Véletlen ​találatok 156 csillagozás

Elena Ferrante: Véletlen találatok

„Mi, ​nők túl sokáig verdestünk a férfiak által készített kalitkában, és most, amikor az összedőlni látszik, semmi sem kérdőjelezheti meg autonómiánkat, semmi sem szabhat gátat útkeresésünknek.”

„Véget ért egy kísérlet, amelyre egy évet szántam az életemből (…) Mi tagadás, végigrettegtem ezt az időszakot. (…) Regényíróként értelmeztem a feladatot, és kizárólag a szívemhez közel álló kérdésekkel foglalkoztam, amelyekre – ha időm és kedvem engedi – egyszer még visszatérek, hogy kidolgozzam a megfelelő narratív keretet és eszközöket” – ezekkel a szavakkal búcsúzik Elena Ferrante 2018-ban a The Guardian olvasóitól, miután egy évig heti rendszerességgel rovatot vezetett az újság hasábjain.
Az ötvenegy lírai, önéletrajzi elemekkel átszőtt gondolatszövedék a szerző írói műhelyébe enged betekintést. Ferrante hétköznapi kérdésekről – politika, hagyomány, történelem, filozófia, környezetvédelem, női szerepek, barátság, féltékenység, anyaság, szexualitás, öregedés – fejti ki a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Park, Budapest, 2021
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633557792 · Fordította: Király Kinga Júlia · Illusztrálta: Andrea Ucini
>!
Park, Budapest, 2021
168 oldal · ISBN: 9789633557808 · Fordította: Király Kinga Júlia

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

tolmács, fordító


Kedvencelte 13

Most olvassa 2

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 118

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Maminti9 P>!
Elena Ferrante: Véletlen találatok

”Amikor írok, azon vagyok, hogy áttörjek a felszínen, felforgassam a mélységeket, és felhozzam mindazt, amit odalenn találok.”

Elena Ferrantének a The Guardian részére írt heti rovatainak könyvbe fűzése a Véletlen találatok. Ferrante mindig lenyűgöz egyszerű és nyers írásmódjával, mellyel a dolgok és az emberi lélek legbelső rétegeibe nyúl.
Ez a könyv rendkívül sokrétű, számos gondolatébresztő fejtegetést tartalmaz mindennapi életünkkel, életszakaszainkkal, a művészetekkel, vagy a nők szerepével kapcsolatban. Nem elvont eszméket fogalmaz meg, hanem közérthetően világít rá egyszerű dolgokra, melyekkel mindannyian szembesülhetünk. Míg eltöprengünk a felvetett kérdéseken, bepillanthatunk a titokzatos írónő világlátásába, sőt teljesen profán dolgokat is megtudhatunk róla. Többek között, hogy nem bírja a gyomra a pizzát, imád nevetni, rajong a Solaris című filmért, az olaszsága pedig annyit jelent számára, hogy olasz nyelven ír és beszél. A regény nagyszerűsége annak végtelen őszinteségében rejlik, úgy érezhetjük, hogy Ferrante betekintést enged titkokkal övezett életébe.
Emellett állást foglal számos kérdésben, úgy mint a terhesség, sztereotípiák, örök szerelem vagy a féltékenység. Kifejezetten tetszettek azok a részek, amikor az írással kapcsolatban fogalmazta meg nézőpontját, például, hogy mit jelent neki az íráskényszer vagy az újszerűség az irodalomban, hogy miért nem használ írásaiban három pontot, vagy, hogy miért kerüli a felkiáltójeleket.
Kiemelném a rendkívül igényes borítót és a minden egyes íráshoz kapcsolódó illusztrációkat, melyek által nem csak a belső tartalma alapján, hanem külső megjelenésében is egy kiemelkedő, színvonalas és nemes egyszerűségében elgondolkodtató könyvet olvashatunk.

Nikolett_Kapocsi P>!
Elena Ferrante: Véletlen találatok

Bravó Elena Ferrante! Meg voltam győződve róla, hogy az „írónő” továbbra is teljes mértékben megőrzi inkognitóját és a kötet maximálisan hozta is az előzetes elvárásaimat.

A 2018-ban felkérésre írt, heti rendszerességgel megjelenő, változatos témájú szövegek egytől-egyig tökéletesen megkomponált, hamisítatlan Ferrante-s stílusú gondolattöredékek a művészetről, a nyelvről, a társadalomról, a nemek közötti különbözőségekről, szexről, feminizmusról, nacionalizmusról, vallásról, terápiáról, féltékenységről, álmatlanságról, barátságról, röviden mindarról, ami a regényeit kedvelőket érdekelheti. Ezekben a belső monológoknak álcázott egy-két oldalas tárcákban a személyesnek tűnő információmorzsákat is elcsepegtetve azt az érzetet kelti, hogy bizonyos mértékben kitárulkozik az olvasóinak, valójában azonban semmi lényeges, releváns információt nem oszt meg saját magáról. Miközben eltöprengünk vele a bennünket körülvevő világ fontos kérdésein és a saját belső, lelki vívódásainkon bátorítólag elénk szór néhány intimebb részletet a magánéletéből, így megtudjuk hogy rengeteget cigarettázik, nem jó szónok és alvási problémái vannak, amelyektől egy kicsit emberközelibbé válik. A precízen kimódolt esszék sorai közül felsejlő „írónőre” a a vége felé már – már úgy tekinthetünk, mint egy közeli barátra, akivel kedélyesen elbeszélgethetünk az aktuálisan fontos kérdésekről.

Azonban az igazi bravúr mégiscsak abban rejlik, hogy a hosszú évek alatt jól felépített Ferrante imázs integritása továbbra is sértetlen marad. Az olvasó pedig találgathat tovább kedvére.

Edmond>!
Elena Ferrante: Véletlen találatok

Elena Ferrante mindig meg tudott lepni, amióta ismerem és olvasok tőle, de arra legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy egyszer egy olyan kötetet publikál, mint a Véletlen találatok.

Már egy ideje tudom, hogy Olaszországban Ferrante-nek kettő „műhelykönyve” olvasható, egyikben interjúk vannak összeszedve vele egyéb érdekességekkel, míg a másik könyv a Véletlen találok, az a rovatcsokor, melyet egy éven át hetente adott ki a The Guardian újságnak, mindkét könyvet izgatottan vártam, örülök, hogy végre az egyik már nálunk is megjelent és olvasható magyarul.

Ilyen művet, mint ez a kötet, sosem olvastam, sőt nem is találkoztam vele eddigi élményeim során. Megdöbbentett, mert regényt mindig szívesebben olvasok, mint bármi mást, de ez a könyv határozottan tetszett, sőt meg merem kockáztatni, hogy új kedvencet avathatok.
Elena Ferrante alakja olyan nagy rejtély, szinte semmit nem tudunk róla, viszont a kötet olvasása alatt úgy éreztem, hogy közelebb engedte magához az olvasókat, sok érdekességet megtudhattam róla és sokkal különlegesebb volt így olvasni, egyenesen tőle, mint egy Wikipédia oldalt végig futni a szememmel. A megoldás: különböző témákat feldobni, és azokra másfél oldalon keresztül reagálni, egyszerűen zseniális. Annyira sok gondolatot ébresztett bennem Ferrante, bámulatos a világlátása, a műveltsége, ahogyan Joó Katalin írta nekem üzenetben: azonnal fel akarja hívni, muszáj vele személyesen beszélgetni, ezzel én is tökéletesen így voltam, mert már a regényeiből is érezhető volt, hogy ez az író egy rokon lélek, de a Véletlen találatok tette fel az i-re a pontot. Két post it színt választottam: kéket és narancsot. A kékkel azokat a részeket jelöltem, melyek hasznosak lehetnek az írás során, a sárgákkal pedig a briliáns gondolatokat. Mondanom sem kell, tele lett ragasztva.

Megérdemli az 5 csillagot, de még annál is többet, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Linszyy P>!
Elena Ferrante: Véletlen találatok

Annyi gondolatot ébresztett bennem ez a könyv, hogy azt sem tudom, hol vagyok. Mégis azt érzem, hogy írnom és ajánlanom kell ezt a gyűjteményt, méghozzá azonnal.
Ferrantét talán már nem kell bemutatni senkinek, de ezt csak a regényei miatt mondom, egyébként igenis be kell, mivel fogalmunk sincs róla, ki ő. Ez a kötet – az igazi neve, lakcíme és fotó nélkül – bemutatja nekünk, hogy ki van a könyvek mögött. Egy hús-vér nőt, anyát, írónőt láthatunk, akinek hétköznapi életébe tekinthetünk be ezekkel a rövid elmélkedésekkel.

