A ​tenger háza 101 csillagozás

Elisabeth Gifford: A tenger háza

Egy ​mítosz, amely évszázadokon át él tovább, egy ősi titok, amely megoldásra vár, és egy magával ragadó utazás a skót szigetvilágba, amely kapcsot teremt múlt és jelen, ember és ember között.

Tigh na Mara, a tenger háza hosszú évtizedek óta sötét titkokat rejt. A fiatal Ruth és férje, Michael az egykori parókia falai között szeretne új életet kezdeni. A felújítások közepette azonban nem mindennapi maradványokra bukkannak, amelyek mintha mitikus lények létezését igazolnák. A megrendítő felfedezés miatt a maga démonaival és megrázó örökségével küzdő Ruth úgy érzi, nyomába kell erednie a rejtélynek, hogy megnyugvásra leljen. Kétségbeesett nyomozásba kezd, amelynek során megismeri az egykori tiszteletes, Alexander Ferguson életét és munkásságát, aki maga is megannyi titok tudója. Az asszonynak miközben rétegről rétegre hámozza le a talányt borító héjakat, nemcsak a sziget múltjának, hanem saját életének mozaikdarabkáit is a helyükre kell… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
General Press, Budapest, 2015
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636437619 · Fordította: Kiss Ádám
>!
General Press, Budapest, 2015
304 oldal · ISBN: 9789636437855 · Fordította: Kiss Ádám

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Elisabeth Gifford: A tenger háza

Az írónő gyönyörűen beleszőtte a regénybe, a rég elfeledett kelta legendákat, de az 1800-as évek Skóciájának történelméből is cseppnyi ízelítőt kaptunk.
A könyv messzi, fenséges tájakra repített el, az olvasás közben a kék ezernyi árnyalata tűnt fel a szemem előtt. És bár nem kedvelem túlzottan a szelet, a hideget, és a nedves időt, nagyon szívesen sétáltam volna én is a skót partokon, tekintemmel a távolban selkie-k után kutatva.
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2015/10/elisabeth-gifford-…

6 hozzászólás
krlany IP>!
Elisabeth Gifford: A tenger háza

Ó már nagyon régen el akartam olvasni a fókák és a selkie-k legendái miatt. Annál is inkább, mert Tomm Moore-nak olyan gyönyörű animációt sikerült készítenie ebben a mondakörben (A tenger dala), hogy a leírás alapján valami hasonlót tudtam elképzelni itt is. No, de ez nem így van…
Minch és környéke egy kies, szeles hely, leginkább Szelesdomb ugrott be róla, és a regényről az Üvöltő szelek mellkasra telepedő, súlyos, reményvesztett hangulata… Tigh na Mara (olyan szépen csengő név, hogy muszáj vagyok leírni) új lakót kap, akik felfedezést tesznek a házzal kapcsolatban, mely titok a múltba vezet. Innentől két idősíkon halad a történet, és a régmúlt szál, akár önálló regényként is megállná a helyét, érdekes, izgalmas, legendákkal, mítoszokkal teli. A jelenben játszódó szál, tulajdonképpen egy 30 éves nő önmarcangolása önsajnálattal vegyítve, és erre szerintem azt sem ad mentséget neki, hogy sebekkel teli, fájdalmas múltja van, amit leginkább csak dédelgetni szeret, ahelyett, hogy megszabadulna tőle szerető férje és környezete segítségével. Legszívesebben kiosztottam volna neki pár pofont, hogy végre észhez térjen. Sylvia Plath nőalakját juttatta eszembe Az üvegbúrából. Ő sem lett a szívem csücske.
Ez egy zseniális könyv lenne, ha egy szálon futna benne a cselekmény a régmúltban. Bár a napjaink szála keretbe foglalja a történetet, hozzátenni nem tud semmit, csak elvenni belőle. Viszont a népmesékre adott tudományos válasz lenyűgöző. Kedvem lenne bebarangolni az edinburgh-i múzeumot a fókabőr kenuért és a szellemkabátért. Az utolsó oldalon lévő könyvjegyzék pedig egész kis kincsesbányának tűnik, főleg mivel nem százéves, hanem pár éves kiadványokkal teli.

