Észak ​és Dél 172 csillagozás

Elizabeth Gaskell: Észak és Dél Elizabeth Gaskell: Észak és Dél Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

A ​"Phillis" és az „Édesek és mostohák” után életművének meghatározó darabjával, a televíziós sorozatból is ismert „Észak és Dél” című regénnyel folytatódik az angol romantikus irodalom közkedvelt írónője -Elizabeth Gaskell- bemutatása.
Észak- és Dél-Anglia világa között aligha tátongott akkora szakadék, mint a 19. században. A délangol vidékek háborítatlan békéjében a puritán helstone-i lelkészlak ember és természet mesevilága volt. Itt cseperedett hölggyé Margaret Hale, a hajdan csillogó életről álmodott egykori szépség és a szerény, lelkiismeretes, ám gyámoltalan lelkész leányaként. Mások gondozására, s így közmegbecsülésre épülő életük egy csapásra semmivé lesz, amikor az apa megvallja megingását az egyházban. Lelkiismereti okokból föladja hivatalát, s ezzel véget vet a család délvidéki idilljének. Költözni kényszerülnek, s a lombzúgásos, madárfüttyös vidéki életből meg sem állnak a füstös-kormos, arctalan munkástömegekben hullámzó Miltonig.
Észak-Anglia az ipar és… (tovább)

Eredeti mű: Elizabeth Gaskell: North and South

Eredeti megjelenés éve: 1855

>!
Lazi, Szeged, 2013
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632672106 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa
>!
Lazi, Szeged, 2008
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639690950 · Fordította: Leyrer Ginda, Mártha Bence
>!
Artemisz, Sopron, 2007
524 oldal · ISBN: 9789630622981 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

John Thornton · Margaret Hale · Nicholas Higgins · Edith Lennox · Henry Lennox · Mrs. Hannah Thornton · Mrs. Shaw · Richard Hale

Helyszínek népszerűség szerint

Cromer · Helstone


Kedvencelte 41

Most olvassa 11

Várólistára tette 190

Kívánságlistára tette 112

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Youditta
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Jó, jó tényleg néhol kicsit unalmaskás, de mégis ez egy olyan regény, amiért én úgy szeretem a viktoriánus irodalmat. Benne volt minden eleme, próbálta az írónő fenntartani az izgalmat a végéig, hogy mi lesz Margaret és a két fiatalember sorsa. Persze, persze tudjuk már a közepén, hogy mi lesz a vége, teszünk pár kanyart, néhány nem annyira várt fordulat is előbukkan, de azért elaltatni nem tudott Elizabeth, hiába akart. Mondjuk nem is a nagy csattanókra számítok ilyenkor, hanem a kor hangulatára, és azt tökéletesen megkaptam.

4 hozzászólás
>!
Nefi P
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Egy édes-bús angol lányregény az újrakezdésről, a reményről, a reménytelenségről, és az időközben szárba szökkenő szerelemről.
Az eleje kicsit vontatott, és van benne leírás bőven, de aztán kialakul a regény fő íve, mely főleg az elvekről, értékekről és azok felvállalásáról szól.
És bár gyakran vonnak párhuzamot közte és Austen között, de Austen ritkán ír a munkásokról, a munkanélküliségről, és a peremen élőkről. Gaskell felvállalja ezt a komoly témát, és ez sokkal realisztikusabbá, valóságosabbá teszi az egész történetet.
Kissé lassan folyó mű, de ez is a varázsa, így folyamatosan nyílik ki a világ mind Margaret, mind az olvasó számára.

2 hozzászólás
>!
Sapadtribizli
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Sajnálom, de ez nem az én könyvem.
A történettel nincs baj, érdekes volt az ipari forradalom korszakából olvasni egy könyvet, bár úgy érzem, ennek az aspektusnak is csak a felszíne volt kicsit megkaparva. Szívesen olvastam volna többet a sztrájkról, a gyárosok-munkások kapcsolatáról, vagy éppen kapcsolatainak hiányáról, de e helyett olvashattam egy tökéletes nő és egy tökéletes férfi kibontakozó kapcsolatáról. Engem ritkán tud meggyőzni a tökéletesség (idegennek tartom), és most sem tudott… Bár tény, ami tény, a szereplők skálája, magatartás-stílusa elég sokszínű, bár néha úgy éreztem, hogy minden szereplő kapott egy-egy színt ebből a sokszínűségből. És még kicsit modorosnak is éreztem helyenként a párbeszédeket, és oldaltöltésnek a leírásokat.
A fejezetek előtti mottók érdekesek voltak, a történet nagyjából olvastatja magát, bár számomra túl sok volt az olyan kijelentés, hogy „nő vagy, ezért ne menj temetésre”, meg hasonlók…Hiába, nem az én könyvem, vagy csak rosszkor talált meg (lehet, fiatalabban sokkal jobban tetszett volna… Ez már soha nem fog kiderülni :) )

>!
lettielena
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Kérem szépen az úúúúúúgy volt… hogy igazából nem is akartam megnézni… de ott ragadtam a TV előtt és sikerült az utolsó részt elcsípnem… De azért nem bánom, mert bármennyiszer képes vagyok azt az utolsó pár percet megnézni izgulva és vigyorogva.
Utána pedig mit tehettem volna? Hát persze, hogy megnéztem egyszer, kétszer, sokszor az egész mini sorozatot. Nincs mit ezen magyarázni, szeretem.

Végre benn volt a könyvtárban és én büszkén, felemelt fejjel kihozhattam. Alig vártam, hogy nekiálljak, csak hát az időhiányom ismét közbeszólt, így elég csigatempóban haladtam. A napok végén már türelmetlen voltam, mert ismét a kezemben akartam tartani és olvasni Margaret kalandjait.

Szeretnék még az írónőtől olvasni, mert begyünnek az ilyen típusú könyvek.

>!
Boglarina P
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Ha csak pár hónappal ezelőtt olvasom el a könyvet, biztos más szempontból figyelem – érzelmek, női karakter, jellemfejlődés –, most viszont első számú nézőpontom nem tudott más lenni, mint a történelmi háttér, persze nagyon erősen jelen is van, ez bizony messze nem csak egy szerelmi regény!
Némi „büszkeség és balítélet-ség”-et felfedeztem a regényben, ez nem volt tudatos, és azért van kb 50 év különbség a két regény között, szóval nem koppintás, de társadalmi előítéletekről és büszkeségekről mesél a könyv, melyben végül Észak és Dél értékrendje elkezdett egymáshoz közeledni.
Jane Austen ugyan jobb lélektani mesélő, de Elizabeth Gaskell által sok újat sikerült megtudnom a 19. századi Anglia társadalmáról.

