Nagykövet ​asszony 13 csillagozás

Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten
Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony

Rendkívüli ​várokozás előzi meg Eleni Kounalakis, az Egyesült Államok volt budapesti nagykövete könyvének magyarországi megjelenését. A Nagykövet asszony jött, látott és megírta a 2010 és 2013 között szerzett tapasztalatait, élményeit, személyes véleményét, azt is, amit szolgálati ideje alatt nagykövetként nem tehetett meg. Beszámol a nagykövetté válásának folyamatáról, családi indíttatásáról, Budapestre érkezése utáni benyomásairól, a diplomáciai lét kulisszatitkairól, tárgyalásairól az ország vezetőivel, a díszvacsorákról, a sikeres küldetését elősegítő fortélyokról, és a kihívásokról, amelyekkel folyamatosan szembesülni kellett. Szolgálati idejének meghatározó része az az időszak volt, amit az emberek „Orbán Viktor kétharmados forradalmának” neveznek. Szerinte Magyarország olyan bonyolult ország, hogy ha az ember egyszer bensőséges kapcsolatot létesít vele, hajlamos kötődni hozzá. Úgy véli, egyetlen más ország sem nyújthatta volna számára a szépség, a különlegesség, az izgalom,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Kossuth, Budapest, 2015
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630983044 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Kossuth, Budapest, 2015
ISBN: 9789630983686 · Fordította: Gálvölgyi Judit

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Hillary Clinton · Orbán Viktor

Helyszínek népszerűség szerint

Magyarország


Kedvencelte 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Ross>!
Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten

Őszintén szólva, ha már a borítón az áll, hogy Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten akkor az ember elvárná, hogy a 320 oldal nagy részén Budapestről vagy legalábbis a magyar viszonyokról lesz szó.
Nos hát nem igazán.
Aztán megvilágosodtam. Hiszen ez csak alcím. A kötet címe Nagykövet asszony és pontosan ezt is tartalmazza. Eleni Kounalakis saját személyes történetét.

Mesél a családjáról, a görög-amerikai közösségről, a férjéről, a gyerekeiről, arról, mit csinál egy területfejlesztő, hogyan, milyen procedúra során válik az ember megbízott nagykövetté, hogy működik egy követség, és mi újság Afganisztánban.
A 170. oldal környékén azért már erősen szerettem volna, hogy ha az ortodox görög esküvői szertartás ecsetelése helyett esetleg rátérünk arra is, hogy mit mi van Magyarországon. Egyetlen erősebb fejezet van, ami kimondottan és huzamosabban foglalkozik az ország politikai problémáival, a többi fejezetben ezek csak mellékszálak. Persze lehet hogy csak hazai olvasóként volt ez az elvárásom, és az amerikai közönségnek pont megfelelnek ezek az arányok.

Azt mindenesetre nagyon érdekes volt látni, hogyan lát minket egy amerikai politikus, aki idealistaként hisz a demokráciában. Bár lehet, hogy az USA, mint világszervezet, gyakorta nem működik optimálisan, számos alkalommal tesz megkérdőjelezhető lépéseket, de az is egyértelmű, hogy a szervezetet alkotó egyes egyének közül rengetegen vehetik nagyon is komolyan az Abraham Lincoln által hirdetett demokratikus elveket.

Kounalakis asszony ilyen, és finoman jelzi, hogy nálunk nem stimmelnek dolgok. Vagy legalábbis nem úgy működnek folyamatok, mint ahogy egy optimális demokráciában működnie kellene. A hatalom háromlábú széke mintha valahogy nem lenne éppen kiegyensúlyozva. És hogy a kormány számos lépése, döntése, amelyből teljes egészében kihagyta az ország lakosságát, több, mint aggodalmas. Ahogy az is, ha túl kevés kézben összpontosul a hatalom.
Ez azonban semmiképp sem kifejezett kormányócsárlás. Az utószóból kiderül, hogy a könyv több engedélyeztetési procedúrán is átment, nyilván az USA és Magyarország kapcsolatát szem előtt tartva nincsenek benne nagyon erős dolgok. Kritika? Az igen. De mégis inkább afféle színes érdekesség a hatalom színfalai mögül, a magyar politikai vezetők egy-egy olyan pillanatával, amit mi, akik ebben a közegben élünk, nem feltétlenül láthatunk.

Az amerikai és a magyar politikusok közötti különbség azonban szíven ütött.
Az egyes kifejtett elveik, és már a szóhasználatuk is: politikai szolgálat, tükrözi azt a felfogást, amit idehaza mintha kigyomláltak volna a közösségből: Hogy állampolgárként nem (földes)urakat és parancsolókat választunk magunk fölé. Hanem a köz javának szolgálóit.
És a közbe úgy nagyjából mindenki beletartozik, nem csak egy preferált csoport tagjai.

Inpu>!
Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten

Szeretnék néhány szempontot kiemelni, melyekre alapozva érdemes ezt a könyvet kézbe venni és végigolvasni.
1. Ez egy autobiográfia. Nem a magyar politikai élet mélyreható elemzése, se nem térkép a legmagasabb szintű diplomáciai protokoll birodalmához, és legkevésbé sem könyv a magyarokról a magyaroknak. Kounalakis nagykövet asszony arra a kérdésre próbál választ adni, melyet kinevezése óta vagy ezerszer nekiszegeztek: hogyan lesz valakiből amerikai nagykövet? Különösképpen politikai kinevezett, nem pedig karrierdiplomata nagykövet. Ennélfogva írásának éppoly lényeges része családi gyökereinek, másodgenerációs gyermekkorának, görög ortodox szertartás szerint rendezett esküvőjének vagy éppen az üzleti szférában és a civil szervezetekben vállalt feladatainak részletezése, mint maguk a diplomáciai csatározások, amire mi magyarok – valljuk be őszintén – a leginkább kíváncsiak volnánk. Ugyanakkor ezek a személyes, végtelenül privát hangvételű elbeszélések sem minden tanulság nélküliek. Egyebek között rávilágítanak arra, hogy a jól szituált családi háttér, az ún. „vagyon” és az azzal együtt járó hatalom, bár nyilvánvalóan szükséges ahhoz, hogy valaki a magaspolitika szereplőjévé válhasson, de Amerikában ez önmagában nem elég. A társadalmi kapcsolatok kiépítésének legalább ennyire fontos rekvizituma a támogatás és az adakozás, vagyis a vertikális szociális szolidaritás gyakorlása, a kölcsönös bizalmon alapuló összetartás (akár nemek, akár etnikai háttér, akár lokális kommunális alapon), no és az önkéntes, aktív civil szerepvállalás (mindkét jelző egyformán hangsúlyos), mely sokkal ideálisabb módja az egyén thümotikus késztetésének kielégítésére, mint a nemzeti szupremácia narratívájának kidolgozása és erőszakos fenntartása (amint az nálunk történik). Mindez éles kontrasztot képez hazánk és még néhány keleti blokkbéli fiatal „demokrácia” közéleti gyakorlatával. Nem véletlenül írja Francis Fukuyama több helyütt, hogy a bizalom hiánya, és annak kihatásai az adott nemzet gazdasági, civil és politikai életére, végső soron alááshatja ezen demokráciák jövőjét. Az amerikai demokrácia működése messze nem tökéletes, hiba is volna idealizálni, de – ahogy azt mondani szokták – még mindig a legkisebb rossz.
2. Eleni Kounalakis története lehetőséget nyújt arra, hogy az idegen szemével lássuk Magyarország jelenét. Ha előítéletek nélkül teszünk erre kísérletet, több fontos dolog is világossá válik. Példának okáért, a nyugati világ egyrészt teljes mértékben félreértelmezte (és így alá is becsülte) a magyar politikai élet közelmúltbéli tendenciáit, és ezt a hibát még képes volt tovább tetézni azzal, hogy a bizonyos ügyekben nyújtott magyar segítségért cserében időnként megkímélte a kormányt az éles hangú kritikától vagy a nyomásgyakorlástól. Továbbá, eléggé kínos képet fest arról, miként törnek-zúznak kormányunk politikusai a porcelánbolti elefánthoz hasonlatosan a nemzetközi diplomácia színpadán, miként váltanak ki viselkedésükkel, hangvételükkel, mindenféle éthoszt (copyright Dr. Klinghammer) nélkülöző hozzáállásukkal és eljárásaikkal döbbenetet és megrökönyödést. Ilyen esetekben mutatkozik meg a gyors vagyoni felkapaszkodás hátulütője, amikor a magas társadalmi státusz nem jár együtt kellően alapos, rendszerint többgenerációs múltra visszatekintő kulturális beágyazottsággal.
3. Végül, de nem utolsósorban, a fülkeforradalomról írottakról. A memoár megírása óta történtek teljesen világosan aláhúzzák, hogy a nagykövet asszony aggályai és félelmei jogosak és megalapozottak voltak. Nem Eleni Kounalakis hibája, hogy a magyar-amerikai kétoldalú kapcsolatok alakulásáról szólván olyan ritkán tudott pozitív benyomásokról számot adni. Pedig a könyvből az is kiderül, az Egyesült Államok kifejezetten túlzó optimizmussal igyekezett fenntartani egy kielégítő, működőképes jó viszonyt Orbán Viktor kormányával, még olyankor is, amikor az erre teljességgel érdemtelenné vált. Azonban korántsem a magyar kormány általános, válogatás nélküli kárhoztatásáról van szó: Hende Csaba hadügyminiszterről vagy Martonyi János külügyminiszterről (előbbi időnkénti modortalanságai ellenére is) a nagykövet kifejezett barátsággal és szimpátiával emlékezik meg. Ami Orbán Viktor személyét illeti, annak leginkább sokatmondó summázatát akkor adja Eleni Kounalakis, amikor a kormányfővel folytatott búcsúbeszélgetés során ráébredt, Orbán számára a szabadság azt jelenti, hogy ők szabadon bármit megtehetnek. Nos, kell-e mondani, hogy ez azért meglehetősen távol esik a fejlett demokráciák felfogásától?