2 hozzászólás
klaratakacs P>!
Elisabeth Gifford: A tenger háza

A könyvet olvasva Az essexi kígyó jutott az eszembe, annak is ehhez hasonló, élvezetesen lassú sodrású története van.
Kietlen a helyszín, egy skót sziget, szinte végig fáztam pszichésen olvasás közben, bár gyönyörű hely lehet. Ruth költözik ide, sok-sok nehézsággel terhelten, anyagi gondok, árvaházban felnövés, anyja öngyilkossága és még spoiler Szerencsére ott van a férje, majd annak öccse és Szirom is, akit mondjuk elsőre nem szerettem, de képes volt változni. A másik idősík az 1800-as évek vége, a ház korábbi tulajdonosának és egyben a sziget népének története. Nyomorúságos történet ez, amit átsző a tenger mítosza, a sellőké. Élveztem a tiszteletes munkálkodását, ahogyan megfejtést talál a legendára, bár az élete megy rá.
Nem értem az alacsony százalékot, ez egy nagyon jó és érdekes könyv, vártam mindig, hogy mikor folytathatom.

robinson P>!
Elisabeth Gifford: A tenger háza

Romantika, legendák, misztikum, mégis vegyesek az érzéseim olvasás után. Érdekes volt, nem rossz, de lehetett volna mesésebb, az igazi varázs nekem elmaradt.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/11/a-tenger-haza.html

4 hozzászólás
nagy_anikó>!
Elisabeth Gifford: A tenger háza

Meglepően alacsony olvasottsága van a könyvnek, pedig ez az utóbbi idő legjobb könyve, amit olvastam. Szinte beszippantott. Két szálon fut a cselekmény 1860–1897 között és a közelmúltban 1992–1996 között, ami a cselekményt összeköti az a Tigh na Mara vagyis a Tenger háza. Titkok, legendák, mítoszok? Igen is, meg nem is. Emberi életek a maguk démonjaival, múltjuk titkaival, örökségükkel. Mind ez Skócia tengerpartján, kietlen szigetein, gyönyörű leírásokkal. Múlt és jelen összekapcsolódása. Élveztem minden sorát.

anesz P>!
Elisabeth Gifford: A tenger háza

Nekem tetszett. A hangulata visszaadta a borongós Skóciát. A sellők eredete utáni nyomozás is érdekfeszítő volt. A kitelepítés, az elűzés pedig szomorú, kegyetlen és zsarnoki, sajnos nagyon realisztikus. Az írónő alaposan utánajárt a témának. A szereplők is életszerűek. A történet is lekötött, mind a két idősík. A lezárás, a fordulatok is a helyükön voltak. A külső-belső is megfelelt a várakozásomnak. Szerintem kölcsönadom a sógornőmnek majd. :-))

Annamarie P>!
Elisabeth Gifford: A tenger háza

"Az ükanyám fókatündér volt. Levetette fókabőrét, beleszeretett egy halászba, gyermeket szült neki,aztán elhagyta őket. Előbb vagy utóbb a fókaemberek mindig visszatérnek a tengerbe. Legalábbis anya régen így mesélte.
-És ez igaz?-kérdeztem tőle.
-Olyan valóságos, akárcsak te meg én, Ruthie -válaszolta.
-A szigeten sokak ereiben a fókanép vére csörgedezik…."

Ez a titokzatos mítosz öröklődik a skót felföld lakóinak generációin át. Talán mese, talán mégis van valóságalapja. Mindezen mosolyognánk mi magunk is, de csak addig, míg el nem jutnánk a zord, szeles skóciai tenger partjához. Valahogy így van ezzel Ruth is, amikor férjével, Michael-el beköltözik a Tenger házába, Tigh na Mara-ba. Vendégfogadót akarnak nyitni a házban, a hajdan volt parókián. Az építkezés során azonban furcsa csontokat találnak, mely egy misztikus lény létezését feltételezik. Mutáció vagy valóban egy halszerű gyermek maradványaira bukkantak? Ruth képtelen megnyugodni, amíg ki nem deríti, hogy ki volt ez a gyermek. A kutatás során az 1860-as években itt élt Fergusson tiszteletes hagyatéka között végre nyomokra lelnek. Lassan állnak össze a kirakós darabkái, s mindeközben Ruthnak saját múltjával is szembe kell néznie. A benne növekvő gyermek felpiszkálja azokat az elvarratlan szálakat, melyekkel a lány nem akart foglalkozni. Ki is ő, honnan jött, kik a szülei?
Fergusson naplójegyzetei egy felvilágosult tiszteletes gondolataiba engednek betekinteni. Nem sokkal járunk Darwin evolúciós elméletének bemutatása (kb.1859) után. Fergusson maga is hiányzó láncszemeket keres. A félig fóka, félig ember lények létezésének bizonyítékait keresi, s úgy tűnik talál is valamit. Tudományos zsibongás, reform gondolatok szárnyra kapásának időszaka ez, ráadásul épp Skóciában vagyunk. Nem sokkal ezelőtt publikálták az első dinoszaurusz leleteket a nyilvánosság előtt. Új fajok létezését kutatja a tudományos szféra.
A múltban játszódó szál valóban nagyon érdekesre sikerült, olvasmányos, a karakterek is plasztikusak, érthetők. Ami nem mondható el Ruth történetéről. Nekem nagyon elnagyoltnak, hiányosnak tetszett, a vége kifejezetten összecsapott lett.

