Szerelem ​a huszonhetedik sorban 73% 43 csillagozás

”– Csak az a gond, Cora, hogy annyira el vagy foglalva mások boldogságával, hogy teljesen elfeledkezel a sajátodról. Egek! Nem is te vagy a saját történeted főszereplője. Csak egy támogató karakter vagy, és ez elszomorít.”

A főszereplő lakótársának véleménye igen helytálló, és bármennyire is akartam szeretni Corát, engem is mélységesen elszomorított. Cupidóként megszállottan próbálja összehozni az utasokat a 27. sorban, miközben eredményeiről táblázatokat vezet és diagramokat készít. Egyfajta menekülés ez számára az életből, egy mély nyomot hagyó szakítás után, illetve meg kell küzdenie édesanyja betegségével is, aki Alzheimer-kórban szenved. Mindez akár egy jó történet lehetőségét is rejthetné magában, de a kivitelezés sajnos nem a legjobban sikerült. Egyáltalán nem gördülékeny a stílus, helyenként túlságosan bugyuta. A szórakoztatásról gondoskodnak a reptéri dolgozók és az utasok kissé kusza törtenetei, az anyai vonal pedig a történet mélységéért lenne felelős. Számomra azonban különösen idegesítő volt, hogy anyját szinte végig Sheila-ként emlegeti. ”Sheila a legkedvesebb nő, akit ismerek.” Ki beszél így az anyjáról? Összességében egy érdekes könyv, jó alapötlettel, azonban nagyon kezdetleges írói stílussal.

Romantikus történet de senki ne várjon egy gyors izgalmas pörgős storyt. Néha bizony untam és lassan haladtam vele. A főszereplőnek szíve összetörve és másokat boronál össze több kevesebb sikerrel. Azért ha nehezen is a végére megvan a boldog vég de többet tuti nem fogom olvasni.

Ami jó volt:
– az alapötlet
– Aiden
– Ingrid
– Sheila
– a nyugdíjas pár
Ami nem volt jó:
– a kivitelezés
– és minden egyéb szereplő a fent felsoroltakon kívül, igen, többek között a főszereplő is

Érdekes könyv volt. Ha összeképet nézem, hogy romantikus kategória akkor középkategóriás. Cora eléggé céltalan, sőt nem is kicsit. Kényszeres tüneteket mutat a táblázatával. De valahol meg nekem nagyon vicces a sztori. Ahogy lelkesen keresgéli az utasokhoz a párokat, nem zavarja, hogy elmegy mellette a sors.
Viszont ott van az anyukája, ahogy ír róla az írónő nekem néhány pzs-ra szükeségem volt hozzá. Ez az egész könyv értékét nálam egy kicsit magasabb csillagra értékelte. Éppen nincs mit olvasni és jól jön egy nem túl velős romantikus könyv, ahhoz mindenképpen elég.
Más mélység nincs benne.

Megannyi tucat történet után,igazi kis felüdülés egy könnyed,kis story…a fül szövegből nem derül ki,ki is lesz a nagy találkozás,ami nem is baj,mert időt hagy a találgatásra…;-)

Az egyetlen szó, ami erről a könyvről leginkább eszembe jut az: UNALMAS. Végigolvastam, de komolyan gondolkoztam rajta, hogy félbehagyom, de mivel még mindig utálok egy könyvet félbehagyni, így végigszenvedtem… kár volt rá időd pazarolni…

Nagyon vártam ezt a könyvet, nem is tudom ,hogy miért. Bele szerettem a borítóba. Sajnos csalódás volt. Üres és vontatott. Az alap ötlet jó, de nagyon laposra sikeredett. A főszereplő Cora mindenki boldogságával törődik, csak a sajátjával nem. Semmi sem érdekli a statisztikáján kívül. Kivétel az édesanyja. Egyedül ebbe a szálba lehetett kapaszkodni. Nagyon megható volt, főleg az anyukája levele amit Corának írt.

Maga az ötlet tetszett, hogy Cora Cupido-ként megpróbálja összehozni az embereket a repülőn és érdekes is volt olvasni az egyes kis történeteket (bár azért örültem volna néha, ha olvashatunk arról is, hogy mi történt a párokkal a későbbiekben), de egy idő után Cora-nak ez annyira a rögeszméjévé vált, hogy ez zavart. Egyáltalán nem tudott mással foglalkozni, csak erre koncentrált és közben meg a saját élete romokban hevert. Azzal kellett volna inkább foglalkoznia, mert ez a volt szerelmem után bánkódok hozzáállás már rohadtul kezdett idegesíteni. Főleg, hogy az a pasi egy hazug bunkó volt. Így viszont Cora nem is vette észre, ami a szeme előtt volt. spoiler A vége bonyodalom viszont nagyon kiszámítható volt, meg a megoldás is. Kár érte. Ettől függetlenül nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Nagyjából azt kaptam, amit vártam: egy kikapcsolódásra alkalmas olvasmányt. A könyv az elejétől kezdve tetszett. Nem igazán olvastam még légiutas kísérőkről, nem is sokat tudok a munkájukról, és még soha nem is utaztam repülővel, ezért nekem igazán különleges volt ez a háttértartalom is. Már a könyv legelején megismerjük női főszereplőnket, Cora-t, aki a húszas éveiben jár és ideiglenesen egy légitársaságnál dolgozik, az emberek becsekkolásával foglalkozik, valamint ő intézi az utasok helyjegyeit a járatokon. Nagyon izgalmas munka szerintem, de Cora nem elégszik meg ennyivel. Hogy feldobja a munkáját, titokban arra törekszik, hogy embereket összehozzon. A bűvös 27. sor az, ahova a kiszemelt párokat ülteti, reménykedve, hogy egy boldog kapcsolat kezdetét jelenti majd a közös utazás. Néhány állandó utast is megismerhetünk, és az ő szemszögükből is részt vehetünk egy-egy ilyen párosítás eredményén. Persze minden titokban zajlik, és az utasok semmit sem sejtenek. Cora Cupidót játszik, és ez is a beceneve, amit stewardess barátnője aggat rá.

Nem tetszett, és nem is akarok írni róla nagyon. Nekem ez túl csapongó volt tele unalmas részekkel, az alapötlete tetszett meg igazából, de nem olyan lett, amire én gondoltam. Cora nekem nem volt szimpatikus, ellenben az anyukája és Andy érdekelt volna, egy kicsit bővebben is. A svéd nőtől kirázott a hideg, bár legalább volt humora. A kolléganője viszont brrrr. Legyen elég ennyi róla. :D