Az ​oroszlános címer (William Marshal 2.) 10 csillagozás

Elizabeth Chadwick: Az oroszlános címer

Korhű ​részletek, érzelmi drámák – egy lovag életre kel!

William Marshal lovag hűsége és vitézsége elnyeri méltó jutalmát: a királyi család engedélyt ad neki, hogy feleségül vegye a gyönyörű és gazdag örökösnőt, Isabelle de Clare-t.

Richard király halálával azonban vége a házaspár idilli életének. János, a király öccse lép trónra, aki elkobozza Marshal földjeit és túszul ejti fiait. A viszontagságok keservesen próbára teszik William és Isabelle házasságát. Hogyan döntsön William? Maradjon hű az uralkodóhoz és esküjéhez, vagy lázadjon fel?

Az események sodrásában egyre nehezebb helyzetekben találja magát, ám Isabelle, a bátor, éles elméjű asszony végig férje mellett áll, és osztozik sorsában. Együtt néznek szembe mindazzal, amit a jövő tartogat családjuk számára.

Az oroszlános címer a második regény A legnagyobb lovag után, William Marshal sorsáról. A két regény külön is olvasható és élvezhető.

Lenyűgöző, csodaszép és… (tovább)

Eredeti mű: Elizabeth Chadwick: The Scarlet Lion

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
596 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633995488 · Fordította: Goitein Veronika

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
felícia97
Elizabeth Chadwick: Az oroszlános címer

Egy korábbi értékelésemben már említettem,mennyire kedvelem a történelmi műfajt,különösen azokat amik a valóságon alapszanak.Évekkel ezelőtt akadt a kezembe Elizabeth Chadwick-A legnagyobb lovag című könyve,(Az oroszlános címer előzménye),mely az első olyan olvasmányom volt,ami egykor élt történelmi személyekről szólt.Nagy kedvencet avattam akkor,és azóta kezdtem a középkor iránt is érdeklődni.A történet főszereplője William Marshal korának rendkívüli férfija volt.Egy lovag negyedik fiaként kevés kilátása volt az életben,mégis elképesztően magasra jutott.Szinte egész életében a királyi család szolgálatában állt,a lovagi tornák koronázatlan bajnoka volt,később pedig feleségének köszönhetően grófi rangra emelkedett,és számtalan birtok ura lett,életének alkonyán pedig még Anglia régensének is kinevezték az ifjú király mellé.Bár William nagy karriert futott be útja nem volt egyszerű:sokan nem nézték jó szemmel felemelkedését,és az udvar ármánykodásokkal és cselszövésekkel teli világában sem lehetett könnyű helyt állni.De ebben is segítette(a korábban említett)felesége Isabelle de Clare,aki több mint húsz évvel volt fiatalabb férjénél,mégis az akkori kor mércéje és a történelmi források szerint is boldog házasságban éltek. William tisztelte és becsülte asszonyát,véleményét is sokszor kikérte,ami régen ritkaságnak számított.Szóval róluk és családjukról szól ez a két könyv.A fülszöveg alatt ugyan azt írják a két könyv külön is olvasható,én mégis úgy tartom hogy együtt van értelme,hiszen az előzmény ismerete elengedhetetlen a második részhez.Aztán megemlíteném azt is,hogy a könyv bővelkedik leírásokban és adatokban,és bár én itt nagyon élveztem őket(nem mint más esetekben)sokan mégis unalmasnak és feleslegesnek tarthatják,ráadásul a mű is nagy terjedelmű,így nem való mindenkinek.Véleményem szerint az írónő nagyszerű munkát végzett.Mert William életéről ugyan rengeteg feljegyzés készült,mégis ő volt az aki ezekből a valós adatokból életre keltette a karakterét,méghozzá olyan formán hogy az olvasó úgy érezze,hogy tényleg ilyen lehetett a valóságban is.
Zárásként pedig annyit,hogy Elizabeth-nek sikerült elérnie azt,hogy a két kötet majd ezer oldalán ennyire megkedveljem William-et,és hogy a végén vérezzen a szívem egy olyan férfiért aki immár 800 éve halott….Nem is kérdés,hogy bekerül a kedvenceim közé.

