A Nobel-díjas írónő antipornográfiának tekinti regényét, amelyben „minden a nyelvben történik és nem a tartalomban. Az alaphelyzet nem ritkaság, csak a végletekig kiélezett.” Jelinek elképesztő, vad nyerseséggel írja le, hogy a gazdag papírgyárosnak két egymással szerves összefüggésben lévő dolog a lételeme, a hatalom és a szex, de a sorrend akár fordított is lehetne. Ennek a férfinak valamilyen módon mindenki a rabszolgája: a munkásai, a neje, de még a gyereke is.
A könyv csupa gúny, csupa kemény bírálat, széteső (szétesett?) világunkról, fogyasztói társadalmunkról, elsekélyesedett emberi (emberi?) kapcsolatainkról. A mondatok tele vannak érzékiséggel, amit Tandori Dezső páratlanul leleményes átültetése kitűnően visszaad.
Higgye el, kedves Olvasó, mire Ön a tizedik oldalra ér, kétsége sem lesz afelől, hogy a szereplők összes cselekedete, az autóvezetéstől a mosogatásig, merő KÉJ.
Kéj 24 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1989
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 10
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
A Jelinek-Tandori koprodukció az irodalmi színvonalat a sztratoszféra magasába emeli, Az év nyelvileg legigényesebb olvasmánya cím ezennel el is kelt. Ugyanakkor a fogyasztói társadalom vadhajtásainak gúnyos kritikája minden, csak nem lélekemelő. Aberráltaknak, pervertáltaknak, mizantrópoknak, flegmantikusoknak, Jelinek fanoknak ajánlott, s bár az agresszió és az elidgenedés ábrázolása a kényelmest messze meghaladó mértékben borul itt a fejére a szegény, jobb sorsa érdemes (?) olvasónak, a világszemlélete ennek a nőnek nyomasztóan valószerű. Ha Abercrombie alkotóértékelésében kettős fejű fokoshoz hasonlítottam a társadalomkritikáját, nos akkor Jelinek kontextusában alighanem holmi vizes köteleket és műlőcsöt volna ildomos emlegetnem.
Számszerűleg: napját sem tudom már, mikor fordult elő utoljára, hogy egy 220 oldalas könyvet bő 24 óra alatt befaltam. Van valami mélyen megnyugtató a minden képmutatástól mentes realitásban, még ha olykor baromira kellemetlen is.
Passt schon, Elfriede, du hast gewonnen.
Érdekes játék, hogy vajon mekkora mazochizmus kell ahhoz, hogy ezen a könyvön végigérjünk, és ha nagy, akkor vajon nagyobb vagy kisebb, mint az, ami a regény oldalain történik. Nem mondom, hogy nem szenvedtem a mondatszörnyektől, és nem sznobizmusból csillagozom ennyire „fel”, hanem két dolog miatt, az egyik, hogy azt hiszem, valahol bent, egészen mélyen, teljességgel megfogalmazhatatlanul én értem Jelineket, amit ír, gyakran rezonál azzal, amit gondolok, még akkor is, ha soha nem mondanám ki így. A másik pedig, hogy – rém nagyképűen hangzik, de – ismerem az osztrákokat, és így kifejezetten értékelem a görbe tükröt, amit Jelinek a könyveiben mutat nekik.
Most kicsit pihenek, aztán majd lehet, hogy nekiveselkedem az életmű további, még olvasatlan darabjainak is.
Ajánlom olvasásra minden felnőttnek nemre való tekintet nélkül. Ez a vélemény alakult ki az első 50 oldal rendkívül nehéz emésztését követően bennem, és ez csak erősödött az utolsó mondat befejezése után.
Nehez volt olvasni eleinte, nem voltam szokva ilyen szöveghez sem tartalmában, sem formájában. Nagyon érdekelne, rá is keresek, megjelent-e ilyen értekezés, hogy milyen a szöveg eredetije a fordításhoz képest, mert ez a Tandori Dezső által odarittyentett egy igazi mestermű.
Lehet egy sarkos és kétségkívül figyelemfelkeltő ábrázolása ez korunk(?) kapcsolati (szexuális) „kultúrájáról”, vagy vádirat ugyanarról, de mindenképpen elgondolkodtató, továbbgondolandó.
Generációról generációra hagyományozódik-e a párkapcsolathoz, a szexualitáshoz a könyvben taglalt típusú viszonyulás, vagy a korunkra (ezért is fentebb a kérdőjel) jellemző pornográfia- és hatalomfüggőség erősít erre rá. Mindenesetre figyelmeztető jel, hogy itt az idő újragondolni párkapcsolatunk, szexuális életünk minőségét.
És léteznek ajtók más utak felé.
Népszerű idézetek
Mert hogy tényleg ki-ki megengedheti magának, hogy kezét vagy lábát törje, nekem elhihetik! Ennek ellenére: lehetetlen nem függőknek tekinteni ily népeket, hogy felmennek a hegymagasba, lecsusszannak rajta, és még jóérzésük is támad. Függőség, az ám, de mitől? Igen, a maguk sosem gyógyuló képeiktől, onnét van ez, hogy mintha csak valóságsegédek volnának, napra nap újra ez nekik a mutogatott látvány, csak szebbet, jobbat, nagyobbat.
56. oldal (Ab Ovo, 2005)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Peter Handke: Az ismétlés 67% ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink 96% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező 98% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Édentől keletre 94% ·
Összehasonlítás - Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései 94% ·
Összehasonlítás - Annie Ernaux: Az esemény 93% ·
Összehasonlítás - Pearl S. Buck: Az édes anyaföld 92% ·
Összehasonlítás - Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben 92% ·
Összehasonlítás - Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe 92% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold 92% ·
Összehasonlítás