Felbolydult ​napjaink 6 csillagozás

Elan Mastai: Felbolydult napjaink

Tudod, ​hogyan képzelték el az 50-es években a jövőt az emberek? Nos, minden annak megfelelően alakult! Tom Barren 2016-jában az emberiség egy techno-utópisztikus paradicsomban él, ahol repülő autók, mozgó járdák és holdbázisok vannak, soha nem romlik meg az avokádó, és soha nem alakult ki a punk rock… mert nem volt rá szükség.

Csakhogy Tom valahogy mégsem találja a helyét ebben a káprázatos, idealista világban, pláne nem azután, hogy a feje tetejére áll az élete. Egy elhamarkodott döntés azonban nemcsak a mindennapjait változtatja meg, hanem az univerzum szövetét is. Időutazása nem a tervek szerint végződik, és így a mi 2016-unkba, vagyis abba a világba téved, melyet mi valósnak hiszünk. Tom számára a mi megszokott valóságunk viszont csak egy disztópikus szemétdomb.

Amikor felfedezi, hogy ebben a világban egy csodás család, irigylésre méltó karrier és – talán, csak talán – igazi lelki társ is vár rá, döntést kell hoznia. Helyreállítja a történelem folyamát, és… (tovább)

Eredeti mű: Elan Mastai: All Our Wrong Todays

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
336 oldal · ISBN: 9789634193241 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193234 · Fordította: Ballai Mária

Kedvencelte 1

Most olvassa 10

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 148

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
kvzs P
Elan Mastai: Felbolydult napjaink

Érdekes egy könyv. Egyrészt könnyed időutazós történet, ami bátran merít a 20. század közepének fantasztikus irodalmából, és az akkor elképzelt jövőből. Másrészt a könnyed felszín alatt olyan kérdéseket feszeget, amiket a gondolkodó emberek nagy része szerintem feltesz magának néhányszor az élete során. Ki tudna arra őszintén válaszolni, hogy a saját jóléte, vagy a közösségé a fontosabb? Hogy a családot vagy a karriert választaná inkább? Hogy feladná-e a boldogságát azért, hogy a világnak jobb legyen? Főhősünk megtapasztalja a végleteket, és amikor rájön, hogy mi múlik a döntésén…
Összességében nem sok újdonságot mutat a könyv a többi időutazós történethez képest, én mégis nagyon jól szórakoztam az olvasása közben.

2 hozzászólás
>!
Noro MP
Elan Mastai: Felbolydult napjaink

Néhány kulcsszó a könyv „profi” ajánlóiból: humoros, gondtalan, derűlátó, humor, nevetés, Galaxis Útikalauz. Az érintett kritikusoknak én a Garfield képregények olvasgatását ajánlanám, azokat talán nem fogják ilyen csúnyán félreérteni. Való igaz, hogy a „retro-future”, az SF optimista aranykorának megidézése manapság gyakran lesz kockahumor tárgya. De ez a regény nem a korszakot figurázza ki. Szerintem inkább azt a kőkemény kérdést teszi fel, vajon ez az aranykor tényleg olyan optimista volt-e, mint amilyennek gondoljuk? Ennek illusztrálására egy kóros öngúnyban szenvedő narrátor személyét használja fel, de kötve hiszem, hogy ez a borderline depressziós stílus sokakat késztet majd önfeledt kacajra.

Elan Mastai azt képzelte el, hogyan képzelnénk ma el, amit a fél évszázaddal ezelőtt alkotó SF írók elképzeltek. (Örülhettek, hogy ez a mondat nem lett bonyolultabb.) Egy olyan retró világot, amelyben a mai elvárásainknak megfelelő információs technológia ötvöződik a futurista kütyükkel és a világháború utáni idealista optimizmussal. (Mondjuk engem érdekelne, mi lett a hidegháborúval? Mert én nem kevés, durván pesszimista SF-t olvastam ebből az időszakból.) Ez a világ azonban, minden csillogása mellett, valahogyan céltalan. Ez pedig főhősében, az utópiában helyét nem találó Tomban realizálódik a legjobban. Ebben a könyvben maga az eszképizmus kap egy nagy pofont, az SF elemek pedig önmagukra reflektálnak, miközben talán arra keressük a választ, hogy miért is szeretjük ezeket.

A regényt által felvetett kérdések tehát nagyon érdekesek, a felépítését viszont nem találtam meggyőzőnek. Első száz oldala kis túlzással egy történetmentes világleírás, némi romantikus nyafogással körítve. Most őszintén, ki érzi úgy, hogy ennek a kettőnek a rajongói metszetében található? De az egész könyvről el lehet mondani, hogy a belépő és a veterán szint között oszcillál: míg könnyen érthető stílusa mindenkit meg próbál szólítani, ötletei néha komoly elmélyülést követelnek. Nem azért, mert nem magyarázza el őket, ezt ugyanis megteszi. (Időnként akkor is, ha szó sincsen új ötletről.) Inkább azért, mert egy hétvégi SF olvasó nem biztos, hogy érteni fogja, ez vagy az ugyan miért érdekes? Egy veterán ugyanakkor a történet nagy részét túlságosan lineárisnak fogja találni. Minden újonnan behozott elemből logikusan következik pontosan az a fordulat, amire számítottál. Tom mindig pontosan azt a hibát követi el, amire számítasz. Az első meglepetés valószínűleg akkor fog érni, amikor spoiler – ez viszont már a végjáték kezdete. Azt azonban el kell ismernem, hogy az utolsó részeket nagyon szépen felhozta, sikerült egyszer-kétszer meglepnie, és időutazós történethez illő módon ezt vissza is csatolta a történet elejéhez.

Szóval sokféle potenciális olvasó találhat ebben a könyvben kedvére való ötleteket, de a hibája is éppen ez: túl sok különböző célközönséghez próbál szólni és egyiket sem találja el tökéletesen.

>!
ppayter
Elan Mastai: Felbolydult napjaink

Első körben simán azt hittem, hogy a Felbolydult napjaink valami humoros, szórakoztató, a retrofuturista nosztalgiahullámot meglovagló könyv lesz. Különösebben nem is néztem utána, úgy voltam vele, hogy nem akarok spoilerekbe futni, legyen minden újdonság, úgyhogy szépen meg is lepődtem, amikor kiderült, hogy Elan Mastai első regénye valami teljesen más.

Igaz, hogy egy olyan alternatív jelenben indul a történet, ami maga a megvalósult utópia, de ez csak egy része a teljes képnek. A Goettreider-motor fantázianévre hallgató generátoroknak köszönhetően gyakorlatilag korlátlan mennyiségű, ingyenes energia áll rendelkezésre a hatvanas évektől, ez pedig, ahogy az ilyenkor lenni szokott, egycsapásra megoldotta az emberiség problémáinak többségét, étel- és ruhaszintetizátorokkal, csodálatos egészségüggyel, repülő autókkal szórta tele a bolygót, és kézzelfogható közelségbe hozta a teleportálás és az időgép lehetőségét.

Eddig nagyon menő, klasszikusan naiv és gyakorlatilag bármi lehetne a történetből. Csakhogy a félinformációkból kikövetkeztetett nosztalgikus-humoros kalandok helyett kapásból az eleve nem különösebben szimpatikus főszereplő száz oldalnyi önsajnáltatásával indít a regény, ez pedig bőven elegendő ahhoz, hogy a kevésbé bátor olvasók többségét már azelőtt elriassza, hogy ténylegesen elindulna a sztori.

Pedig azért valahol száz oldal magasságában ez is bekövetkezik, minimum nyolcvan oldallal később ugyan, mint az ideális lenne, de legalább megtörténik. Viszont a fókusz ezután is Tom Barrenen és lelkivilágán marad, nem indul be semmi pörgős kalandozás, de a nyűglődés visszafogása és annak a szituációnak az érdekessége, melybe Tom kerül, már elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy a Felbolydult napjaink legalább átlagban egy jó regény legyen.


Bővebben egy utópisztikus világban a blogon: http://kultnaplo.blogspot.com/2017/11/elan-mastai-felbo…

>!
Könyveskuckó_reblog
Elan Mastai: Felbolydult napjaink

(Javaslom, nézzétek meg az értékelőből készült videómat, mert ott szuper aláfestéseket építettem be hangilag és képileg, és idézek is az első oldalból, de ha erre nincs lehetőségetek, folytatom írásban is):
https://www.youtube.com/watch…

Ez egyszerűen egy LENYŰGÖZŐEN FANTASZTIKUS KÖNYV! Na, ugye, hogy nem gondoltátok volna, hogy szofisztikáltan összerakott, barokkos körmondataimat valamikor is egy ilyen felütéssel kezdem? Pedig de! :D Egyszer mindennek eljön az ideje!

Ki ne gondolt volna már gyerekkorában milliószor a jövőre, vagy, hogy vajon milyen csodálatos jelenben is élhetnénk, ha valami feltalálás nyomán elhasználhatatlan mennyiségű energia állna a rendelkezésünkre? Verne Gyula is gyakran eljátszott a gondolattal, a Vissza a jövőbe pedig rengeteg libabőrös órát okoz nekünk, valahányszor csak újranézzük a filmet. És most köreinkben köszönthetünk egy új kortárs írót, aki a Felbolydult napjaink könyvével mindent a feje tetejére állít! Repülő autók, teleportálás, időutazás, láthatatlanság és a legmodernebb találmányok – egy alternatív jelenben!
Lenyűgöző! A vége felé rendesen libabőröztem, és szupersebességgel olvastam a könyvet, hogy Úristen, mi lesz itt, hogy hozzuk helyre, amit Tom elrontott?

Persze, már elolvastam az első negatív kritikát a könyvről, kicsit szeretnék erre reagálni, nehogy más is elbátortalanodjon. A helyzet az, hogy az első kábé száz oldalig nem mondhatni, hogy nagyon beindul a cselekmény. Nyugalom!!!! Végre egy olyan könyv, ahol az egész világkoncepció ki van építve, ahol gyerekes gondtalansággal merülhetünk el a csodálatos, utópisztikus, futurisztikus jelen-verziónkban. Csillogó szemekkel olvastam a repülő autókat, a közlekedési csúszkákat, az ételszintetizálót (az emberek bármilyen ételt simán előállítanak másodpercek alatt), a teleportálást stb. stb. Ugyanis egy olyan világba csöppenünk, ahol a 60-as években feltalált Goettreider-motornak köszönhetően elhasználhatatlan mennyiségű energia áll a bolygónk rendelkezésére, és ezért már minden lehetséges, egyszerűen minden! Nem elég, hogy mindenféle robotok léteznek, de a szeretteinkből is tudunk egy lélegzetelállító androidot gyártani magunknak, képesek vagyunk láthatatlanná válni és még sorolhatnám, de nem szeretnék minden poént lelőni. Természetesen a Goettreider -motor működésére nem kapunk rendesen magyarázatot, de ezt egy csöppet sem bánhatjuk, hiszen mivel ez egy fikció, bármilyen magyarázat is csak rontana rajta, mert akkor bárki rámondhatná, hogy „ez nem is úgy van, ez nem is lehetséges” ésatöbbi. És hogy miért is nem kapunk rá magyarázatot? Hát ez igen egyszerű. Ti tudjátok nagyon-nagyon részletekbe belemenően, hogy működik a mobiltelefon, vagy az internet? Ha csak nem ezzel foglalkoztok, valószínűleg nem. Hát Tom sem.

Tehát egy lenyűgözően fantáziadús világfelépítést kapunk (az általam olvasott egynémely sci-fivel ellentétben), ahol viszont mindez nem unalmasan van megoldva, hanem szemkápráztatóan. Mint mondtam, az könyv első harmadát tulajdonképpen ez alkotja, utána viszont megállíthatatlanul bepörögnek az események. Az a furcsa, hogy az utolsó százötven oldalt úgy éreztem, mintha legalább háromszáz lenne, annyira sok minden történt, de mégsem volt elkapkodva, mert minden a helyén a volt. Persze, ha valaki nagyon szőrösszívű valószínűleg talál ellentmondást a legeslegvégén a sok időutazós dolgot illetően, de hát ez már csak ilyen. Az igazság az, hogy senki nem tudja, hogyha valóban működne az időutazás, az pontosan milyen is lenne, és milyen következményekkel járna. Itt viszont! Magasságos egek! Akár egy apró változtatás vagy baki is a visszamenetel során katasztrófához vezethet! Kössétek fel a gatyátokat, mert a kötet utolsó harmadában nem lesz egyszerű dolgotok a nyomon követéssel! :D

Egyébként a történet E/1-ben íródott, múlt időben, legalábbis amíg Tom utol nem éri magát a mesélésben. Ez lehet, hogy van, akit zavar, de azért szerencsés, mert közelebb hozza hozzánk nem csak a szereplőt, de magát a történetet is. Tom ugyanis leírja a történteket egy naplóba, hogy az egész fennmaradhasson az utókor számára, s a végén persze, azt is megtudhatjuk, hogy kihez is intézi tulajdonképpen az egészet. És ne ijedjetek meg, ha ez a félénk, lúzer srác az elején nem lesz számotokra szimpatikus, ugyanis ez egy nagyszerű kiindulópont ahhoz, hogy később óriási jellemfejlődésen mehessen keresztül – meglehetősen rendhagyó módon.

Bonyolult, rendkívüli módon kidolgozott karakterek, alternatív dimenziók, időutazás, káprázatos világfelépítés, hatalmas slamasztika, kudarc kudarc hátán, izgalom, akció és a végkifejlet… Nagyon jó kis csavarok vannak a végén, és nem csak egy utópisztikus jelent ismerhetünk meg a könyvben, hanem… Na, de itt álljunk meg a spoilerben. Oké-oké!

Egyszerűen minden megvan ebben a könyvben szerintem, ami tökéletessé teszi. Még a mondanivalója is ütős: vajon megváltoztatja az embert, a jellemét a hatalom, a pénz, vagy a világ, amibe születik? Boldogabbá tehetnénk-e a jelenünket, ha megváltoztathatnánk valamit a múltban? A te és a családod boldogsága fontosabb, vagy az egész emberiségé? Vajon ha más körülmények között születsz meg, teljesen más személyiség lennél?

Annyira szívemhez nőtt ez a könyv, hogy nagyon remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog, bár talán a hiper-szuper sci-fi rajongók biztos találnak majd benne kivetnivalót. De ez egy szórakoztató könyv, Márti… bocsánat, Tommal, párhuzamos dimenziókkal és egy futurisztikus világelképzeléssel!

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (Abszolút kedvenc)
Karakterek: 10/10 – Ha eleinte nem is kedvelitek meg a főszereplőt, ennek bizony oka van, mégpedig az, hogy lenyűgöző jellemfejlődésen mehessen keresztül a végére méghozzá igazán rendhagyó módon.
Borító: 10/10 – Nem rémlik, hogy mikor mondtam utoljára olyat, hogy egy magyar borító jobb, mint az eredeti, de most ez a helyzet.
Kinek ajánlom: A sci-fik, időutazásos történetek, de még a disztópiák szerelmeseinek is. Vissza a jövőbe fanoknak kihagyhatatlan!!!
+ pont: A főszereplő jellemfejlődésért, a hihetetlenül, elképesztően csodálatos világfelépítésért, a rengeteg fantáziáért, amivel íróbácsinkat megáldotta az ég, és a csavarokért a végén!
– pont: Nincsen, minél több könyvet akarok az írótól, de azonnal! :D

>!
rhysciar P
Elan Mastai: Felbolydult napjaink

63. oldal. Ennyit bírtam. Kövezzetek meg, mert lehet én vagyok sík hülye a sci-fihez, de ez a könyv marha rossz. A 63. oldalon még MINDIG nem történik semmi, még MINDIG a főszereplő rizsázását olvasod a múltjáról, hogy ő mekkora szerencsétlen kis lúzer, mert az apja egy zseni, és mellette ő bármit is csinál, az semmiségnek fog tűnni. Ezért nem is csinál semmit. Sőt, kimondottan ostobának is tartja magát, de azért csak elszövegel a technológia részletes oldalairól, az egész túl sciency ahhoz képest, hogy a főszereplőnk elvileg buta, de oh well.
És akkor az írásmódról ne is beszéljünk, mert Mastai pocsék író. Mindent elmond, ez történt, az történt, így volt, ez volt, és akkor amaz dolog megesett… komolyan a törikönyvek nem ennyire szárazak, mint ez. Fittyet hány az írás legfontosabb alapszabályára: ne mondd el, hanem mutasd meg nekünk! Nem, Mastai azért is elmondja, úgyhogy unalom az egész.
A történet meg… a 63. oldalon még mindig arról szövegel, hogyan működik az ő jelenje, és milyen volt a múltja, pedig ugye elvileg a sztori arról szól, hogy valami baki történik az időutazásba, és a szerencsétlenke a mi jelenünkbe kerül, ami számára egy disztópia. Annyira vártam, hogy erről olvashassak, ehelyett az ő jelenjét mutatja be, és gyerekek, én nem akarok abban a jelenben élni, mert ritka unalmas és általános és közhelyes és ingerszegény. Egyébként azt írja arról a világról, hogy nincsenek hétköznapi munkák, mindenki tudós, mindenki azon fáradozik, hogy a szórakoztatóipar számára generáljon valami újat, és ez csak nem! Ez így nem működne. Meg amúgy is Mastai a saját logikátlanságaiban bukik meg már ebben az első 63 oldalban is. Azt mondja, mindenkinek van egy saját ruhafeldolgozója, ami annyit tesz, hogy leveszed a göncödet este, azt ez a szerkentyű atomjaira bontja, és másnap olyan ruhát veszel fel, amilyet te szeretnél.
Aztán a következő oldalon meg arról papol, hogy a nagy ruhamárkák szinte napi szinten változtatják a trendeket. DE HOGYAN, HA EGYSZER TE DÖNTÖD EL, MILYEN RUHÁT FOGSZ FELVENNI???
Aztán valahol olyasmit ír, hogy nem nyereségorientált cégek léteznek az ő világában, de… um… ne haragudj, az előbb nyomtad az arcomba, hogy SZÓRAKOZTATÓIPAR, WTF??? Hogy ne lenne már az nyereségorientált?
És akkor most így a végére még hadd idézzek nektek a könyvből, mert itt éreztem először, hogy oltári nagy gondok lesznek. A könyv elején megpróbálja Mastai elmondani, miért alakult ki ez az utópisztikus világ, amiben a főhősünk él, ezt egy motorszerkezetnek köszönhetjük, ami állandó energiát termel. Készüljetek az arckaparásra, és komolyan… szeretem az Agave kiadót (ezért sem értem, ezt hogyan és miért adták ki), de nagyon messziről kerüljétek el ezt a könyvet:

"Tehát hogy is működött a Goettreider-motor?
Hogyan működik az elektromosság? Hogyan működik a mikrohullámú sütő? hogyan működik a mobiltelefon, a tévé vagy a távirányító? Te tényleg tudod? Mármint konkrétan, a műszaki dolgok szintjén? Ha eltűnnének ezek a technológiák a föld színéről, ki tudnád újra gondolni, alakítani és építeni őket a semmiből? és ha nem, miért nem? Hisz szinte mindennap használod ezeket a dolgokat.
De természetesen nem tudod, hogy működnek. Mert nem is kell tudnod, kivéve, ha olyan területen dolgozol, ahol erre szükség van. Ezek a dolgok egyszerűen csak működnek, ez a dolguk.
Ahonnan én jöttem, ugyanez a helyzet a Goettreider-morottal."

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
lilla_csanyi P

Emlékszem arra, mikor gyerekkoromban rájöttem, hogy a fáknak csak a felét látjuk, mert a földbe nyúló gyökerek épp olyan terebélyesek, mint a fa lombkoronája, és hogy ez a másik rész láthatatlan. Jóval tovább tartott, már felnőtt voltam, mire felismertem, hogy ez az emberek esetében is így van.

30. oldal

>!
Könyveskuckó_reblog

Így lehet igazán megtudni, kicsoda valaki. Nem a sikereiből. Nem az eredményeiből. Hanem a küszködéséből. A kezdet és a vég közötti rész rejti az élet igazságát.

>!
ppayter

Szóval az a helyzet, hogy abból a világból jöttem, melyben élnünk kellene.

(első mondat)

2 hozzászólás
>!
Könyveskuckó_reblog

Ez minden, amit a sikerrel kapcsolatban érezni lehet. Nem győzedelmes. Nincs benne dicsőség. Csak megkönnyebbülés. Végre véget érnek a kudarcok.

>!
lilla_csanyi P

Az együttérzés egy üzlet (…) Ha áruba bocsátod a gyászodat, a végén teljesen elértéktelenedik.

46. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek
Dave Eggers: A Kör
Dan Simmons: Hyperion bukása
Philip K. Dick: A végső igazság
Veronica Roth: Négyes
Philip K. Dick: Emlékmás
John Scalzi: Bezárt elmék
John Scalzi: Árnyékszövetség
Ben H. Winters: Földalatti Légitársaság
William Gibson: A periféria