Viharmadarak 21 csillagozás

Einar Kárason: Viharmadarak

Egy izlandi halászhajó Új-Fundland partjainál hatalmas, jeges viharba keveredik 1959 telén. A Máfurön egyre több a jég, hiába törik és zúzzák rendületlenül, a víz megfagy, és gyorsan körbevesz mindent: kötelet, sodronyt, korlátokat, ablakokat és hajóhidat. A fedélzeten tartózkodó harminckét férfi számára hamar világos lesz, hogy már nemcsak a hajó megmentése, hanem az életük a tét. A Viharmadarak csodálatos gazdagsággal mutatja be ember és természet soha véget nem érő harcát, a világ egyik legveszélyesebb munkáját végző halászok életét és a tenger mindent elsöprő erejét.

Eredeti cím: Stormfuglar

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Magvető, Budapest, 2020
120 oldal · ISBN: 9789631440379 · Fordította: Patat Bence
>!
Magvető, Budapest, 2020
120 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631438901 · Fordította: Patat Bence

Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Einar Kárason: Viharmadarak

Ha valamivel, akkor az igényes skandináv szépirodalommal mindig le lehetett venni a lábamról, így nem is lehetett kérdés, hogy belevágok az idehaza eddig ismeretlen izlandi szerző, Einar Kárason első magyarul is megjelenő művébe, az alig százoldalas Viharmadarakba, mely egy valóságban is megtörtént szörnyű tengeri viharnak (1959, Új-Fundland partjai közelében) és persze az azzal hirtelen szembekerülő halászoknak állít emléket.

Ahogy egy valamirevaló skandináv műnél megszokhattuk, a Viharmadarak is egy végsőkig lecsupaszított történet, harminckét bátor, lehetetlent nem ismerő férfi harca az őrjöngő elemekkel. Nem több – de nem is kevesebb.

Maga a narráció – ami véleményem szerint a kötet egyetlen igazán gyengébb vagy nehezebben értelmezhető pontja, és ami zavaros módon hol egyes szám harmadik, hol egyes szám első személyben szólal meg, amit számomra semmi nem indokol – két szálon fut. Egyrészt a kihajózást követő nyugodt napokon, másrészt pedig a végtelennek tűnő vihar idején, és egy embert, a fiatal Lárust állítja középpontba, aki minimális hajózási tapasztalattal csöppen bele az évszázad egyik legnagyobb viharába.

Az egész szöveget a leírások lírai szépsége, a zaklatottan hullámzó mondatok dinamikája és a történések brutalitása viszi előre a vég felé, hogy az olvasó lehetőleg egy szuszra el is olvassa azt, hisz letenni – a fent említett okok miatt – kimondottan nehéz. És persze közben részletesen megismerkedhetünk a halászhajó felépítésével, a tengerészek kőkemény életével, a halfogás menetével, na meg persze a viharban való túlélés mozzanataival is. Szerencsére az is elmondható, hogy a fordító, Patat Bence megint hozta azt a kimondottan magas szintet, amit már eddig is megszokhattunk tőle.

Egy igazán jó és nyugodt szívvel ajánlható íróval ismerkedhettem meg Einar Kárason személyében. A Viharmadarak egy kimondottan férfias, ám lírai kötet, amely a Föld egyik legnehezebb szakmáját, az északi sarkkör környékén tevékenykedő halászokét, illetve az ember és a bizony sokszor pusztító természet párharcát mutatja be bő száz oldalon olyan élességgel, hogy a sorokat olvasva magunk is megérezhessük, milyen jelentéktelen lehet hétszáz tonna acél egy tomboló óceánnal szemben. Úgy érzem, hogy elég nagy sikere lehet idehaza is.

Annamarie P>!
Einar Kárason: Viharmadarak

A természet és az ember töretlen harcát sokan megénekelték már, ősi és vég nélküli küzdelem ez, ahol az ember diadala csak részlegesnek és ideiglenesnek tűnhet. Minél messzebb kerülünk a civilizáció adta komforttól, annál gyakrabb és erőteljesebb lehet ez az összecsapás. A Viharmadarakban egy izlandi halászhajó, a Máfur legénységének sorsát követhetjük nyomon, amikor 1959 februárjában féktelen viharba keveredve, ők is kénytelenek harcba szállni a természet elemi erejével.

Bővebben:
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/09/einar-kara…

robinson P>!
Einar Kárason: Viharmadarak

A könyv véleményem szerint tisztelgés nemcsak az izlandi halászok, hanem minden olyan ember előtt, akik mindennap küzdenek a létért, a méltó életért. A történetet drámaiságát nem csak a valóság hű ábrázolása adja.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/10/viharmadarak.html

Fermin>!
Einar Kárason: Viharmadarak

Nagyon jó könyv. Az izlandi irodalom kedvelt témája az ember és a természet harcának bemutatása. A regény alapjául egy megtörtént eset szolgált, ahol 1959 februárjában néhány izlandi halászhajó Új-Fundland partjainál jeges viharba keveredett, s a legénység egy része csak nagy küzdelem árán menekült meg.
A könyv eleje egy picit laposan indul, de onnantól, hogy a halászok a viharba kerülnek már nagyon érdekes a történet. Kárason hűen ábrázolja azt a hatalmas veszélyt, ami az izlandi halászokra leselkedik nap mint nap, amikor tengerre szállnak.