3 hozzászólás
>!
ppeva P
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Az egymást követő olvasmányok hatással vannak egymásra – talán ezért éreztem egy gyors tempójú, akciódús krimi (A tetovált lány) után nemcsak lassúnak, de helyenként unalmasnak is ezt a regényt.
Aki látta a belőle készült filmet, annak az adhat pluszokat (esetleg mínuszokat) a regényhez, én nem láttam, tehát csak az olvasmány alapján tudok ítélni.
Leginkább a sok ah!! és ohh! volt benne idegesítő. A futok még egy kört, nehogy… – szóval „ne tiszteljen” többé! :) A félreértések vígjátékából a fele is elég lett volna, egy idő után már nem további színeket és információkat kapunk a kor napi életéről, hanem csak húzódott a történet, mint a rétestészta, jöttek a felváltva a vagy fekete, vagy rózsaszínű jelenetek. És a végén, mikor kiderült, hogy a félreértések tényleg öt perc alatt tisztázhatók lettek volna, egy váratlan fordulattal az írónő pikk-pakk rittyent egy hepiendet.
Szomorú és szörnyű, hogy abban a korban emberek a fél életüket fölös agyalással töltötték, a „világ” véleményétől és barom illemszabályoktól függve, és ha magyarázkodni kellett volna valamiért, akkor inkább hülyén büszkén hagyták, hogy az életük menthetetlenül rommá hulljon. Jaj, csak ne kelljen elmondani, mit gondolok, pláne hogy mit érzek!
A társadalomrajzi része érdekes volt, a kornak megfelelő naiv gondolatok mellett megjelentek haladó és kritikus gondolatok is. Bár még jobbára gondosan becsomagolva, nehogy valamely olvasó nőnek (akinek olvasmányait előzőleg elmulasztotta volna gondosan cenzúrázni valamely férfi rokona!) ötletei támadjanak tőlük! Mondjuk arról, hogy egy nő AKÁR dönthetne is egy-két kérdésben, a saját életével kapcsolatosan.
Bizonyos lényegi részek (pl. a lelkész apa hivatáselhagyása, az anya betegsége stb.) teljesen ködösen maradtak. Az a kis részlet pedig megdöbbentett, hogy abban a korban a temetéseken a nők nem vettek részt, mert „nem tudtak uralkodni érzelmeiken”. Kivéve persze az alacsonyabb osztályba tartozókat… – tőlük nem vették annyira rossz néven, ha ki merték mutatni a gyászukat.
Összességében ha rövidebb lett volna, sokkal jobban tetszett volna.

12 hozzászólás
>!
kolika
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Valamikor láttam a tv-ben egy részletet a könyvből, s már akkor szerettem volna elolvasni. Most eljutottam az olvasáshoz is. Rögtön meg is zavarodtam, mert a végén én inkább valamilyen vonatos jelenetre emlékszem, de itt a szalonban zajlik a végső, sorsdöntő esemény. S hogy eltudjam dönteni, jól emlékszem-e, vagy ez más filmben volt, eldöntöttem, hogy nemsokára újra megnézem a sorozatot (ez is most derült ki, azt hittem, hogy csak a film végéről maradtam le).
Alapvetően tetszett a történet, de azért vannak fenntartásaim. A nőalakok ( s köztük Margaret is) közül senki nem nyerte el osztatlan csodálatomat. Amikor azt olvasom, hogy időnként milyen fárasztó napjuk volt, meg mennyi dolguk van pl. a teázáskor kitölteni, s ízesíteni a teát (a forró, más által behozott vízből), akkor valahogy nem tudom sajnálni őket.
Na, meg amikor azt olvasom, hogy Margaret családja szegényebbek lévén kénytelenek beérni egy olyan házzal, ahol csak 2 nappali és négy hálószoba van, s hogy csak két szolgálót tudnak fizetni, akkor még kevésbé tudom sajnálni őket. S akkor még ott van szöges ellentétként a munkáscsaládok élete, akik igazán tudják mi a munka és a nélkülözés.
S mégis a fentiek ellenére jó olvasni ilyen könyveket, mert vannak benne olyan apró, finom részletek, amelyek kellenek az ember lelkének.
S habár tv-s élmények miatt a vége nem okozott túl nagy meglepetést, mégis vártam, hogy mikor csiszolódik egymáshoz a két főszereplő.

>!
fukszia
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Amint azt a cím is mutatja Anglia két eltérő fejlődésű területének ellentéte adja a történet alapját. A kialakuló ellentét egy déli család (ahol még az arisztokratikus szellem és udvartartás a jellemző) és egy északi család között (itt a kialakuló gyárváros a jellemző, a kapitalista szellem az irányadó) érlelődik. A konfliktusok egy jelentős része ki nem mondott gondolatokból, feltételezésekből, illetve a déli lány tartózkodó, déli magatartásából fakad.

Ami a regény pozitívuma, hogy reális képet kapunk az egymás mellett élő és ható múlt és jelen problémáiról, a kapitalista rendszer kialakulásásnak nehézségeiről, társadalmi megítéléséről.

