Toszkánai ​nyár 102 csillagozás

Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Gemma ​Jericho elvált, agyonhajszolt New York-i orvosnő, akinek életét az egyre nehezebben kezelhető kamaszlánya és állandóan aggódó édesanyja tölti ki. Egy titokzatos toszkánai örökségről szóló levél azonban felvillantja előtte a változás lehetőségét: búcsút mond hát az unalmas hétköznapoknak, s családjával Olaszországba utazik. Gemma azt reméli, hogy a kiruccanás alatt kibékülhet lányával, és a változás új értelmet adhat édesanyja életének is.
Ám a toszkánai valóság sokkal bonyolultabbnak bizonyul, mint amilyenre Gemma számított. A helybeliek azt hiszik, hogy az örökséget képező romos villa tulajdonosa Ben Raphael, a gazdag és sármos amerikai vállalkozó. Az ízléskülönbség, a pletykaéhség és az egyre durvuló viták miatt Gemma élete leggyötrőbb, ugyanakkor leggyönyörűségesebb szerelmi viszonyába keveredik a csodabogár amerikaival. A toszkánai nyár örökre megváltoztatja életszemléletét – és az életét is.

Elizabeth Adler számos pazar helyszíneken játszódó romantikus… (tovább)

Eredeti cím: Summer in Tuscany

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540153 · Fordította: Nagy Zsolt
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637253513 · Fordította: Nagy Zsolt

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Ben Raphael


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

>!
Felixa P
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Az írónő nem először varázsolt el. Itt is a leírások voltak azok, amelyek már az elején magukkal ragadtak. A gyönyörű táj, a varázslatos látnivalók, a változatos gasztronómia; és egyáltalán, maga Toszkána. Az ember legszívesebben felkerekedne és azonnal útra kelne, hogy láthassa azt, amiről olvasott.
Nagyon jólesett most ez a könyv. Olvastatta magát, egyszerre volt vidám, zavartalan, gondolkodásmentes. Hát igen élni tudni kell…

>!
krlany I+SMP
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Romantikus, a műfajon belül nem rossz, de annak minden jellegzetességével, kiszámíthatóságával, naaagy fordulatával. Szóval meglepetést nem okoz… vagyis de… egy dologban nagyon jó, a leírásokban és az azokkal való hangulatteremtésben. Zamata, illata van, érzed a bőrödön a sirokkót, és belefeledkezel a toszkán táj látványába, mely önkéntelenül is megjelenik a szemeid előtt.
Nem igazán a sztori a lényeg ebben a könyvben (az sablonos), hanem inkább a „toszkán vidék”-életérzés. A belassult idő, az élet apró örömei, élvezni és megélni a mindennapok adta szépséget, belefeledkezni a vidék ínycsiklandozó ízeibe, miközben évszázadok koptatta macskaköveken sétálsz, és a melletted futó kőfalak történetét szeretnéd tudni.
Élni. Megélni a pillanatot, élvezni az életet. Ezt tanulják főhőseink, és mi is simán eltanulhatnánk tőlük… Igazából, akár a Bor, mámor, Provence is lehetne, vagy akár a Napsütötte Toszkána is. Mindegy is. Mint mondtam, nem a sztori a lényeg, hanem a környezet, a körítés… Kant után meg pon'jó!;) … Jaaa, és málnamustár van benne. Nem tudom mi az, de izgalmasan hangzik!

>!
rebeka202 P
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Ez a könyv nálam 5 csillagról indult. És miért? Mert gyönyörű leírások vannak benne. Mint legerősebb pont, ezt tudom felhozni mellette: csodálatos, már-már ízletes módon tálalja az írónő az olasz vidékeket. Úgy érzem, hogy inkább hangsúly ezeken van, és nem is a cselekményen. A cselekményünk egy ilyen tessék-lássék valami, kissé lapos, lassú, nagyon nagyot nem üt. Ami nagyot üt, az a helyszín, a szemet gyönyörködtető tájak, az ínycsiklandozó ételek, borok és az olasz életérzés. Az írónőnek van tehetsége ahhoz, hogy a szemünk elé varázsolja a Toszkán tájat, az olasz kajákat, az olaszok életmódját és a kis csendes falvait, ugyanakkor a nagy híres városait is, mint Róma, Firenze. Csodálatos olasz bemutató. Ezt a részét őszintén nagyon imádtam. Olyan volt, mint egy kis olasz nyaralás (sajnos csak képzeletben).
Viszont a cselekmény az elég vérszegény volt. Nem volt nagy durranás, érzelem alig, szenvedély szinte nulla. A főszereplő nő kifejezetten idegesítő volt. Ez a folytonos önsajnálat és ez az én nem érdemlem meg az életet… nagyon idegesített már. Aztán voltak benne olyan mondatok, amiket nem volt ahová tegyek:
Gemma: – Persze, jól vagyok, csak nem bírom a vér látványát, ennyi az egész.
Na, ne már… egy orvos nem bírja a vér látványát?? Ezt nem gondolta komolyan az írónő.
Ilyenkor sajnos csak a szememet forgattam és úgy éreztem, hogy nem volt teljesen átgondolva minden jelenet.
A szerelmi szál is kidolgozatlan volt, kissé olyan érzést keltett, mintha csak egy ilyen kényszertörténet lenne, amihez az írónőnek nem volt kedve, ezért csak úgy ott van. Ilyen erőltetett módon zajlott az egész, legalábbis az én szememben.

>!
serengeti P
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 4
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 3
Tartalom (mondanivaló): 3
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 4
Érzelmek (ábrázolása): 4,5
Izgalom: 4
Humor: 3

Kellemes kis nyári olvasmány volt. Habkönnyű, mint egy tölcsér pisztáciafagyi. Gyönyörű tájakon vezetett minket végig az írónő, élvezet volt olvasni Olaszország különböző vidékeinek tájleírását. Ugyanakkor a cselekmény maga eléggé sablonosra sikerült. Tizenkettő egy tucat ebből a sztoriból, nem volt benne semmi eredeti. Mégis élvezetes volt összességében, de azért nem olvasnám el újra.

>!
anystone P
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Tipikus, kiszámítható, egyszer olvasandó romantikus regény. Na de annak nagyon jó. Lehet, hogy csak a színes, szagos Toszkána varázsolt el, de nem tehetek róla. Toszkána nagy szerelmem. Rám is fért ebben az állandóan borús időszakban. Szívem szerint most csomagolnék és mennék :)

>!
blankaveronika IP
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Imádtam, az elejétől a végéig. A római helyszíneket magam is végigjártam, és most vágyok Fizenze után. Ez egy olyan könyv, amiben a hangulatfestés dominál. Szerintem a történet is erős, de a helyek, az ízek, az illatok leírása páratlan. Köszönöm @brena az élményt :)

1 hozzászólás
>!
lattimore
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Amikor még nem voltam moly, többször olvastam a könyvet. Szeretem az írónő regényeit. Ez a regénye a nagy kedvenc. Jók a karakterek beszólásai. Vannak részek amik megnevettetnek. Gyönyörűek az olasz tájak bemutatása. Úgy elmennék Olaszországba egyszer. <3 5 csillagot ér. :)

>!
kiccsillag7
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Hogy én mennyire imáááádtam ezt a könyvet!!! Tökéletesebb nyári olvasmányt keresve se találtam volna! Nagyon örülök, hogy kezembe akadt. Ahogy belekezdtem, máris teljesen beszippantott :) Nagy adag életszeretet, pozitív emberek, pisztácia fagyi :), utazgatások, könnyű nyári vacsorák, csodás tájak….és sok-sok humor…élveztem minden egyes sorát! Bár sose ért volna véget ez a toszkánai nyár! :)

>!
zsófcsa
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

hát… váó. nem gondoltam volna, hogy egy Adler regény ennyire ki fog borítani… az elején még tetszett, izgatottan vártam, hogy a megszokott stílusában végigélvezhetem Toszkána bájait. de mire a végére értünk.. nagy erő kellett hozzá, hogy végigolvassam. ugyan még nem volt hozzá szerencsém, de erősen egy Júlia-füzet típusú nyál egyveleg keveredett ki belőle. nem bírtam a párbeszédek stílusát sem, a szerelmi jelenetek borzasztóak voltak.
remélem, hogy ez volt csak az írónő mélypontja, és nem kell kiszeretnem belőle…

>!
B_Bori
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Hát ez jólesett! Jól ki lehettem éhezve romantikára …

„Az életet élni kell. Napról napra.” … csak az nem fér a fejembe, hogy miért kell minden alkalommal egy olasz regényt kiolvasnom, hogy megfogadjam újból és újból, igen. élni akarok, az élet minden percét átélni…akármilyen is… vajon mi olyan nehéz az olaszok nélkül? :)


Népszerű idézetek

>!
pieta4

(…) nem mindig az a fontos, amit látsz… A lényeg az, hogy hogyan látod.

