Szerelem ​a huszonhetedik sorban 24 csillagozás

Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban

Amikor ​a londoni Heathrow Reptéren biztonsági intézkedésre hivatkozva beszünteti az automatikus utasfelvételt, az Aer Lingus check in desk pultja mögött Cora Hendriks épp élete mélypontját éli. Egy keserű szerelmi csalódás után, édesanyja egyre súlyosbodó Alzheimerével kénytelen szembenézni. A váratlan intézkedés így nem is jöhetett volna jobbkor, gondjaiból mások életébe meneküljön. Saját sorsát tekintve ugyan végleg lemondott a szerelemről, ez nem akadályozza meg abban, hogy Cupido szerepét magára öltve, az utasok között villám párközvetítésbe fogjon.

Cora a megérzései, az internet és cinkostársa, a légiutas-kísérő Nancy segítségével a huszonhetedik sorban rendezi be szerelmi laboratóriumát. Minden járaton lesz két mit sem sejtő utas, akik ahelyett, hogy véletlenszerűen foglalnának helyet a gépen, azt veszik észre, hogy álmaik szerelme mellett ülnek – vagy mégsem, Cupido-Cora ugyanis koránt sem tévedhetetlen. De mit kezd az önjelölt szerelemvadász akkor, ha egy nem várt… (tovább)

Eredeti mű: Eithne Shortall: Love in Row 27

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
General Press, Budapest, 2018
320 oldal · ISBN: 9789634521198 · Fordította: Frei-Kovács Judit
>!
General Press, Budapest, 2018
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521181 · Fordította: Frei-Kovács Judit

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Cora Hendricks


Most olvassa 4

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 67


Kiemelt értékelések

>!
Málnika P
Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban

”– Csak az a gond, Cora, hogy annyira el vagy foglalva mások boldogságával, hogy teljesen elfeledkezel a sajátodról. Egek! Nem is te vagy a saját történeted főszereplője. Csak egy támogató karakter vagy, és ez elszomorít.”

A főszereplő lakótársának véleménye igen helytálló, és bármennyire is akartam szeretni Corát, engem is mélységesen elszomorított. Cupidóként megszállottan próbálja összehozni az utasokat a 27. sorban, miközben eredményeiről táblázatokat vezet és diagramokat készít. Egyfajta menekülés ez számára az életből, egy mély nyomot hagyó szakítás után, illetve meg kell küzdenie édesanyja betegségével is, aki Alzheimer-kórban szenved. Mindez akár egy jó történet lehetőségét is rejthetné magában, de a kivitelezés sajnos nem a legjobban sikerült. Egyáltalán nem gördülékeny a stílus, helyenként túlságosan bugyuta. A szórakoztatásról gondoskodnak a reptéri dolgozók és az utasok kissé kusza törtenetei, az anyai vonal pedig a történet mélységéért lenne felelős. Számomra azonban különösen idegesítő volt, hogy anyját szinte végig Sheila-ként emlegeti. ”Sheila a legkedvesebb nő, akit ismerek.” Ki beszél így az anyjáról? Összességében egy érdekes könyv, jó alapötlettel, azonban nagyon kezdetleges írói stílussal.

>!
nypiro P
Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban

Érdekes könyv volt. Ha összeképet nézem, hogy romantikus kategória akkor középkategóriás. Cora eléggé céltalan, sőt nem is kicsit. Kényszeres tüneteket mutat a táblázatával. De valahol meg nekem nagyon vicces a sztori. Ahogy lelkesen keresgéli az utasokhoz a párokat, nem zavarja, hogy elmegy mellette a sors.
Viszont ott van az anyukája, ahogy ír róla az írónő nekem néhány pzs-ra szükeségem volt hozzá. Ez az egész könyv értékét nálam egy kicsit magasabb csillagra értékelte. Éppen nincs mit olvasni és jól jön egy nem túl velős romantikus könyv, ahhoz mindenképpen elég.
Más mélység nincs benne.

