19. legjobb meseregény könyv a molyok értékelése alapján
46. legjobb gyermek- és ifjúsági irodalom könyv a molyok értékelése alapján

A ​Fény Hatalma (Fairy Oak 3.) 194 csillagozás

Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​trilógia utolsó, lenyűgöző kötete
A Sötétség Urának tervét siker koronázta: az árulástól való félelem átjárja Fairy Oak lakóinak szívét és Pervinkát szökésre kényszeríti. Az ikrek elszakadnak egymástól… A Fény és a Sötétség ősi szövetsége kettészakad. A mágusok védelme összeomlik, a háborút elvesztették. De talán mégsem minden az, aminek látszik. A Fénynek még meg kell mutatnia hatalmát és a szerelem rejteget még egy titkot.

Háború emészti Zöldlapályvölgyet. Fairy Oak lakói megszervezik a védelmet, de lelküket megmérgezi a kétség: vajon az Ellenségnek sikerül az ikrek közé állnia? A Fény és a Sötétség közötti Ősi Szövetség talán megszakadt? Vanília szeretete ellenére Pervinka menekülésre kényszerül, és az Ellenség ekkor indítja végső támadását. Úgy tűnik Fairy Oak falai ellenállnak, de a Sötétség Ura még tartogat egy meglepetést, amely összezavarja az ostromlottakat…
De talán nem minden olyan, mint amilyennek tűnik.
Ezzel a harmadik izgalmas résszel… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

Kiadói ajánlás: 8 éves kortól · Tagok ajánlása: 8 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
380 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633998458 · Fordította: Lénárd Csilla · Illusztrálta: Roberta Tedescho, Lucio Leoni, Alessia Martusciello
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
374 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632451626 · Fordította: Lénárd Csilla · Illusztrálta: Alessia Martusciello

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Vanília Periwinkle (Babú) · Pervinka Periwinkle (Viní) · Feli · Flox Pollimon · Grisam Burdock · Lalla Tomelilla · Cicero Periwinkle · William E. Talbot · Dahlia Periwinkle · Fuvalla · Acanti Bugle · Hortensia Pollimon · Robin Windflower (Ökörszem) · Rosie Pollimon · Sophie Littlewalton


Kedvencelte 54

Most olvassa 11

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Camelia>!
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma

Szerintem nincs olyan 6-7 éves lány aki nem élvezné ezt a könyvet.
Annyira jól meg lett írva, hogy akárhányszor olvasod, vagy akár-hanyadszorra olvasod mindig lesz egyfajta varázs, aminek a hatása alá kerülsz, és nem bírsz alóla kijönni. :D
Olvasás közben, sőt utána is te si szívesen élnéd azt az életet ami a könyvben van, és te is nagyon szívesen megtanultnál repülni és varázsolni.
Nagyon tetszett a könyv színessége. Volt valami szép a borítóban, abban, hogy a védőborítót levéve egy teljesen mást kép tárul eléd, mint előtte. És hogy a könyvekben találhatóak színes képek. :)
Engem nagyon megfogott ez a sorozat. :)

5 hozzászólás
h_orsi P>!
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma

Bár már 17 éves vagyok, de még mindig szeretem a meséket és ezt a történetet is. Semmi rosszat nem tudok rá mondani. Talán azért, mert kiskorom egyik nagy favoritja, vagy azért, mert most is ugyanúgy élveztem, mint évekkel ezelőtt. A képek gyönyörűek benne, már azok miatt is megéri megvenni.
Nincs benne csavar vagy meghökkentő esemény. Nekem mindig is az első marad a kedvenc kötetem. Így visszatekintve azt mondanám, hogy a harmadik részben történik a legtöbb dolog. Ebben van a legtöbb cselekmény.
Egyedül, ami nem tetszett benne az a befejezés volt. spoiler

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/08/elisabetta-gnone…

Navi P>!
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma

Izgalmas, atanyos, síros volt :)
A temetés és előtte, végigsírtam azokat az oldalakat, a sorfal …
Nagyon sajnáltam Pervinkát, amiért a többiek piszálták, de hatalmas lelkierőről tett tanúbizonyságot. Vanília, Grisham és a többiek, nagyon bátran viselkedtek.
Jim aranyos volt, a párok jól kiegészítik egymást.
Bűbájos történet a szeretet és a bizalom erejéről.

ms_cappuccino>!
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma

Most nem is tudom, mit mondjak… Néha annyira jó, de sokszor egyszerűen… Értelmetlen.

