani: „Átlépek rajtuk. Kihozok belőlük valamit.” Mert a jó oldala mindig ott lesz, csinos és sziporkázó lesz, de alatta a gané tönkretehet.

159. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cora Carmack: Színjáték
Sarah Dessen: Along for the Ride – Álom két keréken
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?
Jeffrey Eugenides: Házassági összeesküvés
Nalini Singh: Vonzódás
Julia Quinn: A herceg és én
Paul Auster: Láthatatlan
John Burnham Schwartz: Haruko hercegnő
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű