Éva ​három lánya 90% 39 csillagozás

Nem minden Shafak-könyvvel voltam megelégedve, ami eddig a kezembe került, de ezzel nagyon. El is határoztam, hogy hacsak nem rontja el nagyon a végére, akkor én erre ötöst adok. Az ötös megvan, bár vannak hiányérzeteim. Nagyon jó a történet, és érdekesek a problémafelvetések. Sajnos a történetet hiányosnak éreztem abból a szempontból, hogy még sokkal többet szerettem volna megtudni. spoiler A felvetett kérdésekre pedig természetesen nincs válasz, de hát miért is lenne egy regényben. Alaptéma a vallás, de közéletről is szó van, és ha kiidéztem volna bizonyos mondatokat, amit lustaságból nem tettem, még véletlenül azt hittétek volna, hogy Magyarországról szól, pedig Törökországról. A komoly témák mellett viszont egy bámulatosan könnyedén megírt, fordulatos regény, én nagyon élveztem az olvasását.

Nagyon izgalmas, sok fontos kérdést felvető könyv, ami végül mégis csalódást okozott.

Az iszlám kapcsán bennem felvetődő legalapvetőbb kérdés: lehet-e napjainkban egy intelligens, gondolkodó nő – tehát nem a szerencsétlen rabszolgaagyúakról beszélek – hivő muzulmán? Miután az iszlám – Allah nem nélkülisége ellenére (hiszen ő se nem Miatyánk, se nem Mianyánk!) – a legkeményebben férfiközpontú, a nőket a férfiaknak mindenben alárendelő ideológia.

Nos, gondoltam, itt a laboratóriumi lelet: három értelmes, muzulmán gyökerekből sarjadt értelmiségi nő, Európa egyik leghíresebb szellemi centrumában, az Oxfordi Egyetemen, amint egy speciális kurzuson Isten mibenlétéről filozofálnak, s közben egymás nézeteivel is szembesülnek: egy vallásától különvált, sőt azzal karakteresen szembekerülő perzsa (Shirin), egy vallásához ragaszkodó, annak külsőségeit és rítusait betartó hagyományőrző egyiptomi (Mona), és egy ingadozó, modernitás és hagyomány közt őrlődő török (Peri). Ők aztán alaposan kivesézhetik a témát, és választ kaphatok belőle a fenti dilemmára.

Ám tévedtem: egyáltalán nem kapok választ. A kérdésfeltevésemből adódik, hogy számomra a legizgalmasabb figura: Mona. Az ő felfogását lenne igazán fontos megérteni. De sajna a három lány a címlapon, meg a fülszöveg csupán csali: ez a regény Peri története, a másik két lány mellékszereplő, s még annak sem egyező súlyú: Shirin, a magabiztos, kemény, emancipált nő szerepében a best supportive actress, de szegény Mona, néhány közhelyes mondatával, és 4-5 bekezdésnyi jelenetével inkább csak statiszta.

Ok, ez nem jött be: lássuk, mit tud kihozni az írónő Periből… Ő a béke barátja, Bagarja: senkit nem akar megbántani, mindig mérlegeli mindkét fél álláspontját, s próbál egyensúlyozni közöttük. Ugyanezt tette otthon, Törökországban is – materialista (s egyben alkoholista) apja és vakbuzgó, fejkendőbe csavarodott, egyetlen imát el nem mulasztó anyja között próbált közvetíteni. A modern, szekuláris és a konzervatív, muszlim világ küzdelmét írja le Peri életének tükrében az írónő.

A mű nem valódi szépirodalom a szememben: részben az akciófilm-jelenetek spoiler, részben a közbeiktatott szocio-komment-betétek (a kormányzat kegyetlenkedéseiről, a férfiak hétköznapi primitív brutalitásáról Isztambulban) miatt inkább egy jól sikerült lektürnek nevezném. Ennek ellenére – már csupán a problémák puszta felvetése miatt – érdemes az elolvasásra, mert itt egy számunkra sem közömbös, közeli ország belső folyamatairól, a középkorba történő – esetleges – lassú visszasüllyedéséről olvashatunk, ami egész Európa számára intő példa.

Bár szomorú sóhajjal nyugtáztam, hogy ugyanebből az alapanyagból egy Dosztojevszkij, vagy – ha írónőhöz ragaszkodunk – egy Virginia Woolf vagy egy Toni Morrison mi minden mélységet kibányászott volna, de ez a regény így is nyugtalanító. Olvasni érdemes, még ha a csillagozás – csalódásomat tükrözendő – szerényebbre is sikeredett.

Az írónő maga rokonszenves, intelligens, sokoldalú személyiségnek tűnik; idetűzök két linket:
Németül olvasóknak egy svájci interjú:
https://www.woz.ch/-9b48
Angolul hallgatóknak pedig egy TED-előadás (magyar felirattal):
https://www.youtube.com/watch…

Vallás, politika, identitás, filozófia… olyan kényes témákba tud belesétálni ez a nő végtelen eleganciával, hogy csak csodálni tudom. Szeretem az írásai líraiságát, ahogy a felvetett kérdéseket finoman körbejárja, ahogy bemutatja a bizonytalanságot, kételkedést, elfogadást, és a sokszínűség fontosságát. Újabb kedvenc Shafak könyvem született.

Jó kis könyv volt ez, de meg sem közelítette az írónő Becsület című könyvének szintjét.
Kicsit azt éreztem, hogy nagyon el volt húzva ez a történet, nem igazán erre számítottam. A múltban történtek egész érdekesre sikeredtek, a téma itt is a vallás, illetve az a kis spoiler Érdekes témákat feszeget, de lehet, hogy nem jó lelkiállapotban olvastam, mert sokszor nem kötött le. A szereplők sem kerültek közel hozzám.

Elif Shafaktól A szerelem 40 szabályátt olvastam először, ami annyira kellemes meglepetés volt, hogy rögtön be is lelkesültem, és kedvet kaptam a többi könyvéhez. Szerencsére az Éva három lánya sem okozott csalódást.
Nagyon szeretem az írónő stílusát, annyira szép, lírai és olvasmányos. Imádom, hogy olyan érzékenyen és finoman közelít bármilyen témához, hogy tökéletesen át tudja adni a szereplői bizonytalanságát és identitáskeresését. Peri kétkedését könnyű volt átérezni. Általában nem szeretek vallásról olvasni, de ez a könyv most kivételt képez a szabály alól, mert olyan nyitottan és okosan kezeli a témát, nagyon érdekesek a kérdésfelvetései is. De emellett is annyi mindenről szól még; filozófiáról, költészetről, politikáról, szerelemről, a múlttal való megbirkózásról. Közben pedig izgalmas, színes képet fest Isztambulról és az oxfordi egyetemi életről is.
Az picit meglepett, hogy a három lány inkább csak egy volt, mármint hogy csak Peri szemén keresztül láttuk Shirint és Monát, ők nem kaptak akkora szerepet. Leginkább az volt a funkciójuk, hogy a határozott és ellentétes személyiségükkel és nézeteikkel még inkább a kétkedés medrében tartsák Perit.
Érdekes volt a könyv felépítése is, hogy a jelenben egyetlen estét ülünk (és vacsizunk) végig, és egy kép, illetve a beszélgetés fordulatai idézik fel a múltbéli eseményeket. Azt kicsit hiányoltam, hogy több kiderüljön arról a bizonyos botrányról spoiler és a következményeiről, vagy hogy Peri élete hogyan vett ilyen fordulatot, illetve a vége is elég hirtelen volt. spoiler De nagyon érdekes, emlékezetes könyv volt, tele megszívlelendő gondolatokkal. Szerencsére már itt várakozik az olvasatlan új könyveim kupacában a 10 perc 38 másodperc is, szóval hamarosan folytatom is a barátkozást Elif Shafakkal.

