Portugál ​szonettek / Sonnets from the Portuguese 7 csillagozás

Elizabeth Barrett Browning: Portugál szonettek / Sonnets from the Portuguese

Az 1847-es év elején egy napon, amikor a reggelin túljutottunk, az ablakban álltam és figyeltem az utcai jövésmenést. Egyszer csak az az érzésem támadt, mintha a hátam mögött állna valaki. A feleségem volt. Éreztem, amint egy papírköteget csúsztatott a zsebembe. Olvassam el s tépjem szét, ha nem tetszik. Azzal kiszaladt a szobából.
Ezt meséli a Portugál szonettekről Robert Browning, akit az angol irodalomtörténet legnagyobbjai közt tart számon. Kettőjük szerelmének emléke a világirodalomban ez a csodálatosan szép szonett-füzér.

Egynyelvű kiadásban is megjelent.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Janus Kétnyelvű könyvek Európa · Janus könyvek – Versek Európa

>!
Apriori International, Székesfehérvár, 2008
122 oldal · ISBN: 9789630637169 · Fordította: König-Király Ágota · Illusztrálta: K. Pintér Tamás
>!
Európa, Budapest, 1957
98 oldal · keménytáblás · Fordította: Kardos László

Enciklopédia 2


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Elizabeth Barrett Browning: Portugál szonettek / Sonnets from the Portuguese

Negyvennégy klasszikus szerelmes vers, angol eredetiben és magyar fordításban. A könnyűnél is könnyebb a szerzői életrajz alapján értelmezni őket: Elizabeth Barrettre harminckilenc évesen rátalált a nagy szenvedély, hozzáment a híres és csodált költőhöz, Robert Browninghoz, és minden érzelem, amelyet hosszú évek testi-lelki betegségei a négy fal közé zártak, egyszerre robbant ki belőle. Csak persze, „szeméremből”, ahogy az előszó írja, nem merte nyíltan vállalni a nevét, és úgy adta ki a kötetet, mintha portugálból fordította volna. (Ezt jelenti az angol címben a "from the Portuguese").

Könnyű így értelmezni a kötetet, de nem fogom.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/16/elizabeth_…

>!
Európa, Budapest, 1957
98 oldal · keménytáblás · Fordította: Kardos László
2 hozzászólás
encus625 P>!
Elizabeth Barrett Browning: Portugál szonettek / Sonnets from the Portuguese

Ha jobban tudnék angolul, akkor az angol verzióval is próbálkoznék, így csak a magyar jutott nekem, de ebből is kitűnik, hogy mennyire szerette a férjét. :)

>!
Európa, Budapest, 1957
98 oldal · keménytáblás · Fordította: Kardos László

Népszerű idézetek

Szávitrí>!

Ha csakugyan szeretsz, akkor szeress
magáért, a szerelemért. Tehát
ne mondd: „Szeretem szelíd mosolyát,
hat rám a hangja, szép tekintete,
a gondolata is egy énvelem,
így életem oly könnyed és vidám."
Ha ennyi csak, egy pillanat csupán,
s máris kihűl az izzó érzelem!
Tehát szeress, de másképpen, ne így,
s ne szánalomból, ha érted sírok.
Én felszárítom könnyeimet is,
mert érzem, ezzel terhedre vagyok.
A szerelemért szeress, hisz csakis
ez az, ami örökkétig ragyog.

14. szonett (Apriori International, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
latinta P>!

                        38

Első csókja csak ujjaimra hullt,
Kezemre, melyben fürgén fut a toll;
S e kéz ma fénylőbb… Alig válaszol
Földi hangra… De friss, ha dalra gyúlt
Angyalhoz szól. Ujjamra nem borult
Még ametiszt-gyűrű sem oly komoly
Fénnyel, mint e csók. Homlokomra forr
A második – úgy látszott – de az út,
A csók útja hajamba fúlt: a Vágy
Szent koronája volt ez, édesen
Avató, hév csók olvadt rajtam át.
A harmadik csók – bíbor-fényesen –
A számra omlott; és azóta, ládd,
Büszkén vallom: „Szerelmem! Mindenem!”

85. oldal (Európa, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: csók
labdarozsa>!

