A ​felnőttek hazug élete 46 csillagozás

Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

A Nápolyi regények szerzőjének új könyve
Felnőni? Mivégre? Ki mondja meg, hogy mi lesz belőlünk és kire fogunk hasonlítani?
Valami baljós dolog történik Giovanna bájos gyermekarcával, és lassanként kiütközik rajta a kamaszok rusnya undoksága. De vajon tényleg így állnak-e a dolgok? Melyik tükröt válassza az ember, hogy visszataláljon önmagához, és megmeneküljön?
A gyermekarc szépségének elillanását követően az új ábrázat utáni hajsza két Nápoly közt zajlik, amelyeket testvéri szálak kötnek össze, s amelyek kölcsönösen rettegik és gyűlölik egymást.
Az egyik Nápoly odafönt pózol, az erényesség álcáját magára öltve, a másik odalenn található, a mélyben, harsánynak és közönségesnek tettetve magát. Giovanna e két Nápoly közt ingázik, hol alázúdulva a mélybe, hol felkapaszkodva a magaslatokra, és mindeközben eltévelyedve tapasztalja, hogy sem odafönn, sem a mélyben nem talál válaszokra, a város pedig nem nyújt szabadulást.

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Park, Budapest, 2020
344 oldal · ISBN: 9789633556849 · Fordította: Király Kinga Júlia
>!
Park, Budapest, 2020
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633556832 · Fordította: Király Kinga Júlia

Kedvencelte 2

Most olvassa 28

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 177

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

Csalódás volt most nekem ez a könyv. A szeptemberi megjelenése körüli nagy hírverésnek köszönhetően természetesen én is felpakoltam a kívánságlistámra és nagy örömömre névnapi ajándékként hamarosan a kezemben is tarthattam. A nagyon szép, letisztult stílusú borítót látva még joggal reménykedtem, hogy egy remek olvasásélmény vár majd rám. Az már az első néhány oldal után kiderült számomra, hogy sokkal inkább a Nápolyi regényekhez áll közelebb, mint Ferrante korai regényeihez. Talán a szókimondóbb, nyersebb fogalmazásmód az, amiben kicsit visszaköszönnek a korai regényei. Ferrante most is a Nápolyi regényfolyam során már megismert sajátos déli hangulatot tárja elénk, a temperamentumos és nyelvjárásban beszélő, kevésbé iskolázott szereplőin és a hegytetőn élő gazdag, értelmiségi családokon keresztül. Ebben a történetben Giovanna visszaemlékezésein keresztül ismerhetjük meg felnőtté válásának viszontagságos éveit. Nemcsak a szokásos tinédzserkori problémákat – testi, hormonális, érzelmi változások, első szerelmek –, hanem a szülei házasságának szétesését is át kell élnie. Giovanna, miközben felveszi a kapcsolatot apja családjával régen elfeledett és takargatott családi titkokra lel és rádöbben a felnőtt világ hazugságaira. Az elfeledni kívánt családi háttéren keresztül bepillantást nyerhetünk a városon belüli hatalmas társadalmi és kulturális különbségekre. A könyv nagyjából a feléig élvezetes és olvasmányos, aztán egyre inkább következetlenné és csapongóvá válik a történet, a vége pedig teljesen befejezetlen maradt. A titkokat és hazugságokat szimbolizáló karkötő története is eléggé kesze – kusza és a rejtély végül megoldatlan marad. Valószínűsítem, hogy szándékolt ez a kurta furcsa befejezés, hiszen így kellő népszerűség esetén könnyedén folytathatóvá is válik, azonban így meglehetős hiányérzettel tettem le a könyvet. Sajnos a magyar fordítás minősége mellett sem tudok szó nélkül elmenni, egy darabig szorgalmasan jegyzetelgettem a furcsábbnál furcsább mondatokat, aztán egy idő után meguntam. Ízelítőül néhányat felvonultattam ebben a karcban link.
Sajnálom, hogy ezt kell írjam, de véleményem szerint Ferrante magyarul megjelent könyvei közül ez a leggyengébb.

4 hozzászólás
IrodalMacska P>!
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

Ha meg kellene neveznem valamit annak okaként, hogy miért szippantott be engem is a Ferrante-láz, az egyértelműen a szerző szókimondása lenne.

A felnőttek hazug élete elbeszélője Giovanna, aki a történet kezdetekor 13 éves. Tipikus kamasz: kutatja a szexualitást, a maga esetlen, tapasztalatlan módján igyekszik megélni azt, mindezt persze egy lázadással, önelemzéssel tarkított, identitáskrízis sújtotta élethelyzetben.

