Nehéz pontosabban meghatározni Elek István tanulmányainak jellegét, mint ahogyan azt ő teszi ironikus indíttatású előszavában: „a pár oldalas röpirattóI a vitairaton, terjedelmes könyvbírálaton át a tanulmányig terjed a műfaji skála, valahol a politikai publicisztika és a mélyebb elméleti igényű politikai közírás határán” jelöli meg írásainak helyét.
A politikai publicisztika természete szerint aktualitásokhoz kötött írásoknak az évek múlásával is helyt kell állniuk magukért, ha könyvbe gyűjtik őket. Elek Istvánnak érzésünk szerint e tekintetben nincs félnivalója: írásaiból egy szinte már makacs következetességre törő, a közéleti-politikai történéseket, jelenségeket is elméleti síkon értékelő, szellemi tevékenységét hangsúlyosan a demokratikus reformtörekvések szolgálatába állító „politikai közírót” ismerünk meg.
