Már az ajánlót elolvasása után sejthető, hogy Norebäck nem az eredetiségéért fogdíjat kapni, hiszen a sokadik olyan történetet kapjuk kézhez, amelyben rég elveszett gyermekét véli megtalálni a főhősnő. Mióta a grip-lit műfaj (tudjátok: lelkileg sérült nő, múltban elszenvedett nagy trauma, gyenge idegállapot, megbízhatatlanság) virágzik, azóta fokozottan kerülnek elő újabb és újabb csecsemő felnőttként. Jó magam, mára felhagytam ezeknek a regénynek az olvasásával, mert túlzottan sok izgalmat nem találtam bennük, ellenben nagy lelkesedéssel vetettem kézbe a Vér a véremből című könyvet, mondván, a skandinávok csak hozzá tudnak tenni valami pluszt. Sajnos nem tudtak.
Igazából, ha valaki még csak most ismerkedik ezzel a műfajjal, annak bátran ajánlom, mert annak ellenére, hogy a legtöbb fordulat kiszámítható, nem egy rossz regényről beszélünk. A sztori, ha nem is egészen eredeti, de képes fenntartani az érdeklődést, feltéve, ha éppen történik is valami. A történet legnagyobb hibája, hogy az első fele abszolút túlírt: hosszas bekezdéseket szentel a szerző annak, hogy szereplői hétköznapi dolgait ecseteli (egy asztal megterítésénél a teljes folyamatot láthatjuk, minden egyes evőeszközre külön kitérve). Biztosan megvan annak az oka, hogy az eredeti kiadás szerkesztője nem húzta ki ezeket a részeket, de ezt egyelőre nem tudom megfejteni.
A cselekményt három nő szemszögén keresztül ismerjük: Stella (a pszicho-terapeuta főhős), Isabelle (akiről azt gondolja, hogy a lánya), valamint Kerstin (utóbbi anyja) mesél nekünk. Mind a hármuknak megvannak a saját démonjaik, amivel meg kell küzdeniük, tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy egyikük sem teljesen normális. De míg náluk pszichikai és lelki sérülésekről beszélhetünk, sajnos ugyanez nem mondható el bizonyos mellékszereplőkről. A rendőrök és nyomozók mindegyike annyira amatőr, mintha teljesen véletlenül kerültek volna állományba, és sajnos Stella férje, Henrik sem áll mindig a helyzet magaslatán.
Ezt a regényt főleg azoknak ajánlom, akik szeretnek jó hosszan olvasni a lelki vívódásokról, az emberi érzelmekről, de nem zavarja őket az enyhe erőszak, ugyanis a történet utolsó egyharmadában alaposan beindul a cselekmény, onnantól egészen olvasmányos kis thrillert kapunk.