galarn>!
Einar Kárason: Viharmadarak

Magával ragadó történet egy hatalmas tengeri viharról és az azt túlélni próbáló halászhajó legénységéről.A könyvben személyes konfliktusok nincsenek így teljesen át tudjuk adni magunkat a tomboló jeges tenger és a fedélzeten helytállni próbáló emberek küzdelmének. Kárason egy kivételt leszámítva még azzal sem „bajlódott”, hogy a szereplőknek nevet adjon, elég is a hajón betöltött pozíció, kapitány, fedélzetmester, kormányos, matróz, gépész Mindenki teszi a dolgát. Eleinte a halászat később pedig a kibontakozó vihar adja ehhez a keretet. Néhány szereplőt ismerünk meg csupán jobban, pár mondatban kapunk némi rálátást a hajón kívüli életükre, de ez elég is ahhoz, hogy valamivel közelebb érezzük magunkhoz őket és ez a módja a történetmesélésnek engem teljesen beszippantott, mintha én is a viharban lennék, szinte érezve egy egy nagyobb, fedélzetre csapó hullámnál a hideg vizet a hátamon.
Kedvenc lett a könyv köszönöm a Magvető kiadónak.

Néro_B>!
Einar Kárason: Viharmadarak

Az izlandi tengerészek a hajón Laxness és Hamsun műveit olvassák, ha már tele a raktér vörös sügérrel.


Népszerű idézetek

giggs85 P>!

Izlandról a tengerre indulni egyet jelentett a katonáskodással háború idején.

33. oldal

Annamarie P>!

Első látásra lehetetlen feladatnak tűnhet lecsákányozni a jeget a hajóról: a jég nemcsak úgy néz ki, mint az üveg, hanem olyan kemény is, amikor pedig annyi rakódik fel belőle, mint a mi hajónkon, egyáltalán nem hasonlít a vékony üvegréteghez, amelyet egy gyerek is szét tud morzsolni egy kődarabbal, hanem inkább hatalmas kristályszoborra emlékeztet, amely mindenféle alakzatot felvéve formálódik-púposodik, mintha egy művészi tehetségű mesterember gyúrta volna meg saját ízlése szerint, ám valójában a hajó, illetve elsősorban a hajótesthez rögzített tárgyak alakját veszi fel; a kormányállás előtti csörlők órási, domború formákat hoznak létre, amelyek talán kisebb hegyre vagy sípályára emlékeztetnek, a fedélzetből kiálló, a halasrekeszeket tartó vasoszlopok az amerikai felhőkarcolókat idézhetik az ember emlékezetébe,a mellvéd korlátja sáncfallá vált, a sodronyok és merevítőkötelek pedig, amelyek rendesen nem vastagabbak egy markos matróz ujjánál, most lefolyócső átmérőjűek, a hálókötő állványok a hajó mindkét oldalán jégtömbbé változtak, ahogy a felépítmények és a csónakfedélzet minden egyéb tartozéka, köztük a megmentésükre szolgáló eszközök, a mentőcsónakok is.

(első mondat)

4 hozzászólás
giggs85 P>!

Te félsz?, kérdezte tőle a fedélzetmester. Hirtelen gombóc nőtt Lárus torkában, ami olyankor történik, ha valaki váratlan törődést tapasztal mások részéről, nagyokat nyelt, a torkát köszörülte, majd sikerült kinyögnie, el kellett ismernie, hogy talán az lenne a legjobb, ha lefekhetne az ágyba aludni, és átalhatná a küszöbön álló halált. Felébrednél, közölte a fedélzetmester, hűvösen vigyorogva: Amikor
a hideg tenger betörne. És nem esne jól a bezártság. Ha patkány lennék, nem szeretnék a lyukamban megfulladni.

81. oldal

robinson P>!

A kapitány a híd ablakánál állt, a fejük fölött, és figyelte körülöttük a tengert, a hullámokat, amelyek némelyike akkorára nőtt, hogy hátra kellett döntenie a fejét, hogy lássa, merre tart – az ilyesmire jó szeme volt –, aztán amikor úgy számította, hogy nagyjából a hajót találja el, felordított: HULLÁM! És miután a hajó megszabadult a tengervíztől, az imént megtisztított és lecsupaszított fémre ismét jéghártya rakódott.


Hasonló könyvek címkék alapján

Sjón: CoDex 1962
Pétur Gunnarsson: pont pont vesszőcske
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget
Halldóra Kristín Thoroddsen: Ablak
Rosa Liksom: Az Ezredesné
Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk
Trollok alkonya
Þórdís Gísladóttir: Randalín és Mundi
Paul Harding – Carolyn Bain – Katharina Lobeck – Fran Parnell – John Spelman – Andrew Stone: Skandinávia
Margit Sandemo: Az elfeledett királynő