Szerintem sokan szkeptikusak vagyunk, mikor ilyen „töltelékkönyvek” jelennek meg szeretett íróinktól, de Ferrante ezt a feladatot sem lazázta el, egy évig olyan témákról írt a The Guardian olvasóinak, amik számára fontosak és érdekesek. Az volt ebben a legmeglepőbb, hogy engem is érdekeltek. Minden cikk rezonált a lelkemmel, és kissé meg is nyugtatott, hogy nem vagyok egyedül, nem csak én gondolom ezt vagy azt. És én ilyet gyűjteménynél még nem sokszor tapasztaltam, szóval rögtön kedvencem is lett ez a kötet. Ez így már a harmadik Ferrante-könyv, amit kedvenccé avattam, pedig ez semmiben nem hasonlít az eddig lefordítottakhoz.

A cikkekben nagyon változatos témákat látunk, mint például az anyaság, az írói munka, a női lét, az öregedés, a szorongások, a függőségek, az irodalom, a filmek, stb. Mindezt 50 rövid értekezésben, egy évig írta, és én hálás vagyok a kitartásáért. Egytől-egyik élveztem őket olvasni, és a hab a tortán Andrea Ucini illusztrációi, amiket érdemes alaposan megnézni, mert tele vannak érdekes részletekkel, amik csavarnak egyet a képen és ezzel együtt szépen alátámasztják a szöveget is.

Arról már szerintem nem is kell beszélnem, hogy mennyire igényes a kiadás, egyetlen hibát sem találtam a szövegben, a kialakítás kényelmes és jól olvasható, beépített könyvjelzőt tartalmaz és teljesen illeszkedik az életműbe. Én csak annyit mondhatok, hogy minden Ferrante-könyvet elolvastam, ami eddig megjelent magyarul, és alig várom, hogy jövőre a kezembe foghassam a következőt @Park_Könyvkiadó. :)
https://youtu.be/YvjcGU_R740

12 hozzászólás
csucsorka IP>!
Elena Ferrante: Véletlen találatok

Nagyon szerettem ezt a könyvet – formailag. Szerettem Andrea Ucini illusztrációit, a kötet koncepcióját és azt, hogy az írások nagyon rövidek, mire felbosszantana vagy halálra untatna egy-egy téma vagy megközelítés, huss, már jön is a következő.
Jólesett ezeken a kérdéseken elgondolkodni, fejtegetni a saját véleményemet (ami viszonylag kevés helyen találkozott Ferrante meglátásaival).

Az olvasás egyik különlegessége számomra az volt, hogy ezeket a sorokat egy olyan ember írja, aki a munkásságával eddig nem nagyon tudta magát belopni a szívembe; nagy bátorság volt részemről, hogy a tárcáit kezdjem el olvasgatni. Szerintem rajongóként (vagy legalább olyan olvasóként, aki érez valami szimpátiát a szerző irányába) ez biztosan sokkal nagyobb élmény lehet, olyan mintha egy szeretett szerző dolgozószobájában vendégeskedhetne kicsit az ember. Az ilyen szeretett szerzőktől a különbözőségeinket is könnyebben fogadjuk, ugye, én ezzel is egy arasznyi lemaradásba kerültem, mert a dolgokat, amiket Ferrante írt ebben a kötetben, felőlem mondhatta volna bárki más, a sarki zöldséges is. off
Talán könnyebben mentem szembe a kinyilatkoztatásaival, kevésbé nyűgözött le egy-egy hangzatos mondata.

Ugyanakkor nagyon érdekes volt egy érett nő gondolatait olvasni olyan témákról, amikről még csak mostanság kezdem, sötétben tapogatózva kialakítgatni a saját véleményemet. És nagyon érdekes volt, hogy ez az érett nő olasz nő – és az olaszsága sok mindenben befolyásolja azt, ahogyan a világot és az embereket látja.

Bár a képek nélkül kezembe sem vettem volna, és sokáig azt éreztem, ezek emelik az olvasmányélményt, végül rájöttem, hogy ez igenis egy nagyon jó kötet. És bár állítom, hogy a regényekben nem kell kedvelnem a főszereplőt ahhoz, hogy jó regény legyen, ebben a műfajban talán ez volt az első alkalom, hogy annak ellenére is tetszett, hogy a gondolkodó nem szimpatikus és nem minden gondolatával értek egyet.
Szívesen olvasnék hasonlót sok más kortárstól!

Éva_Bátka>!
Elena Ferrante: Véletlen találatok

Rajongok Ferrante világáért. A gondolataiért, a stílusáért, a nőért akit megmutat. Akik mi vagyunk, voltunk, vagy leszünk egy kicsit is egyszer. Ez a könyv most valahogy nekem mégsem ütött nagyot. Vannak benne jobb írások, vannak gyengébbek, és néhány olyan is, amit egyszerűen nem tudok hová tenni.
Most, hogy jóval az olvasás után írok értékelést, azt kell hogy mondjam, szinte semmi sem maradt meg bennem a könyvből, pedig én szoktam emlékezni az olvasottakra. Kár érte. :-(

theodora P>!
Elena Ferrante: Véletlen találatok

Elena Ferrante az egyik kedvenc íróm, ezért nem is volt kérdés, hogy a polcomon szeretném tudni ezt a kötetet, melyben a The Guardianban, 2018-ban megjelent cikkeit olvashatjuk.
51 írását olvashatjuk különféle témákban, mint például a feminizmus, környezetvédelem, politika, ill. az írás és alkotás folyamata.
A szösszenetekből kirajzolódik EF 'fantomképe' – két lánygyermekes (?) anya, aki a Briliáns barátnőm Lenujához hasonló tanulmányi utat járhatott be.

Nagyon olvasmányos kötetről van szó – egy este alatt ledaráltam, nem tudtam letenni, mégis kicsit hiányérzetem volt. A cikkek terjedelmi korlátai persze többet nem engedhettek meg, örülök hogy mégis kaptam egy új könyvet a szerzőtől, de hát ez nem olyan mély, mint amit a regényeiből megszoktam. Ettől függetlenül ajánlom ha szeretnétek (tovább) ismerkedni az íróval, vagy valami rövid könyvre vágytok.

fulbea P>!
Elena Ferrante: Véletlen találatok

Az erõs beharangozás miatt nagy elvárással futottam neki a kötetnek. Nem kellett volna. Nálam nem talált be annyira, hogy lelkesedjek nagyon érte. Kicsit olyan olaszos „Carrie Bradshaw” érzésem volt a cikkek olvasása közben, bár hozzá kell tennem, hogy érintett komoly társadalmi témákat is a személyes problémái, és a férfi-nõ sémák mellett. Szóba kerültek a globális problémák: a politika, klímahelyzet,feminizmus, gyülölködés, vallás, a social media képmutatása, a hazug hírdömping. Egy másik csokor a személyes, egyedi élethelyzetek, és problémák témaköre: anyaság, gyermekkor, félelmek, házasság, növények,barátság.

Külön csapatba rendezem az írással, nyelvvel, könyvekkel, filmmel kapcsolatos gondolatait. Nekem e kategória elemei tetszettek leginkább. Szépen írt a nyelv csodáiról, a költészetrōl, saját tapasztalatairól, és az olasz irodalmi élet néhány érdekes moztanatáról. Erõs, õszinte írásaiból kiderül számomra, hogy sok szorongása, félelme van, de az írással terápiát folytat, és bõ lére eresztve minden baját kiírja magából, így nem kell pszichológushoz járnia. Mintha ezek az írások is ilyen irányt mutatnának. Segítési szándékot is vélek felfedezni bennük, de nekem kicsit nyomulósak, olyan „ megmondó ember” íze van, gyakran ítél el másokat, és számos dologban nem is értek vele egyet.
Egyébként a regènyeihez hasonlóan könnyeden, gazdagon ír, gyorsan olvasható.

Külön említést érdemel a minimalista technikával dolgozó, de mégis ütõs mondanivalót sugárzó Andrea Ucini illusztrátor munkája. Kevés színnel dolgozik, tiszta,egyszerû figurákkal, ugyanakkor humoros és meghökkentõ a mondanivaló. Az egész könyvnek a kellemes külleme nagyrészt ennek köszönhetõ.

Ucini néhány más illusztrációit is érdemes megnézni:
https://www.google.com/url…

Andulka>!
Elena Ferrante: Véletlen találatok

Elena Ferrante a Nápolyi regényekkel hívta fel magára a figyelmemet, azok nagyon tetszettek, aztán sorban elolvastam az összes többi regényét. Amikor megláttam, hogy ezúttal egy válogatáskötet jelenik meg, nagyon kíváncsi lettem, végre a könyvtárból is ki tudtam kölcsönözni és elolvashattam.
Vegyesek az érzéseim. Az írások nagy része tetszett és hozta a megszokott Ferrante stílust, de sok írással nem igazán tudtam mit kezdeni. Pozitívumként említem meg, hogy pár dolgot azért megtudhattunk magáról az íróról is. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de maradandó nyomot nem hagyott bennem a kötet, az illusztrációkat azonban nagyon eltalálták, azokat nagyon szerettem. Várom a következő regényt!

