Éva ​három lánya 87% 75 csillagozás

Nem minden Shafak-könyvvel voltam megelégedve, ami eddig a kezembe került, de ezzel nagyon. El is határoztam, hogy hacsak nem rontja el nagyon a végére, akkor én erre ötöst adok. Az ötös megvan, bár vannak hiányérzeteim. Nagyon jó a történet, és érdekesek a problémafelvetések. Sajnos a történetet hiányosnak éreztem abból a szempontból, hogy még sokkal többet szerettem volna megtudni. spoiler A felvetett kérdésekre pedig természetesen nincs válasz, de hát miért is lenne egy regényben. Alaptéma a vallás, de közéletről is szó van, és ha kiidéztem volna bizonyos mondatokat, amit lustaságból nem tettem, még véletlenül azt hittétek volna, hogy Magyarországról szól, pedig Törökországról. A komoly témák mellett viszont egy bámulatosan könnyedén megírt, fordulatos regény, én nagyon élveztem az olvasását.

Billegés egy intellektuális boszorkánykonyha és egy lírai hangvételű lektűr között. A felvetett, és az olvasóban megfogalmazódó kérdések egyaránt fontosak és izgalmasak. A billegést számomra az adta, hogy nincs ennek a könyvnek mélysége. A kérdések nem azért maradtak kérdések, mert a regény központi elemét, a kétkedést, a bizonytalanságot hivatottak erősíteni, hanem úgy tűnt, hogy azért, mert a felszín kapargatásán kívül nem is akar több lenni. Ez viszont elgondolkodtatott. Egészen egyedi, hogy egy író, a tőle olvasott első könyve után szimpatikusabb, mint maga a kötet. Kíváncsian várom tőle a következőt.

Nagyon izgalmas, sok fontos kérdést felvető könyv, ami végül mégis csalódást okozott.

Az iszlám kapcsán bennem felvetődő legalapvetőbb kérdés: lehet-e napjainkban egy intelligens, gondolkodó nő – tehát nem a szerencsétlen rabszolgaagyúakról beszélek – hivő muzulmán? Miután az iszlám – Allah nem nélkülisége ellenére (hiszen ő se nem Miatyánk, se nem Mianyánk!) – a legkeményebben férfiközpontú, a nőket a férfiaknak mindenben alárendelő ideológia.

Nos, gondoltam, itt a laboratóriumi lelet: három értelmes, muzulmán gyökerekből sarjadt értelmiségi nő, Európa egyik leghíresebb szellemi centrumában, az Oxfordi Egyetemen, amint egy speciális kurzuson Isten mibenlétéről filozofálnak, s közben egymás nézeteivel is szembesülnek: egy vallásától különvált, sőt azzal karakteresen szembekerülő perzsa (Shirin), egy vallásához ragaszkodó, annak külsőségeit és rítusait betartó hagyományőrző egyiptomi (Mona), és egy ingadozó, modernitás és hagyomány közt őrlődő török (Peri). Ők aztán alaposan kivesézhetik a témát, és választ kaphatok belőle a fenti dilemmára.

Ám tévedtem: egyáltalán nem kapok választ. A kérdésfeltevésemből adódik, hogy számomra a legizgalmasabb figura: Mona. Az ő felfogását lenne igazán fontos megérteni. De sajna a három lány a címlapon, meg a fülszöveg csupán csali: ez a regény Peri története, a másik két lány mellékszereplő, s még annak sem egyező súlyú: Shirin, a magabiztos, kemény, emancipált nő szerepében a best supportive actress, de szegény Mona, néhány közhelyes mondatával, és 4-5 bekezdésnyi jelenetével inkább csak statiszta.

Ok, ez nem jött be: lássuk, mit tud kihozni az írónő Periből… Ő a béke barátja, Bagarja: senkit nem akar megbántani, mindig mérlegeli mindkét fél álláspontját, s próbál egyensúlyozni közöttük. Ugyanezt tette otthon, Törökországban is – materialista (s egyben alkoholista) apja és vakbuzgó, fejkendőbe csavarodott, egyetlen imát el nem mulasztó anyja között próbált közvetíteni. A modern, szekuláris és a konzervatív, muszlim világ küzdelmét írja le Peri életének tükrében az írónő.

A mű nem valódi szépirodalom a szememben: részben az akciófilm-jelenetek spoiler, részben a közbeiktatott szocio-komment-betétek (a kormányzat kegyetlenkedéseiről, a férfiak hétköznapi primitív brutalitásáról Isztambulban) miatt inkább egy jól sikerült lektürnek nevezném. Ennek ellenére – már csupán a problémák puszta felvetése miatt – érdemes az elolvasásra, mert itt egy számunkra sem közömbös, közeli ország belső folyamatairól, a középkorba történő – esetleges – lassú visszasüllyedéséről olvashatunk, ami egész Európa számára intő példa.

