Nagyon nyomasztó kötet, fuldokolni lehet olvasás közben. És egy fia feloldozás, egy csöppnyi levegővétel sincs.
Szétforgácsolt szöveg, két elbeszélővel, mindkettő egy jelen és egy múlt idősíkkal. Ezek az elbeszélői történettöredékek állnak össze a kötet végére.
Maga a történet témájánál fogva hasonrúg, leírásmódja sokszor szinte költői, szerintem Hirvonen baromi jól tud tájat leírni és hangulatot festeni.
De fuldokoltam benne, és témájától elvonatkoztatva nem éreztem katarzist olvasás közben, a vége sem hozott feloldozást. Mintha maga a téma akarná elvinni a hátán az egészet, nem is kell semmi, elég egy afrikai ország, és annak minden nyomora, kész. Ez nekem kevés (parbleu, hatásvadász). Sokszor úgy éreztem, mintha katalógust olvastam volna, nem regényt.
És itt térnék át a másik, sokkal pofátlanabb bajomra – szerintem ez nem egy regény, és levélregénynek is sántítana. Az egyes fejezetek, úgy érzem, mindig egy sajátos befejezést kapnak, pont a megfelelő pillanatban. Mint egy jó novellában. Szóval, dobpergés, ami nekünk kell, az a történetfüzér. Mert vannak itt kis beépített (de nagyon erős!) történetek, amik novellaként szerintem jobban kiteljesedtek volna, kicsit jobban szét kellett volna szedni az egészet, és a két elbeszélőt is jobban megmozgatni, ez az idősíkos játék is jobban funkcionált volna. Volna, volna, volna, abbahagyom. Hiteles elbeszélőnek érzem Esther-t, a zambiai női elbeszélőnket. Nem voltam viszont egészen kibékülve Paul-lal, valahogy túlságosan egybecsengett a stílusa Estherével, mintha mindkét részt ugyanaz a személy írta volna (tudom, egy az író, de ha két karakter szól, legyen köztük különbség). Kissé hiteltelennek is éreztem Paul figuráját, az ő motivációi, döntései kevésbé tudtak úgy megragadni mint Estheréi.
(De lehet, hogy azért, mert nem ismerek valódi zambiai nőt, és ez igaziból Hirvonen hangja… mindkét karakterben.)
Valahogy nem sikerült ez most, az írónő korábbi könyve jobban tetszett.
Megj.: Nemrég olvastam egy novelláskötetet (Moesko Péter: Megyünk haza), ahol a női elbeszélőknek volt férfiízük, itt megkaptam ezt pepitában, itt Paulnak van női íze. Nem is tudom objektíven elmagyarázni. Hiába írják le, hogy egy karakter férfi, vagy nő, a fejem átkölti a szöveg alapján, aztán, hát, kellemetlen.