Hyperboreában, a városban, ahol sosem fúj a szél, szigorú rend uralkodik. A külvilág viharaitól mágikus kupolával óvott városban a nincstelenek a város legalsó szintjén nyomorognak, míg az uralkodó mágusoké a legmagasabb szint. A szegénysorból származó, tizenkilenc éves Lastyanax mágusi tanulmányai végeztével arra készül, hogy fokonként lépdeljen felfelé a hatalom létráján, ám mentora titokzatos halála egy csapásra Hyperborea legfelsőbb köreibe repíti.
Politikai csapdák közt kanyargó útja során összetalálkozik Arkával, a fiatal harcoslánnyal, aki nemrég érkezett a városba, és különleges tehetséggel vágja ki magát a nehéz helyzetekből, ami igazán nagy szerencse, mert még nagyobb tehetséggel keveredik bele azokba… A fiú mestere gyilkosát keresi, a lány az apját, akivel soha nem találkozott. A fiú előtt fényes jövő áll. A lány mögött titokzatos múlt.
A két fiatal különböző utakon jár, de most egymás segítségére szorulnak: csak együtt élhetik túl a szél nélküli város… (tovább)
Hyperborea titkai (Hyperborea titkai 1.) 23 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2020
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Kedvencelte 3
Most olvassa 5
Várólistára tette 87
Kívánságlistára tette 106
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ide nekem a folytatást! Ez most nagyon kellett. Az utóbbi időben annyi ifjúságit és krimit olvastam, hogy már nagyon vágytam egy jó kis fantasy-ra és megkaptam. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, Hyperborea világa teljesen elvarázsolt, a mágusaival, a szintek között taxiként üzemelő teknőseivel, a furcsa természeti világával, hogy soha nem fúj a szél. De ha mégis, akkor baj van. Arka egy tüneményes kiscsaj, a maga 13 évéveloff. Lastyanax kicsit nehéz fejű, de csak az élet, a szív dolgaiban. amúgy roppant okos és rátermett. Itt minden szereplő képes az emberből valamilyen érzelmet kiváltani, annyira élethűek, annyira valóságosak, annyira emberiek. A hármas ikrek, a Titáni Trió, akik szeretnének félelmetesnek tűnni, de inkább csak viccesek. A miniszterek, akik a saját pecsenyéjüket sütőgetik, de néha ők kerülnek terítékre. A történet is nagyon pörgős, fordulatos volt, ahogy egymás után derültek ki a dolgok, hullottak a szereplők, mint a legyek.Ármány és cselszövés, politika, háború és hódítás,és minden szálat egy különös férfi irányít. Maga a könyv is nagyon szép kívül-belül, gyönyörű borító, sorminta a lapok alján, úgyhogy kell is egy saját példány belőle.
Sajnos nagyon nehezen rázódtam bele az elején az olvasásba, utána pedig nem is igazán kötött le a kötet.
Maga a történet hihetetlenül fordulatos, igazán egyedi. A világ nagyon részletesen ki van dolgozva, ízig – vérig fantasy, de valahogy, mégis úgy érzem, hogy ez a kötet nem nekem íródott. Pedig nagy reményeket fűztem hozzá. :( :(
A szereplők közül a 13 éves Arka volt a legszimpatikusabb. Kitartó, elhivatott fiatal lány, kedveltem a karakterét. Lastyanax , igaz, hogy csak 19 éves, de hatalmas felelőssége van a városban, de emellett egy kicsit koravénnek éreztem.
A cliffhanger ellenére nem vagyok benne biztos, hogy folytatni fogom. :(
A borítót viszont imádom, teljesen visszaadja a könyv hangulatát.
Köszönöm a lehetőséget a Kiadónak!
Nagyon kellett a lelkemnek ez a könyv! Olyan régen olvastam fantasy-t, ami meg is látszott mert igen nehezen tudtam felvenni a fonalat az elején. :D Bár az is tény, hogy elég hamar beledobott minket az írónő a mélyvízbe.
Nagyon részletgazdag, gyönyörűen kidolgozott és csodaszép a világfelépítése. Nem egy gyors olvasmány de megéri rászánni az időt.
Tetszett, hogy több szemszögből is olvashattuk a történetet, illetve nekem a karakterek személyisége is nagyon átjött. :) Arka igaz, hogy még csak 13 éves de iszonyatosan erős és kitartó. Lastyanax és Arka “kapcsolata” tetszett a legjobban, mint mester és tanítványa szerintem nagyon aranyosak.
Nagyon érződik rajta, hogy egy bevezető kötet, így is kell hozzá állni.
A cselekmény elég kiszámítható volt, nem igazán volt, olyan részlet ami meglepett volna, de mindenképp kíváncsi leszek a folytatásra.
Összességében engem Hyperborea maga fogott meg és ahogy ábrázolva lett. Nagyon különleges, még nem olvastam hasonlót. <3
Szerettem olvasni ezt a könyvet. Egyetlen hibája volt, hogy nagyon aprók voltak benne a betűk. A borító csodaszép, az ember örömmel veszi kézbe minden alkalommal, mikor folytatja. Időnként nézegettem is olvasás előtt. :) Az oldalszámoknál és a fejezetek elején található minták sokat dobnak a könyvön. A kivitele szerintem nagyon igényesre sikerült. A beltartalommal sem volt semmi gond. Tetszett a könyv felépítése, érdekes kis fantasy-t kaptunk, ami nem egy köröm lerágós függővéggel zárult de nyilván olvasnám még tovább. A könyv mondatai szépek, érződik rajta, hogy nem egy gyorsan összecsapott munka. Az írónő hagyott időt az eseményeknek, amik a végére egy szép kerek egésszé álltak össze. Igaz volt olyan dolog, ami előre sejthető volt de ez nem számított mert végig élvezettel olvastam. Érdekes, volt a váltott szemszög is, így több szereplő nézőpontját is megismerhettük.
Remélem a történet következő része is megjelenik majd.
Ajánlom minden fantasy-t kedvelő emberkének:)
Első látásra beleszerettem a csodaszép borítójába, igazán kellemes olvasmánynak tűnt. Ennek ellenére valahogy mégis nehezen rázódtam bele a történetbe. Talán a hirtelen kapott sok információ a mágusok világáról, vagy a görög nevek bizonytalanítottak el, kezdtem úgy érezni, hogy rossz vétel volt a könyv. Aztán mintegy varázsütésre elkezdtem sodródni az eseményekkel, s nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Ebben a történetben van minden, ami egy jó történethez kell: szerethető karakterek, csavarok, intrikák, kis Harry Potter feeling. Összességében jó kezdés volt ez.
Hyperborea Titkai. Amikor elolvastam a könyv tartalmát tudtam hogy ezt a könyvet azonnal el fogom olvasni, amint megérkezik. A hátoldalon elolvasva a tartalmát egyből tudtam, hogy az amit régóta keresek.
Hyperborea a város, ahol sosem fúj a szél. A mágusok uralta városban alaposan megteremtett hierarchia alapján működik az élet és csak az arra érdemesek élvezhetik a fényűző elit kegyeit.
Természetesen itt van egy módszer, amivel a városban szintet léphet az ember, nem csak átvitt, hanem szó szerinti értelemben is. A város 7 szintre tagolódva osztja fel a társadalmat, amiben, ha minél magasabban helyezkedik el az ember, annál csodásabb élet vár rá. Egyik főhősünk a mágus Lastyanax. A legalsó, mocsokban vergődő, legszegényebb szintről küzdötte fel magát, intelligenciájának és kitartásának köszönhetően. De amikor mindezt megkapta, akkor kezdődik az igazi kaland és rémálom. Mentorát megölték, ami miatt megfogadta, hogy megtalálja a gyilkosát.
Időközbeni miniszterré válása és a maga mellé kapott makacs tanítványa sem könnyíti meg a helyzetét az ügy felgöngyölítésében.
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nagyon féltem hogy nem fog tetszeni, hiszen az alap történet eszméletlen jól hangzott. De már le is lövöm a poént, nem kellett csalódnom. A Fantasy világban aminek nagy rajongója vagyok, ez egy fantasztikusan megírt sztori. Eszméletlen, hogy mennyire kidolgozottak a részletek az első betűtől az utolsóig.
Mivel az egész alapsztorit egy gyilkossági nyomozás adja, így mondhatnám azt is hogy az egész egy mágikus krimi. És a minőségi krimiktől elvárható csavarosság, fondorlatosság és meghökkentő felfedezések végig is kísérik az egész regényt. Kicsit a karakterek sokasága és különleges neveik és a rangjuk miatti megnevezésük néha megdolgozzák az ember agyát, de a könyv végén található egy szómagyarázat, ami segít a könnyebb emészhetőségben. Ezt én már csak az olvasás után fedeztem fel, szóval simán lehet érteni mindent anélkül is.
Nagyon tetszett az egész univerzum amit magának teremtett az író. Azt éreztem, hogy ebben a stílusban egy hiánypótló darab. Rengeteg mágusokról, varázslókról szóló könyvet és filmet láttunk már, de valljuk meg, azért a legtöbb a Harry Potter világára épülő átirat. Még csak meg sem próbálnak egy saját világot megteremteni az írók. Itt viszont egy aprólékos, jól átgondolt mágikus színtérrel találjuk szembe magunkat. A könyv az elejétől kezdve annyira olvastatta magát, hogy alig tudtam letenni, de ha mégis meg kellett tennem, akkor is a következő kézbevételkor egy mondat után vissza zuhantam a szavai közé. Elég nagy befolyással volt rám, teljesen elfelejtettem olvasás közben a külvilágot.
A karakterek és a helyszínek is mind nagyon részletesen le vannak írva, ami merőben megkönnyíti az embernek, hogy pontosan el tudja képzelni mire is gondolt a „költő”.
BIztos vagyok benne, ha ezt valaki egyszer normálisan meg tudná filmesíteni az csakis James Cameron lehetne, hiszen a leírások alapján bőven túlszárnyalná az Avatar-t.
A főszereplőink egyike egy 13 éves lány, Arka. Azt hihetné az ember, hogy ez majd egy mese irányába viszi el a dolgot. De a másik főszereplőnk a 19 éves Lastyanax, akire mondhatjuk hogy szinte már koravén. Az a kettő szemszög és az alap cselekményfolyam (és egy pár brutál véres jelenet) bizonyítja, hogy akármennyire is a varázsvilágban kalandozunk, ez nem egy cuki esti mese. A Harry potter és az Arany iránytű óta nem igazán volt rám semmi ilyen hatással.
A könyv befejezése is olyan, hogy legszívesebben rohannál a folytatásért, csak hogy ki ne lépj ebből a világból. Szerencsére én egyszerre rendeltem meg mind a kettő kötetet! Szóval megyek is.. nehogy kizökkenjek.
Népszerű idézetek
Az elmúlt hónap mindenki számára nehéz volt. Először is, a hideg számos áldozatot szedett a lakosság elesettebb tagjai, az első szint kisgyerekei, öregjei és szegényei között, akiknek nem volt hol menedékbe húzódniuk. Azután éhínség köszöntött be, hisz már nem érkeztek karavánok. A klánok a helyzetet kihasználva megszerezték a karavánszerájban tárolt készleteket, és aranyáron értékesítették őket. Végül pedig a város jövőjének bizonytalansága végképp aláásta a hyperboreaiak morálját.
A város mélye, melytől mindig is undorodott, a kupola sérülése óta még csúfabb lett. Az utcákon tömeg hömpölygött. Vizelet, izzadság és füst bűze terjengett. Kölykök sütöttek patkányt a szeméthalmokon, míg az idősebbek a maradék lótuszgyurmát rágva bámulták az idő múlását – az étvágytalanságot okozó drog legalább elterelte a figyelmüket a korgó gyomrukról.
Itt is, ott is hatalmas, jéglepte, üres teknőspáncélokat kellett kerülgetnie. Némelyikbe koldusok költöztek, és a hideg ellen lepedőkkel tömték be a fej és a farok nyílását. Egy hónap leforgása alatt a teknőspörkölt lett a város legfőbb eledele. Egyetlen példány sem élte túl a sarkvidéki hideget.
– És a miniszterek voltak olyan ostobák, hogy hittek magának? – kérdezte elképedve a lány. – Egy csomó napokai menekült érkezett a városba, a tanácsnak tudnia kellett, mi történt…
¬– A miniszterek hinni akartak nekem – vonta meg a vállát a lemurok ura. – Mindig könnyebb hinni a hóhérnak, mint segíteni az áldozatnak.
– A háború igazolja az életmódunkat, az életmódunk igazolja a háborút – folytatta a férfi a háta mögött összefogott kézzel. – Ellenség nélkül nincs hadsereg, hadsereg nélkül nincs hierarchia, hierarchia nélkül nincs Themisszira. Nem az a helyzet, hogy a themissziraiak háborút akarnak, hanem az, hogy nem élhetnek háború nélkül.
A sorozat következő kötete
Hyperborea titkai sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lucy Strange: A nővérek átka 88% ·
Összehasonlítás - Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely – Sötét, magányos átok 87% ·
Összehasonlítás - Rick Riordan: A vörös piramis 90% ·
Összehasonlítás - Rainbow Rowell: Csak így tovább 90% ·
Összehasonlítás - Christopher Paolini: Elsőszülött 87% ·
Összehasonlítás - Gwenda Bond: Lány a kötélen 85% ·
Összehasonlítás - J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly 96% ·
Összehasonlítás - Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban 95% ·
Összehasonlítás - John Flanagan: Gorlan romjai 93% ·
Összehasonlítás - C. S. Lewis: Narnia krónikái 92% ·
Összehasonlítás