Toszkánai ​nyár 130 csillagozás

Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Gemma ​Jericho elvált, agyonhajszolt New York-i orvosnő, akinek életét az egyre nehezebben kezelhető kamaszlánya és állandóan aggódó édesanyja tölti ki. Egy titokzatos toszkánai örökségről szóló levél azonban felvillantja előtte a változás lehetőségét: búcsút mond hát az unalmas hétköznapoknak, s családjával Olaszországba utazik. Gemma azt reméli, hogy a kiruccanás alatt kibékülhet lányával, és a változás új értelmet adhat édesanyja életének is.
Ám a toszkánai valóság sokkal bonyolultabbnak bizonyul, mint amilyenre Gemma számított. A helybeliek azt hiszik, hogy az örökséget képező romos villa tulajdonosa Ben Raphael, a gazdag és sármos amerikai vállalkozó. Az ízléskülönbség, a pletykaéhség és az egyre durvuló viták miatt Gemma élete leggyötrőbb, ugyanakkor leggyönyörűségesebb szerelmi viszonyába keveredik a csodabogár amerikaival. A toszkánai nyár örökre megváltoztatja életszemléletét – és az életét is.

Elizabeth Adler számos pazar helyszíneken játszódó romantikus… (tovább)

Eredeti cím: Summer in Tuscany

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2014
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633832769 · Fordította: Nagy Zsolt
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540153 · Fordította: Nagy Zsolt
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637253513 · Fordította: Nagy Zsolt

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Ben Raphael


Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

rebeka202 P>!
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Ez a könyv nálam 5 csillagról indult. És miért? Mert gyönyörű leírások vannak benne. Mint legerősebb pont, ezt tudom felhozni mellette: csodálatos, már-már ízletes módon tálalja az írónő az olasz vidékeket. Úgy érzem, hogy inkább hangsúly ezeken van, és nem is a cselekményen. A cselekményünk egy ilyen tessék-lássék valami, kissé lapos, lassú, nagyon nagyot nem üt. Ami nagyot üt, az a helyszín, a szemet gyönyörködtető tájak, az ínycsiklandozó ételek, borok és az olasz életérzés. Az írónőnek van tehetsége ahhoz, hogy a szemünk elé varázsolja a Toszkán tájat, az olasz kajákat, az olaszok életmódját és a kis csendes falvait, ugyanakkor a nagy híres városait is, mint Róma, Firenze. Csodálatos olasz bemutató. Ezt a részét őszintén nagyon imádtam. Olyan volt, mint egy kis olasz nyaralás (sajnos csak képzeletben).
Viszont a cselekmény az elég vérszegény volt. Nem volt nagy durranás, érzelem alig, szenvedély szinte nulla. A főszereplő nő kifejezetten idegesítő volt. Ez a folytonos önsajnálat és ez az én nem érdemlem meg az életet… nagyon idegesített már. Aztán voltak benne olyan mondatok, amiket nem volt ahová tegyek:
Gemma: – Persze, jól vagyok, csak nem bírom a vér látványát, ennyi az egész.
Na, ne már… egy orvos nem bírja a vér látványát?? Ezt nem gondolta komolyan az írónő.
Ilyenkor sajnos csak a szememet forgattam és úgy éreztem, hogy nem volt teljesen átgondolva minden jelenet.
A szerelmi szál is kidolgozatlan volt, kissé olyan érzést keltett, mintha csak egy ilyen kényszertörténet lenne, amihez az írónőnek nem volt kedve, ezért csak úgy ott van. Ilyen erőltetett módon zajlott az egész, legalábbis az én szememben.

