Az ​isztambuli fattyú 108 csillagozás

Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Él ​egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő – köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetoválóművésznő –, a férfitagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak. A tizenkilenc éves, amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval. Asya sok szempontból Armanoush ellentéte: múltjához nem kötődik, gyökértelenül lézeng, rajong Johnny Cashért és a francia egzisztencialistákat olvassa. Beszélgetéseikben önmagukat és az igazságot keresik, s mindeközben misztikus módon tárul fel a sötét… (tovább)

Elif Shafak szerzői név alatt is megjelent.

Eredeti cím: Baba ve Piç

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Európa, Budapest, 2009
466 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788373 · Fordította: Nagy Marietta, Sipos Kata

Enciklopédia 21

Helyszínek népszerűség szerint

Isztambul


Kedvencelte 24

Most olvassa 7

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Így jár a molykodó moly – takarékosan kiválaszt egy könyvet, ami két kihíváshoz is szuperül megfelel, aztán kiderül, hogy véletlenül pont belenyúl egy olyan témába, ami a megelőző könyvek után nagyon foglalkoztatja.
Az Orgia és a Szomszéd olvasása után kezdtem bele ebbe a könyvbe. Azt hittem, ez a legelső török könyv, amit valaha is olvastam, de kiderült, hogy olvastam már egyet, nagyon régen, egy macskakrimit. De az régen is volt, ráadásul macskákról szólt, itt pedig végre először török emberekről olvastam. Meg természetesen örményekről is. És nem tudtam nem érzékelni a párhuzamot a két megelőző olvasásommal. Csak itt a török-örmény „konfliktus” (ahogy a törökök látják), illetve a törökök örmény népirtása (ahogy az örmények látják) volt a regényen áthúzódó vonal. A regény mágikus realista szála meg a kissé őrült török család sokkal kevésbé érintett meg, mint ez a törökök által szigorúan került, és az örmények által szigorúan fenntartott tragikus esemény. Még száz év után is fellelhetők a kapcsolódó szálak üldözők és üldözöttek, népirtók és áldozataik között.
És végre kiborul a családi szennyes is, avagy ahogy mostanság szokás angol mintára mondani: kiesik a csontváz a szekrényből…
Bármennyire is próbál minden családtag (legyen török vagy örmény vagy amerikai) a saját kisded őrültségébe, hétköznapi bolondságába burkolózni, egyszer csak elérkezik a pillanat, mikor nem áltathatja magát tovább.

6 hozzászólás
Kkatja P>!
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Nemrégiben megpróbálkoztam A bolhapalotával, de nem volt hozzá elég türelmem, letettem, most meg kölcsönkaptam ezt, és az elején oly lendületesen indult meg Zeliha, hogy teljesen magával sodort és egy-két részt leszámítva meg is maradt ez a közel-keleti sodrása a történetnek. spoiler Nehéz meghatározni, hogy ez most szépirodalom avagy lektűr, én valahová a kettő közé tenném, mert van mondanivalója és mélysége, a hangsúly mégis inkább az érdekességen és a fordulatos történetszövésen van, szóval inkább szórakoztató irodalomnak érzem az elgondolkodtató és szépen megírt fajtából.
(de kíváncsivá lettem egy szakértő véleményére is, BT talán jobban megmagyarázza a különbségeket: http://www.holmi.org/2011/02/barany-tibor-szepirodalom-…)

Nagyon jók a kérdésfelvetései az 1915-ös örmény népirtást illetőleg, a török-örmény ellentéteket összevetve, érdemes elmerengeni rajta, hogy mi is itt a lényeg, miért van az, hogy az egyik nép elfelejtvén (lezárva) a múltat nem foglalkozik többet a régi dolgokkal, míg a másik oldal, persze főképp a szenvedéseket átélők, pedig a múltban átélt szörnyűségeken nem tudnak túllépni, elengedni, elfelejteni ezeket, érthető módon. Bár itt http://moly.hu/idezetek/348642 kaphatunk egy magyarázatot erre, szerintem nem ennyire egyszerű azért a helyzet:
Vajh miért? Talán mert soha senki sem kért a szenvedőktől bocsánatot, ezért sem lelnek megnyugvást, biztonságot, nem engedi a történelem elfelejteni nekik ezeket az időket. Talán lehetne egy nem csak a zsidó holokausztra emlékező emléknap is, amikor az elnyomók leszármazottai bocsánatok kérnek a mészárlások túlélőinek utódaitól, évről-évre, biztosítva őket arról, hogy ilyen nem fog soha többé megtörténni… bár ez hiú remény, amíg folyamatosak a háborúk most is a törökök és kurdok, oroszok és törökök stb. között.
(És nem is beszélve a többi hasonló eseményről elkezdve Karthago megsemmisítésével, Caesarral, aki a gall eburókkat irtotta ki, az asszír vagy a keresztes hadjáratokkal, folytatva a keresztény-, indián-, örmény- és zsidóüldözéssel stb. spoiler) Szinte minden civilizált közösségben élő embernek lenne oka bocsánatot kérni és várni valakitől valamiért, amíg véget nem érne ez a kollektív őrület, amivel a háborúzás jár. Erről álmodom.

Na de visszatérve a könyvre: nagyon megszerettem a Kazanci család hölgyekből álló gazdag kompániáját a déditől a lázadó Asya-ig, mindenkiről kapunk egy kellemes leírást, szépen beleszőve a történet szövetébe, megbolondítva mindezt egy kis Kundera Café-s entellektüel hangulattal, az egyetlen tékozló fiú sötét titkaival és egy örmény-amerikai lánnyal, aki alámerül a török család életébe, hogy fényt derítsen az örmény-török viszály okaira, míg ki nem derül, hogy nem is állnak olyan messze a saját családjától, mint azt képzelte.

Szóval Şafak nagyon jól felépítette, mesékkel, történelemmel gazdagította, ízekkel, illatokkal, ételekkel telepakolta és így tálalja fel nekünk. spoiler Fogyasszuk és érezzük át a teljes ízvilágát!

„Szerelmes vagyok ennek a városnak a káoszába, a fárasztó vonzerejébe, soha nem múló szépségébe, vápurjaiba, zenéjébe, történeteibe, melankóliájába, színeibe és fekete humorába.” -írja egy helyütt Isztambulról és csodásan át is tudja adni nekünk ezt az érzést.

>!
Európa, Budapest, 2009
466 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788373 · Fordította: Nagy Marietta, Sipos Kata
9 hozzászólás
fióka P>!
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Nem rossz könyv, de végig az az érzésem volt, hogy hiányos. Valahogy nem került minden szál kibontásra. Amiknek meg össze kellett volna futniuk, azok párhuzamosan futottak a végtelenbe – ott állítólag találkoznak, de az a könyv szempontjából már édesmindegy.
Fontos volt a mondanivalója, az örmény holokauszt. Ám itt az első hiba: gyakorlatilag pár felületes, kiguglizható adaton kívül nem hangzik el semmi. Se családtörténetbe burkolva, se másképpen. Olvasod, olvasnád az örmény népirtást, de ahhoz másik könyvet kell felütnöd.
A következő az örmény-török ellentét (szép szó a gyűlölködésre), ami a könyv szerint már csak az emigráns örmények lelkében él olthatatlanul, a törökországiak megtanultak megint együtt élni és megbocsátani, de ha ezt nem is, legalábbis elfeledni. Így legyen? Nem tudom. A gyűlölködés soha nem tud építő jellegű dolog lenni, viszont az egész örmény-török probléma kapcsán önkéntelenül párhuzamot von az ember pl. román-magyar ellentéttel és mint olyan, aki ebben és ilyen közegben él, nem tudok elfogulatlanul ítélni, kívülálló pedig egyáltalán nem ítélkezhet, mert nincs neki mi alapján ezt megtennie. Úgyhogy az ilyen kérdések mindig megválaszolatlanok maradnak, a problémák zöme meg- és feloldhatatlan, a kérdés pedig túl személyes. Hagyom is.
A következő a mágikus realista szál. Hááááááát….. Most mit mondjak? Kicsit olyan volt, mintha egy mesét, egy nagyon jól elkülöníthető mesét ültetett volna bele valaki egy regénybe és az ötvöződés nem igazán sikerült volna. Mindegy, azért szórakoztató volt, csak nem mágikus realizmus.
A török családdal kapcsolatosan vannak még dolgok, amiket nem értek, de nem fejtem ki, mert az már spoilerezés lenne, aki kíváncsi, olvassa el. :))
Összességében: a kibékülési szándék, a barátkozás, az egymás felé fordulás, a témája értékessé teszik a könyvet, az, hogy nincs alaposan megírva, sok benne a zavaros dolog, az elvarratlan szál, a kifejtetlen ötlet és így tovább, ezt az amúgy olvasmányos lektűrt kevésbé élvezhetővé teszik.

19 hozzászólás
csillagka P>!
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Ki mi alapján választunk könyvet ? Mert teszik a borítója ? (jó a grafikus) Mert sok szépet olvastam, hallottam róla? (jobb, de ezt se tökéletes) Nálam a legnagyobb meglepetést elég régen az olyan könyvek okozzák, amelyek valahogyan előkerülnek a listák mélyéről, nincs semmi támpont, csak a kritériumok, kell egy Török mert kijutottak az EB-re, kell egy aminek a betűi egy meghatározott sorrendet alkotnak, ha a Litvánok jutnak ki és a más a sorrend nem ezt a könyvet olvasom, de a sors ilyenkor szinte mindig gyöngyszemeket vet elém.
Adott egy Amerikában élő Török szerző akit ezért a könyvért a Török bíróság még perbe is fogott, és egy olyan kényes téma ami miatt éppen eléggé áll a bál a Német kormány és Erdoğan között. (érdekes eddig egy Török elnök nevét se tudtam Aratürkön kívül)
Végtelenül aktuális és hihetetlenül egyedi feldolgozása a örmény holokausztnak.
Nagyon megszerettem a lányokat, egytől egyik és mindenkit más miatt, mert ez egy igazi asszony könyv, nem csak nőnemű olvasóknak. Elgondolkoztató mennyire tudunk együtt élni és felelni a népünk által régen elkövetett bűnökért. Van e kollektív bűnösség, átkozott nemzet, van e megbocsájtás ország, nép, család és ember szintjén? Kell e nekem bocsánatot kérni olyan miatt, amit a dédapám korában követtek el? Érdekes kettősség átszövi az egész művet, de ne lövöm le a poént. Olvassátok el és megtudjátok, és még sok mást, megismerhetitek a világ talán egyetlen olyan majd kétezer éves városát aminek napra pontosan ismerjük az alapítását. (van még ilyen?)
Nagyon színes, nagyon szagos, és nagyon finom könyv ez, ami láthatatlanul tanít elfogadásra és megbocsájtásra. (akkor is ha pokoli nehéz)
Egy szóval imádtam.

2 hozzászólás
GTM P>!
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Jó kis könyv ez. Könnyen olvasható, élvezetes szórakoztató irodalom, ami nem ijed meg attól, hogy gondolatébresztő, súlyos témákat is felvessen. Fogalmazhatok azonban másként is: súlyos témákat feszegető regény, ami nem képes a témához mért mélységeket feltárni. Ugye mennyire másként hangzik? Pedig ugyanazt fejezi ki. Nézőpont, elvárás stb kérdése, hogy ki melyiket részesíti előnyben. Mivel magamat az olvasás terén is „mindenevőnek” gondolom, meg tudtam kedvelni ezt a könyvet. Erényeit és hibáit összevetve bátran ajánlanám mindenkinek, hogy próbálkozzon vele.

Kezdem talán az értékelést azzal, ami nem tetszett:
Helyenként, különösen az elején, azt hittem, egy dél-amerikai szappanoperába csöppentem. Vagy talán törökbe? :) A végén, amikor kiderül a családi titok, bezárult a kör, újra rám tört az érzés. De olvastam már ennél rosszabbat is, és közte voltak azért értékes dolgok.
Érdekesen mesél az írónő, de mindent ő akar elmondani. Tipikusan mindentudó írói attitűd, nem kedvelem. Néha meg kimondottan szájbarágós volt. Megint a végét éreztem didaktikusan magyarázónak. Olyat ismételt, amit már tudtunk, és levonta a tanulságot, talán, mert kiskorúnak tartja az olvasót.
Nem értettem a fejezetcímeket sem. Egy-egy ételről nevezte el őket. Ezek az ételek valóban megjelennek az adott fejezetben, de a könyvben végig esznek, főznek, lakomáznak. Nem találtam semmi jelentéstöbbletet a címbekben. Miért pont Narancshéj, Mazsola, Fenyőmag stb. ? Lehet, felületesen olvasok, de én csak a Gránátalmamagok című fejezetben találtam némi jelképes kapcsolatot a címmel.

Egyébként épp a kulináris élvezetek leírása volt az egyik, amit viszont kedveltem a regényben. A török konyha minden ízét-zamatát meg/felismertem belőle. Nem tudom azonban a célját. Ha ellenpontozza vele a hajdani örmény áldozatok éhezését, akkor látnám funkcióját. De erre nem találtam utalást. Így csak élvezetes gasztronómiai ismertető maradt.
Szerettem viszont a város bemutatását. Utazni lett kedvem. Látni akartam Isztambul forgatagát, különlegességét, sokszínűségét. A szemléletes leírások hangulatos hátteret festettek a történethez.
A közepetájt már megszerettem, a kezdetben bosszantó habókos nagynéniket, furcsaságaikkal, bogaraikkal, őrültségeikkel együtt. De nem ezek a könyv igazi erősségei, hanem a téma, amiről beszélni akar.

A könyv témája a múlthoz való viszony, és ennek szerepe a jelenre. Történelmi síkon a népcsoportok ellen elkövetett gaztettek feldolgozásának lehetőségét vizsgálja az áldozatok és az elkövetők szemszögéből egyaránt. Felejtés vagy emlékezet? Melyik a jobb, a célravezetőbb út? Ki a felelős az elkövetett bűnökért? Mennyi az egyén felelőssége a kollektív bűnben? Hordozzák-e az unokák az ősök bűneit? És már el is jutottunk a regény másik síkjához. Az egyén és az egyéni, ill. családi múlt viszonyához. Ugyanaz a kérdés: felejteni vagy emlékezni? Megismertetni vagy eltitkolni? Az egymással szorosan összefonódó kérdéskört párhuzamosan taglalja a szerző. Igyekszik minden nézőpontot bemutatni. Nem ítélkezik, megmutat, keresi az okokat, a mozgatórugókat, és elfogad.
Célja egyértelmű: a megbékélés keresése; és talán egyetlen útjának, egymás megismerésének szorgalmazása. A végén pedig egyértelmű az írónő válasza a felvetett kérdésekre: a múltat nem lehet büntetlenül tagadni/elfelejteni.

Igaz, lehetett volna mélyebben, megrázóbban ábrázolni az örmény holokausztot. De talán nem is ez volt a cél. Valóban olvastunk már jobb, tartalmasabb műveket a témáról. Én azonban mégis fontosnak tartom ezt a könyvet, mert tömegekhez juttatja el a felvetett kérdéseket, ismereteket terjeszt, gondolkodásra késztet. Ezt pedig az adott téma tekintetében fontosabbnak tartom, mint azt, hogy irodalmi értékei alapján minek minősítjük. Van, akit éppen ez a stílus indíthat el az előítéletekkel való leszámolás útján.

sztimi53>!
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Az előző általam olvasott Şafak könyvből már megismert minta szerint egy USA-ban és egy Törökországban játszódó szál fut párhuzamosan egymás mellett. Modernebb hangvételű és viccesebb, mint a Forty rules of love. Olvasmányos, könnyeden ír egy nő nőkről női szemszögből, a tőle megszokott lassúsággal.
Karakteres mellékszereplőit imádtam, (A Rendkívül Tehetségtelen Költő, az Ultranacionalista Filmek Csöppet Sem Nacionalista Forgatókönyvírója és az éppen aktuális barátnője, az Alkoholista Karikaturista, az Alkoholista Karikaturista Élettel Harcban Álló Felesége, a Rovatvezető, aki Titkolta, hogy Meleg) az ő szájukba adja a modern Törökország és a társadalom kritikájáról szóló véleményt. Szerettem, ahogy párbeszédeken át, népmeséken, és dzsinnek történetein keresztül végigvezet minket a XX. századi török történelmen. A török-örmény ellentét és a kiváltó tényezője az örmény népirtás miatti konfliktus egy amerikai-örmény és egy isztambuli török között képes elsimulni. Ez az elfeledők és az emlékezni akarók konfliktusa. A törökökkel szembeni előítéletre (http://moly.hu/idezetek/51732), a belső török-török konfliktusra egy-egy idézettel utalnék (http://moly.hu/idezetek/51791)
Asya olyan ellentmondásos és kaotikus, mint a város amelybe fattyúként született, a zenei ízlése, a különcsége miatt azonnal barátnőmmé fogadtam. A fura anyja mellett meglepően normálissá és visszafogottá érett Armanoush pedig a könyvek miatti szeretete miatt lopta be magát a kegyeimbe, ugyanúgy, mint az őket körbebástyázó őrült családjaik.
A fejezetek az asure nevű édesség összetevőit viselik címként , ahogy egyre több adalékanyagot ismerünk meg, úgy bontakozik ki a történet, az ellentétek , az örmény és török család a múltban sejtelmesen egybefonódik és egy nem odavaló alapanyag keveredik a török édesség receptjébe. Ez a nem odaillő összetevő kisimítja a családi konfliktusokat, a gránátalma bross pedig az őt megillető helyre kerül.
Azt hiszem életemben először olvastam egy regényben a System of a Downról. \m/. Az egész Şafak életmű várólistás.
Egyszer volt, hol nem volt.
Isten teremtményei annyian voltak, akár a gabonaszemek; a szót tovább szaporítani bűn.

8 hozzászólás
Larawyn>!
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Az üzenetem a „háztáji mágia és konyhakerti boszorkányság” kedvelőinek szól: Olvassátok!

A könyv mellé eszegessetek aszalt kajszit, kandírozott narancshéjat, pisztáciát, mandulát, mazsolát. Igyatok egy csésze jó erős török kávét, és készüljetek fel egy hóbortos nőkből álló családra (ahol a férfiak hirtelen, idő előtt meghalnak…), Szultán és Pasa macskagenerációkra, a hétköznapok apró csodáira, meg egy utazásra Isztambulba, „ahol még az utcakövek is számtalan titkot rejtenek.”

2 hozzászólás
Miamona>!
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Shafak úgy kevergeti üstjében a sorsokat, mint más a forró lekvárt, és amikor már azt hinnénk, hogy össze-vissza kibugyog, szétfolyik, megéget, minden a helyére kerül. Minden tálka asure (más néven "Noé pudingja") megtelik, feldíszítődik, és étvágygerjesztően arra vár, hogy elfogyasszuk.

A Bolhapalotában már tanúja lehettem mesemondó képességeinek, hogyan tálalja a kultúrát, vallást, hiedelmeket, történelmet, családi drámát egyfajta felnőtteknek szőtt tündérmese formájában, hogy az egyszerre szórakoztató, megmosolyogtató, elgondolkodtató, kupánvágó és letaglózó. Bár, még nem volt szerencsém Isztambulban járni, azt hiszem a következő idézet rám is igaz, így, megelőlegezve is:

„Szerelmes vagyok ennek a városnak a káoszába, a fárasztó vonzerejébe, soha nem múló szépségébe, vápurjaiba, zenéjébe, történeteibe, melankóliájába, színeibe és fekete humorába.”

Bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.fr/2016/10/elif-shaf…

Nebula>!
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Az emberi sorsok a legváratlanabb összefonódásokra képesek. A múltat el lehet felejteni, de nem lehet elmenekülni előle. Népek közötti konfliktusok, élet Európa és Ázsia határán. Ezekről szól ez a könyv. Egyszerre családregény tele misztikummal, valamint a török és örmény kultúrába tett utazás. Minden oldalon valamilyen ízre, illatra, ételre bukkanunk, a fejezetek címei is ezekhez kapcsolódnak. Miközben olvastam, bejártam Isztambul utcáit, közelebb kerültem az ott élőkhöz, és kicsit segített megérteni ezt a világot. Nem érdemes gyorsan haladni vele, szép lassan kell elmerülni a sorok között, és átélni ezt a történetet.

cseri P>!
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Madam Száműzött Lelkem! Hát lehet nem szeretni egy könyvet, amiben a kékharisnya lánynak ez a nickje? :)


Népszerű idézetek

katacita I>!

Akármi hullik is a fejedre az égből, hadd hulljon, káromkodnod nem szabad.

(első mondat)

5 hozzászólás
szadrienn P>!

A kinyitható, összetolható asztalra már rég kikészítették a reggelit. Dacoskodása ellenére el kellett ismernie, hogy pompás látványt nyújt, amely kellemesen harmonizált az alatta levő korallszínű szőnyeggel. Háromféle fekete olajbogyó, piros paprikával töltött zöld olajbogyó, zsíros fehér sajt, fonott és snidlinges kecskesajtok, kemény tojás, lépesméz, bivalytejből készített tejföl, házi kajszibarack- és szederlekvár, porcelántányérokra kikészített, olívaolajjal leöntött és kakukkfűvel megszórt paradicsomszeletek…
A konyhából sülő börek illata áradt.

Búza

2 hozzászólás
Kkatja P>!

Az ember szabadnak születik, de mindenütt béklyót aggatnak rá. A valódi különbség az, hogy míg a vadak önmagukban élnek, a társadalom tagjai önmagukon kívül, csak mások gondolataiban élnek, olyannyira, hogy puszta létezésüket csak a vele kapcsolatban álló személyek felettük meglevő hatalmán keresztül érzékelik.

299. oldal Gránátalmamagok

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · szabadság
márti>!

Armanoush Cakmakciyan nézte, ahogy a Tiszta, Világos Könyvesbolt pénztárosa egyenként a vászon hátizsákba pakolja a tizenkét regényt, miközben arra vártak, hogy a gép leolvassa a hitelkártyáját. Amikor megkapta a nyugtát, úgy próbálta aláírni, hogy ne lássa az alján szereplő összeget. Már megint könyvekre költötte az összes félretett pénzét! Armanoush igazi könyvmoly volt, ami nem túl nyerő tulajdonság, mivel a fiúk nem értékelték különösebben.

123. oldal (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
11 hozzászólás
sztimi53>!

Kinyitotta a konyhaszekrényt, és kivett belőle egy jókora üstöt. Az asure főzéséhez ugyanis feltétlenül szükség van egy üstre.

Hozzávalók:
1/2 pohár csicseriborsó
1 pohár búza
1 pohár rizs
2 evőkanál rózsavíz
1/3 pohár mazsola
1/3 pohár aszalt füge
1/3 pohár aszalt kajszi
1/2 pohár narancshéj
1/2 pohár pirított földimogyoró
1/2 pohár pirított mandula
1/2 pohár pisztácia
1/2 pohár fenyőmag
11/2 pohár cukor
1 kiskanál vanília

A díszítéshez:
2 evőkanál fahéj
1/2 pohár gránátalmamag
1/2 pohár pirított mandula

Elkészítés:
A hozzávalók többségét külön tálakban már előző éjszaka beáztatjuk.
A csicseriborsót annyi hideg vízben, amennyi ellepi, egy éjszakára vízben áztatjuk. A búzát, a rizst áztatás előtt alaposan megmossuk. A fügét, a kajszit és narancshéjat fél órán át meleg vízben áztatjuk, majd leszűrjük, és a levét félretesszük. A gyümölcsöket felaprítjuk, hozzáadjuk a mazsolát és állni hagyjuk.

A főzés:
A csicseriborsót fél liter hideg vízbe tesszük, és nagyjából egy óra alatt puhára főzzük. Közben felforralunk 2,5 liter vizet, beletesszük a búzát és rizst, majd gyakran megkeverve, kis lángon körülbelül egy óra alatt puhára főzzük.
A gyümölcsök leszűrt levét, a cukort, a megtört mandulát, a földimogyorót és a fenyőmagot egy üstbe öntjük, és közepes lángon folyamatos kevergetés mellett körülbelül harminc percig főzzük. Ha besűrűsödött, hozzáadjuk a vaníliát, mazsolát, fügét és az aszalt kajszit, majd további húsz percig főzzük állandó kevergetés mellett. Levesszük a tűzről, és hozzáöntjük a rózsavizet. Az asurét szobahőmérsékleten legalább egy órán át állni hagyjuk. Megszórjuk fahéjjal, majd mandulával és gránátalmamagokkal díszítjük.

349-351. oldal, Európa, 2009.

Kapcsolódó szócikkek: csicseriborsó · fenyőmag · mandula · pisztácia · rózsavíz
17 hozzászólás
Dün P>!

Az eső bizonyos tekintetben talán a bánathoz hasonlítható. Először igyekszel elkerülni, mindent megteszel, hogy biztonságban, szárazon megúszd. Aztán szembesülsz vele, hogy ez lehetetlen, rádöbbensz, hogy úgy szakad, mintha dézsából öntenék. Szinte nyakig elmerülsz benne, és ha már ennyire elmerültél, mit számít egy cseppel több vagy kevesebb. Az eső is olyan, mint a szomorúság; ha egyszer rád tör, nincs mértéke. Két csoport létezik: azok, „akik szárazon megúszták”, és „a felhőszakadás áldozatai”.

9. oldal (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: bánat · eső · szomorúság
sztimi53>!

Armanoush ekkor érezte meg először a város lüktetését. Megértette, hogy minden szenvedés és nehézség ellenére az emberek miért nem tudják elhagyni Isztambult, és hogyan lehet szerelmesnek lenni egy városba. Aramnak igaza lehetett. Egy ilyen szívfájdítóan szép városról nem lehet lemondani egykönnyen. Az eltávozottak meg talán örökre arra kárhoztattak, hogy szívükben hordozzák a várost. Isztambult el lehet ugyan hagyni, de elfelejteni sohasem.

328. oldal (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Isztambul
ppeva P>!

A közös ellenségnél jobban semmi sem hozza össze az embereket.

149. oldal

hablaty P>!

A diaszpórában élő örmények között vannak olyanok, akik azt akarják, hogy a törökök soha ne ismerjék el a népirtást. Mert ha törökök elismernék, azzal kirántanák a lábunk alól a talajt, és kioldanák a minket összetartó legerősebb és talán egyetlen köteléket. Ahogy a törökök megszokásból tagadják az elkövetett jogtalanságokat, az örmények is minden erejükkel ragaszkodnak ahhoz, hogy emlékezzenek rájuk, mert megszokták a az „elnyomott” identitást. Úgy tűnik, mindkét félnek meg kell változnia. Mindkét félnek olyan begyöpösödött dogmái vannak, amiktől sürgősen meg kell szabadulniuk.

337. oldal

Kapcsolódó szócikkek: diaszpóra
hablaty P>!

Akármi hullik is a fejedre az égből, hadd hulljon, káromkodnod nem szabad. Ez az esőre is igaz.
Akármi esik is rád fentről, hadd essen, el kell fogadnod. Akármilyen durva legyen is a zápor, dermesztő az a hóvihar, amit a felhők nekünk, lentieknek szánnak, nem szidalmazhatod. Ez az élet rendje. Ezt mindenki tudja.

7. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben
Antonia Arslan: Pacsirtavár
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Jaume Cabré: Én vétkem
Katharina Hagena: Az almamag íze
Orhan Pamuk: Isztambul
Ahmet Ümıt: Leszámolás
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Finy Petra: Marlenka
Nicole Krauss: A szerelem története