A regény számomra nehézkesnek tűnt (lehet, hogy rossz passzban vettem górcső alá), a konfliktusok bonyolítása már egy kicsit sok volt helyenként. A közel 50 fejezetből álló regénynek csak az utolsó fejezete hozta meg a várt változást, így a befejezés nekem egy kicsit összecsapott lett. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy kitartottam az olvasása mellett, így utólag még azon is eltöprengtem, hogy a pontjait felemelem egy négyesre, de meghagyom érvényesülni az első benyomásomat.

12 hozzászólás
>!
Farkas_Szonja
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Az ipari forradalom Büszkeség és balítélet-e ez a könyv. A szerelmi szál azonban nem annyira hangsúlyos, helyette moralizáló hangvétel és erős társadalomkritikai szemlélet jellemzi a művet. Számomra pedig ez miatt izgalmas. Értékrendek, szokások és elvárások ütköznek, különböző társadalmi rétegek kerülnek konfliktusba, és ahogy az lenni szokott, buta félreértések adódnak elhallgatott dolgok, ki nem mondott szavak miatt. Kellett ide a Higgins-szál.
Néha az volt az érzésem, hogy túl sok tragédia sújtja Margaret Hale-t, aki a regény eleji leírásokban korántsem tűnik olyan csinosnak, mint a későbbiekben. De empatikus képességeinek hála idővel megváltoztatja nézeteit, elmúlnak előítéletei, miután megismeri a munkások és gyártulajdonosok álláspontját is, déli lányként tisztelni kezdi az elszánt északiakat. De nagy a szerepe abban is, hogy egy bizonyos gyártulajdonos is változtat az önkényeskedő magatartásán. Hihetők és szépen formáltak a karakterek, Mr. Bell a kedvencem. De Mr. Thorntont sem találom kivetnivalónak, sőt.
Kellemes olvasmányélmény volt, amitől folyton kedvem támadt teázni.

>!
Artemisz, Sopron, 2007
524 oldal · ISBN: 9789630622981 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa
>!
csillykelemen
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Meglepő helyzetbe hozót ez a regény, ugyanis nem tudom eldönteni, hogy a film vagy a könyv tetszett jobban, ami elég ritka pillanat.
Alapvetően úgy került a látókörömbe a könyv, hogy megnéztem a 2004-es BBC Mini-tévésorozatot. A film nagy hatást tett rám és felidézte azokat a kellemes érzéseket, amelyeket a Büszkeség és Balítélet vetítése közben éreztem. Így egyértelmű volt, hogy el kell olvasnom a regényt.
A nagy lelkesedés azonban egy kis csalódással vegyült, mikor belevágtam. Az én hibám is, hiszen óhatatlanul éltem az összehasonlítással a film kapcsán és így a regény stílusában is Jane Austent vártam visszaköszöni, de az nem így lett. Hiányzott a kellemesen sziporkázó humor, és az éles nyelvű jellemkritika. Helyette egy visszafogott, áhítatos írói megnyilvánulást kaptam, aki csak nagyon lassan halad előre az eseményekben. Margaret vallási buzgalma és naiv, lekezelő szemléletmódja oly annyira felbosszantott, hogy kezdetben nem is kedveltem.
Az elvárásaim idővel ledőltek és az események is kezdtek lassan olyan irányt venni, ami felébresztette kíváncsiságomat és hajtott előre az olvasásban. Mr. John Thorntont az első perctől kezdve imádtam, bár nehéz volt tagbaszakadt angol gyárosként elképzeli, aki csak határozott jellemével, képes meghódítani a miltoni hölgyek szívét, miután láttam Richard Armitage alakításéban őt megjeleníteni a vásznon. Ahogy haladt előre a történtet, úgy lett egyre szimpatikusabb Margaret.
A regény jól bemutatja az akkori iparosodott észak és az arisztokratikus gőgben fulladozó dél különbségeit, a munkások életkörülményeit, a szegények szenvedéseit. És megláthatjuk mit jelent a tisztesség. Egyik főszereplő véleménye, nézetei sem makulátlanok, mindkettőjüknek vannak hibái, de képesek azok beismerni és megváltoztatni, ami legnagyobb érdemük.
A regény olykor unalmas, lassú; de a tanúságok, a kor hibáinak a megismerése és – ami a legfontosabb – a két szerelmes egymásra találása megéri a befektetett időt.
A filmről pedig annyit, hogy a kevesebb néha több. Jó helyen vesz el és rak hozzá, mindenképpen érdemes megnézni.