2 hozzászólás
Felixa P>!
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Az írónő nem először varázsolt el. Itt is a leírások voltak azok, amelyek már az elején magukkal ragadtak. A gyönyörű táj, a varázslatos látnivalók, a változatos gasztronómia; és egyáltalán, maga Toszkána. Az ember legszívesebben felkerekedne és azonnal útra kelne, hogy láthassa azt, amiről olvasott.
Nagyon jólesett most ez a könyv. Olvastatta magát, egyszerre volt vidám, zavartalan, gondolkodásmentes. Hát igen élni tudni kell…

krlany IP>!
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Romantikus, a műfajon belül nem rossz, de annak minden jellegzetességével, kiszámíthatóságával, naaagy fordulatával. Szóval meglepetést nem okoz… vagyis de… egy dologban nagyon jó, a leírásokban és az azokkal való hangulatteremtésben. Zamata, illata van, érzed a bőrödön a sirokkót, és belefeledkezel a toszkán táj látványába, mely önkéntelenül is megjelenik a szemeid előtt.
Nem igazán a sztori a lényeg ebben a könyvben (az sablonos), hanem inkább a „toszkán vidék”-életérzés. A belassult idő, az élet apró örömei, élvezni és megélni a mindennapok adta szépséget, belefeledkezni a vidék ínycsiklandozó ízeibe, miközben évszázadok koptatta macskaköveken sétálsz, és a melletted futó kőfalak történetét szeretnéd tudni.
Élni. Megélni a pillanatot, élvezni az életet. Ezt tanulják főhőseink, és mi is simán eltanulhatnánk tőlük… Igazából, akár a Bor, mámor, Provence is lehetne, vagy akár a Napsütötte Toszkána is. Mindegy is. Mint mondtam, nem a sztori a lényeg, hanem a környezet, a körítés… Kant után meg pon'jó!;) … Jaaa, és málnamustár van benne. Nem tudom mi az, de izgalmasan hangzik!

BarbyMalik0112 P>!
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Amikor beköszönt a szép idő, akkor még inkább megjön a kedvem a nyári, romantikus történetekhez. Elizabeth Adler Toszkánai nyár című regénye pedig pont ezt nyújtja az embernek. Ugyan voltak hiányosságai – főként karakterisztikáját és cselekményét tekintve –, de olyan mesés tájra kalauzol el bennünket, hogy az érzékletes tájleírások hatására mi magunk is érezzük a bőrünkön a szellőt, az esőt, a perzselő napsütést, a nyelvünkön pedig a bor aromáját és a finom falatok ízét. A regény legfőbb erénye, hogy egy különleges kultúrával ismertet meg minket, megeleveníti a vidéket, az atmoszférát, ezáltal tényleg szinte mi is jelen lehetünk a helyszínen. Igazi utazásra hív.

Azoknak ajánlanám ezt a kötetet, akik egy nyári kikapcsolódásra vágynak a napsütésben, valamint hogy megtapasztalják az olasz életérzést, mentalitást egy romantikus családregényben, ahol a szerelemé a főszerep.

Bővebb értékelés » https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2021/06/elizabeth-…

serengeti P>!
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 4
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 3
Tartalom (mondanivaló): 3
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 4
Érzelmek (ábrázolása): 4,5
Izgalom: 4
Humor: 3

Kellemes kis nyári olvasmány volt. Habkönnyű, mint egy tölcsér pisztáciafagyi. Gyönyörű tájakon vezetett minket végig az írónő, élvezet volt olvasni Olaszország különböző vidékeinek tájleírását. Ugyanakkor a cselekmény maga eléggé sablonosra sikerült. Tizenkettő egy tucat ebből a sztoriból, nem volt benne semmi eredeti. Mégis élvezetes volt összességében, de azért nem olvasnám el újra.