1 hozzászólás
Yellow>!
Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten

Nagy reményekkel vártam, hogy elolvassam ezt a könyvet. Kár volt. Öntömjénező, bugyuta, rettenetesen unalmas olvasvány. Számomra hihetetlen, hogy hogyan lesz ma valakiből nagykövet.

1 hozzászólás
Bohuslav>!
Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten

Borzalmas könyv. Ha valaki nem azért venné a kezébe, hogy 300 oldalon keresztül az aktuális magyar kormány ócsárlását olvassa, ne olvassa el! Magyar belpolitikában erősen elfogult, magyar embereket és kultúrát lenéző, amerikai és görög felsőbbrendűséget hirdető írás. Tényleg nem szól másról. Pont amiről kellene, az nincs benne kellő hangsúllyal. Sajnos nem tudom kihagyni, hogy a kötet tipikus példája annak, amikor valaki nem tanulja a diplomáciát, hanem – mint kampánytámogató – bevásárolja magát a külügybe.

Yvycsajszi>!
Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten

Érdekes írás. Egy külföldi politikus hogyan látja az országunkat.

Ciklon >!
Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten

Fantasztikus könyv. Annál is inkább kedves volt számomra, mivel Eleni Kounalakissal többször személyes is találkoztam. Izgalmas volt a beszámolóját olvasni, és jó volt látni, hogy kendőzetlenül mer írni azokról a dolgokról, amelyek itthon tabunak számítanak.


Népszerű idézetek

Ross>!

Miután Polt és Holder megtárgyalták együttműködésünk előnyeit, az aktuális események kerültek szóba. A legfőbb ügyész nagy aggodalommal beszélt a magyar szélsőjobb felemelkedéséről. Láttam, hogy Holdert felzaklatják a Magyar Gárdáról, e nacionalista csoportosulásról hallottak, csakúgy, mint politikájuk és módszereik. Polt azt mondta amerikai partnerének:
– Biztosítom önt, sok mindent tettünk, hogy ne tudjanak utcáinkon masírozni. Betiltottuk egyenruhájukat, és nem fogjuk megengedni, hogy gyülekezzenek. Ez annyira elfogadhatatlan lenne, mintha önök engednék, hogy a Ku-Klux-Klan felvonuljon Washingtonban. – Erre Holder arca alig észrevehetően megrándult.
– Nem gondoltam, hogy valaha is védeni fogom Magyarországon a Ku-Klux-Klan jogait – felelte lassan és óvatosan Holder. – De mi éppen hogy megengedjük, hogy békésen demonstráljanak bárhol a hazánkban.
Amint a tolmács lefordította az első afroamerikai igazságügyminiszter szavait, Poltnak leesett az álla.
Holder folytatta.
– A szólásszabadság, az önkifejezés szabadsága bármely demokráciában alapjog. Mindaddig, amíg nem uszítanak erőszakra, védjük az emberek jogait, hogy kimondják, amit akarnak, akkor is, ha gyűlöletes, szörnyű dolgok, amelyek ellen hangosan kell tiltakozni.

185-186. oldal

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten

Kapcsolódó szócikkek: Magyar Gárda · önkifejezés · szólásszabadság
Ross>!

– Választás volt, és az emberek nekem adták a hatalmat és a felelősséget, hogy vezessem ezt az országot – mondta. – Sok problémánk van, és megteszek minden tőlem telhetőt, hogy orvosoljam azokat. Ha az embereknek nem tetszik, amit csinálok, lesz majd másik választás, és másra szavazhatnak.
Ezt nem hagyhattam szó nélkül, hát újra próbálkoztam.
– Miniszterelnök úr, az Egyesült Államokban úgy tartjuk, hogy a kormánynak mindennap számot kell adnia az embereknek, nem csak négyévente.
– Én is számot adok mindennap! – erősködött. – És ha nem tetszik nekik, amit bármelyik napon is tettem, tudtomra fogják adni a választás napján.

311. oldal

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten

Kapcsolódó szócikkek: Amerikai Egyesült Államok · kormány · választás
3 hozzászólás
Ross>!

Abban a hitben, hogy megtört a jég, belevágtam az egyik témámba.
– Az utóbbi néhány hónapban – mondtam – Magyarország igen ügyesen kezelt egy drámai gazdasági válságot. Magyarország gyorsan cselekedett, stabilizálta a helyzetet, megakadályozta, hogy az tovább romoljon.
Ahelyett, hogy megállapításomat bóknak tekintette volna, amiért a magyar nép rugalmasan viselkedett a gazdasági válság idején, Orbán úgy értelmezte, hogy a Szocialista Pártnak kijáró tiszteletemet fejeztem ki, akiket ő a válságért okolt. Elkezdte ecsetelni, oda-odabökve a szocialistáknak, milyen fájdalmas volt és lesz továbbra is a gazdasági válság a magyaroknak. Apránként felvázolta, hogyan kell átalakítani a gazdaságot, hogy a magyar fiataloknak legyenek lehetőségeik, legyen munkájuk, feljebb juthassanak. Orbán beszéde arra a jövőképre emlékeztetett, amelyet Clinton elnök fogalmazott meg országunk számára évekkel korábban: „Ha keményen dolgozol és betartod a szabályokat, jobb életet teremthetsz magadnak és a családodnak.”
Erősen figyeltem, de a beszélgetést a belpolitikáról vissza akartam terelni a kétoldalú együttműködésre.
– Magyarország – mondtam, azokra a hatalmas lépésekre gondolva, amelyet az ország az utóbbi húsz évben megtett – mégis nagy utat tett meg 1989 óta.
A volt miniszterelnök székéből szinte felugorva csattant fel.
– Éppen ez a baj! Az önök országa azt hiszi, minden jól ment a rendszerváltás óta. – A magyarok a szovjet blokk összeomlását általában „rendszerváltásnak” nevezik. Orbán folytatta – De nem ment jól. Maga volt a katasztrófa!
Igyekezetem, hogy közös témát találjunk, szemlátomást félresikerült. Orbán tovább szidta a szocialistákat. Ők okozták a válságot, mondta, a csőd szélére sodorták Magyarországot. Felvázolta azt a politikát és gyakorlatot, amely szerinte lepusztította a gazdaságot: a privatizációs folyamat rossz kezelése, a rossz kormányzás és a nagyfokú korrupció minden szinten.
A politikai udvariassági látogatásom valóságos kampánybeszéddé lényegült, amelyhez Orbán élénken gesztikulált, mintha tömeget lelkesítene egy nagyrendezvényen.
– Mindent elloptak! Kommunista milliomosok mind! Nem, bolsevik milliárdosok!
Amikor végre befejezte, hátradőlt. Egy pillanat törtrészéig mindannyian összenéztünk. Még hirtelen mintha Orbán is rájött volna, hogy nem így kell köszönteni az új amerikai nagykövetet. Én teljesen ledöbbentem. Bőven akadt még témám, de ezek után hogy léphettünk volna tovább?

