Nő ​a sötétben 162 csillagozás

Elena Ferrante: Nő a sötétben Elena Ferrante: Nő a sötétben

Elena Ferrante, a kilétét mindmáig titokban tartó olasz író, ismét a női lélek legmélyére hatol. Főhőse, Leda 48 éves, az egyetemen tanít angol irodalmat. Elvált, felnőtt lányai Kanadába költöztek: a hirtelen megtapasztalt kötetlenség felszabadító örömmel tölti el, és a maga számára is váratlanul magányos vakációra indul a Jón-tenger partjára

Eredeti cím: La figlia oscura

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Park, Budapest, 2018
176 oldal · ISBN: 9789633555071 · Fordította: Balkó Ágnes
>!
Park, Budapest, 2018
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554050 · Fordította: Balkó Ágnes
>!
Magvető, Budapest, 2008
198 oldal · ISBN: 9789631426441 · Fordította: Balkó Ágnes

Enciklopédia 1


Kedvencelte 12

Most olvassa 4

Várólistára tette 154

Kívánságlistára tette 104

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

sztimi53>!
Elena Ferrante: Nő a sötétben

Szeretem az írót, mert kimond olyanokat, amiket mások nem mernek. Kendőzetlen női vallomás. A megmagyarázhatatlan sebnek jelentősége van, ezt az első pillanattól kezdve tudom. Egy nyaralás története, ami alatt egy anya újraéli vélt és valós hibáit. Néha ellenszenveseknek, sőt gonosznak tűnnek Ferrante karakterei, de talán pont azért, mert annyira őszinték, ettől lesznek valóságosak, nem fekete-fehér alakok. Ezek a gondolatok sokakban megfogalmazódnak, csak kevesen merik kimondani, még kevesebb nő mer cselekedni. Nem hiszem, hogy egyedül álló lenne, hogy az anya tehernek érzi a gyermekét, más kérdés, hogy ez az anya, saját bevallása szerint elfajzott, el is hagyja őket. Önzőség-e lelépni egy olyan élet kedvéért, ahol magunk lehetünk? Rossz anya lesz attól valaki, ha önmagát időnként fontosabbnak ítéli, mint a gyermekeit? Érdekes az „elfajzott” anya szenvedése, saját hibáinak felismerése, a bűntudat, a mégsembánás, és végén a szeretet, ami minden ezt megcáfoló cselekedet ellenére ott van. Persze értem én a könyvet, de azon gondolkoztam, hogy biztos mást mondana, más érzelmi húrokon játszana, ha magam is anya lennék. Hatása az van, mély letargiába taszítottam magam önkezemmel.

9 hozzászólás
volgyi_anna I>!
Elena Ferrante: Nő a sötétben

Ez a könyv olyan, mintha a nápolyi folyam 4. részéből szakított volna ki Ferrante egy apró szeletet. Az írónő anyasággal kapcsolatos személyes gondolatait taglalja, így 85%-ban lélektani könyv, ami kb. 5 napot ölel fel, a tengerparton sétálgatáson kívül más cselekménye gyakorlatilag nincs. Örülök, hogy nem ezzel a regénnyel indítottam Ferrantéval az ismerkedést, mert lehet, hogy picit elment volna tőle a kedvem, így viszont hamar, 3 óra alatt elolvastam – és ebben vastagon benne lehetett, hogy a nápolyi könyveket nagyon szerettem.

Miestas>!
Elena Ferrante: Nő a sötétben

Félelmetes, amikor az ember lánya időnként szembe találkozik a könyv lapjain a saját gondolataival. A ki nem mondott gondolatokkal, amit ha kimondunk már majdnem bűnnek tekintendő egy anya szájából. Érzékeny húrokat pengetett meg Ferrante azáltal, hogy leírta egy anyának más gondolatai is lehetnek, mint a gyermeke. Feloldozást nyertek az én szorongásaim is…mert mindenkiben vannak titkok és eltemetett mondatok, bennem is.

