A ​túlsó partról / A madárház 1 csillagozás

Sokkal gyengébb, érzékenyebb vagyok, mint amilyen lenni szeretnék.

179. oldal, A madárház (Életünk, 1993)

Az életet leéljük, minden mögénk kerül, a várakozás is fölösleges, sajnos nem szokunk le a reménykedésről. Elhitetjük magunkkal, hogy csak annak van értelme, amit várunk, amit nagy buzgón előkészítgetünk. De aztán elérkezik és túllépünk rajta.

74. oldal, A túlsó partról (Életünk, 1993)

Az el nem olvasott levelek a titok izgalmát rejtik, de az eldugott, a több, mint negyven éven át megőrzött levelek ennél is többet jelentettek.

134. oldal, A túlsó partról (Életünk, 1993)

A legnagyobb és talán az egyetlen igazi szabadság, amit az élettől kaphatunk, a döntés szabadsága!

145. oldal, A túlsó partról (Életünk, 1993)

    Vannak-e fokozatai a magánynak? A magány állapot, amit kívánni is lehet, megszokni is, tűrni is és letagadni is.

5. oldal, A túlsó partról (Életünk, 1993)

Magamat is nehezen viselem el, aligha vagyok szórakoztató más számára.

35. oldal, A túlsó partról (Életünk, 1993)

A meztelenség a strandon nem háborít fel senkit, de a korzón, az utcán, az üzletekben közbotrányokat váltott ki. Simont többször rohamkocsi vitte el az utcáról lepedőbe burkolva, és amikor az áruház előtti kirakodópultról természetes egyszerűséggel vitte el az ordenáréra mázolt vázát, hogy az áruház melletti képkereskedés kirakatát bezúzza vele, már nem haza szállították, hanem a városi klinikára, ahol külön szobát kapott és kemény ápolói őrizetet. Hiába magyarázta, hogy mindezt logikusan következetesnek tartja, és hogy a társadalomban van a hiba, ha nem pusztítja a giccset és ha megkülönbözteti a meztelenséget a parton és a városban.

212. oldal, A madárház (Életünk, 1993)

Mi a meghatározója a személyiségünknek, vagy élesebben fogalmazva: mi az amiért élünk, élni akarunk? Biztos, hogy első helyen van a társ reménye, az „Együtt”, a Mi, de ennek a legfontosabbnak a minőségét, a szintjét, az értékét az összetartozás belső motívumai jelentik. Közös rajongások, érdeklődések, közösen kialakított ítéletek.

138. oldal, A túlsó partról (Életünk, 1993)

Engem soha senki nem tud meggyőzni arról, hogy felesleges magyarnak vallani magam, meg hogy a mi ügyünk tét nélküli, vagy micsoda, meg hogy jelentéktelen sérelem Trianon, és hogy… a nagyhatalmak a kezünkre ütöttek! Soha! Tudni sem akarok róla, fogalmam sincs, hogy mi a logikus, meg a nagy szempont. De én arról sem akarok vitatkozni senkivel, hogy van-e Isten, s ha van, akkor az enyém-e az igazi, vagy a mohamedánoké?

85. oldal, A túlsó partról (Életünk, 1993)

     – Ahány magyarral eddig találkoztam, az mind ilyen érzékeny volt. Nem vagytok képesek az ellenvéleményt higgadtan fogadni, a felfogások ütközését személyes sérelemként élitek át…

86. oldal, A túlsó partról (Életünk, 1993)