7 hozzászólás
>!
mazsof
Elizabeth Chadwick: Az oroszlános címer

A legrövidebben csak annyit tudnék mondani – szerintem ez mindent elmond –, hogy: Ó, William, annyira fogsz hiányozni! ♥

Remélem, hogy lesz még lehetőségem Elizabeth Chadwicktől olvasni, ugyanis hihetetlen jól ötvözi a valós történelmi hátteret és cselekményt a fiktív történésekkel és szereplőkkel. Magával ragadó, olvasmányos, izgalmas történet, véleményem szerint nem feltétlenül csak azoknak, akik érdeklődnek a történelem iránt. Rendkívül szerethető, élettel teli, valóságos karaktereket ismerhetünk meg, akiktől a történet végén fájó szívvel mondunk búcsút. Ennek köszönhetően kicsit közelebb érezhetjük magunkat a kor emberéhez, gondolkodásmódjukhoz, életük fénypontjaihoz ugyanúgy, mint nehézségeihez és problémáihoz. Köszönöm a fantasztikus élményt és időutazást egyik kedvenc történelmi korszakomba! :)

>!
miaow
Elizabeth Chadwick: Az oroszlános címer

A fantázia és valóság kellemes ötvözete a regény: ami nem maradt hátra az utókornak, az kiegészíti a képzelet. Az eredmény egy varázslatos, olvasmányos, élettel teli történet, egy szellemi időutazás. Beszippantott alaposan, sokkal inkább megragadott, mint az előző rész, jobban élveztem a történelmi vonalat, az eseményeket, az emberek gondolkodásmódját s mozgatórugóit. Ugyanakkor ha a kötet romantikus elemeit nézzük, William s Isabelle házassága is izgalmasan ábrázolt, egy kapcsolat s a családi élet jó s rossz oldalaival egyaránt.
Ms Chadwick igazán remekül megformázta William Marshal karizmatikus alakját, közelebb hozta az olvasóhoz, elérhetővé, megfoghatóvá, esendővé s emberközelivé tette: olyannyira, hogy a végén – s nálam ez az átélés a minőség mércéje – szipogtam is egy hosszasat. (Hm, akad pár elérzékenyítő s felkavaró jelenet a regényben, na.)
Egyet viszont én is tanácsolnék: érdemes spoileraz előző kötet is olvasni, hiszen A legnagyobb lovag ismeretével teljes az élmény.

>!
Belle_Maundrell 
Elizabeth Chadwick: Az oroszlános címer

Hozta azt a színvonalat, amit az első rész után vártam. Bár be kell vallanom, nem sokra emlékszem belőle. :P Volt is némi képzavarom az elején, kicsit bele kellett rázódnom, hogy hol is tartunk most és ki kinek a kije. Ezt jól megmondtam.
A stílusa továbbra is olvasmányos, gyorsan haladtam vele, bár még mindig nem vagyok oda azért, hogy két fejezet között ilyen nagyokat ugrunk időben. Ezt soha nem szerettem, semmilyen könyvben, de tulajdonképpen érthető, hogy az írónéni csak a fontosabb eseményekre szánta az időt és az oldalszámot, nem írt le minden egyes kardozgatást és hímezgetést. A közepe táján kicsit besokalltam az udvari intrikától meg a király hülyeségétől, és William rendíthetetlen hűsége is kezdett az agyamra menni, de hát lovag volt, szóval hülyén jött volna ki, ha lecsapja Jánost, vagy valami. Azért álmodozni szabad.
Amit igazán szeretek ezekben a könyvekben – amellett, hogy tök jó belegondolni, hogy tényleg léteztek ilyen gáncs nélküli lovagok –, az Isabelle és William kapcsolata. Olyan szuper, hogy a sötét hímsoviniszta középkorban tényleg élt egy ilyen erős és határozott nő, aki nem csak azért volt, hogy szüljön tizenöt gyereket és szükség szerint dísz vagy ágymelegítő legyen a férje mellett, hanem tényleg egyenrangú volt vele, és a távollétében is remekül elboldogult, sőt. Írországban sokkal inkább Isabelle volt a főnök, mint William. :) Olyan jó, hogy ez nem csak fikció, hanem tényleg számított a szava a döntéshozatal során. Ráadásul anyának is jó lehetett, legalább nem passzolta le a gyerekeket rögtön a születésük után a dadusnak. :P Rád nézek szúrós szemmel, Jacquetta.
A legnagyobb lovag és ez a könyv könnyen fogyaszthatóan és élvezetesen tárja elénk William Marshal mozgalmas és hosszú életét, és őszintén szólva nem érdekel, hogy vannak benne olyan dolgok, amik nem biztos, hogy úgy történtek, ahogy le van írva, mert legalább fordulatosabbá tették a történetet. A vége egészen lehangolt, elsősorban nem is William, hanem Isabelle miatt, akit határozottan megszerettem. Jó lenne, ha az írónő más könyvei is megjelennének magyarul, mert nekem személy szerint sokkal jobban bejön az ő írásmódja, mint pl. Philippa Gregoryé. Itt legalább meg tudtam különböztetni a kölköket, nem úgy, mint A folyók asszonyában.

>!
Manawydan
Elizabeth Chadwick: Az oroszlános címer

Felemelő volt olvasni a korai középkori Angliàról. Ezzel a korszakkal valahogy mindig az erőt, a becsületet és a méltósàgot kapcsoljàk össze. Bàr ezen tulajdonsàgok nem igazân jellemezték Földnélküli Jànos személyét, de a körülötte élőket annâl inkàbb. Milyen szerencsés egy ilyen kiràly és az orszàga. William Marshalròl szòlt ez a történet, akinek az adott szò és hűségeskü nem csak elvont, légbekiàltott fogalom. Következetesen kitartott a törvenyes uralkodo mellett, még úgyis hogy sajat fiàval került szembe és egy fél kontinenssel. Nagyon tetszett Isabelle karakterének àbràzolàsa. Régen olvastam történelmi regényt, ilyen jól megîrtat pedig mégrégebben. Szép volt a befejezés: egy szép életút méltó vége.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

– Az istenfáját! Olyan rondán ír, mintha döglött légy lábát mártogatná tintába, nem tollat!

415. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Mindig van helye a szavaknak.
– Akkor is, ha senki sem hallja őket?

455-456. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– (…) az ember emlékezzen arra, ahonnan jött, és figyeljen arra, ahová menni kíván.

43. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Odakint az idő borús volt, hideg és ködös. Ilyen napokon az ember elhiszi, hogy valahol lápi boszorkák kevernek varázsfőzeteket az üstjeikben, s hogy a parti öblökben nem is fókák úszkálnak, hanem elátkozott leányok, akik gonosz varázslat miatt élnek fókabőrben.

318. oldal

>!
Belle_Maundrell 

A megbocsátás néha jobban fáj a korbácsnál.

338. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megbocsátás
>!
Belle_Maundrell 

Mahelt elhúzódott, és a tenyerébe törölte az arcát.
– Mama, úgy sajnálom. Támaszt kellene nyújtanom neked, hogyléted felől kérdeznem, ehelyett itt zokogok a kebleden, mint egy kisgyermek.
Isabelle gyengéden rámosolygott.
– De hát a kisgyermekem vagy, még akkor is, ha már saját kisgyermekeid vannak.

573. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Miket mesélhetne ez az ágy! – szólt William.
– Akkor talán az illendőség kedvéért jobb is, hogy nincsen hangja.

580. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Én mit énekeljek neked? – kérdezte Isabelle reszketve.
– Salamon énekét – felelte William. – „Tégy engem, mint pecsétet a te szívedre, mint pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír, a buzgó szerelem.”

585-586. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Az ír farkaskutyák olyanok, mint az ír törzsek vezérei: büdösek, modortalanok, mindent megtesznek a jutalomfalatokért, de ha kivívod a szeretetüket, a pokolba is követnek, és a Sátánnak is nekimennek, hogy megvédjenek.

314. oldal

>!
Belle_Maundrell 

William felnevetett, de nem vidáman.
– Ó, Isabelle… az én koromban másoknak unokája van, vagy síremléke. Vénülök.

344. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Liz Fremantle: Queen's Gambit – Vezércsel
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő
Philippa Gregory: A folyók asszonya
H. M. Castor: VIII. Henrik
Philippa Gregory – Michael Jones – David Baldwin: Asszonyok a rózsák háborújában
Jack Whyte: Sasok vére
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
Alison Weir: Lady Jane
Anya Seton: Katherine 1-2.