Amikor először hallottam erről a könyvről, rögtön arra gondoltam, hogy „aha! Szex és New York Madridban”. És tulajdonképpen igen. De mégsem. Vagy mégis?
Ez egy rendkívül szókimondó történet négy fiatal nőről és a szerelmi életükről. Nem érdemes habkönnyű romantikusra számítani, mert ez bizony sok helyen igen húsba vágó, bosszantóan, imádni valóan valóságos. Főleg Valeria, aki az egész történetet meséli, és akinek a szála a legtöbb „játékidőt” kapja.
A fülszöveg egy kicsit félrevezető abból a szempontból, hogy azt írja, „Valeria szereti Adriánt, amíg meg nem ismeri Víctort.”, mert ettől valahogy az volt az érzésem, hogy Valeria megismeri Víctort, ezért hirtelen kiszeret Adriánból, de ez nem igaz. Valójában Víctor egészen sokáig színre sem lép, helyette Valeria és Adrián házasságát mutatja be az írónő. Mire mi bekapcsolódunk a történetbe, már igencsak küszködnek. Egyáltalán nem kommunikálnak egymással, nem is igazán együtt élnek, inkább csak egymás mellett, és ami Valeria számára egy elég nagy probléma: nincs szex.
Itt jön be a szókimondó jelző, amit az értékelés elején használtam: ez egy olyan téma, amiről a lányok elég nyíltan beszélnek és Valeria gondolataiban is gyakran kendőzetlenül megjelenik. Sőt, szexjelenet is akad, nem is egy. De nem olyasmire kell számítani, mint amit egy erotikus-romantikusban szokott találni az ember, ezek jóval tömörebbek, leírásszerűbbek: ez és ez történt. Nem éljük át a szereplő minden rezzenését közben, csak látjuk, hogy megtörténik.
Valeria tolmácsolásában mind a négy barátnőt végigkövetjük:
– Valeriát, aki íróként és a házasságában is küszködik, majd megismerkedik egy olyan férfival, aki azonnal leveszi a lábáról és aki mellett hosszú idő után ismét nőnek érzi magát;
– Lolát, a szabad szájú, az életet nagy kanállal habzsoló fordítót, aki viszonyt folytat a kapcsolatban élő, őt nyíltan csak szórakozásra használó főnökével, és elköveti azt a hibát, hogy beleszeret a férfiba;
– Carment, aki odáig van a munkatársáért és épp ugyanilyen intenzitással utálja az életét megkeserítő főnökét;
– Nereát, aki sikeres, gyönyörű ügyvéd, és egyébként a legkevesebbet kapjuk belőle ebben a részben, de a története szorosan összefonódik az egyik másik lányéval (és megbízható forrásból tudom, hogy a későbbi kötetekben róla is több szó esik majd ;) ).
Nagyon szerettem a lányok közötti interakciókat, a barátságukat. Lola végtelenül szórakoztató volt a nagy szájával, de ha választanom kellene, talán Carmen története tetszett a legjobban. Ugyanakkor Nerea is nagyon érdekes karakter számomra, várom, hogy ő is többet szerepeljen. Valeria pedig… hát, Valeria egy idióta. De egy szerethető idióta. És az elevenembe talált a története. Mind a négy szál teljesen valóságos volt, tényleg olyasmi, ami megtörténhet akár velünk, akár a körülöttünk lévőkkel.
Nagyon vitt magával a történet, tudni akartam, hogyan alakul a lányok élete, és igazából képes lettem volna egy nap alatt kivégezni a könyvet, de egy idő után úgy gondoltam, jobb lesz, ha lerakom, és hagyom kicsit ülepedni a történeteket (egészen másnapig, amikor is lecsúszott a maradék 100 oldal is :D ). Mert akármilyen szórakoztató és vicces, mégiscsak kemény témákat boncolgat. Szerintem az, aki volt már hasonló helyzetben, mint valamelyik lány (főleg Valeria), nagyon át tudja élni ezt a történetet.
Öt csillagot fogok rá adni, mert nagyon jó élmény volt, és várom, hogy megérkezzen a második kötet (amit egyébként pár fejezet után már meg is rendeltem, szóval ha eddig még nem jött át, mennyire szerettem, akkor most ebből láthatjátok), de azért persze volt olyasmi, ami kevésbé tetszett. És most nagyon meglepő módon azt fogom mondani, hogy: Víctor.
Félreértés ne essék, nem a karakterrel van bajom – bár nehezen tudtam odáig meg vissza lenni egy ilyen spanyol macsóért, mert hát na, elárulom, nem az eseteim az ilyen férfiak –, abszolút pozitív szereplő, és rengeteg mindent tudtam benne szeretni. Megdöbbentően érett gondolkodása volt, és ha valaki szereti a nyílt, jófajta kommunikációt egy kapcsolatban, akkor az csillagos ötöst fog adni Víctornak.
A valódi problémám Valeria volt, mármint az, hogy szerintem nagyon durván rá volt gerjedve Víctorra, és esztelenül belezúgott (de hát na, ilyen az élet, sokszor így esünk szerelembe, nem?), viszont nem láttam azt, hogy mi van ezen a vonzalmon túl. Oké, meg volt említve, hogy milyen jól elbeszélgetnek, de ezt nem láttuk, tehát érzésre maradt az, hogy mennyire szexi, meg az, hogy mennyivel felszabadultabb mellette Valeria, ami, aláírom, egy nagyon fontos dolog.
De azt is figyelembe kell venni, hogy ez még csak az első kötet. Van három másik, amiben tovább folytatódnak majd az események. És igazság szerint úgy érzem, remekül zárta le az írónő a kötetet, elértünk egy nyugvópontra, de közben mégis ott lebeg a kérdés: hogyan tovább?
Szívből ajánlom a regényt mindenkinek, aki szereti a valóságszagú, humoros, romantikus történeteket. Méltatlanul kevés figyelem irányul erre a könyvre. Vegyétek, olvassátok!