Gianní a következőképpen jellemzi magát : „Csúnyának érzem magam, a természetemet förtelmesnek tartom, és elepedek egy csepp szeretetért.” vagy „Gőgös vagyok, hitvány és gyakran igazságtalan.”

Tipikus tinédzser, aki az önleértékelésből hobbit űz, de természetesen nemcsak önmagával, a környezetével szemben is roppant kritikus – gúnnyal, cinizmussal tekint az iskolára, a szüleire és mindenkire, aki nem fér be a köreibe, mindeközben mégis vágyja, hogy feltétel nélkül szeressék. Saját magát nem egy egészséges önértékelésből fakadó valójában, sokkal inkább a másokhoz való viszonyában tudja definiálni, de hogy ki és mi ő igazából, arra nem tud egzakt választ adni.
Érdekes, hogy elhangzik a regényben egy mondat: „elvesztettem a körvonalaimat”, ami pedig visszautal a Nápolyi regényekbeli Lila „kontúrvesztésére”.

Mindez a körvonalvesztés és az óriási identitászavar, a naiv kislányból szkeptikus kamasszá válás egy Giovanna édesapja által elejtett félmondatból ered, amely Giannít a nagynénjéhez, Vittoriához, mint a család gonoszához, rútjához, a világmindenség legsötétebb teremtéséhez hasonlítja. A lány felkeresi a számára ismeretlen nénit, aki se nem tipikusan rossz, se nem csúnya, azonban az egyetlen őszinte ember a családban. Érdekes Vittoria karaktere, megtestesíti mindazt, amit a képmutató társadalmunkban is tapasztalhatunk: aki ki meri mondani az igazságot, fel meri vállalni a konfliktust, az csak rossz ember lehet. Holott – véleményem szerint – a gonoszság a játszmákban, a köpönyegforgató viselkedésben rejlik. Giovanna családja sem akar szembesülni az igazsággal, a tisztességes, rendes, értelmiségi élet egyfajta értékítélet, amellyel szöges ellentétben áll az érzelmek kimutatása és az igazság felszínre kerülése. Ezen a ponton merül fel bennem a kérdés: mi számít mérgező családnak? Ahol konfliktus konfliktust ér vagy a látszólagos nyugalom is lehet lélekölő, amikor a feszültség csak hullámzik a kulisszák mögött?

Érdekes kérdést vet fel maga Ferrante is a valódi személyiségünkkel kapcsolatban; mikor mutatkozik meg az igazi én? Amikor egy mesterséges status quonak köszönhetően elfojtjuk a legbensőbb gondolatainkat, érzéseinket vagy amikor szabad utat engedünk azok felszínre törésének?

„Vajon csak bizonyos emberekkel esik meg, vagy – egy adott ponton túl – minden ember hajlamos arra, hogy elsötétüljön előtte a világ? És vajon melyik az igazi emberi formánk? Amikor a dolgokat tisztán látjuk, vagy amikor a legrobusztusabb érzelmek – a szerelem és a gyűlölet – elvakítanak?”

A történet egyébként Nápolyban játszódik, amely szintén hozzájárul a regény fülledt hangulatához.

Gianní életét tovább bonyolítja a szülők válása, a múltban csírázó hazugságok, hűtlenség és álszentség. Amikor a kamaszlány apaképe összedől, mindenhol az ideális férfit kutatja, új bálványt keres magának, aki a csalódottságból kivezeti és olyan példát mutat neki, amelyet újfent érdemes követni. Beleássa magát a vallásba is és egy istentisztelet során meglelt tökéletes férfira először mint vágyai tárgyára, majd olyasvalakire tekint, akinek sokkal inkább a tiszteletét, megbecsülését akarja kivívni. Fantasztikus ív, elképesztő fejlődéstörténet!

A regényt mindeközben végigkíséri egy tárgy, a karkötő, amely végiggondolva, értelmezve az olvasottakat, a megalázottság, az érzéketlenség, a hűtlenség szimbóluma, ami bárhonnan bárkihez is kerüljék, szenvedést generál.

Elképesztően erős olvasmány, érettebb kamaszoknak is ajánlanám (egyfajta görbe tükörként), de sokkal inkább felnőtteknek – úgy érzelmi analfabétáknak, mint kiegyensúlyozott személyeknek, mindenkinek 15-100 éves korig.

>!
Park, Budapest, 2020
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633556832 · Fordította: Király Kinga Júlia
4 hozzászólás
Linszyy P>!
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

Végre egy önálló kötet, ami volt olyan jó, mint a Nápolyi regények sorozat.
Meglepődve látom, hogy nem tarol annyira ez a könyv Ferrantétól, mint ahogy számítottam rá. Nekem tökéletesen hozta azt, amit a sorozat után vártam, és egyszerűen félelmetesnek tartom, hogy ugyanabból a helyszínből, ugyanabból az élethelyzetből, szinte ugyanolyan szereplőkkel még mindig ki tud hozni az író olyan történeteket, amik teljesen mást adnak, mint az előzőek.

Itt egy gazdag réteghez tartozó, kiemelkedett családot látunk, akik megtagadják a más szinten lévő rokonaikat. De persze mindegy, hol vagyunk és mennyit keresünk, az élet ettől még nem válik egy csapásra tökéletessé. Ahogyan erre az eddig gyermeki látásmóddal rendelkező Giovanni is rájön, teljesen kifordul a sarkából az élete.
A szereplők rettentően érdekesek voltak, Giovanni gondolatai magával ragadtak, tényleg nagyon lekötött ez a megint csak lélektani kötet.
Ferrante még mindig egy zseni.
https://youtu.be/DvuulBEh0SI

volgyi_anna I>!
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

Sajnálom, hogy csak ennyi, lehet, hogy szigorú vagyok, de azon túl, hogy értékeltem a regény szókimondó sorait (mint ahogy Ferrante esetében mindig), egyetlen fontos elemet igencsak hiányoltam: a határozottabb cselekményvezetést. Sokáig vártam, hogy kifusson valamerre a történet, de helyette csak darabokat kaptam egy kamaszlány életéből, amik habár igényes stílusban meséltek a problémáiról, és érdekes karaktereket ismerhettünk meg általuk, valahogy kevésnek hatottak. Átjött az üzenet, mégis végig úgy éreztem, hogy tartunk erre meg arra, de valójában semerre, és ez az érzés akkor is velem maradt, miután becsuktam a könyvet.

Edmond>!
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

“ És vajon melyik az igazi emberi formánk? Amikor a dolgokat tisztán látjuk, vagy amikor a legrobosztusabb érzelmek – a szerelem és a gyűlölet – elvakítanak? “

A nápolyi regények után kíváncsian kezdtem bele Elena Ferrante új regényében, mit ne mondjak, magasra tette a mércét Lila és Lenu történetével, viszont ez az új regény is hozta a maga formáját, Giannì egy nagyon összetett karakter, ahogyan a regény felépítése és alapötlete is. Mondanám, hogy valamelyest hajaz is a Nápolyi regényekre, viszont ez nem meglepő, a helyszín, az atmoszféra mind ugyanaz, de ez abból is következik, hogy ez Elena Ferrante otthona, úgy ismeri az utcákat, mint a saját tenyerét és kijelenthetjük, ha városokkal szerzőket szeretnék párosítani, Nápoly egyértelműen Ferrantehez csatolható.
A cselekményét tekintve mindig izgalmas egy kislány szemszögéből megismerni a történetet, aki annak a végére egy hosszú karakter fejlődésen megy át, míg a regény végére belép a felnőttek életébe, de mondhatnánk úgy is és lehet találóbb is lenne rá: “ a felnőttek hazug életébe “.
A könyv nem az a gyorsan haladó fajta, inkább könnyedén, de lassan bontja ki magát és a benne rejtőző titkokat, de mindemellett a szerzője stílusa következtében nagyon is be tudja rántani olvasóját.

Az én értékelésem mindenképpen 5 csillag, valószínű, hogy egyszer újra fogom olvasni, nem voltam érte annyira oda, hogy kedvenc legyen, de nagyon tudtam így is szeretni a könyvet és elértek a sorokból közvetített üzenetek.

Lillás>!
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

Ferrante könyveit egy utánozhatatlan hangulat lengi be az első mondattól az utolsóig. Nem volt ez másképp a Felnőttek hazug életével sem. Ismét a fülledt Nápolyban találtam magam, ahol egy kamasz lány elindul a felnőttséghez vezető úton, és másokhoz képest próbálja meghatározni önmagát. Giovanna kapcsolata a családjával rendkívül ambivalens, folyton változik, és ez nehezíti a lány identitáskeresését is.
Elena Ferrante ismét lenyűgözött, remélem, hogy hamarosan elérhető lesz a könyvből készülő sorozat.

BlackandWhitebookshelf>!
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

Nehéz erről a könyvről írnom, bár nem tudom pontosan megmondani miért. Az biztos, hogy nem az volt, mint amire számítottam.
Változatlanul nagyon szererem Ferrante stílusát, azt az atmoszférát, amit teremt a stílusával, a történeteivel. A lendületes stílusa miatt nagyon könnyű volt olvasni, beszippantott a történet légköre, viszont, amit leírt egyáltalán nem éreztem könnyűnek. Mióta befejeztem folyamatosan változik bennem, hogy számomra mit közölt ez a kötet és azt hiszem pont ebben rejlik a kiválósága.

>!
Park, Budapest, 2020
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633556832 · Fordította: Király Kinga Júlia
szofisztikáltmacska>!
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

A felnőttek hazug élete letagadhatatlanul Ferrantés – ott van benne minden stílusjegye, az összetéveszthetetlen atmoszféra, a mód, ahogyan csak Ferrante képes a lélek aljára merülni – de egy olyan új, nyersebb oldalát mutatta meg nekem, amiből a Nápolyi regények jócskán híján volt.

Azok a könyvek valahogy szofisztikáltabbak, A felnőttek hazug élete pedig gyakran nyers, obszcén és szókimondó, de úgy, hogy a szöveg igényes nyelvezetét és magas minőségét egy cseppet sem csorbítja.
Kitűnő betekintést kapunk egy működésképtelen család „kulisszái” mögé és csodálatos, ahogyan Giovanna személyiségének alakulásán keresztül mutatja be a hirtelen és felkészületlenül ért felnövés folyamatát, ami keservesen ismerős gondolatokkal, tettekkel és kétségekkel szembesíti az olvasót.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.hu/elena-ferrante-a-felnott…

Ildiko_Szabo_2>!
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

Az értékelések szerint elég megosztó kötet. Én azok táborát erősítem, akiknek nagyon tetszett a könyv. Annak ellenére, hogy nem nagyon történik semmi, egyszerűen csodálatosan mutatja be Ferrante a nápolyi életet, és egy kamasz lány gondolatait. Nagyon magával ragadott, bele tudtam helyezkedni a lány életébe, útkeresésébe, felnőtté válásába.

Betonka_Wass>!
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

Nyugisan csordogáló történet a kamaszkor problémáiról, a felnőttek képmutatásáról, sznobizmusról, csalódásokról, első szerelemről, az olasz temperamentumról és eszméletlen sok hazugságról. Úgy, ahogy egy tizenéves lány látja a szavak és tettek közötti különbséget. De lassúsága ellenére egyetlen pillanatig sem untam.
Egyszerűen zseniális volt!

bővebben: https://betonkabulija.blogspot.com/2020/09/elena-ferran…


Népszerű idézetek

IrodalMacska P>!

A félelem akkor is hasznos, ha nem vagy életveszélyben: éberen tart.

50. oldal

IrodalMacska P>!

De hiszen a szerelem nem okoz fájdalmat! […] A szerelem magasztos dolog, a leghosszabb távollétet is képes legyőzni, az égadta világon mindent kibír.

199. oldal

3 hozzászólás
IrodalMacska P>!

Vajon csak bizonyos emberekkel esik meg, vagy – egy adott ponton túl – minden ember hajlamos arra, hogy elsötétüljön előtte a világ? És vajon melyik az igazi emberi formánk? Amikor a dolgokat tisztán látjuk, vagy amikor a legrobusztusabb érzelmek – a szerelem és a gyűlölet – elvakítanak?

268. oldal

3 hozzászólás
Lillás>!

Belefáradtam, hogy mások szavai uralják az életem.

309. oldal

Lillás>!

-Csúnyának érzem magam, a természetemet förtelmesnek tartom, és elepedek egy csepp szeretetért.

Lillás>!

– A vétek fogalma viszont létezik – léptem közbe, mielőtt Vittoria végleg elvesztette volna a fejét. – Ott kezdődik, ahol elfogy a barátság, meghal a szerelem, ahol elherdáljuk a szép dolgokat.

Könyves_Magazin U>!

Ne abból indulj ki, hogy neked milyen neveltetésben volt részed! Gondolj arra, hogy engem hogyan neveltek! Gondolj Vittoriára meg az anyámra, gondolj erre a rohadt helyre! Ami neked egy könnyű legyintés, nekem vállalhatatlanul nehéz feladat.

273. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Murakami Haruki: Norvég erdő
Baráth Viktória: Egy év Rómában
Paolo Cognetti: Nyolc hegy
Alessandro Baricco: Emmaus
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Licia Troisi: Idhunn fája
Sally Rooney: Baráti beszélgetések