Egri Ferenc (szerk.)

Czárán ​Gyula háza naplója 1 csillagozás

Biharfüred – 1902–1905
Egri Ferenc (szerk.): Czárán Gyula háza naplója

    Czárán Gyula, magyar nemességet nyert örmény család sarjaként felvilágosult földbirtokos, amatőr természetvédő, barlangász, a bihari turizmus atyja.
    Jogi végzettségét elhagyva szánta életét a Bihar-hegység megismerésére. A Bihar-hegység vízeséseinek és barlangjainak feltárása mellett elsőként épített ki turistautakat a Meleg-Szamos forrásvidékéhez és a hegység más nevezetességeihez (Csoda-vár, Meziadi-cseppkőbarlang, Révi-sziklaszoros, Galbena kitörés stb.). Saját költségét létesítette az útjelzéseket, építtette a turistautakat, és kezdeményezte a hegység természeti védettségét is.

>!
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638699389

Enciklopédia 4


Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Carmilla 
Egri Ferenc (szerk.): Czárán Gyula háza naplója

A Bihar-hegységben tett kirándulások színes kis élménybeszámolóit tartalmazza a könyv – 110 évvel ezelőttről, rajzokkal, fényképekkel illusztrálva. Bizony, ma is elismerésre méltó teljesítmény volt a hölgyektől, hogy 6 cm-es sarkakon, bokáig érő, bő szoknyában tették meg az utat sziklákon, sáros ösvényeken keresztül, néhol létrákon mászva. A közösen leküzdött akadályok és átélt izgalmak maradandó emléket szereztek a túrákon résztvevőknek, s a testmozgás örömén túl a táj szépségében is kellőképpen gyönyörködhettek.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

(…) Szerencse, hogy Komáromy György szerint a káromkodás veszedelmek között magyar ember szájából annyit jelent hogy segits Uram Jézus, csak más szavakkal.

111. oldal (Nimfea, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: káromkodás
>!
Carmilla 

(…)
Szikla mederében harsog alá a Jád,
Tajtékzó habján fürdik a sok Najád.
Sok csali tündérrel enyeleg a bajadér,
Soha le nem teremt hiányos hajadér.

71. oldal (Nimfea, 2007)

>!
Carmilla 

     Megunva a napokig tartó szobában való tartózkodást, melyre az idő mostohasága kárhoztatott felhasználva az első alkalmat midön az esö megszünt, azaz hogy megszünni látszott elindultunk egy rövid sétára, mely egyszersmint avató útja is volt az Itthon Körútnak, mi lévén az első touristák, kik e rövid séta út szüzi porondját elöször tapostuk, gyönyörködve mohpázsitos fenyves ligeteiben. Avató utunkat megható figyelemmel fogadták a berkek. A patakok s csermelyek kedves csocsogással rohantak lábaink elé és alá a gyalogösvényen. A szálas fenyők elérzékenyedve, dussan ontották vaskos könycsepjeiket, hogy esernyővel is alig védekezhettünk a bőrig ázástól. Az ösvény, az oly makacsul ragaszkodott elsö látogatóihoz, hogy itt ott alig birtuk lábainkat emelgetni. A legünnepélyesebb pillanatban midön társaságunk aggnöi tagja térdre ereszkedve kérte isten áldását a körútra megszolaltak a magasban az ünnepi taraczkok tüzes rakéták czikáztak fejünk felett, s egy csapásra mint egy tündér varázslat hatása alatt hatalmas zúhatagnak is beillő vizesés közepette találtuk magunkat. Ekkor miután magunkat tovább ünnepeltetni a jó izléssel összeférhetetlennek találtuk (s mert esöernyöink sem nyujtottak biztos védelmet) roham léptekkel indultunk hazafelé.

18. oldal (Nimfea, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: eső
>!
Carmilla 

     Mit mondjak, mit ne mondjak még? Az udvariasság velem született tulajdonom tiltja elbeszélnem a vidámabb epizódokat, több rendbeli nöi bukást és férfiúi ernyedést; azt nem emlegetem, két ló hölgyeink édes terhe alatt hogy ült le szépen a Bohogyő oldalán, tevének képzelve magát, amely tudvalévőleg le szokott feküdni Kelet „örök napfényű” tájain, ha lovagja le akar szállani róla; csak azt emlitem még föl, hogy midőn hazaérve úgy 11 óra felé, pompásan diszitett asztalunkon e fenyőlevelekből alakitott fölirást megpillantottuk: „jó időt!” önkénytelenül eszünkbe jutott, tekintettel vizes ruháinkra: Wer den Schaden hat, braucht für den Spott nicht zu sorgen………

23. oldal (Nimfea, 2007)

>!
Carmilla 

(…) Mi Tolstoijal tartva, hogy
     „Nem az az igazi imádság, amelyet bizonyos napokon és meghatározott órákban mondunk el, hanem az, amelyet legtisztább elragadtatásunkban rebeg el ajkunk”…… némán köszöntük meg a Teremtőnek, hogy ilyen gyönyörűnek teremtette a világot és lelkünkbe annyi ideálizmust helyezett, hogy a rajongó ifjuság alkonya után is igy tudunk még lelkesülni a változatlanul szép természetért.

50. oldal (Nimfea, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: Lev Tolsztoj · természet
>!
Carmilla 

(…) Közben megeredt az eső s azon aggodalmunkban hogy a paprikásból gulyás lesz, gyors tempóban kezdtünk falatozni. Minthogy azonban a hús valami régen nyugalomba helyezett idős tehéné lehetett a készletnek csak 1/3-ad részét voltunk képesek elfogyasztani.

45. oldal (Nimfea, 2007)

>!
Carmilla 

     (…) Ime a meg nem nevezett úrnak egy másik delikát pordukcziója midön t.i. egy nyugodtan álló hölgy fejéröl lerúgja a kalapot. Ezt már nem hiszem hogy házas ember korában tanúlta. Mindent összevéve legyen szabad azon szilárd meggyözödésünknek adni őszinte kifejezést, hogy az ördögmalmi, Móra drakuluj kirándulás alkalmával, tekintettel a többi között az elernyedt ruhákra, mindenben esett kár, mindenki szenvedett kivéve csak a malomtulajdonos, az ördög nem.

108. oldal (Nimfea, 2007)


Hasonló könyvek címkék alapján

László Péter: Bemutatjuk Veszprémet
Reich Milton Oszkár: Erdély
Pál Zoltán: Erdély természeti kincsei
Török István – Téglás Gábor – Szentgyörgyi Lajos: EMKE uti-kalauz Magyarország erdélyi részében
Pusztay Sándor – Zsigmond Enikő (szerk.): 450 erdélyi túra
Csete Örs: Apáczai emlékkönyv
Borbély Zsolt Attila (szerk.): „Őr és Úr”
Balázs Katalin – Deák László (szerk.): Erdélyi Kárpát Egyesület: 120 esztendő
József Álmos: A Székely Mikó Kollégium képes története
Bodor András – Cselényi Béla – Jancsó Elemér – Jakó Zsigmond – Szabó T. Attila (szerk.): Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára