Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Sonderberg-ügy 20 csillagozás
Werner Sonderberg, az Egyesült Állomokban élő fiatal, német egyetemista kirándulni indul nála vendégeskedő, idős nagybátyjával az Adirondacks-hegységbe. A fiú egyedül tér vissza a túráról, majd később egy szikla tövében megtalálják a nagybácsi összeroncsolódott holttestét. A gyilkossággal megvádolt Sonderberg végig azt vallja, hogy „bűnös… és ártatlan” egyszerre.
Yedidyah-ban, a színházi kritikusban, aki főszerkesztője parancsára tudósít az ügyről, a különös eset kínos gondolatokat ébreszt. Úgy érzi, mintha saját sorsa lenne a tét. Azt gyanítja, hogy egy családi titokba ütközött, és nyomozni kezd a múltja után. Életében a New York-i színházi világ vidám könnyedségét az európai tragédia keserűsége váltja fel.
Végül hipnózis segítségével sikerül feleleveníti kisgyermekkori emlékeit, és ettől kezdve meg kel tanulnia együtt élni a történtekkel, „amelyek az idők végezetéig szégyenkezésre késztetik majd az emberiséget”.
Eredeti cím: Le cas Sonderberg
Eredeti megjelenés éve: 2008
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Elie Wiesel-Sonderberg-ügy. Nehéz-ügy.
Nem hosszú könyv, nincs kétszáz oldal, de határozottan súlyos.
A könyv, egy férfi élete, egy férfi két élete, két férfi élete, két nép élete. Mennyire fontos az identitásunk? Mennyire fontos a múltunk? Mi az igazság? Van-e igazság a földön?
Tapasztalatom szerint az embereknek, különösen a férfiaknak, nagyon fontosak a gyökereik. Mi van akkor, amikor ezek a gyökerek hiányoznak, betegek, vagy fantom-gyökerek? Amikor nem találod a válaszokat, segíthenek a misztikus zsidó bölcsességek, vagy marad a maró kétség, vagy harc a lelkiismerettel?
Van-e kollektív tudat? És kollektív bűntudat?
A holokausztal kapcsolatos dolgokat, átéreznem szerencsére nem kell. Megérteni sajnos nem fogom. Viszont minen alkalommal megrendít.
Ami Elie Wiesel sajátja, a rendkívül mély és intelligens érzelem és a gondolatok gyönyörű szavakba öntése együtt van ebben a regényben (is). Tényleg rövidre fogta és töredékes mű született. De a kérdések, amiket közben feltesz magának az olvasó kitöltenek egy egész univerzumot. Talán az író célja is ez volt.
Népszerű idézetek
Apám is olvasott újságot, de nem igazán szenvedélyesen. A nagyapám még lanyhábban. „A nap szenzációja csak egy közönsége napihír” – mondogatta, kihangsúlyozva az utolsó szót. […] Csak a bekötött művek érdekelték. Lehetőleg sárga lapokkal, évszázadok porával borítva.
A jó könyvekről Isten kiválasztottjai jutottak eszébe, és szinte haragudott a jó könyvekre, hogy olyan ismertek: sokkal szívesebben vette volna, ha ő fedezi fel őket elsőként, és mindet megtarthatja magának. Gyakran mondogatta, hogy az információ és a tudás közül ő a tudást részesíti előnyben. És a tudást nem az újságokból meríti az ember.
16. oldal
– Annak, aki a hozzá hasonlókat, tehát egy közösséget, vagyis egy közösség tagjait akarja szolgálni, be kell tartania a következő szabályokat: soha ne hízelegj a hatalom birtokosainak és ne is vesd alá magad a szeszélyeiknek. Másképpen szólva, fiam: ne engedd senkinek, hogy megvásároljon vagy megfélemlítsen. És még valami: ha valamit meg akarsz bírálni, kezdd azzal, hogy magadat bírálod meg; igyekezz soha nem leszólni semmit és senkit. Ha az ítéleted negatív lenne, úgy válogasd meg a szavaidat, hogy akit célba vettek, ne érezze megalázva magát, és ne merüljön el a szégyenben.
62. oldal második bekezdés
Szögesdrótok, ameddig a szem ellát. A hatalmas tömegsírok. Láttam őket. Betört koponyák. Megvert, megcsúfolt, eltiport, céltáblának használt csecsemők. Láttam őket. A levetkőztetés szertartása. A gázkamrába lökött asszonyok döbbenete. Töredezett kőarcú öregemberek némasága. Láttam őket. Hogy mit éreztem? Semmit. Nem éreztem semmit. A puska, amit a kezemben tartottam, én magam voltam.
Majd gúnyosan hozzátette:
– Te, drága kis unokám, te megőrültél volna. A haragtól? Nyilván a fájdalomtól. Én nem érzek semmit. Én voltam a halál. Te a halál unokája vagy.
Az egyik koldusnak köszönhetem például a két vízcsepp történetét, amelyek hiába keresik egymást az óceánban, és csak akkor találkoznak, amikor a magány és az emlékezés könnycsepp formálja őket. Úgy tekintenek e történetre, mint egy kincsre, amelyet a koldus azért bízott rám, hogy őrizzem meg neki.
54. oldal
– Papa, mit csinálsz? – kérdezte a kis Dovid'l.
– Nem látod? – felelte az apja. – Dolgozom.
– És mit dolgozol?
– Az ürességet tanulmányozom.
Túl bonyolult volt az a gyereknek? Yedidyah elmagyarázta, mire gondol:
– Tudod, kicsikém, az életben mindennek van értelme. Még annak is, amit értelmetlennek találsz.. Csak éppen az értelmetlenségeben jóval nehezebb felfedezni az értelmét.
Dovid'l lemondott arról, hogy megértse az apját; visszament a szobájába.
128. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara 96% ·
Összehasonlítás - George R. R. Martin: Kardok vihara 96% ·
Összehasonlítás - Kathryn Stockett: A Segítség 96% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Reminders of Him – Emlékek róla 95% ·
Összehasonlítás - Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város 96% ·
Összehasonlítás - Karl Marlantes: Matterhorn 97% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Fülemüle 96% ·
Összehasonlítás - Brandon Sanderson: A királyok útja I-II. 95% ·
Összehasonlítás - W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete 95% ·
Összehasonlítás