>!
Gabcsi77
Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban

Megannyi tucat történet után,igazi kis felüdülés egy könnyed,kis story…a fül szövegből nem derül ki,ki is lesz a nagy találkozás,ami nem is baj,mert időt hagy a találgatásra…;-)

>!
Gaby33
Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban

Az egyetlen szó, ami erről a könyvről leginkább eszembe jut az: UNALMAS. Végigolvastam, de komolyan gondolkoztam rajta, hogy félbehagyom, de mivel még mindig utálok egy könyvet félbehagyni, így végigszenvedtem… kár volt rá időd pazarolni…

1 hozzászólás
>!
turanett P
Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban

Nagyon vártam ezt a könyvet, nem is tudom ,hogy miért. Bele szerettem a borítóba. Sajnos csalódás volt. Üres és vontatott. Az alap ötlet jó, de nagyon laposra sikeredett. A főszereplő Cora mindenki boldogságával törődik, csak a sajátjával nem. Semmi sem érdekli a statisztikáján kívül. Kivétel az édesanyja. Egyedül ebbe a szálba lehetett kapaszkodni. Nagyon megható volt, főleg az anyukája levele amit Corának írt.

>!
KMReni P
Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban

Szóhoz sem jutok, mert azt hiszem elaludtam közben olyan rémesen unalmas volt.
Kusza történetek sokasága. Egyik sincs alaposan kidolgozva, hogy élvezhető legyen, hogy az ember el tudjon merülni benne. Nem vártam egy világmegváltó történetet, de azért ennél többet….
Egy nő, akinek annyira sivár az élete, hogy abban leli csak örömét, hogy másokat összeboronál? – rémesen szánalmas!
Most, hogy végig gondolom lehet a 3 csillag is sok részemről.

>!
Könyveskuckó_reblog
Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban

Youtube ajánlóm:
https://www.youtube.com/watch…

Szerelem egy repülőúton
Képzeljük el, hogy van egy kedves kis utasfelvételi munkatárs, akinek hobbija, hogy megpróbálja a partiképes, szingli ellenkező neműeket egymás mellé ültetni a repülőjáraton, hogy megadja az esélyt, hogy egymásra találhassanak. Vajon statisztikailag mennyi az esély a sikerre?

A Szerelem a huszonhetedik sorban című könyv egy teljesen átlagos, hétvégi kis romantikus olvasmány, ami kétségkívül a rózsaszín hangulatban lévő nőknek ajánlott. Nem kell rajta sokat gondolkodni, agyalni, nincs benne sok velős gondolat vagy társadalomkritika, viszont képes kikapcsolni egy fáradt munkanap után.

A könyv által rengeteg kis apró történetben elmerülhetünk, sok szingli utas magánéletébe nyerhetünk bepillantást, miközben szurkolunk, hogy az „akció” sikeres legyen, és a szerelem szárba szökkenjen a fellegek felett. Némelyikük teljesen a munkája megszállottja, vagy túl arrogáns, esetleg még nem tette túl magát az exén, mások kétségbeesetten vágynak egy új kapcsolatra, vagy épp fogalmunk sincsen, mit kezdjenek az életükkel. Cora, a mi utasfelvételi munkatársunk nagyjából az utóbbi kategóriába sorolható: csak telnek felette az évek, és fogalma sincs, egyáltalán mivel is szeretne foglalkozni, vagy milyen az a férfi, aki mellett le tudná élni az életét. Vajon ő is megtalálja az igazit az egyik utas vagy épp az egyik munkatársa személyében? Több mellék- és főszereplő között ugrál a történet, s bár többségük csak egyszer-kétszer bukkan fel – ezért igen nehézkes a nevek megjegyzése is –, de többen folyamatosan felbukkannak látóhatárunkon és végig asszisztálnak.

Engem momentán több helyen is untatott a történet, talán most nem voltam annyira szirupos hangulatomban, vagy csak egyszerűen valami többet vártam, velősebbet, jobban kidolgozottabb történet, valami váratlan történést, kevésbé klisét, nem is tudom. Nem igazán tudtam magam egyik szereplő bőrébe sem beleképzelni, és, csak, hogy csatlakozzak egyik előttem szóló értékelőhöz, talán hatásosabb lett volna sok kis mellékszereplő helyett magára Corára és közvetlen környezetére koncentrálni. Úgy nem darabolódott vagy cincálódott volna ennyire ezerfelé a könyv, mert bár sok kicsi sokra megy, jelen esetben talán ezt nem mondhatjuk el.

Ugyanakkor azoknak, akik tényleg kifejezetten romantikára vágynak, vagy szeretik a régi Julia, Romana stb. sztorikat, éppen kedvükre való lehet ez a könnyed kis kötet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 6/10 – Többsége elég egyszerű, kiszámítható, szokványos romantikus karakter.
Borító: 7/10 – Kellemes, kis szerelmes, illik a könyvhöz.
+ pont: Mert a romantikus lelkületűeknek kellemes kis hétvégi olvasmány, amin nem kell sokat agyalni, és kikapcsol.
– pont: Mert túl kiszámítható és néhol túl szirupos.

>!
Helie
Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban

Nagyjából azt kaptam, amit vártam: egy kikapcsolódásra alkalmas olvasmányt. A könyv az elejétől kezdve tetszett. Nem igazán olvastam még légiutas kísérőkről, nem is sokat tudok a munkájukról, és még soha nem is utaztam repülővel, ezért nekem igazán különleges volt ez a háttértartalom is. Már a könyv legelején megismerjük női főszereplőnket, Cora-t, aki a húszas éveiben jár és ideiglenesen egy légitársaságnál dolgozik, az emberek becsekkolásával foglalkozik, valamint ő intézi az utasok helyjegyeit a járatokon. Nagyon izgalmas munka szerintem, de Cora nem elégszik meg ennyivel. Hogy feldobja a munkáját, titokban arra törekszik, hogy embereket összehozzon. A bűvös 27. sor az, ahova a kiszemelt párokat ülteti, reménykedve, hogy egy boldog kapcsolat kezdetét jelenti majd a közös utazás. Néhány állandó utast is megismerhetünk, és az ő szemszögükből is részt vehetünk egy-egy ilyen párosítás eredményén. Persze minden titokban zajlik, és az utasok semmit sem sejtenek. Cora Cupidót játszik, és ez is a beceneve, amit stewardess barátnője aggat rá.

>!
Évi112
Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban

Aggódtam egy kicsit, mert többen írták róla, hogy unalmas meg csalódás, de nekem nem volt egyik sem. Az alapötlet aranyos volt, feldobta a könyvet a huszonhetedik sorban utazók története, Cora kapcsolata pedig az anyukájával helyenként igazán meghatóra sikerült.

>!
Kasztana
Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban

Érdekes volt, nem egy szokványos romantikus regény. A könyv feléig úgy nézett ki, mintha a 27. sorban lévő párok történetei lennénnek a középpontba, de onnnan fordulat állt be. Végre Corával és barátaival is történtek dolgok és felgyorsultak az események.
„Cupido” által egy repülőútra egymás mellé ültetet párok történetei érdekesek voltak. Külön öröm, ha kialakult valami közöttük.


Népszerű idézetek

>!
Málnika 

Az önsajnálatnál nem sok hasztalanabb dolog létezik.

238. oldal

Kapcsolódó szócikkek: önsajnálat
>!
Málnika

– Csak az a gond, Cora, hogy annyira el vagy foglalva mások boldogságával, hogy teljesen elfeledkezel a sajátodról. Egek! Nem is te vagy a saját történeted főszereplője. Csak egy támogató karakter vagy, és ez elszomorít.

238. oldal

>!
nypiro P

Cora félt új dolgokat mesélni az anyjának, nehogy kiszorítsa a régebbi, fontosabb emlékeket. Az eszével tudta, hogy ez nem egészen így működik – az orvosok elmagyarázták a rövid és hosszú távú memória közötti különbségeket –, mégis legszívesebben egy puha gyapjúsapkát húzott volna az anyukája fejére, nehogy a haldokló agysejtek kimeneküljenek a fülén.

Kapcsolódó szócikkek: Cora Hendricks · Sheila Hendricks

Hasonló könyvek címkék alapján

Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Jaume Cabré: Én vétkem
Emma Healey: Elizabeth eltűnt
Debra Dean: Leningrádi Madonnák
Cecilie Enger: Anyám ajándékai
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
Nyéki Gabriella: Tangó & dió
Harry Cayton – Nori Graham – James Warner: Alzheimer-kór és a demencia egyéb fajtái
Horváth Szilveszter – Petrovics Zsuzsa: Alzheimer nyavalya
Szikszay Tamás: Kenyér Elemér