Attila_Saw>!
Elisabeth Gifford: A tenger háza

A borítója olyan kisugárzású, hogy nem lehet ellenállni az iránta érzett vonzalomnak, ezért a szívem nem hallgatott az agyamra, és diktálta nekem a parancsokat: Vegyem meg a könyvet! Képtelenségnek találtam, hogy bármire is nemet mondjak dobbanó szervemnek, amikor a borítóval szemezgettem.
Magában a könyvtől ugyan kevesebbet kaptam, mint amennyit elvártam egy ilyen csábító külalakú olvasmánytól, de attól még elmondhatom magamról, hogy tetszett. Nem is tudom, hogy ez-e a megfelelő kifejezés, hogy kevesebbet kaptam, mert lehet hogy jobban illene ide inkább, hogy másra számítottam.
A szereplőkből kimondottan egyik sem lopta be magát a szívembe, de jó volt olvasni a történetüket. A történet pörgős cselekményektől mentes, ráadásul a leírások is csak lassítják az olvasást, amitől vontatottabban lehet haladni, de ez engem nem zavart. Nekem nem volt gond, hogy körülbelül egy hónapig olvasok egy háromszáznégy oldalas könyvet, élveztem, hogy legalább több ideig érezhetem a tengeri szellők körülölelését, hogy több ideig nyomozgathattam, mi a valóság a titkokkal kapcsolatban…
Nem kell egy nagy durranásra gondolni, de szerintem egész logikusan haladt a történet a jelenben is és a múltban is.

4 hozzászólás
Ms_thebetty P>!
Elisabeth Gifford: A tenger háza

Ki nem állhatom.
Imádom.

Hát, édeseim, nem is tudom, hol kezdjem, mert nagyon vegyesek az érzelmeim.
Kezdem azzal, hogy a történet két szálon fut. Egy 1992-ben játszódó vonal, melyet Ruth szájából ismerünk meg. A másik szál 1860-ban történő eseményeket tárja elénk Alexander és Moira tolmácsolásában.
Ruth története valami borzasztó. De a szó legrosszabb értelmében. Szenvedtem vele, kutyául szenvedtem. Nem is értem, miért kellett?! De nem is boncolgatom. Rossz volt és pont.
Alexandert és Moirát imádom. Ó, egek! Az ő sztorijuk nagyon-nagyon ááááá! :D Szórakoztató, aranyos, elbűvölő, élvezetes. Annyira olvastam volna róluk többet, egyáltalán nem bántam volna, ha az egész könyv róluk szól. A csillagozással is bajban vagyok, mert külön-külön menne. Ruth sztorija maximum, nagyon maximum is csak egy csillag. Míg a másik vonal egyértelműen öt csillagos. Úgyhogy a végső döntésem a kettő átlaga: három csillag.

6 hozzászólás
Miyako71 P>!
Elisabeth Gifford: A tenger háza

Ha a főszereplő nem lett volna olyan nyavajgós és érthetetlen, nagyon kellemes könyv lenne. Így csak simán jó.
Az író remek képekben beszéli el mindkét idősík történeteit, bár nekem a régebbi, 1800-as évekbeli történet valahogy plasztikusabb volt. A leírtakból jól kirajzolódnak a szereplők jellemvonásai, és a könyv végére még a főszereplő motivációi is érthetővé válnak. A szerző jól szövi a hálót, ügyesen adagolja az újabb és újabb részleteket mindkét idősíkon. A fókaemberek rejtélyének megoldása zseniális. spoiler Amellett, hogy a történet önmagában is érdekes, történelmi szempontból is figyelemre méltó: eddig például sose hallottam arról, hogy skótokat Kanadába telepítettek volna. Skóciában élő Moly-társaimnak érdekesség: a könyvben szereplő Tigh na Mara létező szálláshely, Harris szigetén. off
Azoknak érdemes elovasni, akik szeretik a nem éppen pörgős, emberi sorsokról történelmi távlatokban (is) elmélkedő történeteket.
off

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

krlany IP>!