Bár szomorú sóhajjal nyugtáztam, hogy ugyanebből az alapanyagból egy Dosztojevszkij, vagy – ha írónőhöz ragaszkodunk – egy Virginia Woolf vagy egy Toni Morrison mi minden mélységet kibányászott volna, de ez a regény így is nyugtalanító. Olvasni érdemes, még ha a csillagozás – csalódásomat tükrözendő – szerényebbre is sikeredett.

Az írónő maga rokonszenves, intelligens, sokoldalú személyiségnek tűnik; idetűzök két linket:
Németül olvasóknak egy svájci interjú:
https://www.woz.ch/-9b48
Angolul hallgatóknak pedig egy TED-előadás (magyar felirattal):
https://www.youtube.com/watch…

Vallás, politika, identitás, filozófia… olyan kényes témákba tud belesétálni ez a nő végtelen eleganciával, hogy csak csodálni tudom. Szeretem az írásai líraiságát, ahogy a felvetett kérdéseket finoman körbejárja, ahogy bemutatja a bizonytalanságot, kételkedést, elfogadást, és a sokszínűség fontosságát. Újabb kedvenc Shafak könyvem született.

A könyv első felének olvasásáig úgy éreztem, hogy egy nagyon emlékezetes, kedvenc könyvet kapok a végére, amelynek gyönyörű a nyelvezete (s ezt a fordítás is jól adja vissza).
Adott egy Peri nevű török nő, akinek az életén keresztül sok mindent szeretne bemutatni az írónő. Két idősíkon követhetjük a történéseket: egyrészt van a főszereplőnk gyermekkora, ahol Peri olyan szülők gyermekeként nő fel, ahol az édesanya nagyon vallásos, míg édesapja – bár hisz Istenbe – de megkérdőjelezi a vallási tanítások, szabályok értelmét. A jelenben Peri szemén láthatjuk a modern, mai Törökországot, annak kettősségével (Európa, a Nyugathoz való tartozás vágyával, de a szigorú iszlám hagyományok, történelemhez való ragaszkodással), társadalmi, politikai problémáival.
A regény legfőbb cselekménye Oxfordban játszódik, ahol a huszonéves Peri tanulmányokat folytat, s megismerkedik az iszlám vallást két ellentétes módon megélő lánnyal (egy ateista, s egy hivő), s ahol eljut egy olyan kurzusra, ahol magát Istent tanulmányozzák. S nekem itt volt kevés a könyv, nem kaptam meg azt, hogy a másik két lány miért is úgy gondolkodik ahogy, kevés volt a magyarázat. Talán, ha csak ezt a szálat hagyja meg az írónő, s kihagyja a jelenkort, akkor sokkal jobban be lehetett volna mutatni, hogy milyen is lehet az élete, gondolkodása, problémája egy mai, modern muzulmán nőnek.

Érdekes utazás volt ez a könyv, korábban nem olvastam Elif Shafaktól. Az elején majdnem beletört a bicskám, nem igazán kötött le, de szerencsére nem szeretek könyvet félbe hagyni, így eljutottam arra a pontra, ahonnan viszont már nem is akartam letenni és egészen a végéig azt hittem, újabb kedvencre találtam.
Nagyon élveztem az oxfordi egyetemi élet és az isztanbuli hétköznapok, az iszlám sokszínűségének bemutatását. Tetszett a váltakozó idősík, ahogy ennek segítségével az írónő a főszereplő személyiségét, az őt érő hatásokat – gyerekkortól felnőtt korig – bemutatja, illetve az, ahogy mind a múlt, mind a jelen történései kapcsán a feszültséget fenn tudta tartani. A végkifejlet mindkét idősíkban – nyilván szándékosan – kevéssé lett kibontva, mintha annak már nem is igazán lenne jelentősége, csak az odáig vezető útnak, de a furcsa lezárások miatt mégis hiányérzetem maradt.
Nagyon érdekes témákat vet fel az írónő, érinti a vallás, Isten, filozófia, kétkedés, előítélet, önmagunkkal való küzdelem, önmagunk megismerése, kompromisszumok kötése kérdésköröket, mindezt szép és igényes szöveggel, olvasmányos stílusban, egy izgalmas történetbe ágyazva. A mélyebb kifejtés sokszor elmarad, de mindenképpen, hosszan elgondolkodtatja az olvasót. Végül nem lett kedvenc könyv, de nagyon örülök, hogy olvastam, biztosan nem ez az utolsó olvasásom az írónőtől.

Elif Shafaktól A szerelem 40 szabályátt olvastam először, ami annyira kellemes meglepetés volt, hogy rögtön be is lelkesültem, és kedvet kaptam a többi könyvéhez. Szerencsére az Éva három lánya sem okozott csalódást.
Nagyon szeretem az írónő stílusát, annyira szép, lírai és olvasmányos. Imádom, hogy olyan érzékenyen és finoman közelít bármilyen témához, hogy tökéletesen át tudja adni a szereplői bizonytalanságát és identitáskeresését. Peri kétkedését könnyű volt átérezni. Általában nem szeretek vallásról olvasni, de ez a könyv most kivételt képez a szabály alól, mert olyan nyitottan és okosan kezeli a témát, nagyon érdekesek a kérdésfelvetései is. De emellett is annyi mindenről szól még; filozófiáról, költészetről, politikáról, szerelemről, a múlttal való megbirkózásról. Közben pedig izgalmas, színes képet fest Isztambulról és az oxfordi egyetemi életről is.
Az picit meglepett, hogy a három lány inkább csak egy volt, mármint hogy csak Peri szemén keresztül láttuk Shirint és Monát, ők nem kaptak akkora szerepet. Leginkább az volt a funkciójuk, hogy a határozott és ellentétes személyiségükkel és nézeteikkel még inkább a kétkedés medrében tartsák Perit.
Érdekes volt a könyv felépítése is, hogy a jelenben egyetlen estét ülünk (és vacsizunk) végig, és egy kép, illetve a beszélgetés fordulatai idézik fel a múltbéli eseményeket. Azt kicsit hiányoltam, hogy több kiderüljön arról a bizonyos botrányról spoiler és a következményeiről, vagy hogy Peri élete hogyan vett ilyen fordulatot, illetve a vége is elég hirtelen volt. spoiler De nagyon érdekes, emlékezetes könyv volt, tele megszívlelendő gondolatokkal. Szerencsére már itt várakozik az olvasatlan új könyveim kupacában a 10 perc 38 másodperc is, szóval hamarosan folytatom is a barátkozást Elif Shafakkal.

Éva három lánya nem ragadott magával, ahogyan azt én a cím és a fülszöveg alapján gondoltam. Másra számítottam. Azt hittem több jelenet fog Oxfordra és a botrányra fókuszálni, de ehelyett Peri gyerekkora (ami érdekes volt, de nekem már kicsit sok) és egy vacsora dominált főleg. A cím és a leírás azt sejteti, hogy három különböző nőről szól a történet, de lényegében ez Peri története, a másik két lány csak mellékszereplő.
A valláskérdésben nem tudok nyilatkozni, Perihez hasonlóan magam sem tudom, hogy pontosan hogyan is állok hozzá. Nem vártam átütő válaszokat és állásfogalást, de kicsit hangsúlyosabnak képzeltem el, szerettem volna megismerni jobban Shirin és Mona nézőpontját is.
Bár ez a könyv most nem talált rám, de azt bátran kijelenthetem, hogy kedvelem Elif Shafakot. Az írásaiból kiindulva egy nagyon intelligens, kedves nő lehet. Fogok még tőle olvasni.

Lehetne 5 csillag is? Azt hiszem igen, mert a századik oldal környékén éreztem, hogy nagyon szépen visz magával ez a regény. Szeretem Shafak stílusát, remekül ír. Voltak benne gyönyörű képek, mély gondolatok, és a vallással kapcsolatban sem csak a szélsőségeket mutatta be. Eszembe juttatta a bölcsész tanulmányaimat, már-már nosztalgikus érzéseket keltett bennem az istenes óra, amelyre a főszereplő beiratkozott. Tetszett, ahogy a szerző kezdett belemelegedni a filozofikus részekbe, a vitákba. Aztán egy ponton elfogyott a szusz. Aránytalan lett számomra az előélettel foglalkozó többszáz oldalhoz képest a nyúlfarknyi bonyodalom, és a csúcspont is az utolsó ötven oldalra jutott. Ezzel erős hiányérzetet hagyott bennem, pedig igazán remek ötlettel állt elő Shafak ehhez a regényéhez is.

Jó kis könyv volt ez, de meg sem közelítette az írónő Becsület című könyvének szintjét.
Kicsit azt éreztem, hogy nagyon el volt húzva ez a történet, nem igazán erre számítottam. A múltban történtek egész érdekesre sikeredtek, a téma itt is a vallás, illetve az a kis spoiler Érdekes témákat feszeget, de lehet, hogy nem jó lelkiállapotban olvastam, mert sokszor nem kötött le. A szereplők sem kerültek közel hozzám.