Feljegyzések 6 csillagozás

Elias Canetti: Feljegyzések

A ​Nobel-díjas Elias Canetti nagy művei: ifjúkori regényremeke, a Káprázat, a három évtizeden át írt Tömeg és hatalom és az öregkori önéletrajzi trilógia (A megőrzött nyelv; A hallás iskolája és A szemjáték) már az író életében megjelentek magyarul. Az életmű azonban még egy rendkívül izgalmas területet tartogat: Canetti feljegyzéseit.
Az író fiatal kora óta vezetett naplót (magánhasználatra), írt ugyancsak magánjellegű jegyzeteket, és kezdettől gyűjtögette különféle természetű gondolatait. Vannak köztük a történelem, a köz ügyeit érintő aforisztikus meglátások, írókollégák természetéről, módszereiről szóló eszmefuttatások, „embertani megfigyelések” (mitológiai, antropológiai szövegek kommentárjai), írói ötletek, sugallatos aforizmák és utópiacsírák. Bölcsek és szórakoztatók; zömük rendkívül eredeti és időtálló.. Canetti makacsul folytatja párbeszédét szellemi őseivel (Montaigne, Quevedo, Stendhal stb.), élőnek tekinti mindazokat, akik élő szövegeket hagytak hátra. Vannak… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mérleg

>!
Európa, Budapest, 2006
376 oldal · ISBN: 9630779447 · Fordította: Halasi Zoltán

Enciklopédia 13


Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Elias Canetti: Feljegyzések

A Nobel-díjas Elias Canetti legfontosabb műve a fiatalkori nagyregény,a Káprázat (amelyet a könyvmoly regényeként emlegetnek!). Nem érdektelen a három évtizeden át írt Tömeg és hatalom című filozofikus munkája sem. A könyv fülszövege az öregkorban írt önéletrajzi trilógiáját ( A megőrzött nyelv; A hallás iskolája és A szemjáték) is jelentős alkotásként említi.
Ezek mellett periférikus, de időnként egészen érdekes az Európa Kiadó Mérleg sorozatában megjelentetett Feljegyzések című napló-válogatása, amely 1942 és 1993 közötti feljegyzéseiből közöl egy kötetnyit. A szerkesztő-fordító Halasi Zoltán, a szükséges jegyzetekkel is ellátta az irodalommal, politikával, filozófiával kapcsolatos szövegeket.
Gondolom, vannak Canetti rajongók, az ő számukra kötelező ez a könyv, de a 20. század világirodalmi és világpolitikai eseményei felé átlagos érdeklődéssel közeledő olvasók is haszonnal forgathatják ezt a többnyire aforisztikus tömörségre törekvő, leginkább talán a buddhista világfelfogás szemléletéhez köthető kronologikus szöveggyűjteményt.

Canetti stílusát és gondolkozásmódját a könyv adatlapjához csatolt idézetekkel és karcokkal is bemutattam, de értékelésem végén következzen itt is egy hosszabb szemelvény 1969-ből, amely nekem különösen tetszett:

„Jóság, mondogatja. De mit ért rajta? Nem tudná valamivel pontosabban megfogalmazni? Éberséget ért rajta, amellyel elejét veszi, hogy az ember bármivel ámítsák vagy hogy az ember bármivel ámítsa magát. Erőteljes bizalmatlanságot ért rajta, bizalmatlanságot minden olyasmivel szemben, amikor az embereket úgymond „magasabb” célokra használják, noha ezek a magasabb célok valójában mások céljai. Nyitottságot és spontaneitást ért rajta, az emberek iránt soha nem szűnő, őket a társaságunkba bevonó és megértő kíváncsiságot. Hálát ért rajta, hálát azok iránt, akik ugyan mit sem tettek érte, de mégis közelednek hozzá, észreveszik az embert és szóba állnak vele. Emlékezetet ért rajta, olyan emlékezetet, amely nem hagy ki és nem enged el semmit. Reményt ért rajta, reményt a kétségbeesés dacára, ez utóbbit azonban a remény soha nem titkolja el. Ért rajta állatokat is, habár megesszük őket. De főleg olyasmit ért rajta, hogy valaki butábbnak látszik, mint amilyen valójában. Tehetetlenséget ért rajta, hatalmat soha. Aki jó a hatalomhoz, aki meghajlik előtte vagy saját maga védelmében hízeleg neki, az rossz.
(…)
Továbbá megütközést ért rajta, még vénséges vén korban is, haragot, vádat; de csak akkor, ha haragvó és vádló ezáltal nem jut hatalomhoz. Beszédet is ért rajta, hallgatást bizonyosan nem. Tudást ért rajta, de hivatalt, pozíciót, javadalmazást nem. Azt érti rajta, hogy az ember embertársainak gondját viseli itt, nem pedig a lelkükért imádkozik.”

2 hozzászólás
>!
spinakker
Elias Canetti: Feljegyzések

A csillagozásom nem a könyvre vonatkozik, hanem az olvasási élményemre. Ezt azért kell leszögeznem, mert elismerem Canetti műveltségét és gondolatiságát, ezeket viszont mégsem tudtam teljesen élvezni. Rengeteg magvas gondolat és remek ötlet van itt, amit az idézetek száma is mutat, ez mégis kevés számomra ahhoz képest, hogy a gyűjtemény maradék, vaskos részében minek kéne lennie. Az ugyanis nem érintett meg, nem tudtam sehogyan sem magamra vonatkoztatni, vagy egyszerűen nem értettem. Mert hát mit kezdjek egy olyan kijelentéssel, hogy „Az a legnagyobb, ami már olyan kicsivé zsugorodott, hogy minden nagyságot fölöslegessé tesz.” (158. o.)? Mit lehet ebből tanulni? Hogyan jelenik ez meg az életben? Emögött azt a fajta európai műveltséget és művésziséget sejtem, ami rendkívül okos, rendkívül művészi, viszont meglehetősen öncélú – és persze leegyszerűsítő.
20-30 év múlva visszatérek ehhez, addigra talán megint máshogyan szemlélem a világot, és így Canettit is jobban élvezném. Persze egyes sorokon addig is elrágódok, mert remek ötletek és utópiacsírák (a fülszöveg szava) vannak itt, amelyek sokszor szétesnek a továbbgondoláskor, mégis el van rejtve bennük valami („Ott naponta cserélik a házszámokat, nehogy valaki hazataláljon.” 280. o. Mintha manapság bárki is házszámok alapján tájékozódna – de mégis, milyen lenne, ha soha nem találnánk haza?)

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Elias Canetti: Feljegyzések

Canetti feljegyzéseit leginkább Márai Naplóihoz tudom rokonítani, hasonló a felépítésük, nem is lehet másképp meghatározni, mint feljegyzésekként. Közös még a két szerzőben, hogy mindkettő emigráns, „világcsavargó”, és mindketten kb. 89 évet éltek. Az egyik zsidó, a másik magyar. Egyik sem valami szerencsés dolog.

De körülbelül ennyi a hasonlóság. Jellemző, hogy bár mind a ketten 40 éves koruk után kezdtek el efféle „feljegyzéseket” írni, szerkeszteni és kiadni, Márai feljegyzései több kötetet tesznek ki, Canettié viszont (1942-től 1994-ig) alig 400 oldalt. Ne legyünk cinikusok, úgyhogy ne jegyezzük meg, hogy Canetti ki tudta válogatni a gondolatok közül azt, amelyik teljesen egyedi, Márait viszont valószínűleg vonzották a vastag kötetek, amelyeken a saját neve volt feltüntetve.

Egy ilyen könyvről nem lehet sokmindent mondani, csak olyan semmitmondó dolgokat, hogy tetszett, gondolatébresztő volt, stb. Proust óta tudjuk, hogy egy sütemény is lehet gondolatébresztő. Szerintem nem csak a Madeleine képes erre, hanem egy olcsó linzer is a sarki cukrászdából. Vagy egy stefánia a Józsefváros mélyén, hol a házak összesúgtak.

Nem lesz tőlem szép dolog, de azt mondom, Canetti feljegyzései jobban tetszettek, mint Márai naplói. A magyar helyett a zsidót választom, ez nem fog sokaknak tetszeni. Ez van. Meglátjuk, regényben is jobb volt-e Elias Canetti.

12 hozzászólás
>!
SignorFormica
Elias Canetti: Feljegyzések

Jegyzetek, gondolatok, szösszenetek, ötletek, regényötletek, aforizmák, reflexiók. Minden sor, minden oldal elgondolkodtató kaland. A bölcsesség, és a megfigyelés, a gondolat és a szellem nagyságának bizonyítéka. Ez a kis kötet Canetti 3 kötetes önéletrajzával és a Káprázattal egyenértékű!


Népszerű idézetek

>!
vargarockzsolt P

A férfi három alapmagatartása az udvarlásnál: a hencegő, az ígérgető, az anyakolduló.

59. oldal

7 hozzászólás
>!
Archibald_Tatum P

A muiscák [a spanyol hódítás nyomán kihalt dél-amerikai néptörzs] azt gondolták, hogy uralkodójuk látványát közönséges ember nem tudja elviselni úgy, hogy az ne ártson neki. Ezért volt köztük szokásban, hogy bizonyos gonosztevőket alkalmanként a fejedelem látására ítéltek.

191. oldal, 1971 (Európa, 2006)

12 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Vannak olyan mondatok, amelyek csak egy másik nyelven jelentenek valamit.

1972

1 hozzászólás
>!
Archibald_Tatum P

Puritán nevek angliai lelencgyerekeknek:
Helpless, Repentance, Lament, Forsaken, Flie-Fornication, egyiküket, egy kislányt (Somersetben, 1644-ben) Misericordia-adulterinának* kereszteltek.
    
* Az angol beszélő nevek: Árva, Töredelem, Siralom, Cserbenhagyott, Csapodár Paráználkodás; a latin: kb. Irgalom a Házasságtörőknek.

223. oldal (Európa, 2006)

1 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Kafkából tényleg hiányzik mindenfajta írói hiúság, ő soha nem hivalkodik, képtelen hivalkodni. Kicsinek látja magát és kis léptekkel jár. Bárhová teszi a lábát, mindenütt azt érzi, hogy bizonytalan a talaj. Kafka nem viszi az embert, amíg vele van, az embert semmi sem viszi. Vagyis Kafka lemond az írói szemfényvesztésről. Az írói csillogás, amit Kafka természetesen jól érzékelt, saját szavaiban egyáltalán nincs meg. Az ember apró léptekkel kénytelen vele haladni vele együtt, és ettől szerény lesz. Az újabb irodalomban nincs semmi, ami ennyire szerénnyé tenné az embert. Kafka csökkenti a felfuvalkodottságot, bármiféle életét. Az ember megjavul, amíg őt olvassa, de anélkül, hogy erre büszke lenne. A prédikációk büszkévé teszik azt, akit megragadtak; Kafka lemond a prédikációról. Nem adja tovább apja parancsait; valami furcsa megátalkodottság, Kafka legnagyobb adománya, lehetővé teszi számára, hogy megszakítsa a parancsok apáról fiúra szálló lánc-mechanizmusát. Kivonja magát a parancsok erőszak-tevékenysége alól; külsőleges energiájuk, az, ami állati bennük, Kafka esetében semmivé foszlik. Annál inkább foglalkoztatja azonban a tartalmuk. A parancsok Kafka szemében aggályossá válnak. Kafka az összes író közül az egyetlen, akit a hatalom semmilyen módon nem fertőzött meg; ő semmilyen hatalmat, bármilyen lett légyen is az, nem gyakorol. Kafka megfosztotta Istent atyai jellegének utolsó maradványaitól is. Nem maradt más, mint az aggályok sűrű és elpusztíthatatlan hálója, amely magának az életnek szól, nem pedig teremtője igényeinek. A többi író Istent utánozza és az Alkotó szerepében tetszeleg. Kafka ugyan soha nem akar Isten lenni, de azért gyereknek sem gyerek soha. Amit egyesek ijesztőnek találnak benne, s ami engem is nyugtalanít, az Kafka állandó felnőttsége. Kafka úgy gondolkodik, hogy nem parancsolgat, de játszani sem játszik.

1947

58-59. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Milyen kevés dolgot olvastál eddig, milyen kevés dolgot ismersz! És lám, mégis ezen, hogy mit olvastál, ezen a véletlenen múlik, hogy mi vagy.

1970

>!
vargarockzsolt P

Ami a legnagyobb csalódást kelti a Holdban, az, hogy minden stimmel. Minden, amit kiszámoltunk, távolság, nagyság, súly, minden stimmel, minden úgy van, ahogy van.

1969

164. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Nagyon is lehetséges, hogy Isten nem alszik, csak elbújt előlünk, mert fél.

1973

Kapcsolódó szócikkek: félelem · Isten
29 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Az ember csak akkor szabad, ha nem vágyik semmire. Miért vágyik arra, hogy szabad legyen?

1974

Kapcsolódó szócikkek: szabadság

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Natasha Solomons: Eltűnt férjek galériája
William Golding: Beavatás
Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója
Michael Palin: Szahara
Paul James (Lady Constance Crabtree): II. Erzsébet királynő titkos naplója
Eric Idle: A Mohó Gazember naplója
James Herriot: Minden élő az ég alatt
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Gerald Durrell: Istenek kertje
Diana Wynne Jones: A vándorló palota