2 hozzászólás
puporka_bianka>!
Elena Ferrante: Véletlen találatok

Nagyra tartom Ferrante munkásságát, és nem is titkolom, hogy az egyik kedvenc íróm. A Véletlen találatok egy tárca gyűjtemény, amellyel jobban megismerhetjük a „titokzatos” alkotót. A többi könyve által már tisztában lehettünk a véleményéről párkapcsolatokról, anyaságról, barátságokról, politikáról, közéletről, viszont ezek a cikkek elolvasása után kapunk egy-két személyesebb információt is, mégsem halványul el a rejtély maga körül.
Nagyon jó írások, intelligensen és érthetően megfogalmazottak, aktuális témát boncolgatnak amelyek nagyon igényes külsőt kaptak ezekkel az illusztrációkkal. Elgondolkodtat, tanít, motivál. Nagyon tetszett.
Ha bárki olvasna majd valamit társadalomkritika, írástechnika vagy akár a feminizmus témakörében, akkor ezt a könyvet a legnagyobb elismeréssel fogom tudni ajánlani.


Népszerű idézetek

Catherinne>!

Úgy vélem, a nyelvtudás az egyetlen esély arra. hogy többek legyünk annál, mint aminek lennünk adatott.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nyelvtudás
Maminti9 P>!

A hiedelmek nem sorolhatók jó vagy rossz kategóriákba, mindössze rendet teremtenek a szorongásaink okozta zűrzavarban.

24. oldal

Maminti9 P>!

Ami engem illet, rendszerint az osztály legjobbjai közé tartoztam, de mindabból, amit a brillírozás érdekében bemagoltam, egyetlen szóra sem emlékszem.

Nikolett_Kapocsi P>!

Nem szeretek elválni az emberektől, a búcsúzást még a legfelszínesebb kapcsolatokban is jeges fuvallatnak érzem, amely felébeeszti bennem a veszteségtudat gyötrelmeit.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: búcsú, búcsúzás
Nikolett_Kapocsi P>!

Olykor érteni vélem, hogy miért éppen belőlünk, nőkből váltak a legádázabb regényolvasók. Egy jól megírt regény ugyanis hazugságok révén tárja elénk az igazságot. Az információs piac azonban a nézettségért vívott küzdelemben a legelviselhetetlenebb igazságot is regénybe illő, élvezetes és izgalmas hazugságként teríti elénk.

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: regény
Nikolett_Kapocsi P>!

Amikor rájöttem, hogy az önmagamra találás egyet jelent anyám elfogadásával, az iránta való gyermeki szeretet újraélesztésével, megnyugodtam.

99. oldal

Joó_Katalin_Kata >!

Ami engem illet, túlzás nélkül ki merem jelenteni, hogy egy barátnő iránt érzett szeretet intenzitása nagyon hasonlít ahhoz a szeretethez, amit életem szerelme iránt érzek. Hogy mégis mi a különbség közöttük? Hát a szex. És ez bizony csöppet sem elhanyagolható.

54. oldal

Joó_Katalin_Kata >!

Minden irodalmi szöveg, már a puszta megalkotottságánál fogva, szükségszerűen tartalmaz fikciót. A kérdés inkább az, vajon mennyi valóságot sikerül a fikciónak megragadnia.

25. oldal

2 hozzászólás
Maminti9 P>!

Anyám, mint minden anya, okos volt és gyönyörű, egyszerre imádtam és gyűlöltem. Tízéves lehettem, amikor gyűlölni kezdtem, talán azért, mert annyira szerettem, hogy az elvesztése miatt érzett szorongást csak úgy tudtam kezelni, ha semmibe veszem.

Joó_Katalin_Kata >!

Én mindenesetre azt vallom, hogy egy sima „gyűlöllek"-ben sokkal több az erő és az érzelmi őszinteség, mint a túlhangsúlyozott „gyűlöllek!!!"-ben.

42. oldal

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Anita Boza: Sötét vágyak fogságában
Mary Alice Monroe: Úszóleckék
Baráth Viktória: A lótusz virága
Ali Smith: Nyár
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át
Clare Mackintosh: Húsz óra a halálig
Karen Swan: A rejtett ösvény
Greta Thunberg – Svante Thunberg – Beata Ernman – Malena Ernman: Ég a házunk
Charlotte McConaghy: Egykor farkasok éltek ezen a tájon
Borsa Brown: A kezdet