Esti ​mesék lázadó lányoknak 2. 90% 77 csillagozás

Hasonlóan jó élmény volt nekünk, mint az első rész. Ebben talán kicsit több az ismeretlen név, viszont pont emiatt sokkal nagyobb volt az új, ismeretlen történetekre, sorsokra való rácsodálkozás élménye is.
Bekuckóztunk az 5 és 9 évessel és egy okos telefonnal, és ahol lehetett, zenét hallgattunk, festményeket, régi fényképeket nézegettünk, vagy éppen egy focistanő bombagóljait. Nagyon jól szórakoztunk, nagyon sokat tanultunk és nagyon sokat beszélgettünk.
Imádom ezt a sorozatot, túl hamar kivégeztük!

Az 50 elszánt magyar nő után kinéztem magamnak ezt és ehhez hasonló köteteket. Nagyon szépek az illusztrációk és szerintem nem csak gyerekeknek érdekes olvasmány, hanem nekünk felnőtteknek is. Volt olyan, akiről nem hallottam, vagy éppen nem tudtam elég információt. Szeretem az ilyesmi rövidke kis életrajzi leírásokat, azért a lényeget néha így is megkapjuk és ha több információ kell vagy érdekel minket az adott személyről, akkor gyorsan utána lehet nézni.
Bár nem saját tulajdonú könyv, de biztos beszerzem.

Nehéz értékelni ezt a könyvet, mert mind a 100 nő/lány életének legfontosabb mozzanata(i) mindössze 1 oldalba van(nak) belesűrítve. Ha viszont a figyelemfelkeltés volt a cél, hogy tovább kutakodjunk, a későbbiekben mélyebbre ássuk magunkat egy-egy ember életében, akkor elérte célját a könyv.
Mivel nem olvastam az első részt, nem tudom, hogy abban milyen nevek szerepeltek, de itt a felsorakoztatottak 75%-áról még sosem hallottam. (És nagy bánatomra egy magyar nevet sem találtam benne.) Többször viszont úgy jártam, hogy leírásból felismertem az illetőt (pl. Marina Abramović), csak arcot nem tudtam társítani hozzá.
A kezdeményezés jó, a kivitelezés csodaszép (azok az illusztrációk, váó!), magamnak azonban nem venném meg a könyvet. Talán ha lenne egy 10 éves unokahúgom…

Nagyon érdekes volt. Sok új emberkével „ismerkedhettem” meg. Nagyon sokról eddig még nem is hallottam. Külön elnyerte a tetszésem, hogy az egyik kedvenc írónőm nyitotta a könyvet, Agatha Christie :)

Nem tudom, mennyire lehet összehasonlítani az elsővel, hiszen a koncepciója ugyanaz, mégis egy kicsit más.
Az elsőhöz képest számomra több híres (nagyon híres) személy is volt benne. Nem volt rossz, sőt, néhol sikerült az adott nő munkásságát más megvilágításba helyezni, emiatt ez mindenképpen pozitívnak tartom.
Ami érdekesség volt, hogy rengeteg még élő személy is volt benne, így az elsőhöz képest most olyan nőkkel is találkoztunk, aki nem, mint feministák álltak, hanem mint nők, akik sikert értek el az adott területen. Iszonyú jó érzés volt Rowlingról vagy Madonnáról, aki mondhatom, hogy az én életem része (valamilyen szinten).
A rajzok között az elsőhöz képest még gyönyörűbb illusztrációk születtek, egyszerűen mesések, némelyik a színeivel, más a formáival vesz le a lábamról, de érezhető a grafikusok fejlődése is.
Örülök, hogy olvashattam a második kötetet, és remélem még sok-sok folytatás lesz. Legszívesebben minden gyerekhez eljuttatnám, annyi mondanivaló van benne.

Körülbelül ugyanazt tudom elmondani róla, mint az első részről: a koncepció remek, de a címmel nem vagyok kibékülve még mindig (hiszen kizárja a fiúkat az olvasók halmazából), a rajzok többsége kreatív és figyelemfelkeltő, talán jobbak is, mint az első részben.

A történetek egyszerűek és hiányosak, de ez nem baj, hiszen úgy vannak megalkotva, hogy szükségessé tegyék a közös kutatómunkát a szülővel: érdemes nyitott böngészővel készülni, hogy utána lehessen nézni az éppen tárgyalt nők életének és munkáinak részletesebben, így a gyerekek nemcsak sokat tanulhatnak, de szüleikkel is minőségi időt tölthetnek. Azért is fontos a szülői közreműködés, mert ebben a részben is sokszor találkozhatunk kemény témákkal – fogyatékossággal, rasszizmussal, menekültekkel, vagy egyszerűen csak azzal, hogy senki sem hitt a főhős álmainak megvalósíthatóságában. Sok olyan helyzettel találkozhatnak az ifjú olvasók, amelyek őket is érintik vagy érinteni fogják, és amelyekről érdemes beszélni velük, nem pedig megvárni, míg a tévéből hallanak róla.