Ezt a részt gondolom a legkomolyabbnak, szerintem már 10+-os. Nem sok új dolog történik, jön az ellenség, csak most még több tragikusabb a helyzet; spoiler. Szomorú volt… Sajnáltam mindenkit, izgultam velük és drukkoltam, de már sok volt nekem. Az első rész ezerszer jobb volt, eseménydúsabb és vidámabb.

Emlékszem, a következő kötetek nagy része unalmas, ezért gondolkodtam a 4,5*-on, hogy a többit ne húzzam le annyira, de éreztetni akarom a különbséget, szóval négyet kap. Nem is baj, hogy megtörténnek a szomorú dolgok, sőt, kifejezetten tetszett, de… Nem kellett volna. Most depis lettem egy gyermek könyvtől. :"(

spoiler

BeliczaiMKata P>!
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma

Akarva-akaratlanul mindig a Harry Potterhez és L. M. Montgomeryhez hasonlítgatom. Valahogy e kettő ötvözete ugrik be light-os verzióban, számomra nem túl izgalmasan. Azért még a kiegészítő kötetekben reménykedem, hogy legalább a békés hangulatból és jó érzésekből kapunk. Mert egy nagyon jó kis közösségről van szó.

KleineKatze>!
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma

Szívet melengető Vanília és Pervinka története, ami szerintem A Fény Hatalmában tökéletes lezárást kapott.
Kedvencem végig Pervinka volt, nem hittem hogy ez változhat a történet előrehaladtával. Azonban az utolsó részben Vaníliát is egyre inkább megszerettem, talán mert ez a rész róla szólt, és a bátorságáról, amit a testvére iránt érzett szeretetből és odaadásból merített.
De nagyon megszerettem Grisham-et, Shirley-t, és a többieket is! Szuper kis csapat, egy pillanatra arra gondoltam, mennyire szeretnék én is Fairy Oak-ban élni.
És igen, ez a történet még 21 évesen is könnyeket csal a szemembe és mosolyogva olvasom minden sorát!

Hollóhát>!
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma

Tudom, hogy még 4! rész hátravan, mégis, egy nagy fejezet lezárult. Jó volt izgulni, szorítani Fairy Oak népéért a nagy csatában. Örültem, hogy most inkább Vaníliát követhettük, sokat fejlődött a kis boszorkány. Sőt a fejlődést a többi szereplőn, apán, anyán, nagynénin, tündéren és boszorkán, a kapitány gyerekcsapatán, és beszélő fán is fel tudtam fedezni. Azt hiszem, hogy a végén minden a helyére került.

Beatrice8>!
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma

Na, ez egy jó kis trilógia volt. Jaa, hogy vannak még részei?!

Beriniki>!
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma

Nem akarom terjengős véleményt írni, és nem akarom előre elárulni a történetet. Csak annyit tudok mondani, hogy minden gyereknek és minden olyan felnőttnek, akinek a lelkében még él a gyermeki énje el kell olvasnia!!

7 hozzászólás
Zakuro>!
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma

Méltó zárása a trilógiának (a kiegészítő kötetek közül eddig kettőt olvastam, de majd igyekszem beszerezni a másik kettőt is).
Vaníliát, ha eddig nem szerettem volna, ebben a részben tuti biztos, hogy a szívembe zárom: továbbra is megmaradt annak, aki mindig is volt: becsületes, lelkiismeretes, érzelmes, igazi Fény boszorkája, de itt megmutatta, hogy benne is megvan a bátorság, eszes volt és talpraesett, egy igazi vagány kis boszi :3 Shirley valamelyest többet szerepelt és itt végre megtudtuk, mekkora ereje is van igazából spoiler. spoiler. Pervinka is megtette, amit meg kellett tennie, és ebben a többi gyerek is közreműködött; egyszóval, a regényben végül minden helyreállt: egy régi világ megszűnt, de rögtön ebből létrejött egy új.
Szívmelengető, bájos lányregények ezek – ha lányom lesz, biztos, hogy a kezébe adom majd őket :3


Népszerű idézetek

Cheril>!

Egy tündér nem hal meg.
Színe egy másik tündérbe száll és én felismerem majd benne ugyanazt a tekintetet, ugyanazt a bátorságot és bölcsességet, amely fényünket táplálja.
Egy tündér nem hal meg…

Light_House>!

– Alszik? – tudakolta a kis Sophie.
– Igen – felelt Fuvalla, és megsimogatta. – A mi Kapitányunk örökre elaludt.
A lányokból kitört az elfojtott sírás. Acanti és a kis Ökörszem is felzokogott. Grisam a kezében szorongatta sapkáját, és lesütötte a szemét.
– Azt… azt akarod mondani, hogy…
– Elhajózott – mondta Fuvalla könnyezve. – De nem szabad szormorkodnunk. Látjátok? Mosolyog. Valószínűleg már szeli az óceán hullámait, és bálna vagy kalózok után kutat.

151. oldal

ms_cappuccino>!

Hála az új tündérek érkeztének, ismét teljes fényben ragyogtunk! Varázslatos fényben, amely meggyógyítsa a sebeket és az elkeseredett lelkeket.

304. oldal

Light_House>!

Tomelilla még a korábbinál is jobban felhördült.
– Ki volt az, aki a ti családotokban a neveket adta? – kérdezte. – Egy részeg pók?
– Ne merészelj ilyet mondani, Tomelilla! – harsogta a papa. – Ti talán különb neveket adtok: Gerbera, Sassifraga… Ezek talán szépek?
– No de kedves Cicero, nagy valószínűség szerint a lányod boszorkány lesz, ezért egy virág nevét kell viselnie.
– Annaszaura, mint a nagynéném! – vágott vissza a papa.
Tomelilla néni sem hagyta magát.
– Violacsokka, mint az édesanyánk!
– Eszterulda, mint a nagymama unokahuga!
– Margaréta, mint az unokahúgom nagymamája!
– Fedóra, mint az édesapám ük-nénikéje!
– Violetta, mint a mi ük-üknagymamánk!
– Ofelida, mert szép, mint a húgom!
– Cseresznyécske, mert gömbölyű és pihepuha!
– Szoledad, mert ragyogóan fényes!
– Magnólia, mert finom és világos!
– Vanessza, mert könnyű lesz, mint a pilleszárny!
– Kamilla, mert édes és megnyugtató!
– VANÍLIA! – kiáltott fel abban a pillanatban Dahlia. A két versengő mereven nézte egymást néhány percig, majd miután egyik sem talált benne kivetnivalót, lejjebb eresztették az agyarakat, és helyet adtak a megegyezésnek:
– Ám legyen! – bólintott rá Ciceró. – Akkor Vaníliának fogják hívni!

162-163. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cicero Periwinkle · Dahlia Periwinkle · Lalla Tomelilla
1 hozzászólás
Cheril>!

– Egyszer majd elérkezik az a pillanat is, hogy csakis a szívedre hallgass – mondta a fa. – De nem most. Ma a szíved még túlságosan sajog és elkeseredett, így nem jó tanácsadó. Ilyen gyenge és zavarodott állapotban öntudatlanul is olyan dolgokat cselekednél, melyeket később biztosan megbánnál. Adj időt, hogy lenyugodjék, várd ki türelmesen azt, amikor megint tisztán látsz vele, úgy, ahogyan csak a szív képes. Majd akkor, csakis akkor cselekedj! Akkor tedd meg azt, amit a szíved tanácsol.

194-196. oldal

Light_House>!

Így ő maga választotta meg a pillanatot, hogy elmenjen. Csendben és visszafogottan, amilyen mindig is volt, mint a Kapitánya. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, és többé nem tudtam visszafojtani a sírást.
– Egy tündér sosem hal meg – suttogta ebben a pillanatban Fuvika kedves és lágy hangja. Szóról szóra idézte az ősi szöveget, amelyet annyira szerettem, és oly sokszor elolvastam.
„… Szíve egy másik tündérbe száll, és ha találkozom vele, felismerem majd benne ugyanazt a tekintetet, ugyanazt a bátorságot, ugyanazt a bölcsességet, amely fényünket táplálja. Egy tündér nem hal meg…”

344. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Feli · Fuvalla
Light_House>!

Az Éjféli Vendég Dala

A jövő útja sötét és bizonytalan,
Ám továbblépni ne félj, mert
Világító orrod jelzi utadat
Íme a fény….
Íme az Orr…

Ne higgy annak, aki tudja, hová kell lépni,
A múltat ismeri, ám a jövőt nem érti.
Utazz könnyű tarisznyával és szívvel,
Iszákodból ma este a köveket hajítsd el!

349. oldal

Light_House>!

Tomelilla jól elmagyarázta nekem: egyikük Fény, másikuk Sötétség, de vérükben és szeretetben egyek. Vanília és Pervinka képviselte mindazt, ami ellen a Rettenetes 21 örök idők óta harcol: az Egyensúlyt és a Harmóniát. Az életet.

10. oldal

Light_House>!

A gyászmenet lassan elindult, és elhagyta a Teret. Tölgy egyik ágával finoman végigsimított a koporsón, mielőtt a szekér ráfordult volna a hegyek felé vezető útra, az ősi temető irányába, ahol azok pihentek, „akik korábban éltek”. Néhányan a nagyon idősek közül, vagy akik nem tudtak járni, az ablakból figyelték a Kapitány utolsó útját. A férfiak fedetlen fővel, az asszonyok szívükre tett kézzel.
Amikor a hatalmas kaput kitárták, hogy a szekér áthaladhasson, néhány anyuka, köztük Dahlia is, aggódva tekintgetett körbe. Abban a pillanatban egy gyerek bukkant fel az egyik kis utcából, és gyorsan, mint a nyúl, megelőzte a menetet és a szekeret. Ugyanígy tett Vanília és Grisam, majd Tommy Corbirock és a testvére, Francis, Acanti és testvére, Cloudy, Celastro és Melissa Buttercup, Ruth és Rhiannon Biggerwalton, a kicsi Sophie, akit Ökörszem vonszolt… A temető felé szaladtak a behavazott kavicsos úton, hogy megelőzzék az ő Kapitányukat. És mindannyian ugyanazt cipelték.
Amikor az ódon, fekete kapu elé értek, kitárták, és egy hang nélkül tökéletes sorfalat álltak a gyalogút két oldalán.
Amikor a szekér felbukkant az utolsó emelkedőnél, kiáltás visszhangzott a kristálytiszta levegőben:
– VIII…GYÁZZZ!
Kop-kop! – csattantak a kis sarkak.
– WILLIAM TALBOOTH KAPITÁNYNAK TISZTELEGJ! – kiáltotta büszkén Grisam.
Ezekre a szavakra evezőlapátok ünnepélyes sora emelkedett a levegőbe végig az út mentén. Egy evező minden egyes arcocska előtt.
Komoly arccal, mozdulatlanul vártak, amíg a szekér elhaladt, és közben Billie Ballatel fújta a búcsúindulót.

175-176. oldal


A sorozat következő kötete

Fairy Oak sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nyulász Péter: Helka
C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a szekrény
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Tea Stilton: Az erdők hercegnője
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete
L. Frank Baum: Óz, a csodák csodája
Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
Bökös Borbála: Szmirkó
J. R. R. Tolkien: A babó
Angie Sage: Repülés