Az ősi történetek alapján tudta, hogy egy selkie-t látott, egy félig ember, félig fóka testű lényt egy olyan fajból, amely csak ritkán tűnt fel a szigeteknél, de királyi vér csörgedezett az ereikben – még abból az időből, amikor Norvégia uralkodóinak gyermekeit fókává változtatta a mostohaanyjuk, és száműzte őket az északi tengerekbe.

70-71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fóka · selkie (fókatündér)
Néda>!

A ház minden pontján hallani lehetett a hullámok lágy morajlását. A víz olyan türkizszínű, a homok pedig olyan fehér volt, hogy az ajtóból nyíló kilátás egy Bahamákat ábrázoló képeslapra kívánkozott, leszámítva azt, hogy a tengerparton a fürdőruhás emberek helyett gyapjas juhok kóboroltak.

28. oldal, 2. fejezet - Ruth (General Press, 2015)

robinson P>!

Lehunytam a szememet, hogy megszabaduljak az emlékétől. Rám számíthat majd ez a baba, kerül, amibe kerül.

59. oldal

Ms_thebetty P>!

Én pedig mosolygok, mert újra láthattam gyönyörű arcát, amelynél szebbet Isten nem álmodhat ember számára, és amelyet egy olyan napon alkotott, amikor különösen kegyesnek mutatkozott irányunkban. Az én tiszteletesem fiatal, a haja fekete és fényes, mint a kisfajta fekete ír szarvasmarha szőre, a szeme pedig meghökkentően kék, mint a tenger lakhelyünk és Taransay között.

45. oldal - 4. fejezet (Moira)

Ms_thebetty P>!

Néha előfordulhat, hogy minden meggyőződésünk egyetlen nap alatt fenekestül felfordul, és végre megtaláljuk azt, amit már oly régóta kerestünk.

251. oldal - 35. fejezet (Alexander)

Tigrincs P>!

Senkinek sincs szebb anyukája, mint nekem.

113. oldal - 12. fejezet (General Press, 2015)

Kasztór_Polüdeukész>!

Az ükanyám fókatündér volt. Levetette fókabőrét, beleszeretett egy halászba, gyermeket szült neki, aztán elhagyta őket. Előbb vagy utóbb a fókaemberek mindig visszatérnek a tengerbe.
Legalábbis anya régen így mesélte.
– És ez igaz? – kérdeztem tőle.
– Olyan valóságos, akárcsak te meg én, Ruthie – válaszolta. – A szigeteken sokak ereiben a fókanép vére csörgedezik.
Később arra gondoltam, hogy biztosan így lehet. Ezért hagyott el ő is. Nem tudott ellenállni a tenger hívásának, mert selkie volt.
Sokáig könnyebb volt ezt hinnem. Mert ha így történt, egy napon talán visszatér, és akkor végre hazamehetek.

Prológus

Kapcsolódó szócikkek: selkie (fókatündér)
Sierra_Bell>!

Hogyan kell törődni egy babával? Honnan tudja az ember, hogy mire van szüksége, még akkor is, ha olyan hevesen szereti, mint én a sajátomat? Mert az biztos, hogy még a szeretet sem biztosíték arra, hogy rendesen törődöm majd vele.

249. oldal

Eli>!

Akkor megértettem, hogy a magára hagyott lelkek egyfajta savas, keserű szagot árasztanak, amely a füstére emlékeztet. A dühös menekültek félreismerhetetlen szagát, akik idegenek ajtaján dörömbölnek, és pénzt kérnek, vizet, ételt a gyermekeknek, elégtételt.

96. oldal

Britta89>!

Maggie Kintail hetvennyolc éves volt, és olyan vékony meg fürge, mint egy vén csirke.


Hasonló könyvek címkék alapján

Robin LaFevers: Sötét diadal
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Jaime Jo Wright: A Foster-dombi ház
Bauer Barbara: Az aranyműves fia
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember
Francine Rivers: Hang a szélben
Fábián Janka: Emma évszázada
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság