Erőpróba (Spirit Animals – Szellemállatok 6.) 91% 58 csillagozás

Szellemállatok 6

Ezt is gyorsan kiolvastam és nagyon tetszett.
Ez a rész most sivatagi hadművelet volt, egy újabb talizmánért, amit csökkentett létszámmal kellett végrehajtani, mivel az előző részben a csapat két lánytagját foglyul ejtette az ellenség. Így miközben követtük a fiúkat a sivatagban, bevillant egy-egy jelenet a lányok fogságáról.
Idáig talán ez volt a legnehezebb feladat, mivel a nemes vad oroszlán, a talizmán őrzője egyáltalán nem volt együttműködő, embermentes környezetben élt egy sivatagi oázisban.
Arról nem is beszélve, hogy az ellenség egész sereggel indult ugyanezen talizmán után.
Volt sok izgalom, csata, harcok, szökés, veszteség is és a végére maradt egy hatalmas árulás is.
Remélem a befejező részben, minden elrendeződik, amihez már is nekikezdek.

Ismét egy olyan világ (a sivatag), ahová nem szívesen utaznék, még ha muszáj lenne is. Cabaro Sukához hasonlóan unszimpatikus, visszataszító figura. Drina halálának körülményei még így leírva is elég erős hatást gyakoroltak rám, gondolom megfilmesítve sokkal durvább lenne. Meilin visszamaradását a szökés után megértem, a nagy segítő átváltozását viszont jól leírt fordulatnak tartom. A talizmánok elrablását viszont nevetségesen pitiáner és gyorsan elintézett húzásnak. Régen olvastam már a záró részt, de mintha épp úgy indítana, hogy újra együtt van a 4 kölyök. Akkor hogyan is és mikor csatlakozik újra hozzájuk Meilin? Lehet, hogy van rá utalás a 7. részben, csak már én nem tudom felidézni így utólag. Sebaj. Lehet, hogy újra kellene olvasnom lezárásképpen? Sajnálom, hogy Tarik és Lumeo már abban nem szerepelhet, viszont Itrike és a csupaszkája se tér vissza, pedig ők milyen jó figurák voltak ebben a részben!

Nem a legjobb rész a sorozatból.
Nem annyira kötött le, mint az eddigi kötetek; bár ez nem feltétlenül a könyv hibája, inkább az olvasási válságé, amiből nemrégen másztam ki. Valahogy Eliot Schrefer írásmódja nem nyerte el a tetszésemet.
A történet kicsit furcsának hatott számomra, de a végére kitisztultak az események. spoiler
Összességében szerintem jobb is lehetett volna, de a végére eléggé izgalmas lett, így már várom, hogy elolvashassam a folytatást.

Remek folytatása a sorozatnak. A karakterek még mindig emberiek és szerethetőek a hibáikkal együtt is. olyan dolgok történtek amikre nem számítottam. Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a történet és hová fut ki mindez.

Nahát, az oroszlán nem lett a szívem csücske, az biztos.

Az új Nemes Vad szó szerint a szavanna királya. És bár a döntése önzőnek és gonosznak tűnik, de rá kell jönni, hogy azért csinálta, mert azt a lehetőséget választotta, aminek hála nagyobb az esélye annak, hogy megmenekülnek még ha kevesebben is. Mint király a hadseregét is jól meg kell szerveznie és taktikákat kieszelni, aminek egy igen jó példája a struccok.
Abeke népének a kultúrája lenyűgözőt, azt a csupasz állatkát egyszerre tartottam irtó rondának és mega menőnek. Rollan képességével vártam pár poént, de ez elmaradt, amim meglepődtem, de utólag rájöttem, hogy ez egy igen jó döntés volt. Ami miatt viszont haragszom Rollanra, hogy túl sokat poénkodott szerencsétlen kis vakond szerűségével.
A csata jelenet filmként pörgött le előttem és rettentően látványos volt. spoiler

Kellemes csalódás volt, bár nagyon vonakodva álltam neki. 10 éves lányom miatt olvasom a sorozatot, hogy meg tudjuk beszélni (:-)) és ő nagyon haragudott rá. Alig bírtam rávenni magam. De felnőttként nézve tetszett az a visszafogott üzenet, ami végig átlengi a könyvet: mi, emberek elpusztítjuk az állatok élőhelyeit, világát. Nagy állatvédő a hölgy, aki írta.
A sorozat egészét nézve viszont van panaszom, szerintem a 9-12 éves korosztályt, akiknek szánják, nem lehet ennyiszer pofára ejteni. A felnőtt meg csak a haját tépi 1-2 fordulatnál.