Éva ​három lánya 92% 18 csillagozás

Nem minden Shafak-könyvvel voltam megelégedve, ami eddig a kezembe került, de ezzel nagyon. El is határoztam, hogy hacsak nem rontja el nagyon a végére, akkor én erre ötöst adok. Az ötös megvan, bár vannak hiányérzeteim. Nagyon jó a történet, és érdekesek a problémafelvetések. Sajnos a történetet hiányosnak éreztem abból a szempontból, hogy még sokkal többet szerettem volna megtudni. spoiler A felvetett kérdésekre pedig természetesen nincs válasz, de hát miért is lenne egy regényben. Alaptéma a vallás, de közéletről is szó van, és ha kiidéztem volna bizonyos mondatokat, amit lustaságból nem tettem, még véletlenül azt hittétek volna, hogy Magyarországról szól, pedig Törökországról. A komoly témák mellett viszont egy bámulatosan könnyedén megírt, fordulatos regény, én nagyon élveztem az olvasását.

Vallás, politika, identitás, filozófia… olyan kényes témákba tud belesétálni ez a nő végtelen eleganciával, hogy csak csodálni tudom. Szeretem az írásai líraiságát, ahogy a felvetett kérdéseket finoman körbejárja, ahogy bemutatja a bizonytalanságot, kételkedést, elfogadást, és a sokszínűség fontosságát. Újabb kedvenc Shafak könyvem született.

Óh, te jó ég! Az év egyik nagy olvasásán vagyok túl. Shafak ezúttal sem okozott csalódást, az egész könyv a jelen kor filozófiájának nagy kérdésével foglalkozik, amire igazából nincs egyetemes válasz, amíg világ a világ és amíg legalább két ember él a Földön. Elkezdtem ide idézeteket kiírni – szokásomtól eltérően – de az egész könyvet ki lehetne írni. Az örök téma Nyugat és Kelet harca, modernitás és tradíciók, Isten és annak hiánya ütközik meg egymással a regényben. Van e àtmenet vagy mindenàron döntést kell hoznunk? Kapunk e erre valaha megnyugtató választ, melyik a helyes út… Talán sosem volt aktuálisabb ez a téma, mint most, az identitását kereső XXI. századi Európában, és az átalakulóban lévő arab-török világban az utolsó nagy lélegzetvétele előtt.

Elif Shafak könyvére nagyon sokat vártam..a nemzetközi könyvfesztiválon már majdnem megvettem angolul, de a kiadó májusra ígérte a magyar kiadást, így kivártam. Novemberig kellett várnom, de megérte.
Ismételten egy olyan történetet kaptam, amilyenre vártam. Gyönyőrűen megfogalmazott gondolatok, csodaszép írás, igazi szépirodalom.
Ha egy mondattal kellene összegeznem a könyvet, akkor Adyt idézném: „Hiszek hitetlenül Istenben, mert hinni akarok”
Nagyon aktuális témát feszeget a könyv. A vallás szerepe és fontossága, az iszlám és más vallások, a hívek közti különbségek nagyon fontossá válnak napjainkban. Bár itt egy muzulmán lány szemszögéből látjuk az útkeresést, szerintem bármilyen vallási közegben felnőtt ember hasonló gondolatokkal lehet tele. Hogy kinél, melyik vallásnál van az igazság? Erre most sem kapunk választ, de jobb kérdéseket tudunk feltenni a könyv elolvasása után.

Egy könyv, ami az első pillanattól beszippant, mint egy örvény és nem ereszt az utolsó szóig, de még utána sem igazán. Folyamatosan fenntartja a feszültséget és nem engedi lankadni a figyelmet, mindezt nem akciókkal, mozgalmas cselekményekkel teszi, hanem a lélekre van ilyen hatással. Nyughatatlanság, örök kételyek, napjaink társadalmi, kulturális, aktuálpolitikai kérdései, ami az olvasót is megérinti és ha nem elég óvatos nyomot is hagy benne.

Ezt a könyvet most nem fogom csillagokkal értékelni. Nem ez volt az első Safak-olvasmányom. Szeretem, ahogy ír. Az „Éva három lánya” azonban megdöbbentett, mert bár ugyanaz az olvasmányos stílus és egy másik kultúra „jó íze” köszön vissza a lapokról, mégsem kerültem „kapcsolatba” a szereplőivel. Egyikkel sem. Végig közömbösek voltak számomra. Ezzel együtt ajánlom, hogy olvassatok Safak-ot, ismerkedjetek meg vele!

Mit mondhatnék egy könyvről, amiben elfért a világ minden vallása, emberek kelettől nyugatig, filozófusok, ateisták és bigott hívők. Isten minden oldalon vagy talán sehol? Peri és Azur….és a harmadik út, a kételkedés. A torkomban ragadt ez a történet, képtelen vagyok megemészteni éppúgy, mint kiadni magamból.
Talán ez lesz az első könyv életemben, amit ahogy befejeztem, kezdek is előlről!

Nem tudtam letenni a könyvet, az első oldaltól fogvatartott és nem eresztett. Az írónő jóleső feszültséggel tartja fent az olvasó érdeklődését; pontosan eltalálta az egyensúlyt a hitviták, filozófiai és társadalmi kérdések boncolgatása és a regény cselekménye között. Hitelesen bemutatta a mai Isztambult és a muszlim nők helyzetét a 21. század elején. Igazán megszerettem a főszereplőt, és annak ellenére tudtam vele azonosulni, hogy származásunk, vallásunk és nemzetünk is különböző.
Elif Shafak ismét remekelt, a Bolhapalota c. regénye után ez a műve kedvencem lett.