Phillis 61 csillagozás

Elizabeth Gaskell: Phillis

Az angol prózának ez a nemes veretű, romolhatatlanul friss remeke minden rendű, rangú és korú olvasót megszólít, manapság sokkal inkább, mint korábban bármikor. A Phillis olvasása közben készségesen belevesszük Közép-Anglia napsütötte, szénaillatú tájaiba, és örömest időzünk abban a pasztorális környezetben, mely közvetlen rokonságban áll az antik „aranykor” világával.

Eredeti mű: Elizabeth Gaskell: Cousin Phillis

Eredeti megjelenés éve: 1864

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai

>!
Lazi, Szeged, 2006
164 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637138927 · Fordította: Molnár Miklós

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Aurore
Elizabeth Gaskell: Phillis

Vérbeli 19. sz-i vidéki lányregény, az egyik olyan történet a Tájfun c. kötetben, amely maradéktalanul tetszett. Jane Austen-rajongóknak melegen ajánlott.

1 hozzászólás
>!
SunnyRiver
Elizabeth Gaskell: Phillis

Kedves, aranyos történet, picit furcsa befejezéssel. Nem voltak nagy magasságok és mélységek, de nem is ezt vártam a könyvtől: csak egy kedves történetet a kikapcsolódáshoz. Ezt pedig maradéktalanul megkaptam.

Élveztem a könyvet, mert könnyed és barátságos volt a hangulata, és ennek ellenére volt a megrajzolt jellemekben és eseményekben valami jóságos tanító szándék. Magáról a történetről nem mesélnék, a fordulatok nem voltak váratlanok, bár a könyv végén meglepődtem. Nem is a történet fogott meg igazán, hanem a hangulat. Azt hiszem a polcon marad, és újra fogom olvasni. Két vonatútra vagy egy kucorgós délutánra tökéletes.

Alapjában véve nagyon tetszett, a hullámvölgyek hiánya ellenére is vagy épp azok hiánya miatt?. Biztosan nem ez lesz az utolsó könyvem Gaskelltől.

>!
lamucat
Elizabeth Gaskell: Phillis

Pasztorális környezetben játszódó történet, írja a könyv fülszövege. Talán ez a jelző magára a kis történetre is igaz. Egyszerű kis vidéki mese, nem több. Nemes veretűnek pedig még a szövegezést sem éreztem!

>!
Iustitia
Elizabeth Gaskell: Phillis

Egy valamihez nagyon értenek az angol írók, korszaktól, stílustól függetlenül: a meséléshez. Gaskell (is) annyira szépen szövi a mondatokat, annyira egyik után következik a másik.
A történet olvasása közben szemem előtt lebegett az angol vidéki élet idilli képe, a napsütés, vagy épp a vihar, a gyümölcsök, a farakás, az állatok… Mind olyan szívet melengetően ábrázolva.
Maga a cselekmény már nagyon angol romantika, így sokat nem is várhattam tőle.

>!
Ibanez MP
Elizabeth Gaskell: Phillis

Ahogy előttem írták, kellemes kis délutáni kikapcsolódásra avagy utazásra tökéletes. Nem várhatunk mai izgalmakat ezektől a regényektől (ahogy már bocsánat, de a Büszkeség és balítélet jó része is haláli unalmas :-D )…

>!
MésziAnna
Elizabeth Gaskell: Phillis

Pont jókor jött a könyv…. már hihetetlenül elvágytam a a 19. századi Angliába. Ez az egyszerű, bájos, kedves kis regény rendkívül simogatta a lelkemet. :) A történet és a szereplők egyszerűek, kiszámíthatók, de szerethetők. Ennek ellenére nem egy klasszikus happy end-es sztori, nekem nagyon hiányzott még a végéről „valami” pátosz vagy feloldozás, de nem mondom azt, hogy így nem volt jó. Különlegessé tette ez a befejezés.
Külön bónusz: női íróként, férfi szereplővel bemutatni a női karaktert egyszerűen briliáns :D

>!
Szédültnapraforgó
Elizabeth Gaskell: Phillis

Könnyű, olvasmányos regény, bár egy teljesen más történetre számítottam a cím alapján.
Lehet, hogy filmen kéne inkább megcsinálni:) Nem volt nagy katarzis.

>!
K_Heni P
Elizabeth Gaskell: Phillis

Egyszerű történet egy 19. századi család életéről, egy viszonzatlan szerelemről. S pont ez az egyszerűség teszi kellemes olvasmánnyá. Olvasása közben nem gondolkoztam a dolgokon, csak átéltem a történetet, magam előtt láttam a szereplőket, a helyszíneket.