153. oldal

>!
coni11

Vajon ott tudnánk-e hagyni a kifinomult, városi, világot, és tudnánk-e új életet élni itt, ahol a múló időt a gyümölcs érésében mérik, ahol a szüret az év legnagyobb ünnepe, és ahol az olajfák termése fontosabb, mint a legszebb gyöngyszemek? Ahol egy kirándulós nap abból áll, hogy az ember elmegy Firenzébe, cappuccinót kortyol a Gilliben, aztán körbejárja a várost, és különleges sajtokat vagy szép cipőket keres, de végül egy régi festményt talál egy hajlott hátú régiségkereskedő üzletében, s többször is elgondolkodik azon, hogy vásárolnia kéne egy gyors, ezüstszínű robogót?

379. oldal

>!
rebeka202 P

Nem kell tökéletesnek lennie, elég, ha élvezed, amit csinálsz.

Kapcsolódó szócikkek: Ben Raphael
>!
Droci P

Biztonságban akarok lenni a saját magam által épített barikádok mögött.

41. oldal

>!
coni11

Istenem, gondolta Ben, te jó kedvedben teremtetted ezt a nőt.

215. oldal

>!
coni11

– Csodálatos, kislányom – mondta. – A ciprusfa tökéletesen középen van, és az olajfák színét is bámulatosan eltaláltad. Most már remélem, érted, hogy nem mindig az a fontos, amit látsz… A lényeg az, hogy hogyan látod.
És ugyanez vonatkozik az életre is, tette hozzá gondolatban.

153. oldal

>!
enyedil

Vajon ott tudnánk-e hagyni a kifinomult, városi világot, és tudnánk-e új életet élni itt, ahol a múló időt a gyümölcs érésében mérik, ahol a szüret az év legnagyobb ünnepe, és ahol az olajfák termése fontosabb, mint a legszebb gyöngyszemek? Ahol egy kirándulós nap abból áll, hogy az ember elmegy Firenzébe, cappuccinót kortyol a Gilliben, aztán körbejárja a várost, és különleges sajtokat vagy szép cipőket keres, de végül egy régi festményt talál egy hajlott hátú régiségkereskedő üzletében, s többször is elgondolkodik azon, hogy vásárolnia kéne egy gyors, ezüstszínű robogót? Ahol az életet megkeserítheti az egyfolytában akadozva folyó víz, ahol az áram mindegyre kimarad, ahol télen a hideg tramontana fúj a havas hegyek felől, a nyarak hosszúak, tikkasztóak és forrók, ősszel az erdők pirosak és gesztenyeszínűek, karácsonykor mindenki panna cottát eszik, húsvétkor pedig különleges süteményt? Ahol lehet, hogy a legújabb filmek csak évek múlva jutnak el az apró moziba; ahol a szórakozást az olvasás, a zenehallgatás és a teraszon elfogyasztott pohár bor jelentik, de ahol a csodához csak egy társra van szükség, aki mellénk ül, és velünk gyönyörködik a tájban?

379. oldal

>!
Habók P

– Fiatalság? Miféle fiatalság?. Maggie Marcessinek ez a harmincadik negyvenkilencedik születésnapja. Mégis mit gondolsz, hány fiatalember lesz ott Livvie kedvéért?

>!
Habók P

A Lungarno delle Grazién sétáltam, kéz a kézben esküdt ellenségemmel, és boldogságtól sugárzó arccal arra gondoltam, hogy nem láttam még soha ennél a folyónál, ezeknél a régi kőépületeknél és ennél a férfinál szebbet.

>!
Habók P

… végigsétáltunk a szűk árkádos utcákon – ezeket az utcákat olyan régi épületek szegélyezték, hogy végre megértettük, milyen fiatal ország is Amerika.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anne L. Green: Elvarratlan szálak
N. Fülöp Beáta: Marilia bonbonjai
Rachel Hore: Utolsó levél haza
Erica James: Nyár a Comói-tónál
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.
Anthony Capella: A szerelem étke
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Jill Mansell: Az első az utolsó?
Jennifer Probst: Trükkös házasság
Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet