Észak ​és Dél 89% 289 csillagozás

„…elvettem a könyvet, és beleolvastam. De az isten szerelmére, másról sem fecsegett, csak tőkéről és munkáról, munkáról és tőkéről, amíg el nem aludtam rajta. Még azt sem tudtam eldönteni soha, melyik melyik; a könyv pedig úgy beszélt róluk, mint holmi jó és rossz tulajdonságokról. Pedig én csak azt szerettem volna tudni, milyen jogaik vannak az embereknek, legyenek gazdagok vagy szegények; hiszen mindnyájan emberek vagyunk.”

Tulajdonképpen nem tudom miért olvastam el.
De ha már nálam volt, a „belelapozokból” a végig olvasom lett.

Nem bántam meg, mégsem tudom hova tenni igazán a kötetet.
Az eleje ugyan kicsit untatott, nagyon sok leírás van benne, de egy idő után kiélesedett számomra a történet és már nem zavart igazán semmi sem.
És bár minden kezdet nehéz, erről a történetről elmondható, hogy egy igazi édes- szomorú lány regény, mely a szívedhez nő és nem ereszt.
Szól újrakezdéről, reményről és reménytelenségről, egy apró, de annál értékesebb szerelemről és legfőképpen elvekről és hagyományokról.

Sokszor megálltam, néhol csak pislogtam, bele se akartam igazán gondolni, hogy egy adott cselekedett milyen vissza vonhatatlan eseményeket és érzelmeket vált ki és a mi lett volna ha kezdetű mondat felsejlik az olvasó gondolatai között….

Értékesnek érzem alapvetően a művet, a csillagozástól függetlenül….kell hozzá egy bizonyos hangulat….egy érzés és akkor nagyon értékes olvasmányként könyvelném el.

Egyenlőre nem tudom újra olvasom e valaha….de nélküle is szegényebb lennék…..

Margaret Hale a családjával északra költözik a textiliparáról híres Miltonba, ezzel jelentősen megváltozik a környezete. John Thorntonnal, az egyik textilgyár tulajdonosával eleinte nem kimondottan baráti a viszonyuk, ennek a változását követhetjük. A történet alatt zajlik a munkásosztály sztrájkja a jobb bérezés reményében, szerencsére mindkét oldalról kapunk érveket és ellenérveket a sztrájkról.

Röviden számomra a Büszkeség és balítélet egy komorabb változata volt.
A regény eredetileg 1855-ben jelent meg, most az Athenaeum Érzelmes klasszikusok sorozatának keretein belül került kiadásra gyönyörű külalakkal, ami időszerű volt, mert utoljára tíz éve adta ki egy másik kiadó, és úgy emlékszem, hogy azt sem lehetett már kapni. Bevallom előtte nem olvastam utána, hogy miről szól a regény, eddig filmfeldolgozását sem láttam, de azóta pótoltam. :)

Margaret az elején hisztisnek tűnt számomra, a vége felé kezdtem megkedvelni, Thornton hozzám nem került közel, semleges zónában maradt. Szerencsére pont elegendő volt a szerelmi szál jelenléte, de a romantika olvasói lehet, hogy túl visszafogottnak találják. Helyette kaptam több társadalmi rajzot és korképet, ami érdekes volt, abból a szempontból is, hogy nem csak a középosztály helyzetével ismertetett meg, ahogy az austeni regények, hanem a munkásosztályba is bepillanthattam.

Gaskell stílusa kellemes és olvasmányos, de sokszor túl részletes és elidőző.
Örülök, hogy elolvastam és remélem ebben a sorozatban még sok feledésbe merülő vagy már nem kapható klasszikus jelenik még meg!

Ajánlom a klasszikusokat kedvelő, türelmesebb olvasóknak, akik érdeklődnek a XIX. századi angliai élet iránt!

Körülbelül 7 éve láttam a BBC sorozatot, aztán valamiért most újra megjött a kedvem a megnézéséhez, és teljesen beszippantott (nálam ez azt jelenti, hogy egy ideig heti 2-szer biztos, hogy végignézem). Amikor már telítődtem a filmmel, akkor jött az elhatározás, hogy elolvasom, és cseppet sem bántam meg. Fantasztikus könyv, nagyon tetszett, és egyáltalán nem voltak számomra unalmas részei. Ennél a történetnél is igaz, hogy a filmben azt látjuk, ami a jéghegy csúcsa, a könyv pedig a víz alatti kb. 90%-ot tartalmazza.

Egy dolgot azonban le akarok szögezni. Richard Armitage olyan érzékenységgel és művészi finomsággal formálta meg Mr Thorntont, hogy azt kell, hogy mondjam, majdnem túltett könyv-Thorntonon. A zárójelenet kifejezetten jobban tetszett a filmben, mint a könyvben. Arról nem is beszélve, hogy folyton az az interjúrészlet jár a fejemben, amikor Armitage a sorozat végi csókjelenetről beszél, és azt mondja, it still makes me tingle.
Me too, Richard. Me too.

Jó, jó tényleg néhol kicsit unalmaskás, de mégis ez egy olyan regény, amiért én úgy szeretem a viktoriánus irodalmat. Benne volt minden eleme, próbálta az írónő fenntartani az izgalmat a végéig, hogy mi lesz Margaret és a két fiatalember sorsa. Persze, persze tudjuk már a közepén, hogy mi lesz a vége, teszünk pár kanyart, néhány nem annyira várt fordulat is előbukkan, de azért elaltatni nem tudott Elizabeth, hiába akart. Mondjuk nem is a nagy csattanókra számítok ilyenkor, hanem a kor hangulatára, és azt tökéletesen megkaptam.

Egy édes-bús angol lányregény az újrakezdésről, a reményről, a reménytelenségről, és az időközben szárba szökkenő szerelemről.
Az eleje kicsit vontatott, és van benne leírás bőven, de aztán kialakul a regény fő íve, mely főleg az elvekről, értékekről és azok felvállalásáról szól.
És bár gyakran vonnak párhuzamot közte és Austen között, de Austen ritkán ír a munkásokról, a munkanélküliségről, és a peremen élőkről. Gaskell felvállalja ezt a komoly témát, és ez sokkal realisztikusabbá, valóságosabbá teszi az egész történetet.
Kissé lassan folyó mű, de ez is a varázsa, így folyamatosan nyílik ki a világ mind Margaret, mind az olvasó számára.

Az Athenaeum Kiado Érzelmes klasszikusok sorozata keretében most az Észak és Dél kapott egy friss, lenyűgöző megjelenést, ami élőben még csodálatosabb. A klasszikusok világa eddig még viszonylag távol állt tőlem, ám, ahogy idősödöm, úgy szeretném egyre inkább felfedezni ezt a világot is és szeretném a hiányosságaim is pótolni.

Az alaptörténettel kapcsolatban kezdetben teljesen mást gondoltam, nem is tudom miért volt az az elképzelés a fejemben, de örülök, hogy ez a tévhit hamar tisztázásra került. A könyv kezdeti része tényleg magával ragadó volt számomra, könnyen bele tudtam képzelni magam a főhősnő helyzetébe, és a vidéki élet leírásai olyannyira valósághűek voltak, mintha csak ott lettem volna.

Örülök, hogy az Észak és Dél történetével is megismerkedtem, bár úgy érzem számomra a történet elveszett a sok részlet között, mégis ha valakit érdekel a történelmi és társadalmi kontextus bemutatása, a történelmi kort szeretné jobban megismerni vagy éppen belelátni az akkori közemberek fejébe, mindemellett pedig azt sem bánja, ha egy fiatal lány és egy gyártulajdonos életét is végigköveti, mindenképp ajánlom. Nem a romantikán van az elsődleges hangsúly, ez engem egy kicsit meglepett, abszolút romantikus könyvre számítottam, a kor technológiai változásai és a munkásmozgalmak dominálnak leginkább, az utolsó néhány oldalon ébred fel igazán a romantikus szál.

Blog:
https://wandamaci.blogspot.com/2023/08/elizabeth-gaskel…

Még szerencse, hogy ismerem és szeretem a sorozatot, mert egy ilyen első fejezet után nem hiszem, hogy tovább olvastam volna a könyvet. A második fejezetnél kezdtem megérkezni a történetbe, akkor kezdtem ráérezni, arra, amit szeretek az írónő stílusában. Értem, hogy miért lett ez ennyire híres, van benne némi társadalom kritika – a vidék és a város, a gyárosok és a munkások, azaz észak és dél ellentéte. De mégis – talán pont az ismertsége miatt – nehezebben csúszott, mint az írónő „ismeretlen” könyvei. Azok méltatlanul el vannak felejtve, pedig nagyon jók. Kíváncsi voltam, hogy a sorozat és a könyv vége mennyiben lesz más (mert azt tudtam, hogy át lett variálva), és bizony a rétestészta után a végkifejlet elég hirtelen jött, volt amit lezáratlannak éreztem. Szóval (még 1x) értem én, hogy híres könyv, tán jogos is, és annak ellenére, hogy tetszett, mégsem ez lesz a kedvenc Gaskell regényem.

Sajnálom, de ez nem az én könyvem.
A történettel nincs baj, érdekes volt az ipari forradalom korszakából olvasni egy könyvet, bár úgy érzem, ennek az aspektusnak is csak a felszíne volt kicsit megkaparva. Szívesen olvastam volna többet a sztrájkról, a gyárosok-munkások kapcsolatáról, vagy éppen kapcsolatainak hiányáról, de e helyett olvashattam egy tökéletes nő és egy tökéletes férfi kibontakozó kapcsolatáról. Engem ritkán tud meggyőzni a tökéletesség (idegennek tartom), és most sem tudott… Bár tény, ami tény, a szereplők skálája, magatartás-stílusa elég sokszínű, bár néha úgy éreztem, hogy minden szereplő kapott egy-egy színt ebből a sokszínűségből. És még kicsit modorosnak is éreztem helyenként a párbeszédeket, és oldaltöltésnek a leírásokat.
A fejezetek előtti mottók érdekesek voltak, a történet nagyjából olvastatja magát, bár számomra túl sok volt az olyan kijelentés, hogy „nő vagy, ezért ne menj temetésre”, meg hasonlók…Hiába, nem az én könyvem, vagy csak rosszkor talált meg (lehet, fiatalabban sokkal jobban tetszett volna… Ez már soha nem fog kiderülni :) )

Nehéz szívvel olvastam végig a regényt. Igaz, jelen van a romantikus szál, de sokkal nagyobb hatással volt rám az iparosított atmoszféra és annak termékei, amellyel Margaret szembesül. Mindennek nyomorúsága erőteljesebben nehezedik az olvasó szívére, de mégis elmondhatom, hogy nagyon tetszett Észak és Dél története.
A londoni arisztokraták problémái olyan kicsinyesnek tűntek a miltoniak mindennapi küzdelméhez képest, és ezt Margaret is felismeri, arisztokratikus attitűdje elhalványodik olyan szempontból, hogy esélyt ad magának, hogy nyitott legyen egy teljesen új világ megismerésére: az egyszerű gyári munkástól a gyári tulajdonosig kommunikál, ezáltal beilleszkedik egy új társadalomba, helyi kifejezéseket és üzleti szakkifejezéseket is szívesen tanul. Eleinte sem volt ellenszenves karakter, de időközben a hibáit sikerült kijavítania, és ezt nagyon megbecsülendőnek találtam.
Az utolsó pár oldalon történik az, amire az olvasó számít, pedig már azt hittem, tényleg egyedülálló gazdag nagynéni szerepét tölti be Margaret a végén. :D
A végkifejlet számomra nagyon gyorsan lezajlott, még olvastam volna tovább… :)

Nem igazán tudom miért, de számomra nem jönnek át az érzelmek, az írónő tollából.
Olyan érzésem van, mintha nem lennének szereplőink, különböző személyiségeink, csak „egy hangon ” mesél, míg a végére nem ér.
Pedig az alapötlet nagyon jó, de nem jön át. Olyan nagyon nem, hogy olvasás közben meg kellett néznem a filmet.
A film nagyon jól átadja, bár pár információ eltér. Tehát ez egy jó történet, csak hiányzik belőle az érzelem. Az élet. Az izgalom. Az átérezhetőség…