A ​vörös szegfű 2 csillagozás

Elio Vittorini: A vörös szegfű Elio Vittorini: A vörös szegfű Elio Vittorini: A vörös szegfű

A ​világhírű olasz író három regényét kapja egy kötetben az olvasó. A címadó regény egy kisdiák erkölcsi, világnézeti forrongását, lázas vergődését írja meg eszmények és hamis tanok, kamaszos ábrándok és tiszta érzelmek között. Miközben végigkísérjük útján az áhítatos kamaszszerelemtől a szerelem varázslatos, keserűen szép beteljesüléséig, tanúi vagyunk annak is, hogyan téved hamis formákba becsületes társadalmi indulata, hogyan lesz a baloldali eszméket dédelgető lázadó kamasz a szerveződő fasizmus demagógiájának áldozata. De sejteti az író azt is, hogy az emberré érés nagy megrendülése még idejében meghőkölteti hősét. Hiszen a szerelmi zálogul kapott vörös szegfű az olaszoknál politikai jelkép is, az emberi, világnézeti tisztesség jelképe. S aki – mint maga az író – a vörös szegfűt őrzi a diktatúra sötét éveiben, szükségképpen jut el a harc bátor vállalásáig. Ennek a harcnak, az Ellenállásnak állít emléket Vittorini az Emberek és farkasok-ban. A fegyveres harc drámai képsora… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Századunk mesterei Európa

>!
Európa, Budapest, 1978
652 oldal · ISBN: 9630716429 · Fordította: Zsámboki Zoltán · Illusztrálta: Feledy Gyula
>!
Európa, Budapest, 1965
496 oldal · keménytáblás · Fordította: Zsámboki Zoltán

Várólistára tette 4


Népszerű idézetek

vasmives>!

Az emberek félelmükben fognak össze. Tudod, a derék és igazságos embereket az okos félelem bírja rá a szövetkezésre…A hitványokat azonban ostoba rettegésük kényszeríti rá. Az egész emberiséget aszerint lehet csoportosítani, hogy milyen megállapodásokat meg szövetséget kötnek a félelem ellen…

20. oldal, II. fejezet, A vörös szegfű - kisregény (Európa, 1965)

vasmives>!

Ahogy az embereknek, a hazának is sütnek kenyeret.
(=téglaégető kemence)

92. oldal, VII. fejezet, A vörös szegfű - kisregény (Európa, 1965)

vasmives>!

De nem úgy van, ahogy az emberek mondják, hogy eljön a halál. Mi megyünk a halál felé. Amikor megtaláltuk azt a keveset, mait megtalálhatunk, akkor vége mindennek. Már semmi sem jelent számunkra semmit.

459. oldal, XXIII. fejezet, A Simplon rákacsint a Fréjusre - kisregény (Európa, 1965)


Hasonló könyvek címkék alapján

Elena Ferrante: Az új név története
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány
Viola Ardone: Oliva Denaro
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Paolo Cognetti: Nyolc hegy
Niccolò Ammaniti: Magammal viszlek
Donato Carrisi: A sötétség vadásza
Ali Hazelwood: A szerelem képlete
Donato Carrisi: Démoni suttogás