                        14

Ha már szeretsz, csak a szerelemért
Szeress, és semmi másért. És ne mondd:
„Mosolyát… szemét szeretem… s ha zsong
Szelíd szava… s mozgékony szellemét,
Mely rokon vélem s melynek kellemét
Derülten érzem, bár a nap borong" –
Mindez mulandó – vagy fakulva kong
Füledbe majd. – S te, Kedves, ne reméld,
Hogy mindig-egy a vágy. És szánva se
Szeress, könnyeim szárogatva csak –
Elfelejt sírni, ki soká a te
Enyhedben élt – s így vágyad elapad!
A szerelemért szeress: sohase
Hűlsz úgy ki, vágyad örök foglya vagy.

37. oldal (Európa, 1957)

labdarozsa>!

Földi szó nem dúlná szét boldogságunk,
A ránkviharzó tenger dühe sem,
Hegyek csúcsába kapaszkodna vágyunk,
S ha közénk dőlne lángolón a menny,
A csillagok közt vetnénk meg a lábunk.

13. oldal, 2 (részlet) (Európa, 1957)

Szávitrí>!

Hajtincset tőlem férfi nem kapott
soha, csak te, mit most adok neked,
s töprengve szólok: „Vedd át, kedvesem”,
míg fürtöm csigává sodorgatom.
Tegnap elillant szép ifjúkorom:
hajam már nem idézi léptemet,
s nem tűzök belé virágékeket,
miként teszik azt kedves bakfisok.
Most árnyékolja könnyeim nyomát
hervadt orcámon. Bánat tanúi.
Végórám helyett Szerelem jogán
fogadd el mostan elmúlt éveim
során szűzies hajam fonatát,
mely halott anyám csókját őrizi.

18. szonett (Apriori International, 2008)

Szávitrí>!

Szerintem akkor fordult a világ,
amikor lelked csendes léptei
mellém jöttek, hogy tudj megvédeni
a szakadéktól, mely biztos halál.
Úgy éreztem, a szerelem hat át,
és életemnek új ritmust tanít.
Öröm nékem már az éltető víz:
az Úr-adta keresztség zálogát
édesnek érzem, együtt teveled.
Mindenek hírneve megváltozott,
mert bárhol jársz, a siker csak tied.
Mit úgy szeretünk, lantod és dalod
attól drága, hogy benned zeng szíved.
Tudják ezt jól égi angyalok.

7. szonett (Apriori International, 2008)

latinta P>!

                        43

Hogy hogy szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig lelkem ér, oly messze forr
Szerelmem, s mélybe és magasba, hol
A Lét s a Menny határaira lel.
Szeretlek, mint ha hétköznap lehel
Békét, – ha nap süt, gyertya haldokol.
Ahogy a Jogért harcol-robotol
A hős, akinek dicséret se kell.
Oly lángolón szeretlek, oly vadul,
Mint búm tüzelt, s mint hisz-vall kicsi lány,
S ahogy szerettem vesztett, szomorú
Szentjeimet, – szeretlek én vidám
Vagy könnyes arccal, mindig! – s ha az Úr
Hagyja, még jobban halálom után.

95. oldal (Európa, 1957)

Szávitrí>!

A levelek! Csak néma, holt betűk
a fehér papíron. Ha éjente
reszketve bontogatom, térdemre
hull, akárha élne mindegyikük.
Ezt olvasom: „Tán barátok leszünk.”
Aztán: tavasszal jönne, ha lehet,
hogy érintse kezem… nem nagy eset,
mégis sírtam. Itt pedig izzó tűz:
„Szeretlek, Édesem!” Uramfia!
Az Úr haragja ezért büntethet!
Majd: „Tiéd vagyok!” – halvány a tinta,
mert rejtegettem forró keblemen.
És mit mondanak a továbbiak?
Istenments! A számra nem vehetem!

28. szonett (Apriori International, 2008)


Hasonló könyvek címkék alapján

William Shakespeare: Sonnets / Szonettek
Papolczy Péter – William Shakespeare – Szabó Lőrinc: Hogyne szeretnélek!
William Blake: Songs of Innocence and of Experience / Az Ártatlanság és a Tapasztalás dalai
Robert Louis Stevenson: Gyermekkert
George Szirtes: English Words / Angol szavak
John Bunyan: Mire tanít a természet?
T. S. Eliot: The Waste Land / A kopár föld
Ted Hughes: Prometheus on his Crag / Prométheusz a sziklán
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe összes versei / The Complete Poems
Szerb Antal (szerk.): Száz vers