Hold ​on 20 csillagozás

Egressy Zoltán: Hold on

A ​2040-es évekre az embernek sikerül kolonizálnia a Holdat, pár ezer kutató él rajta hatalmas üvegbúrák alatt. A magyar tudósok nem jutottak túl jó helyhez, mert a holdrajzi adottságoknál jobban érdekelte őket, hogy a Tehetség Tengere nevű kráter mellett telepedhessenek le.
Laád Szabolcs biokémikus sehova sem vezető kutatások és kapcsolatok között bolyongva éli az életét a Földön, amikor egy konferencián megpillantja és megszereti a gyönyörű Apáti Annát. Egy átitalozott éjszaka során csak annyit tud meg róla, mielőtt nyoma vész, hogy katasztrófaturista. Szabolcs mindenáron meg akarja találni: ha a tévé nagyszabású természeti csapásról számol be valahol a Földön, rögvest oda utazik. Ám hiába a kitartó nyomozás, Anna nem bukkan fel többé, így amikor egy nap egykori iskolatársa azzal az ajánlattal keresi meg Szabolcsot, hogy költözzön ő is a Holdra, habozás nélkül igent mond.
Egressy Zoltán új regényében a jövőbeli monarchikus Budapest, az összeomlott pisai ferde torony… (tovább)

>!
Jelenkor, Budapest, 2019
356 oldal · ISBN: 9789636769222
>!
Jelenkor, Budapest, 2019
356 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636769215

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Egressy Zoltán: Hold on

Kétfajta fúziós szépirodalom van. Az egyikben a magas irodalmi minőség és a kortárs széppróza eszköztára termékeny kapcsolatba lép valamely zsáner elemeivel, így gazdag, újszerű szövegtestet hoz létre. A másikban a szerző azzal próbálja leplezni az igazi mondanivaló hiányát, illetve a karakterek kidolgozatlanságát, hogy teletömködi a regényt sci-fi- vagy krimielemekkel. Egressy jó képességű drámaíróból az elmúlt években az utóbbi kategória magyarországi reprezentánsává nőtte ki magát. Keverte már a szépirodalmat apokaliptikus vízióval, pszichothrillerrel, de még fociesszével is, inkább rosszabb, mint jobb hatásfokkal. Most a tudományos fantasztikumnak adott randevút.

Nos, a könyv négy dolgot tartalmaz:
1.) Társadalomkritika ill. negatív politikai utópia: merthogy ugye a jövőben vagyunk, amiben egy böszme magyar állam genyózik a jónéppel. Testbe ültetett csipek, meg újrakoronázott államfő, miegymás. Nos, ezt a részt egy tökös szerkesztő úgy ahogy van, kihúzhatta volna a szövegből. Egész egyszerűen semmit nem ad hozzá a szöveghez, a fősodorhoz semmi köze, kidolgozatlan, esetleges. Csak azért van ott, mert Egressynek valószínűleg azt mondták, társadalomkritika nélkül magyar regény egyszerűen nincs és nem is lehet. Közlöm: lehet. Sőt, azt is közlöm: ha valaki ilyen kidolgozatlanul pakol ilyesmit a könyvébe, az csak azoknak árt, akik valóban fontos hatalompolitikai problémákat pellengéreznek ki valóban magas minőségben. Mondok egy meglepőt: az irodalom sosem lesz pusztán attól jobb, hogy a hatalom bajszát rángatja. Csak attól lesz jó, ha úgy rángatja, ahogy kell.
2.) Sci-fi: elméletileg ez ugye a leglátványosabb. Merthogy már a címben* is benne van, hogy a Hold a(z egyik) helyszín. Sőt, valamiféle replikátorokról** is szó esik. Gondolom azért, mert Egressy feltételezte, a „replikátor” szó beindítja az olvasó nyálelválasztását, hisz érdekli szerencsétlent, mi a toszom az. A baj csupáncsak az, hogy a szerző ezt az elemet (lásd fentebb) teljesen indokolatlanul használja. Miért a Holdon játszódik a regény, miért nem Balmazújvárosban? Nem tudjuk. Miért 2050-ben, miért nem most? Nem tudjuk. Csak mert. Egressynek szemmel láthatóan nincs afféle nagy víziója saját céljairól, mint ami Asimov vagy C. Clark regényeit mozgatja, ő egyszerűen csak beledobál pár (többnyire újrahasznosított) zsánerkifejezést a könyvbe, olyasmiket, amelyeket ugyan ötletnek nem neveznék, de félsötétben, hat lépésről annak tűnnek. Különösen ha valaki nem látott még sci-fit.
3) Szerelem: a másik központi szál. Igen, azt hiszem, ezért kellett a sci-fi elem a regénybe. Hátha elfedi, mennyire hiteltelen is a romantikus szenvedély ábrázolásában. Mert innen üzenném: attól még, hogy egy nőnek piros ruhája van, zöld a szeme és hajtincsei a homlokába hullnak, még önmagában nem válik érthetővé, miért szeret bele a főszereplő szegénybe úgy, hogy élete fogytáig sem tud szabadulni az érzéstől. Érzékeltetni kéne a szerelem kialakulását, de Egressy ezt meg se próbálja – egyszerűen egymásba szeretnek, oszt kész. Persze a szerző is érzi, ez talán bővebb magyarázatot igényelne, ezért le is írja, hogy hát igen, ez a szerelem valószerűtlen. Valószerűtlen, de van***. Hát kösz.
4.) Töltelék: mindazon dialógusok, betoldások, satöbbik halma, amelyek az egymáshoz alig köthető elemek közti rést, mint a purhab, kitöltik. Egy részüknek köze van a fősodor valamelyik eleméhez, másoknak nem****. Meg lehetett vón vágni őket is.