Anó P>!
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Könnyed, kedves, szerelmes történet, a gyönyörű Toszkánával – nem is vágytam most többre ennél! A szereplők szerethetőek, némelyik különös, mégis kedves. A férfi főhős természetesen egy amorózó, a nő jelleme kicsit nehezen hihető – hogy egy múltbéli trauma miatt egy nőt ennyire ne érdekeljen a külseje! S ennyire önbizalomhiányos legyen!
Bezzeg Nonna olyan, mint egy valódi hercegnő, s Gemma lánya sem piskóta – ő éppen a lázadó tinikorban van. Szerettem ezt a regényt, jólesett a lelkemnek. A szerelmi jelenetek hem voltak eltúlzottak, s a táj leírását imádtam! Remélem, egyszer eljutok Toszkánába,

hofeherke11 P>!
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

A könyv olvasása során többször is kedvem lett volna csomagolni és utazni Toszkánába, Firenzébe, vissza Rómába vagy épp újra Positanoba. A tájleírások csodásan visszaadták azt az érzést, ami engem is elkapott valahányszor Olaszországban jártam és amiért folyton szeretnék visszatérni. Az ételek leírása közben pedig rendre összefutott a nyál a számban.
Lényegében ezért kapott 4 csillagot a könyv.
Maga a történet elég kiszámítható volt, a főszereplő Gemma viszont egyenesen irritáló az állandó önsajnálatával. Miután kiderült a „titka” valamilyen szinten érthető kellett volna, hogy legyen a viselkedése, de mégsem tudtam jobban megkedvelni. Mindenesetre sejtethető volt a végkifejlet, csak túlságosan elhúzódott.
Könnyed, nyári olvasmánynak jó volt, de nem hiszem, hogy többször elolvasom.

Henna88 P>!
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Kellemes, könnyed strandra való történet, gyönyörű tájleírással.
Végre nem egy topmodell volt a főszereplő, hanem egy átlagos kinézetű, nem túl nőiesen és néhol túlzottan esetlen hölgy. A nagymama igazán cukifaktor volt. Tipikusan így képzelem el az olasz „Mammákat”. Nem Hiába az olasz vér nem hül ki még évtizedes távol tartózkodás után sem.
Hát az életképekről, amiket felrajzolt előttem az írónő…. hát nem is tudom mit mondjak… eddig is abszolút liblingem volt Olaszország szinte minden része. ahol jártam, de szívem szerint most azonnal kocsiba ülnék, és csapot-papot itt hagyva simán ott töltenék „magányosan” pár hónapot. Mert az olasz vidéki életérzést turistaként pár nap alatt nem lehet meglelni, nem lehet olyan gyorsan átszellemülni. Biztosan tudom, hogy idegesítene hosszú távon az olasz mentalitás, de pár hónap ott, tuti, hogy gyökeresen változtatna a jelenlegi életemen.
Ami a molyos értékelést illeti, – bár én nagyon elfogult vagyok az olaszországi témájú könyvekkel – azért most egyetértek, mert a történet nem volt egy nagy szám.

Szabcsiika>!
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Ez a könyve az írónőnek nagyon tetszett. Különösen szerettem Nonnát és azt, hogy boldogságra talált Olaszországban. A doktornő is szimpatikus volt, azonban Oliviával nem tudtam megbarátkozni, annak ellenére, hogy tudtam, hogy tinédzser és azért viselkedik úgy ahogy.

ribizlii>!
Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

Olyan jól esett ez az utazás a lelkemnek. Részletességgel mutatja be toszkán tájat, nevezetességeit, gasztronómiáját, az ott élő emberek hétköznapjait. Csábít az indulásra, hogy saját szemeddel lásd e csodát.
Kedves, szimpatikus szereplők. Imádtam Nonna élethez való hozzá állását, élni, megélni a pillanatot, amíg túl késő lenne. Vidámak, humorosak Gemma botlásai, ahogyan kínos helyzetekbe kerül. Egy picit sok a bűnéhez való ragaszkodása.
Vidám, könnyed nyári olvasmány.


Népszerű idézetek

rebeka202 P>!

Nem kell tökéletesnek lennie, elég, ha élvezed, amit csinálsz.

Kapcsolódó szócikkek: Ben Raphael
8 hozzászólás
pieta4>!

[…] nem mindig az a fontos, amit látsz… A lényeg az, hogy hogyan látod.

153. oldal

coni11>!