48-50. oldal

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten

Kapcsolódó szócikkek: Magyarország · Orbán Viktor
pelika_Bp>!

A találkozót Orbán nyitotta meg, mint mindig, amikor magas rangú amerikai tisztségviselőket vittem látogatóba hozzá: saját szabadságharcos életéről mesélt. Ahogy beszélt, hirtelen beugrott nekem valami. A szabadság Orbán Viktornak nem a személyes szabadságot jelentette a törvényes renden belül, ahogyan az az ókori görögöknek vagy a mai amerikaiaknak példaként szolgál. Orbánnak a magyar szabadság azt jelenti, hogy ők szabadon azt tesznek, amit akarnak, függetlenül mindenki mástól, aki nem magyar.

283. oldal

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten

Kapcsolódó szócikkek: Orbán Viktor
Ross>!

Ahogy sok amerikai, a civil társadalomban való részvételt az életem természetes részének tartottam. Ám Hillary Clinton már rég felismerte, hogy az Egyesült Államokon kívül a civil társadalom gyakran nem eléggé erős. Élő történelem című önéletrajzi könyvében beszámol 1999-es, még First Ladyként Közép-Európában tett látogatásáról. Ez tíz évvel a vasfüggöny leomlása után történt, és július negyedikén Hillary interjút adott a Szabad Európa Rádiónak: „A szabad társadalom fenntartása olyan, akár a háromlábú szék: az egyik lába a demokratikus kormányzat, a másik a szabad piacgazdálkodás, a harmadik a civil társadalom. Ez utóbbihoz tartoznak a civil szervezetek, a vallási intézmények, önkéntes kezdeményezések, a kormányzattól független szervezetek és a polgárok tettei – mindezek együttesen szövik a demokratikus élet szövetét. Az új demokratikus országokban a civil társadalom, a szabad választások és a szabadpiacok egyformán fontosak ahhoz, hogy elplántálják a demokratikus értékeket az állampolgárok szívében, gondolataiban és a mindennapi életében.”

242-243. oldal

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten

Kapcsolódó szócikkek: Hillary Clinton · Szabad Európa Rádió
pelika_Bp>!

Úgy tapasztaltam, hogy a Közép-Kelet elmaradottabb részein a muszlim férfiak háromféle embert ismernek: férfit, nőt és amerikai nőt.

295. oldal

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten

pelika_Bp>!

A negyvenhat éves Fidesz-vezérnek nem állt szándékában elbűvölni engem. De erős benyomást keltett fésülhetetlen hajától kezdve, makacs, szögletes állán át bánatos szeméig.

Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten


Hasonló könyvek címkék alapján

Marcia Mitchell – Thomas Mitchell: Egy kém az iraki háború ellen
Michelle Obama: Így lettem
Ronald Reagan: Egy amerikai élet
Edith Eva Eger: A döntés
J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról
Condoleezza Rice: Washingtoni emlékeim
Susan Faludi: Előhívás
Bruce Springsteen: Amerikában születtem
Aron Ralston: A kanyon fogságában
Aron Ralston: 127 óra a kanyon fogságában