Szóval nekem nagyon tetszik ez a kezdeményezés, nagyobb részt a megvalósítás is, jó szívvel tudom ajánlani lányoknak és fiúknak egyaránt!

Nem hittem volna, hogy egy női életrajzokról szóló könyv ennyire le tud kötni, de ezek szerint simán. Az elején kicsit zavart, hogy az ABC rend miatt összevissza ugrálnak a híres nők az időben, a jelenkori teniszező után az ókori költőnővel, de aztán rájöttem, hogy ez azért jó, mert így kevésbé lesz unalmas. És az is látszik, hogy teljesen más a módszer, mint egy itthoni életrajznál. Nálunk egy életrajz tele van helyszínekkel, évszámokkal, a művek címével meg még mindenféle egyébbel, amit irtóra fontosnak gondolunk, pedig úgysem marad meg. Itt meg? Egy bevezető mondat a gyerekkorról, valami érdekes tevékenység kiragadása, aztán durr a közepébe, és akármilyen kalandos élettörténetről van is szó, bele kell férnie egy nagybetűkkel szedett oldalba. Persze, mert a cél az, hogy bemutassák mitől olyan rendkívüliek ezek a nők. És tényleg azok, szó se róla! Ami tetszett: jópofák a rajzok! Vannak nagyon kezdetleges, óvodás szintűek is, de fényképszerűen pontosak is közöttük, és ez is így jó, mert ugyanolyan sokszínűek, mint a történetek. Az is tetszett, hogy nemcsak régen élt hősnők vannak, hanem olyanok is, akik ma is élnek, sőt olyat is találtam, aki még 15 sincs! Ezzel is közelebb lehet hozni ezt az egészet a gyerekekhez. (Is.) Mondjuk a 6 éves besorolást kicsit korainak találom. Nem hiszem hogy egy 6 évesnek nácikról, népirtásról meg asztrofizikáról szóló könyvet akarnék olvasni, de aztán lehet hogy én vagyok maradi. Ami nem tetszett, hogy tényleg egy kicsit elnagyolt és hatásvadász, és rosszul esett, hogy a száz különleges nő között egy magyar sem volt, pedig románok, csehek, lengyelek viszont többen is. De ami számomra a legfájdalmasabb volt, hogy ez a könyv tényleg lázadó lányoknak szól, mert ha valaki úgy olvassa, hogy bizony már régen nem lány, azért ott motoszkál benne a gondolat, hogy bezzeg mások mennyivel többet kezdtek az életükkel, még fél lábbal meg népirtás közepette is! Ez viszont nem a könyv hibája ugyebár. Az tényleg inspiráló, érdekes és jó hogy van. Ha helyreteszem az egómat, elolvasom majd az első részt is.

Ahogy számítottam rá, ez a kötet is nagyon tetszett – több olyan nőről olvashattam, akiről még eddig nem hallottam; néhány könyvet, filmet, képet kiírtam magamnak a kötetből, hogy nézzek utána.

Tetszett a könyv, a történetek, s az ötlet is, amely életre hívta. Sok-sok érdekes és számomra eddig ismeretlen életúttal ismerkedhettem meg a lapokon. Amit kicsit sajnálok, hogy egy-egy szereplőhöz csupán 2 oldal jutott, 1 oldal információ és 1 oldal illusztráció. Szívesen olvastam volna róluk többet és bővebben, igaz a mai világban ez a problémám 1 kattintással megoldható, de én alapvetően könyvet szeretek olvasni :-) Vannak olyan lányok, hölgyek, asszonyok, akiknek a történetének utána fogok olvasni, mert számomra olyan értéket képviseltek, olyan példát mutattak, ami érdemes az odafigyelésre. Lányaim kezébe is oda fogom adni, mert motiváló olvasmányok vannak benne … ha hiszünk a céljainkban, az álmainkban, az elveinkben, s ezeket követve önmagunk, s legfőképpen emberek tudunk maradni, akkor mindent elérünk :-)

Értékelem a kötet megszületésének lényegét, de kritikaként ugyanazt mondhatom erről a kötetről is, mint az elsőről:
– Hol vannak a magyar nők?
– Rengeteg az ismeretlen személy.
– Egyik másik erőltettetnek hat. Mármint a könyvbe való bekerülése. Sajnos a végére el is untam ezeket az „esti meséket”.