Vajon ott tudnánk-e hagyni a kifinomult, városi, világot, és tudnánk-e új életet élni itt, ahol a múló időt a gyümölcs érésében mérik, ahol a szüret az év legnagyobb ünnepe, és ahol az olajfák termése fontosabb, mint a legszebb gyöngyszemek? Ahol egy kirándulós nap abból áll, hogy az ember elmegy Firenzébe, cappuccinót kortyol a Gilliben, aztán körbejárja a várost, és különleges sajtokat vagy szép cipőket keres, de végül egy régi festményt talál egy hajlott hátú régiségkereskedő üzletében, s többször is elgondolkodik azon, hogy vásárolnia kéne egy gyors, ezüstszínű robogót?

379. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Firenze · olajfa · robogó · szüret
Anó P>!

Visszasétáltam a hűvös teraszra, és kihajoltam a mellvéden. Ujjaim végigfutottak a zuzmóval benőtt kövön, s a kertben álló, szépen ívelt lugasban gyönyörködtem, amelyet lila akác borított, itt-ott fehér hortenziák virítottak, mellettük levendulabokrokból álló sövénykerítés húzódott, s méhek tucatjai zümmögték körül. Ereztem a levendula felém sodródó illatát, amely valahogy tubarózsák illatával keveredett, s olyan bódító volt, mint valami francia parfüm. A sürgősségi rendelő olyan távolinak tűnt, mint egy másik bolygó.
Behunytam a szemem, hogy kizárjam a látványt, de nem segített. Régóta ismertem ezt az érzést. Kétség nem fér hozzá: szerelmes vagyok. Íme, itt állok, ebben a finoman remegő, illatos, az érzékeknek és a szívnek egyaránt kedves kertben, egy darabka földi Paradicsomban, és nem akarok elmenni innen.

Kapcsolódó szócikkek: levendula · tubarózsa
Amapola P>!

Flavia tanított meg a Bella Piacere-i gelateriában hogy az olaszországi pisztáciafagyiról mit kell tudni: a jó fagyit igazi pisztáciából készítik, és furcsán üledékes zöldnek néz ki. A csillogóan zöld fagyi festékanyagból és mindenféle mesterséges adalékból készül.

264. oldal

Amapola P>!

… bár természetesen túl hiú vagyok, hogy a koromat bevalljam. Mivel világéletemben úgy gondoltam, hogy a negyvenkilences nagyon szép szám, negyvenkilenc éves maradtam, és minden évben ugyanazt a születésnapomat ünneplem meg.

95. oldal

Droci P>!

Biztonságban akarok lenni a saját magam által épített barikádok mögött.

41. oldal

Anó P>!

A kőházak pici Júlia-erkélyeit cserepes muskátli és jázmin borította, fejünk fölött dróton lógtak és a légáramlat miatt ide-oda csapódtak a száradó ruhák: itt nem szégyellték kiteríteni. A hosszú pihenő lassan véget ért, és az élet kezdett újra beindulni. A házakból bevásárlószatyorral a karjukon asszonyok rajzottak ki, mindenütt kisgyerekekbe botlottunk, akik vidáman rohangáltak és kiabáltak, a kapukban öregemberek ültek, és gyékénykosarat fontak.

Amapola P>!

— Ne kérdezzetek tőlem olyasmit, amire csak hazugságokat tudnék felelni.

358. oldal

Amapola P>!

Jobb oldalon egy különálló épület csatlakozott a központi részhez, amelynek limonaia volt a neve (erről Don Vincenzo külön is szót ejtett), mivel ősszel ide hordták be a citromfákat a téli fagyok elől.

87. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne L. Green: Elvarratlan szálak
N. Fülöp Beáta: Marilia bonbonjai
Rachel Hore: Utolsó levél haza
Erica James: Nyár a Comói-tónál
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.
Anthony Capella: A szerelem étke
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Jill Mansell: Az első az utolsó?
Jennifer Probst: Trükkös házasság
Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet