Harry ​Potter and the Methods of Rationality 94% 16 csillagozás

Az, hogy egy teljes hónapig olvastam (mmint hogy hajlandó voltam ennyi időt rászánni), az sok mindent elmond róla. Ez bizony jó. Sok benne a „tananyag”, de élvezhető és legalább fejlődünk mi is. :)
Mikor olvasod, rájössz, mennyi minden nem logikus a kánon regényekben. :D

Ami nekem sokszor megakasztotta az olvasást, az egyrészt Dumbledore volt. Ő nagyon más itt és bár a végén sok mindenre fény derül, azért nekem ez egy fájó pont volt.
Másrészt sokszor azt éreztem, hogy itt valamit értenem kéne, de nem értem! És amikor rákerestem, sikerült két szép nagy spoilert elolvasnom a HPMOR subredditen. :(
60%-nál volt egy hullámvölgy, de utána már nagyon izgi volt.

Idén életemben először… elolvastam egy fanficet. :)

Zseniális fanfiction, az egyik legjobb, amit valaha olvastam. Ez az ember úgy tud írni, hogy egyszerűen nem tudod abbahagyni az olvasást – a legtöbb esetben, de nem mindig, ezért a fél csillag mínusz. (És azt sem állítom, hogy mindig tudtam követni a logikai fejtegetéseket, de próbálkoztam. Az élvezeti értékéből nem von le, csak legfeljebb frusztrálja az embert, na.)

Már az elején erre a megoldásra gyanakodtam spoiler -így jár az, aki túl sok fanfictiont olvas, bár úgy a könyv fele táján a szerző olyan ügyesen elaltatta gyanakvásom, hogy aztán a végén egy alapos homlokra csapás lett belőle, amiért hagytam magam így megvezetni.

Ha a vállalkozó szellemű, AU-fanfictiont kedvelő molytársat elriasztaná a könyv terjedelme, ne hagyja magát, nagyon olvasható, és igen szórakoztató (jó, az eleje inkább, mint a vége), kár ezért kihagyni. Csak arra kell ügyelni, főleg az első felénél, hogy az ember ne nyilvános helyen olvassa, mert nem kizárt a hangos felkacagás, mint mellékhatás. :)

Nem szoktam fanfictiont olvasni, nem tudom megítélni, fanfictionnek milyen, bár az a gyanúm, hogy annak is kivételesen jó. De önmagában is egy nagyszerű könyv, nagyon jól kidolgozott a története, sokszor olyan szórakoztató, hogy nehéz volt nem nevetni rajta hangosan (csak épp olyankor olvastam, amikor nem lett volna szabad és titkolni kellett), máskor meg könnyekig meghatott, pedig nem hatnak meg könnyen könyvek. Ami pedig nyilvánvalóan a legjobb benne, hogy a racionális gondolkodásról, a tudományos módszerről tanít, úgy, hogy nincs beleerőltetve a történetbe, hanem szerves része. Bár én most úgy érzem, hogy „nem helyesen” olvastam, mert annyira élveztem a történetet, hogy csak sodródtam vele, pedig érdemes néha megállni és átgondolni, hogy amit tanít, azokat a gondolkodási mintákat hogyan lehet szokássá tenni. De lehet, hogy emiatt újraolvasom egyszer, és a terjedelem sem tart vissza, vagy lehet, hogy ezeket a dolgokat a szerző nonfiction írásaiból tanulom majd.
Nagyon hálás vagyok @Ross-nak, hogy ezt a könyvet elhozta a molyra és lehetőségem lett megismerni.

Ez a könyv jobb, mint az eredeti :D

Igazából pont azt hozza, amit az eredeti sorozatból kicsit hiányoltam:
– Hihetetlenül részletes világépítés, és a főhősünknek hála nagyon részletesen kifejti, hogy hogyan is működnek a varázslatok, anélkül hogy igazán ellentmondana a könyveknek. Nagyon tetszett ahogy a logika összefonódik a varázslattal, a kettő erősíti egymást és jobbnál-jobb ötletek születnek a könyvben.
– A történet tele van sokoldalú karakterekkel. Még ha ismered is az eredeti történetet, akkor se tudhatod mi fog történni, mert lehet hogy más hozzáállással teljesen másképp viselkedik az adott karakter ebben a verzióban. Az is nagyon tetszett, hogy az eredeti triót lecseréltük egy kicsit sötétebb, de sokkal leleményesebb csapatra spoiler
– És hát a történet is borzasztó jó volt, csak úgy repültek az oldalak. Főleg az iskolai tevékenységek/kihívások voltak nagyon jók (mennyi eredeti ötlet!), de az egész történet zseniális volt :D

Remélem születnek még ilyen jó fanfictionok :D

Egészen a végjátékig szinte faltam a sorokat (igaz, volt rész, amit kétszer is meg kellett rágnom, mert itt-ott elvesztettem a fonalat) de – spoiler nélkül – én úgy éreztem, a végén bejátszott a deus ex machina, és a főszereplő dramaturgiai okokból történő lebutítása is, ami a logikát NAGYON üti.
Draco történetszála talán még jobban bejött, mint Harryé. Hermione „hősködését” viszont megint csak kicsit túlhúzottnak éreztem.
Jövőre azért valószínűleg elolvasom még egyszer.

Köszönöm a kihívást!

A HP fanfictionök világában sosem merültem el igazán, csak a felszínt kapargattam, de nagyon örülök neki, hogy egyszer véletlen ráleltem egy karcra a HPMOR zónában. A tavalyi nyár legemlékezetesebb olvasmánya volt ez a sorozat, ami időként elég elborult, ahol időnként elvesztem a tudományos értekezésekbe, és ami szinte végig rendkívül izgalmas. Nem semmi, hogy Yudkowsky mit alkotott azzal vezérelve, hogy minél több emberrel megismertesse a racionális gondolkodás módszereit. Szórakoztató volt, ahogy a szuperokos Harry azon nyomban kiszúrja a varázsvilág logikátlanságait, majd korábbi tudását felhasználva igen jelentős eredményeket ér el a mágia használatában, kibővítésében. Emellett persze Voldemorttal való küzdelem sem maradhatott el.

A HPMOR erőssége a logikus cselekményvezetés és a karakterkidolgozás. Mindig kiderül előbb-utóbb, hogy ki mit miért csinál, sokszor csak 1-1 hosszabb fejezetcsokor végen, de akkor is. A kidolgozottsága miatt néha már túlírt, például az iskolai csatározásoknál néha arra gondoltam, hogy soha nem lesz vége. A komplexitása miatt önálló műnek is remek nem csak fanficnek, bár olyan eseményekre is utal, amelyek az eredeti HP-ben szerepeltek.
Arra keresi a választ, mit csinálna egy tudós gondolkodású ember, ha szert tehetne a varázsvilág elemei, mint varázslás, stb. spoiler és spoiler Mivel én is foglalkoztam vele, nagyon örülök, hogy a szén nanocsőről is esett szó.
Végül felteszi a kérdést, hogy mit csinálna Voldemort, ha a kastélyban lenne és miért teszi azt, amit. Nagyon jól levezeti az egyes szereplők viselkedését és annak okait, mégis olvasmányos, izgalmas és néhol megrendítő. Úgy gondolom, tökéletes alternatívája a HP-nek.

Elég sok fanfictiont olvastam már off, de ez határozottan kiemelkedik közülük.
A kedvencem benne, hogy nincsenek benne azok a logikai bukfencek, amikkel az eredeti Harry Potter széria tele van, és az, ahogy logikusan megmagyarázza a varázslatok és varázstárgyak működését.
Ami negatív nekem, hogy néha nagyon belaposodik, túl sokat filozofál és magyarázgatja a karakterek motivációit, illetve a Quirrel-féle háborúzgatós részek borzasztó unalmasak voltak egy idő után. Emiatt volt is egy több hetes szünet, ami alatt egyáltalán nem tudtam rávenni magam a folytatásra. De túljutottam rajta, és onnantól nagyon jól haladtam vele.
Hosszabb kritikára nem futja, mivel borzasztó hosszú történet, elég fárasztó volt időnként olvasni, és majdnem 3 hónapba telt befejezni. De sikerült!

Ritkán szoktam fanfictiont olvasni (nagyon hullámzó a színvonal és félek beleugrani a legtöbbe), de ennek a könyvnek az alapötlete megfogott – és azután meg is tartott. Számomra volt néhány hullámvölgy azért benne, akár amikor már messze túl filozofikussá vált egy-egy fejezet, vagy túlságosan életszerűtlennek éreztem valahol a viselkedést, de összességében határozottan ajánlottnak tartom. Csak győzze az ember végigolvasni: a leghosszabb könyv amit mostanában olvastam, még Rutherfurdnál is hosszabb(nak tűnik) :)