Óh, te jó ég! Az év egyik nagy olvasásán vagyok túl. Shafak ezúttal sem okozott csalódást, az egész könyv a jelen kor filozófiájának nagy kérdésével foglalkozik, amire igazából nincs egyetemes válasz, amíg világ a világ és amíg legalább két ember él a Földön. Elkezdtem ide idézeteket kiírni – szokásomtól eltérően – de az egész könyvet ki lehetne írni. Az örök téma Nyugat és Kelet harca, modernitás és tradíciók, Isten és annak hiánya ütközik meg egymással a regényben. Van e àtmenet vagy mindenàron döntést kell hoznunk? Kapunk e erre valaha megnyugtató választ, melyik a helyes út… Talán sosem volt aktuálisabb ez a téma, mint most, az identitását kereső XXI. századi Európában, és az átalakulóban lévő arab-török világban az utolsó nagy lélegzetvétele előtt.

Elif Shafak könyvére nagyon sokat vártam..a nemzetközi könyvfesztiválon már majdnem megvettem angolul, de a kiadó májusra ígérte a magyar kiadást, így kivártam. Novemberig kellett várnom, de megérte.
Ismételten egy olyan történetet kaptam, amilyenre vártam. Gyönyőrűen megfogalmazott gondolatok, csodaszép írás, igazi szépirodalom.
Ha egy mondattal kellene összegeznem a könyvet, akkor Adyt idézném: „Hiszek hitetlenül Istenben, mert hinni akarok”
Nagyon aktuális témát feszeget a könyv. A vallás szerepe és fontossága, az iszlám és más vallások, a hívek közti különbségek nagyon fontossá válnak napjainkban. Bár itt egy muzulmán lány szemszögéből látjuk az útkeresést, szerintem bármilyen vallási közegben felnőtt ember hasonló gondolatokkal lehet tele. Hogy kinél, melyik vallásnál van az igazság? Erre most sem kapunk választ, de jobb kérdéseket tudunk feltenni a könyv elolvasása után.

Nem tudok elolvasni egy olyan könyvet, ami nem tetszik. Gyarló vagyok. Így a kritika, értékelés pozitív lesz. :-
Ha írnék, szeretnék Elif Shafak tollával írni. Szeretem a bizonytalanságát!, amely süt minden eddig, általam elolvasott művéből – az Éva három lányában pedig aztán nevén is nevezik a gyereket -. Az érzékenységét, a női lélek általa történő feltárását. Mélység, bölcsesség, báj, mind ott vannak a szereplőiben, és mind a fogódzót keresik, a 'boldogságot', olyan emberien!

Egy könyv, ami az első pillanattól beszippant, mint egy örvény és nem ereszt az utolsó szóig, de még utána sem igazán. Folyamatosan fenntartja a feszültséget és nem engedi lankadni a figyelmet, mindezt nem akciókkal, mozgalmas cselekményekkel teszi, hanem a lélekre van ilyen hatással. Nyughatatlanság, örök kételyek, napjaink társadalmi, kulturális, aktuálpolitikai kérdései, ami az olvasót is megérinti és ha nem elég óvatos nyomot is hagy benne.

Nem tudtam letenni a könyvet, az első oldaltól fogvatartott és nem eresztett. Az írónő jóleső feszültséggel tartja fent az olvasó érdeklődését; pontosan eltalálta az egyensúlyt a hitviták, filozófiai és társadalmi kérdések boncolgatása és a regény cselekménye között. Hitelesen bemutatta a mai Isztambult és a muszlim nők helyzetét a 21. század elején. Igazán megszerettem a főszereplőt, és annak ellenére tudtam vele azonosulni, hogy származásunk, vallásunk és nemzetünk is különböző.
Elif Shafak ismét remekelt, a Bolhapalota c. regénye után ez a műve kedvencem lett.