27. legjobb meseregény könyv a molyok értékelése alapján
62. legjobb gyermekkönyv iskolásoknak könyv a molyok értékelése alapján
85. legjobb fantasy könyv a molyok értékelése alapján

Ég ​veled, Fairy Oak! (Fairy Oak 7.) 135 csillagozás

Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Feli ​hazatért. Az otthonától távol töltött 15 esztendő alatt folyamatosan tudósított otthon maradt tündérbarátnőinek és mesélt a faluról, a kislányokról, a velük és barátaikkal együtt átélt hihetetlen kalandokról. A tündérkék azonban még ennél is többre kíváncsiak. Azt szeretnék, ha még többet mesélne nekik az ott töltött időről, és a történetek örökké tartanának! Újabb történeteket követelnek, újabb kalandokat! Mindent tudni akarnak Bűvös Tölgy falujáról és annak lakóiról. Feli boldogan egyezik bele, és négy újabb történetet ígér. Ugyanis ez lehetővé teszi számára, hogy emlékeibe temetkezhessen, és újra átélje a csodálatos napokat. Igen ám, de meddig? Előbb utóbb el kell majd szakadnia a múlttól, és szembe kell néznie a jövővel. Nagyon jól tudja, és most hogy már csak egy történet van hátra, érzi, hogy a szíve erősebben kalapál: vajon képes lesz örökre búcsút venni Fairy Oaktól?
Utolsó meséje megható és szenvedélyes, ugyanakkor még egy meglepetést tartogat, és felfedi a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
362 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633734032 · Fordította: Lénárd Csilla · Illusztrálta: Alessia Martusciello, Roberta Tedeschi

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Vanília Periwinkle (Babú) · Pervinka Periwinkle (Viní) · Feli · Shirley Poppy · Flox Pollimon · Grisam Burdock · Lalla Tomelilla · Cicero Periwinkle · Jim Burium · Dahlia Periwinkle · Barbo Tagix · Scarlet Pimpernel · William E. Talbooth (Kapitány)


Kedvencelte 25

Most olvassa 14

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 126

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Könyvmolyocska1 >!
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!

Eljött az utolsó este, hogy Feli mesél utoljára a tündéreknek Fairy Oak-ról. Valahogy itt az írónőt éreztem benne, hogy azért nem akarja folytatni a sorozatot, mert… „Sokat gondolkoztam rajta, és nekem sem könnyű, ezt ugye tudjátok? Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy ha tovább mesélnék nektek a faluról, az ott élő gyermekekről, a Varázstudókról és a Nembűvölőkről, a virágokról és a hullámokról, Fairy Oak előbb vagy utóbb unalmassá válna. Én azonban azt azt szeretném, hogy édes és drága helyként őrizzétek meg a szívetekben.” Én ezt személy szerint sajnálom! De lehet, hogy igaza van valamennyi szinten. Nagyon megszerettem ezt a sorozatot. Minden szereplő egyedi és különleges. Az összes részt imádtam, mert varázslatos, szerethető és rejtélyes volt.

Ebben a részben visszamegyünk a kezdetekhez és Feli feleleveníti a legszebb pillanatokat. Persze új történétek is vannak benne. Barbo Tagix mágus része volt a legjobb. Ha ő megjelenik akkor egy személy érkezik, valaki pedig távozik Fairy Oak-ból. Nagyon sok érdekes információval találkoztam: például Grisam négy évvel idősebb a Periwinkle lányoknál. Ezt eddig nem is említette a sorozat. "Én majdnem fél évet töltöttem Fairy Oak-ban, Felivel ellentétben ő 15 évet töltött itt. Neki is nehéz a búcsúzkodás, de legalább az utolsó napjait Tomelillával tölthette. Aztán elhagyta ez a gyönyörű, csodálatos helyet…

"Mindig nehéz elbúcsúzni valamitől, vagy valakitől, akit szeretünk. De ha szeretetből tesszük, akkor, ha nem is könnyű, de… elfogadható lesz.

ÉG VELED, FAIRY OAK!
ÉG VELED…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
362 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633734032 · Fordította: Lénárd Csilla · Illusztrálta: Alessia Martusciello, Roberta Tedeschi
10 hozzászólás
Niitaa P>!
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!

Szomorú vagyok.
Szomorú, mert el kell engednem az oly hőn szeretett karakterek kezét.
Szomorú, mert egy történet véget ért, aminek még ezer kis morzsáját szerettem volna felcsipegetni.
Szomorú, mert ebben a részben már voltak olyan apróságok, amik megzavarták az eddigi háborítatlan imádatomat.

A búcsúzások során mindig felelevenítésre kerülnek a múlt ominózus pillanatai. Ezek között sok örömteli volt, ám egy szakaszon az első három kötet erős visszhangját érzékeltem. Emellett a lezárással sem vagyok teljes mértékben megelégedve.

Ez a hét kötet rengeteg mindenre megtanítja az olvasót. Ha egyet kívánhatnék, akkor az az lenne, hogy minden gyermek kezébe forduljanak meg ezek a könyvek. Mert vétek lenne kihagyni őket! ♥

2 hozzászólás
polite_menace>!
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!

Hát ennek is vége… Nem szeretem a búcsúzásokat. A Bűvös Tölgy falujában mindenki kedves és jószívű, öröm róluk olvasni. Talán ez az egyetlen könyv, amiben szeretem a tündéreket. Viszonylag régen olvastam a sorozatot, tartottam tőle, hogy úgy fogom érezni, hogy kinőttem már az ilyen történetekből, de szerencsére (vagy szerencsétlenségemre) még nem vagyok annyira felnőtt, hogy ne tudtam volna élvezni. U.i.: a borítók szépek, védőborító nélkül meg egyenesen gyönyörűek.

2 hozzászólás
h_orsi>!
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!

A Fairy Oak könyvek kiskorom óta minden karácsony előtt jelentek meg magyarul. Amióta ez abbamaradt – azaz kijött az utolsó 7. rész is – keresem minden évben decemberben Elisabetta Gnone új könyveit a karácsonyi vásárban. Sok pozitív emlékem köthető ehhez az időszakhoz. Emlékszem, amint megjelent, az osztálytársaim kezében rögtön másnap már ott is volt (6 fiú kivételével).
Ez az utolsó történet sem kevésbé aranyos, mint a többi. Meghatóan bájos, a szívemhez szóló történet volt. A kedvencem a sok üvegcse, amik az emlékeket tartalmazzák. És az a pár nap, amikor a cipők eltűnnek. :D

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2017/11/ifjusagi-konyvek…

Beatrice8>!
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!

Imádtam ezt a sorozatot. Tetszett a mágia leírása, szimpatikusak voltak a szereplők, izgalmas volt és meglepetésekkel teli. A képek bennük is szépek, mint ahogy a borítók is.

schesztiஐ>!
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!

Az előző kiegészítő kötetek alatt néha úgy éreztem, picit elfáradt már a sorozat, de ez a rész egy nagyon bűbájos, megható lezárás volt, egy nagyon szép búcsú Feli-től, az ikrektől és Fairy Oak összes lakójától. ♡

Emlékszem, hogy gyűjtöttük a könyveket nagyobbik lányomnak, de most nagyon sajnálom, hogy akkor nem olvastam vele őket. (Persze, ő örült, hogy már egyedül tud olvasni :)) Nagyon jó kis esti mesék, remélem, sok kislányos anyuka olvassa őket. :D

A sorozat szereplői csupa kedves, szerethető karakterek, egy-két apró kivétellel :D, a családok összetartóak, a gyerekek közös bandázása pedig imádnivaló.
Szeretem, hogy a szerelem is olyan kis bájosan, szép lágyan jelenik meg a lapokon. ♡

És most bizony nehezen búcsúztam el Fairy Oak-tól, kicsit sajnálva, hogy csak most kerítettem sort rá, mégis boldogan, hogy egyáltalán megtettem.
Ég veled, Feli, köszönöm, hogy meséltél nekem!

Klaudia98>!
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!

Hát ennek is vége… Olyan nehéz szívvel búcsúzok el Fairy Oak-tól, mintha én is ott laktam volna (;_;) Mindegyik szereplőt megszerettem, kivéve Scarletet. Komolyan nem tudom, mi baja a csajnak… És amúgy gáz, ha csak ebben a részben esett le, hogy Grisam 3-4 évvel idősebb az ikreknél?! Az elején, a babalátogatós résznél koppantam. Mert eddig azt hittem, egyidősek XD Mindegy, nem számít :D A lényeg, hogy jól megvannak Pervinkával :3 Olyan kár, hogy nem tudjuk, mi lesz ezután a párosokkal (T_T) spoiler Barbo Tagix jó ötlet :D Tetszik ez az emléköszzegyűjtős emberke gondolata :)
Az egész sorozat nagyon cuki, remek kikapcsolódást nyújt a mindennapokból, mégis van mondanivalója is: barátság, őszinteség, összetartás, hűség… stb.
Ég veled, Fairy Oak! (;_;)/~~~

Ingryd>!
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!

Méltó belefejezése a Fairy Oak sorozatnak. Őszintén szólva rettentően sajnálom, hogy vége. Nagyon szívesen olvastam az ikrek és barátaik történetét. Nagyon hiányozni fog a város, a kedves lakóival, a tündéreivel, a varázslataival, a titkaival és szívből jövő jóságával együtt. Valószínűleg újraolvasós lesz az egész sorozat.
Ebben a kötetben kifejezetten tetszett, hogy Feli közelebbről megismertette velünk az ikrek csecsemő és gyermekkorát, valamint a saját gondolatait, aggodalmait és érzéseit is jobban kimutatta, mint a korábbi kötetekben.
Az egész sorozat illusztrációja gyönyörű, de annyira, hogy kedvet kapok tőle a rajzoláshoz. El is tudnám képzelni akár rajzfilmen is… Az írónőnek hála nagyon megszerettem a sorozatot, és ezzel a kötettel mondok búcsút Fairy Oaknak, de az biztos, hogy még visszatérek ide… egy kellemes, emlékezetes újraolvasással. ♥♥♥

KleineKatze>!
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!

