Amerikai ​paradicsom 78% 38 csillagozás

A helyszín ismét Nantucket, témája a gyász feldolgozása, a megbocsátás, az elengedés. A ház távol áll a ”paradicsomtól” dohos, rozoga, ugyanúgy néz ki, mint amikor harminc évvel ezelőtt Deacon Thorpe egy hirdetés alapján megvásárolta. Hirtelen halála után Itt gyűlnek össze és emlékeznek vissza az elmúlt nyarakra, annak különleges atmoszférájára három felesége, gyermekei és barátja. Mindez nem békés, meghitt együttlét, felszínre kerülnek a megcsalások, hazugságok, vetélkedések, a gyermekeik életében bekövetkező törések. Olyan az egész, mint egy szappanopera. Ha túl sokat nem várunk tőle, egy könnyed kikapcsolódás.

Első könyvem volt az írónőtől, de engem nem igazán vett meg. Az igazság az, hogy kifejezetten untam. Semmilyen meglepetés nem ért és nagyon érzelmi töltete sem volt a történetnek. 400 oldalon keresztül olvashattam, hogy ki mennyit drogozik és iszik, ki kinek az ellensége illetve, hogy ki kivel csalja az aktuális párját.
Személy szerint egy kicsit többet vártam, de úgy látszik, ebben csak ennyi volt.

Ez a második regényem Elin Hilderbrandtól, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Az ember olvasás közben tényleg Nantucketen érzi magát. A szereplőket is nagyon megkedveltem a végére esetlenségükkel együtt. Szerintem nagyon jól visszaadja (bár semmi nagyon mélyet nem vártam egy ilyen könnyű romantikus könyvtől, úgyhogy kifejezetten kellemes csalódás volt) azt, hogy ki-ki hogy tud megbirkózni a gyásszal, kiből mit hoz ki egy ilyen extrém helyzet. Persze itt is megvoltak azok a szerelmi szálak, amiknek az ember szurkolhatott, de nem voltak annyira túlgondolva, hogy az zavaró legyen. Összességében ez egy kifejezetten jó könyv.

Azt kaptam, amit vártam. Már megszoktam, hogy az írónőnek minden története Nantucket-en játszódik egy szigeten, ahol én is szívesen tölteném a nyaram. :)
Akadt itt is minden, kis szerelmi háromszög, csalódás, titkok, pénzügyi problémák, drog, gyász… spoiler.
Külön tetszik, hogy a könyv tartalmaz olyan recepteket, amiket tényleg el lehet készíteni, ha már egy sztár séf életéről szólt a könyv, ez a minimum. :)
Ja, és teljesen egyet tudok érteni Deacon-nel, már ami a sillabusz szót illeti.

Vegyes érzelmeim vannak e könyv elolvasása után… Az alaptörténet nagyon jól ki lett találva és a szálak „kuszasága” ellenére is érhető a történet. Ami viszont nagyon zavart olvasás közben (főleg a történet első felében), hogy állandóan ugráltunk az idősíkok között. Hol a múltból emlékeztek vissza valamire, hol pedig a jelen eseményei folytak. És ez néha egy kicsit összezavart. Ám inkább pozitív élmény ez a könyv, mint negatív :)

Három feleség (ebből kettő ex), három gyerek (mindegyiknek más az anyja), egy barát és ügynök, valamint egy férfi – Deacon Thorpe – halála, aki körül ez az egész könyv forog.
A sztár szakács, az alkohol problémákkal küzdő férfi, aki mindig is az a megtört gyerek maradt, aki nem tudta feldolgozni, hogy az apja elhagyta.
Az „Amerikai paradicsom” ugyan Nantucketen található, de a szerencsésebbek ráismerhetnek arra az öreg nyaralóra a saját életükből is. Lehet az egy balatoni, minden luxust mellőző nyaraló, az imádott nagyszülők háza vagy a gyerekkori legjobb baráték otthona. Nekem is volt egy „Amerikai paradicsomom”, ahol a falak göröngyösek voltak, a bútor még abból az időből való, ahol még minőségi darabokat készítettek és kétféle konyhabútorból választhattál – narancssárga vagy piros. Ezek a gyerekkori élmények visszajöttek, például ahogy ültünk az udvaron a kora nyári reggelen és a még meleg kiflit ettük egy bögre kakaóval vagy amikor hárman aludtunk egy ágyban, mert inkább mindenki egyszerre ment a mamához. :)
Itt persze a történet sokkal többről szól, mint hogy megismerjük Deacont. Szó van benne megbocsátásról, titkokról, családi szeretetről és összetartásról és arról, hogy az ember a gyerekeiért mit meg nem tesz. Kesérdes mementó volt ez, ahol végül mindenki tanult valamit. Talán én is…

Nekem ez unalmas volt. Igazából semmi nem történt benne. A sztárséfnek beállított Deacon a drog, az alkohol és a nők rabja volt, az összes pénzét felélte, elherdálta. Amit a gyerekeire hagyott örökségként, csupán egy hitellel terhelt lakás volt, amit a végén csak megmentett az egyik exfeleség.

Az írónőnek ez a könyve nekem valahogy most nem feküdt. Valahogy a story is abszurd számomra.

Maga a történet érdekes, habár számomra elképzelhetetlen egy olyan családi összejövetel amelyben a 3 volt feleség 1 közös férj miatt tölt napokat közösen együtt, közös étkezésekkel, mintha csak pl. testvérek lennének a volt feleségek. Még megfogalmazni is nehéz annyira abszurd helyzet.

Nem rossz, de írt már ennél jobbat is.