Népszerű idézetek

>!
Sapadtribizli P

„Bízd rá magad a titkos kézre, mely
másfele vezet, mint amerre mennél.

És mindig állj készen a változásra:
Apály-dagály: nincs nagyobb törvény ennél.”
Ismeretlen arab szerző verse

XVI. fejezet, A halál árnyékában; a fejezet mottója

>!
mdmselle IP

Éppen ma reggel dugtam pár frissen szedett rózsát virágjával lefelé a vizes köcsögbe, mert, gondoltam magamban, talán vendég jön, és semmi sem esik olyan jól utazás után az embernek, mint a rózsával illatosított forrásvíz.

7 hozzászólás
>!
mdmselle IP

Mintha egy vékony aranyszál ragyogott volna föl balszerencséje sötétjében…

1 hozzászólás
>!
Sapadtribizli P

„E földi létben nincs mosoly,
mely ne egy könny testvére lenne”
Elliot

XXI. fejezet, A sötét éjszaka; a fejezet mottója

>!
Sapadtribizli P

– Nem tudom elviselni, ha ellentmondanak nekem. Attól olyan határozatlan leszek…

IV. fejezet, Kételyek és nehézségek

1 hozzászólás
>!
Christa23

Mondják, vas van a vérben, s én hiszem,
Jól is van úgy, ha csak néhány kis szem;
De az ővében, s ezt biztosra mondom,
Nem is vas, de acél kell hogy folyjon.

>!
ppeva P

…elvettem a könyvet, és beleolvastam. De az isten szerelmére, másról sem fecsegett, csak tőkéről és munkáról, munkáról és tőkéről, amíg el nem aludtam rajta. Még azt sem tudtam eldönteni soha, melyik melyik; a könyv pedig úgy beszélt róluk, mint holmi jó és rossz tulajdonságokról. Pedig én csak azt szerettem volna tudni, milyen jogaik vannak az embereknek, legyenek gazdagok vagy szegények; hiszen mindnyájan emberek vagyunk.

251. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nicholas Higgins
>!
mazsa

Lelkére ránehezedett a szomorúság, ha felidézte az elmúlt időket; most nem számított szép volt-e igazából ez az idő, vagy sem, csak az, hogy elmúlt, és soha többé nem tér vissza.

II. fejezet - Rózsák és tövisek

>!
Nymeria994

A fiatalok olyankor kezdik érezni, milyen rejtelmes dolog is az idő múlása, amikor először ébrednek tudatára, hogy a megszokott dolgok is megváltoznak. Később már korántsem érezzük olyan rejtelmesnek a dolgot. Én már magától értetődőnek tekintem a változást minden dologban. Az én számomra már megszokott dolog a mulandóság, neked még új és lehangoló.

465. oldal, 46. fejezet - Egykor és most (Artemisz, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: Margaret Hale · mulandóság · változás
>!
ppeva P

Ám azt is felismerte a gondolkodás hosszú órái alatt, hogy egy nap önállóan felel majd a saját életéért, és azért, hogyan élte le azt. Megpróbálta megoldani azt a nők számára legnehezebb problémát, hogy milyen mértékben kell magát alávetnie mások akaratának, és milyen mértékben választhatja meg szabadon, hogy mivel szeretne foglalkozni.

453. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó
Charles Dickens: Két város regénye
Philippa Gregory – Michael Jones – David Baldwin: Asszonyok a rózsák háborújában
Bernard Cornwell: Sharpe Trafalgarja
Ken Follett: A Titánok bukása
Hilary Mantel: Holtaknak menete
William Somerset Maugham: Catalina
Mary Renault: A királynak meg kell halnia
D. M. Thomas: A fehér hotel