Íme egy újabb remek példa,hogy miért is kellene gyakrabban fantasyt olvasnom.Az olvasói pályafutásom kezdetén rengeteg került a kezembe,az évek múlásával azonban egyre kevesebb,ám látva a sok remek történetet a könyvpiacon ennek úgy érzem határozottan változnia kell.Különösen most,hogy már az idegen nyelv sem akadály többé.Hajlamos vagyok elfelejteni milyen jók is tudnak lenni ezek a történetek,és boldog voltam,hogy nehézségek nélkül sikerült elmerülnöm Elise Kova egyszerre különleges és ismerős világában. A fülszöveg a Tüskék és rózsák udvarának,valamint Naomi Novik –Rengetegjének a kollaborációját ígéri,így nem meglepő módon sok ismerős elem visszaköszönt, amivel már az említett művekben találkozhattunk,illetve olyan ötletek is, amik más sztorikban bukkantak fel. Ugyanakkor azonban hiába a sok közös pont,én úgy érzem ezek ellenére is sikerült valami újat,és kimondottan szerethetőt megalkotnia az írónőnek,ami lebilincselt és megmozgatta a fantáziám.Szerintem nagyon passzoltak a történet összeillesztett elemei,hiszen Elise egy saját és érdekes világot fabrikált belőle nekünk,amit nagyon tudtam élvezni.Nyilván a két nagy kedvencemet ebben a témában( Tüskék és Rózsák udvara/Kegyetlen herceg) megugrani nem tudta valószínűleg pont az összehasonlítási alap miatt,de még így is nagyon szerettem Luella és Eldas varázslatos történetét.Az emberek és a világ többi különleges teremtménye egymástól elválasztva élnek évezredek óta a földön,egy ősi megállapodás azonban mégis összeköti őket. Az elfek,akik a legközelebb élnek az emberekhez,egyszer régen, hogy békét teremtsenek egy különleges határral elválasztották a két népet egymástól és minden elf király uralkodása kezdetén egy varázslattal bíró emberi hajadont választ királynéjául,akinek termékenységet kell hoznia az elfek földjére,ami a rajta keresztül futó vad mágia miatt enélkül csak pusztulást hozna a lakóira.Hősnőnk Luella nincs tisztában azzal miféle erő lakozik a vérében,ezért is éri sokként mikor kiderül számára,hogy kénytelen hátra hagyni eddigi életét,hogy ő legyen a következő emberi királynő,aki talán az utolsó is egyben….Luellának nem csak újdonsült varázserejét kell felfedeznie,hanem megmentenie mindannyiukat a pusztulástól,hiszen a királynők ereje generációról generációra csökken,újra veszélybe sodorva a törékeny békét a népek között.Helyes döntést hoznia viszont egyre nehezebb ahogy megismeri a királyt, Eldast az oldalán,aki talán több mint egy kegyetlen jégkirály aminek az egész világ hiszi.De Elég lehet vajon a szerelem,hogy áthidalja a szakadékot nem csak kettejük,de a népeik között is?A cselekmény ezt a vonalat követve halad előre lépésről lépésre,kellő időnként adagolva az információkat a világról, a szereplőkről,és fokozatosan bontakoztatva ki az érzelmeket.Igazából nem tudnék negatívumot mondani,aminek kellett az a helyén volt tényleg,mind a szereplőket,mind az eseményeket nézve.Nem volt túl egyszerű és túl bonyolult se,mégis valami apróság hiányzott,hogy mondjuk a kedvenc gombra rányomjak,mint a két másik említett történet esetében.Csalódást ettől függetlenül nem okozott,nem kellett megbánni a választásomat,és bár a fáradtság miatt néha kicsit kiestem az olvasás ritmusából,hosszú ideig akkor is képtelen voltam távol maradni a sztoritól.A kedvenc szereplőm egyértelműen Eldas volt,a rideg és magának való elf király,aki sok szomorúságot és magányt hordoz magában,Luella mellett azonban felvillan egy játékos és mélyen érző lénye, amit az uralkodás terhe elnyomott benne.Én nagyon tudtam szeretni az ő karakterét,még ha néha olyan áthatolhatatlannak is tűnt. Minden oldallal csak vártam a felbukkanást,és szorítottam neki,hogy igazán kibontakozhasson Luella mellett ,mind érzelmileg,mind uralkodóként.Maga Luella sem volt rossz hősnő,végig tudtam vele szimpatizálni,és sok tulajdonságát kedveltem,bár az hogy az érzelmeit tekintve mennyire határozatlan és megingatható tudott lenni az tudott bosszantani.Az a hatalmas kötelességtudat és makacskodás a könyv végén kezdett idegesítő lenni és szívesen fejbe csaptam volna,hogy lásson már a szemétől Eldas-al kapcsolatban.Gondolkodtam hogy ezért levonok a csillagozásból,de az egész történet meg tetszett annyira,hogy ezen át tudtam siklani,főleg,hogy a végére tisztázódik minden,és Luella belátja a hibáit.Együtt ketten szuper és és édes párost alkottak,és ki ne felejtsem Hook-ot az imádnivaló farkast se a sorból.Feldobta az amúgy is különleges történetet.Nem is szaporítom tovább a szót,aki hozzám hasonlóan szerette a korábban említett műveket,és nincsenek lehetetlen elvárásai a történettel szemben az nem fog csalódni. Ez a kötet nem váltja meg a fantasy világot mégis egyedi és szép a maga módján,szerintem pedig ez az ami számít. A tartalom mellett pedig a borító se utolsó. Csak úgy vonzza a tekintetet. :) A sorozat többi részére is kíváncsi leszek úgy érzem.
Ui:A bónusz jelenettől szó szerint elolvadtam. *-*