19 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Elena Ferrante: Nő a sötétben

Véleményem szerint ez a regény adta az alapját a „nápolyi regények” befejező részének, azonban Az elvesztett gyerek történetében az írónő már sokkal árnyaltabban és óvatosabban fogalmaz, így Lenu megmaradhat többé – kevésbé pozitív figurának, Leda azonban egyértelműen egy negatív szereplő. A Nő a sötétben hasonlóan szókimondó, de ha lehet még nyomasztóbb, mint a Tékozló szeretet. A regény központi témája az anyaság, az elég jó anya fogalma, a társadalmi elvárások és a kiteljesedni vágyás közötti hatalmas ellentmondás. A nápolyi közegből kitörni a múltját elfeledni vágyó, független tanult nő belső lelki vívódásait kísérhetjük végig a regényben. Valódi cselekmény nem túl sok van, sokkal inkább a gondolatoké a főszerep. A főszereplő nő múltbéli tetteit anyaként egyszerűen nem tudtam elfogadni, számomra semmiféle igazolható magyarázata nem lehet annak, hogy elhagyta és 3 évig nem is látogatta az óvodáskorú gyerekeit. A jelenbéli tette, a baba elrablása szintén teljesen irracionális lépésnek tűnt, nem több, mint egy elkeseredett, utolsó önigazolási kísérlet. Mindezek ellenére tetszett ez a szókimondó, igazán őszinte hangnem, ahogy Ferrante kimondta mindazt, amit sokszor még gondolati szinten sem merünk megfogalmazni magunkban. Hiszen minden anya számára ismerős az érzés, amikor egy kicsit már teher a gyerek, amikor a saját igényeinket is szeretnénk egy kicsit előtérbe helyezni lelkiismeretfurdalás nélkül. De hol húzódik ennek a határa? Mi az, ami még normálisnak tekinthető, és mi az, ami már egyértelműen önzőség? Mi az, amit még anélkül megtehetünk (vagy éppen elmulaszthatunk) a gyerekünkkel szemben, hogy maradandó lelki sérülést okoznánk neki ezzel? Ferrante ebben a könyvében megdöbbentő őszinteséggel tárja fel a negyvenes Leda érzéseit, amik végül egy kis feloldozást is adnak az olvasónak az önmarcangolás alól.

Linszyy P>!
Elena Ferrante: Nő a sötétben

Ezzel a könyvvel el is dőlt: én mostantól minden könyvet elolvasok Ferrantétól.
Igazából nem is tudtam, miről szól ez a kötet, csak levettem a polcról és arra gondoltam, hogy Ferrante túl nagy csalódást úgysem okozhat nekem.
És igazam is lett. Imádom a stílusát, az írásmódját, egy percig sem unom az elmélkedéseit, mindig nagyon érdekelnek a női sorsok, amiket bemutat.
Nagyon meglepődtem, hogy miután elolvastam a Nápolyi regényeket, ebben a könyvben erősen visszaköszönt a tetralógia. Leda egészen pontosan olyan életet él meg, amit Lenú felnőttként a Nápolyi regényekben. Visszaköszöntek jelenetek, élethelyzetek, gondolatok az anyaságról, és persze a nápolyi család felbukkanása, akik hozták a megszokottat.
Az anyaság kérdése volt a történet központi témája, mindezt főleg két család szembeállításával figyelhettük meg. Nagyon érdekes kimenetelt kapott a történet, Ferrante most is bizonyította nekem, mennyire egyedi gondolkodásmóddal rendelkezik, és hogy mennyi dolog van, amit nem tudunk az olaszokról.
Várom a következő találkozást a könyveivel. :)
https://youtu.be/rD5AuqrXlPQ

sztinus P>!
Elena Ferrante: Nő a sötétben

Különleges hang, tiszta mondatok. Tenger, visszaemlèkezés, jó szereplők. Már az első mondatai megnyertek.

Muki75 P>!
Elena Ferrante: Nő a sötétben

Ez volt az első olvasmányom a szerzőtől és nagyon furcsa érzések kavarognak bennem. Maga a történet nem tetszett, mert vessenek meg érte, rettenetesen unalmasnak találtam.
A történések hátterében zajló, áramló gondolatok annál érdekesebbek voltak. Megdöbbentő őszinteséggel tárja fel egy negyvenes nő gondolatait, érzéseit, félelmeit, életének különféle felismeréseit, vágyait. Szókimondó, őszinte. Ez az elegy a különös hangulatával olvasmányossá teszi a történetet. A befejezését viszont kifejezetten morbidnak találtam.

Csoszi>!
Elena Ferrante: Nő a sötétben

Nyomasztó olvasmány, alig vártam, hogy a végére érjek. A főszereplő, Leda rendkívül irritáló, ellenszenves, és önző személyiség. Csak saját magával foglalkozott. Anyaként nálam teljesen leszerepelt. Talán, majd egyszer olvasok mást is az írónőtől, de ez most sok(k) volt.

>!
Magvető, Budapest, 2008
198 oldal · ISBN: 9789631426441 · Fordította: Balkó Ágnes
HA86>!
Elena Ferrante: Nő a sötétben

Nem véletlenül jutott eszembe a Halál Velencében: a kiindulópont kísértetiesen hasonló.
Magányos utazó; tengerparton heverészés minden nap; népes család a közelben, akiknek az egyik (azonos nemű!) tagja felkelti a főszereplő figyelmét, és szinte sóváran várja, mikor láthatja újból stb-stb. Csak éppen, míg a Thomas Mann-regényből annak ellenére is alig maradt meg bennem valami, hogy tetszett, addig Ferrante regénye egészen biztosan jobb sorsra jut.
Ez a történet… mint egy színes, napfényben fürdő állókép. Kezdetben azt hittem, nem lesz se több, se kevesebb egy kiváló mester becsülettel elkészített munkájánál: néhány profin felvitt, lendületes ecsetvonás és kész. Aztán, ahogyan egyre közelebb kerültem hozzá (vagy ő hozzám), fel kellett ismernem, hogy tobzódik az árnyalatokban, az egymásra rakódó rétegekben, és az utolsó jelentéktelen vonásig átgondolt és megtervezett.
Ha nagyon leegyszerűsítve akarom megfogalmazni, akkor ez a regény egy nőről szól, aki az anyaságban nem tudott kiteljesedni, és menekülőre fogta.*
Ha egy fokkal összetettebben, akkor kulcskifejezésekhez folyamodom: elhibázott döntések, kétely önmagunkban és a világban betöltött szerepünkben, szorongás, önfeladás kontra önzőség és önmegvalósítás, számvetés … olyan érzékenyen elbeszélve, hogy nem csak értettem, de meg is értettem Ledát. (Legalábbis, többnyire…)

*Ősanyák, és ős nagyanyák, jobb, ha nem olvassátok! ;)

Veron P>!
Elena Ferrante: Nő a sötétben

Sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy egy vonatútra őt meg oksanent vittem együtt, az eredmény nem is lehetett más, mint némi depresszív hangulatváltozás…
Ferrante még mindig úgy ír, hogy az akkor is bemászik a bőröd alá, ha elvileg nem is érint a téma, és még így is ott jár az agyadban, és csak kattogsz rajta…
Mert hiába nem vagy anya, de még lehetsz, és ha nem, egy anya-gyermek kapcsolat akkor is mindannyiunkat érint…
Azért az Amikor elhagytak nagyobbat ütött, de talán csak azért, mert az személyesebben érintett…
Jövőre kell a Tékozló szeretet is :)


Népszerű idézetek

egyperces>!

Kerestem a szavakat, hogy úgy hazudjak, hogy az igazat mondom.

166. oldal

6 hozzászólás
Miestas>!

Mindig az olvasás, az írás volt az, ami lecsendesített.

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
1 hozzászólás
rosa_canina>!

Milyen botorság azt képzelni, hogy megnyílhatunk a gyermekeinknek, mielőtt betöltik az ötvenedik évüket. Hogy elvárjuk tőlük, hogy személyiségnek, ne pedig szolgáltatásnak tekintsenek minket.

108-109. oldal

Chilingó>!

Mindig eljön a pillanat, amikor a gyerekek boldogtalan dühvel a szemedre hányják, minek adtál életet nekik.

36. oldal

sztimi53>!

A legnehezebben azok a dolgok oszthatók meg, amelyeket mi magunk sem értünk.

6. oldal

napfény>!

Olykor azért kell megszökni, hogy életben maradjunk.

lizke>!

Még az sem bosszantott, pedig szokott, ahogyan a jelen és a közelmúlt miatt siránkozott, és a régmúltat idealizálta. Ez is csak egy módszernek látszott annyi másik között, egyfajta megkapaszkodási lehetőségnek: életünknek mindig van egy vékony, törékeny ága, amit megragadhatunk, és rajta függeszkedve megszokhatjuk, hogy szükségszerűen lezuhanunk.

p.150. Budapest:Magvető (2006)

napfény>!

Olyan volt, mintha odabent minden apró darabokra törött volna, és ezek a darabkák felszabadultan, boldog elégedettséggel világgá futnának belőlem.

Miestas>!

Elrepül az idő,mondtam, és magával ragadja aprócska testüket is, csak a karok emlékezete őrzi.

148. oldal

napfény>!

Akkoriban úgy éreztem, megfulladok, és már magamat élem fel.


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mazzantini: Újjászületés
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Leda Schwartz: A negyedik szerető
Kate Hewitt: Isten veled, gyermekem!
Kimberley Freeman: Csillagok az óceán felett
Sun-Mi Hwang: Rügy
Emma Donoghue: A szoba
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve
Nora Ikstena: Anyatej