>!
Ancsibe
Elizabeth Gaskell: Phillis

Elizabeth Gaskellhez képest nekem kicsit gyenge volt, az Édesek és mostohák vagy az Észak és Délnek a nyomába sem ér, de mégis jó volt elolvasni. Egy kicsit visszarepített megint abba a XIX.századba, és abba a korszakomba, amikor egymás után faltam a Jane Austen, Elizabeth Gaskell és a Bronte nővérek regényeit.
A szereplők aranyosak voltak, Phillis szimpatikus teremtés volt, szurkoltam érte, bár sejtettem a végkifejletet. Jó néha nem happy enddel végződő történetet is olvasni.
Az is tetszett, hogy olyan stílusban ír az írónő, hogy az ember oda tudja magát képzelni az adott helyre.
Ami miatt mégis gyengének éreztem, hogy a vége olyan semmilyen lett, legalább egy újabb reményt felcsillanthatott volna a végére.


Népszerű idézetek

>!
Lady_Blanche

Tudod, én kapva kapok minden könyvön. Csakhogy több a könyvem, mint a szabad időm, és bámulatosan nagy ám az étvágyam.

36. oldal

1 hozzászólás
>!
GSzabina

Tudom, hogy így lesz, mert így akarom!

165. oldal

>!
Lady_Blanche

Sok üres percet elveszteget az ember, míg másokra vár.

38. oldal

>!
Szédültnapraforgó

De hogy a tárgyra térjek: ma reggel olvastam egy könyvet, és sehogy sem tudtam zöld ágra vergődni vele. Tévedésből került a kezembe, előfizettem uganis Robinson testvér prédikációira, aztán örültem, hogy ezt küldték helyette, mert a prédikációk, hiába, akármilyenek is, de…No, üsse kő! Megvettem mind a kettőt, inkább egy kicsivel tovább viselem a régi kabátomat. Tudod, én kapva kapok minden könyvön. Csakhogy több a könyvem, mint a szabad időm, és bámulatosan nagy ám az étvágyam.

35-36. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Phillis, hálát adok az Úrnak, hogy te nem törődsz afféle hiúságokkal, mint az öltözködés! Phillis kissé elpirult, és alázatos, halk hangon így felelt:
– Félek, hogy csalódnod kell bennem, apám. Gyakran kívánom, hogy bárcsak én is szép, színes szalagokat viselhetnék a nyakamban, mint a földesúr lányai!
– Hisz ez természetes, lelkész uram – mondta az asszony –, én is jobban szeretem a selyemruhát, mint a vásznat.
– A cifraság szeretete kísértés, sőt csapda – szólt a lelkész komolyan. – Az alázatos és nyugodt lélek az igazi ékesség.

48. oldal

>!
lamucat

– Apám – mondtam –, akárhogy szeretném is Phillist, ő sose szeretne engem. Szeretem őt mint nővéremet, ő is testvérként szeret engem…mintha az öccse lennék.
Láttam, apám arca kissé elkomorul.
– Tudod, apám, ő olyan művelt…mint egy férfi, mintha nem is nő lenne…Latinul és görögül is tud.
– Majd elfelejtené, ha szülne neked egy rakás gyereket – jegyezte meg apám.

59. oldal

>!
Eli

Metafizika az, amikor valaki számodra érthetetlen módon beszél olyan dolgokról, melyeket maga sem ért…Ugye, Manning, emlékszel, még a bohóc meghatározására?

67. oldal

>!
cassiesdream

Mrs. Holman a kezembe nyomta a helyi hetilapot, hogy olvassak fel belőle, míg ő meg Phillis harisnyákat foltoz a púposra megtömött kosárból. Megadtam magam a sorsnak, és olvastam, olvastam, olvastam, nem is figyelve már a szavakra. Egészen más dolgokon járt az eszem: Phillis csillogó haján, ahogy a délutáni nap beragyogta lehajtott fejét; a ház csendjén, melyen át tisztán hallatszott a lépcsőfordulónál álló öreg óra tiktakolása. Időnként Mrs. Holmanből zabolátlan hangok törtek elő, ha a cikk együttérzést, álmélkodást vagy borzongást keltett benne. A csöndes egyhangúságban úgy éreztem magam, mintha végtelen idők óta élnék már itt, mintha örök idők óta újságcikkeket mormolnék a verőfényes szoba falai közt, két szótlan hallgató társaságában, miközben a cicus összegömbölyödve szundikál a kandalló előtti szőnyegen, és csak az öreg tiktakoló óra jelzi makacsul, hogy múlik az idő.

>!
K_Heni P

Kezemben tartottam a levelét, és magam elé meredtem, de azért láttam, hogy ablakom előtt, a mohával benőtt almafa törzsén pintyőke fészkel, a tojó odarepült kicsinyeit etetni – és mégsem láttam semmit, noha később aprólékosan le tudtam volna írni a madár tollait.

125. oldal

>!
GSzabina

Nagy nap egy fiatal fiú életében, amikor beköltözik első önálló lakásába.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Nagy várakozások
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Charles Dickens: A puszta ház
Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete
Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Jane Austen: Tartózkodó érzelem
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.
Charles Dickens: Oliver Twist