Storia ​della bambina perduta (L'amica geniale 4.) 4 csillagozás

Megint egyszerre vagyok boldog és egy kicsit szomorú is. Félve olvastam végig a könyvet, hiszen ez a Nápolyi regények befejező kötete. Elhúztam a végét, hogy olvashassak még a két lány életéről, viszont majd'megevett a fene, hogy megtudjam, hogy végződik ( végződik-e) a barátságuk.
Az egész sorozat, így ez a kötet is a lassan ,de biztos folydogál; aztán, egy fél mondat, és történik valami nagyobb horderejű változás. Úgy mesélt el szerző 50 évet, hogy tökéletes képet kaptuk a nápolyi mélyszegénység rétegeiről, politikai életről, az értelmiség különböző ideákhoz való viszonyáról, és jelentős nápolyi épületek történeteiről is; és persze elkerülhetetlen a maffia jelenléte. Míg az előző kötetekre nem volt annyira jellemző, itt egyre komorabb, pesszimistább képet kapunk, ahogy a narrátor, Lenú számot vet saját, a barátnője és a telep életéről.
Volt szerencsém ezen a csodás helyen élni (egészen pontosan Pompeiben laktam, de nagyon sokat tartózkodtam Nápolyban) több mint másfél évig, és bár nem születtem bele, azért azok között az emberek között élni,akik ezt a fajta szegénységet megélték, tényleg át lehet érezni a mindennapos küzdést, ami másféle küzdés, mint mondjuk itthon a 80-as években, de ebbe most nem mennék bele.
Nekem Lila maradt a kedvenc, mint gondolom, sokunknak :). NAgyon tetszett a befejezés spoiler. Szépen sorban fogom olvasni az írónő(?) többi munkáját is, és márciusban Rómában megveszem a legújabb regényét is eredetiben :).
Nagyon ajánlom ezt a sorozatot mindenkinek.

Tökéletes befejezés. Egy barátság ami örök életen át tart, két lány egész élete és annak részletei. Néha nagyon megrázó. Biztosan újra fogom olvasni és tetszik Ferrante stílusa is. Kipróbálok majd tőle mást is.