Vannak regények, sorozatok, amelyeknél nem értjük, miért kell újabb és újabb részét megírni, kiadni, mert már nincs benne fantázia, vagy eleve lezárt egy történet. Ám vannak olyanok is, ahol minden egyes kötet végén azt érezzük még, még, olvasni akarom.
Fairy Oak mesés és varázslatos története ilyen. Nekem pedig el kell búcsúznom tőle. Ahogy Feli, én is búcsút intek ennek a mesebeli falucskának, ami már történetünk elején megszerettette magát velem, és amitől most olyan nehéz elválni. Minden történet véget ér. Bár ne érne.

Ez a rész tökéletes befejezés volt, igazi búcsú azoktól akiket szeretünk. Szegény Felit annyira sajnáltam, ahogy azt kezdte érezni, rá nincsen szükség. Ám boldog is voltam, hogy utolsó napjait azzal tölthette, aki miatt valójában eljött Fairy Oak-ba. Mosolyogva olvastam a kis történeteket, amelyekkel kiegészítettük eddigi ismereteinket Viní és Babú boszorkánnyá és felnőtté válásáról.

Az írónő előtt le a kalappal, mert egy olyan mesevilágot festett le nekünk, amelyben az ember – legyen kicsi, nagy, még nagyobb, örömmel vesz el, és nem érdekli, ha netán furcsán néznek rá, mert mesét olvas!

Rodwen P>!
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!

Ezzel az öt csillaggal az egész sorozatot szeretném értékelni, ugyanis nagyon sok vidám és varázslatos órát köszönhetek a könyveknek. Huszonéves fejjel olvasva Fairy Oak története visszaadott egy értékes darabot a gyermekkoromból.
A kislányokat nagyon megszerettem, családjukkal, barátaikkal, tündérkéikkel egyetemben.
Örülök, hogy kiszakítottak a valóságból és megannyi kalanddal gazdagítottak.
Azért az utolsó lapokig élt bennem a remény, hogy Feli valamiképp mégis csak visszatérhet a Völgybe, de így is nagyon szép befejezése lett az utolsó könyvnek.
Ég veled, Fairy Oak!


Népszerű idézetek

Horv_Dori>!

Amikor nem tudjuk, mi a teendő, jobb, ha nem teszünk semmit.

54. oldal

5 hozzászólás
K_Maria P>!

Mindig nehéz elbúcsúzni valamitől, vagy valakitől, akit szeretünk. De ha szeretetből tesszük, akkor, ha nem is könnyű, de… elfogadható lesz.

15. oldal

Cheril>!

– Mert időnként könnyebb meglátni azt, amit látni akarunk, és elhinni azt, amit hinni akarunk, mint felismerni a valóságot.

207. oldal

K_Maria P>!

Készen állok az utazásra, mert már megtanultam, hogy minden utazásnak van eleje és vége. És ha a vége el is szomorít, az azt jelenti, hogy az utazás szép volt, és bőröndünket olyan emlékekkel megtömve cipeljük haza, amelyekért érdemes volt elutazni.

15. oldal

Cheril>!

Nem az a fontos, hogy az emlékeket megérintsük. […] Az emlékeket a szívében őrzi az ember.

353. oldal

Cheril>!

Senkit nem lehet arra kötelezni, hogy nyerjen, de reméljük, hogy néhányan megtanulnak veszíteni.

145. oldal

ginny13>!

Természetük ugyan nagyon különbözött egymástól, Vanília, Pervinka és Flox mégis kiegészítették egymást:Viní volt a bátor, Babú a bölcs, és Flox a kíváncsi.

Cheril>!

– Emelkedem már? – tudakolta Flox. – Olyan vagyok, mint egy pitypang?
– Csitt! – figyelmeztette halkan Tomelilla. – Lassabban forogj és összpontosíts!
– Na és most? Felemelkedett a lábam a talajról?
– Még nem, Flox, legyél türelmesebb és csináld!
– Az a helyzet, Tomelilla boszorkány, hogy mindjárt rókázni fogok.

299. oldal

Ingryd>!

Olyan nyugtalanok vagytok, mint muslincák eső előtt.

84. oldal

Ingryd>!

– Ó… Tegnap este odakészítettem a kislányok egyenruháját? Nem emlékszem. Vajon a hozzávaló szoknyát is odatettem?
– Igen, Dahlia. Odakészítetted. De jobb, ha tudod, hogy Pervinka lányod úgy döntött, hogy inkább nadrágot vesz.
– Miért?
– Hát, az ő szavaival élve, azért, mert szoknyában kilátszik a bugyija, ha verekszik.

106-107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dahlia Periwinkle · Lalla Tomelilla

Hasonló könyvek címkék alapján

Nyulász Péter: Helka
Tuutikki Tolonen: Mumusdadus színre lép
Cressida Cowell: A Nukkalave pikkelye
Ecsédi Orsolya: Banyavész
L. Frank Baum: Óz, a csodák csodája
David Safier: Happy Family – Szörnyen boldog család
Neil Patrick Harris: A különc varázsló
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Tea Stilton: Az álom királynője
William Joyce: Ollie hazatalál