Összességében tehát a kötet tovább erősítette azon elképzelésemet, hogy Egressy átevezvén a próza felségterületére, óriási minőségi zuhanást produkált korábbi önmagához képest. Azt pedig, miképp érte el, hogy ehhez a zuhanáshoz még mindig nívós kiadók asszisztálnak, őszintén nem tudom.

* A cím. Na igen. A cím mínusz fél csillag.
** Amúgy ezek a replikátorok vitán felül érdekes jószágok, de túl későn és túl röviden kerülnek bele a regénybe ahhoz, hogy valóban örülni tudjak nekik.
*** Amúgy azt vettem észre a könyvben, hogy ha valamit Egressy nem tud hihetően megírni, akkor odabiggyeszti valamilyen formában, hogy ez valóban hihetetlen dolog, tudod te is, meg tudja az író is, de ugorjunk. Ami valahol nagyon elegáns módja annak elkerülésére, hogy hihetően tudjunk megírni dolgokat.
**** Gondolkodtam rajta, a társadalmi-politikai jövőképet is a töltelékhez sorolom, mert valójában, ha funkcióját nézzük, az. Csak azért kapott külön szekciót, mert picit azért hangsúlyosabban van jelen a kötetben, mint a mondjuk amúgy szintén tök fölösleges palócleves-recept. (Bár így belegondolva: lehet, a palócleves receptje a kötet egyik legizgalmasabb eleme.)

98 hozzászólás
>!
pat P
Egressy Zoltán: Hold on

Disclaimer: ez egy sci-fi olvasó két csillaga. Tőlem egészen kiváló szépirodalom is lehet, ahhoz én nem értek. (Bár nagyon csendben úgy gondolom, hogy azért talán annak se valami kimagasló.)

Órákig tudnám mély átéléssel ekézni a regényt szöveget (a világépítés eredetiségét és alaposságát, a cizellált karaktereket, a természettudományos kutatások hitelességét, a nyelvezet modoro… kimunkáltságát), de hadd emeljek ki csak egyetlen dolgot, ami miatt leginkább felhúztam magam rajta.
Ez a világ legegocentrikusabb könyve szövege szerintem. Semmi másról nem szól, csak az íróról a főszereplőről. Minden helyzetben és pillanatban megtudjuk, mit gondol, mit érez, mit jelent neki a bármi, minek örül, miért szenved, mi a véleménye, mire vár, miért fontos ő. Rettenetesen bosszantó, hogy az írót láthatóan milliomod annyira sem érdeklik sem a jelen társadalmi problémái, sem a jövő kihívásai és tudományos eredményei, sem a Hold kolonizációjának technikai buktatói és szépségei, mint a saját főhős kiválósága, fenséges gondolatai, magasztos érzései és nemes szenvedése. Meg hát az alkohol, el ne felejtsem. Apáti Anna? Jelentéktelen tartozék csupán, amire a FŐHŐS reflektálhat.
Ha úgy veszem, hogy ez a szöveg végül is az EGO felmagasztosulása, és az egész célja tulajdonképpen egy olyan hipotetikus helyzet megteremtése, ami annak fontosságát, jelentőségét és lényegi egyedül-valóságát legvégletesebben hangsúlyozni tudja – hát akkor legyen, szuper a szöveg valóban.

De mint sci-fi, hát kikérem magamnak. És ennyi erővel a Föld ön is játszódhatna, igazán.

33 hozzászólás
>!
Oriente P
Egressy Zoltán: Hold on

Tökéletes álcázás esete forog itt fenn.
Esetleg egy tökéletes irodalmi hibridé? Hm… akár izgalmas, kísérletező regényként is értékelhetném a Hold on-t spoiler.

Szóval elidőznék egy kicsit a tálalás bűvésztrükkjein:
Kezünkbe vesszük ezt az elegáns, komoly borítós, keménytáblás kötetet a Jelenkor kiadó gondozásában, egy ismert, kortárs szépíró tollából, aki szemmel láthatóan – és fülszövegben olvashatóan – merész, sci-fi zsánerelemekkel dúsítja legújabb regényét. Ha viszont ugyanezt a kötetet egy közkedvelt zsánerkiadó puhakötésbe csomagolná, no meg valamivel harsányabb színekbe öltöztetné, lehetőség szerint űrhajóval és/vagy robotokkal a borítón, ki mondaná azt, hogy ez nem egy lektűr?
Persze meg kéne húzzuk kicsit az elejét, például a hangsúlyosan terhelt, bár ezirányban elégtelenül kifejtett apa-fiú kapcsolatot, illetve a felnövésfejezetekbe bugyolált ego-tripet, ezek ugyanis kellőképpen elaltatják az autentikus kortársmagyar szóra szomjazó közönség gyanakvását. Az illúziókat később sem feltétlenül a science fiction zsánerelemek megjelenése szaggatja meg, inkább a legfeljebb közepes minőségű szöveg és a központi figura gondolatainak és érzelmeinek érdektelensége.
A regénynek mégis az a legkellemetlenebb vonása, hogy lektűrnek sem működik – mert lehet utóbbira fintorogni, a lektűrnek is megvannak a maga szabályai és kívánalmai. Itt a főhősön kívül nem túl színesek a karakterek, a cselekmény nélkülözi a lendületességet, a történetnek ilyen szempontból kifejezetten rossz a dinamikája. A felpörgetett fejezetekben pedig a hatásvadász kalandregény klisék valószínűtlen egymásrazsúfolása, holdrengésestül és kémtörténetestül, inkább megnevettettek, mintsem hogy kellemes izgalommal töltöttek volna el. A tudományos okfejtések néha egészen kínosak, ami egy lektűrbe persze még bőven belefér (az unalomfaktor kevésbé). Egyes részek annyira banálisak, hogy már-már felcsillant bennem egy szatirikus olvasat lehetőségének reménye, de a befejezés gyönyörűen lekerekítette ezt a kérdést: nincs neki ilyenje.
A regény értékes részei – mert találtam ám olyanokat is, például a kötet utolsó fejezeteit megtöltő, lázárzsigák megteremtése körüli dilemmák, vagy a lakonikus utalások a közeljövő Magyarországának diktatórikus berendezkedésére – arányaikban sajnos elvesztek a parttalan szenvelgés ilyen-olyan kicsúcsosodásai között.

Igazából csak magamat okolhatom a túlzott elvárásokért. Hiszen már a cím figyelmeztetett, hogy ez fájni fog…

3 hozzászólás
>!
pinter_bence I
Egressy Zoltán: Hold on

A könyvet alapvetően sci-fiként értékeltem a lent idézett írásomban, de számomra a sci-fis vonalon túllépve sem adott sokat sem a szöveg, sem a történet, így jött ki a csillagok száma.

"A Hold on rendkívül felelőtlen módon spekulatív ötletek tucatjait sorakoztatja fel a történetben, egytől egyig olyan ötleteket, amelyeket máshol már olvashattunk, megismerhettünk (a Hold kolonizálása, önvezető és repülő autók, hologramok, klímakatasztrófa, mozgójárda, elme- és emlékmanipuláció, androidok, klónozás, 3D-nyomtatás, hibernálás, mesterséges intelligenciák, stb.), ezeket azonban nem fűzi egésszé, nem ad nekik belső logikát, nem fordítja ki őket, nem próbálja a jövő világát egy koherens képben elénk tárni.

Amióta 1962-ben Arthur C. Clarke az Egressy által citált művét megírta, a science fiction irodalom a fent említett összes témát együtt és külön-külön is alaposan körbejárta, megrágta, dilemmáit kivesézte – ahogy arra Iain M. Banks neves sci-fi és szépíró pontosan az ilyen, Hold onhoz hasonló regények kapcsán brilliánsan rámutatott: a sci-fi egy évtizedek óta íródó párbeszéd.

Csak Holdról szóló regényből fel lehet sorolni egy tucatot Robert A. Heinlein klasszikus művétől, A Hold börtönébentől Ian McDonald magyarul még befejezetlen Luna-trilógiájáig, amelyek mind komolyan veszik azt a kérdést, hogy hogyan nézhetne ki az élet a Holdon. A regényben sokat emlegetett mozgójárdáról nemcsak Asimov írt már az ötvenes években, de azóta léteznek is a világban mozgójárdák, és nem olyan marha népszerűek.

A regény másik fő vonalára, Szabolcs kutatására és annak eredményére pedig tényleg a Frankensteintől Asimov robottörténetein és Philip K. Dicken át egészen mondjuk Annalee Newitz nemrég megjelent könyvéig kaptunk már jobb és érdekesebb megoldásokat. Ugyanez igaz a klímakatasztrófás szálakra, amire egy egész külön szubzsáner épül a sci-fin belül, a climate szóból képezve úgy hívják, hogy cli-fi.

A Hold on jövőképe így egyszerűen lejárt szavatosságú spekulatív felvetések ötletszerű halmaza lesz, ami így nem csak futurológiai szempontból érdektelen (ami pedig a inspirációja volt a regény megírásának), hanem napjainkra sem reflektál tulajdonképpen semmilyen szempontból. (Ha nem számítjuk az újra királysággá váló rendőrállam-Magyarországot, ami NER-kritikának is egysíkú.)"

https://azonnali.hu/cikk/20190616_mi-tortenik-ha-egy-sz…

1 hozzászólás
>!
egy_ember
Egressy Zoltán: Hold on

Ez volt nálam a prózaíró Egressy utolsó esélye. Nem élt vele.

2 hozzászólás
>!
Teetee
Egressy Zoltán: Hold on

Csalódás volt ez a könyv, pedig eleve úgy vágtam bele, hogy ne legyenek túlzott elvárásaim, hogy ez nem sci-fi, hanem szépirodalom, és reméltem, hogy ha mint sci-fi nem működik is, azért mint regény működni fog.
De sajnos nem, sajnos nem.
Ez az értékelés spoiler nagyon részletesen felsorolja, mi minden a gond a könyvvel.
A főhős, Laád Szabolcs a Holdon tartózkodva emlékszik vissza arra, hogyan is jutott idáig egy furcsa Magyarországról, ahol volt egy rövid időszak, amikor emberek tűntek el (például Szabolcs szülei is), aztán megalapították a kedves királyságot, miközben az emberiség meghódította a Holdat, és a kolóniákban magyar tudósok is élnek. A biológus Szabolcsot is megkeresi egy fejvadász, hogy költözzön ki, és mivel az utóbbi éveit úgyis csak azzal töltötte, hogy egy egyszer látott lányt próbált felkutatni aztán elfelejteni, Szabolcs bele is vág.
Roppant egy ellenszenves figura ez a Szabolcs, nagyon furcsán kezeli a veszteségeket, mintha mindent kizárna a tudatából, a szülei eltűnését, aztán később azt is, amikor – ez tényleg spoiler lesz! – spoiler – szóval ezt a veszteséget is valahogy apatikusan, egykedvűen fogadja, ami az előzmények ismeretében főleg furcsa.
A sci-fi vonalról nem fogok beszélni, mert az van a sci-fivel, hogy a jól ismert, ezerszer megírt toposzokat is újra lehet gondolni, amit számtalan jobbnál jobb kötet bizonyít, de könnyen át is lehet csúszni klisébe vagy gagyiba, és hát ez esetben sajnos inkább ez történik. A végét már nagyon nyögvenyelősen nyomtam le, és oldalaként emlékeztettem magam, hogy milyen jó dolgot fogok olvasni majd, ha egyszer ennek vége lesz.
Pedig szólhatott volna ez a könyv nagyon erősen a veszteségekről, az újrakezdés lehetetlenségéről vagy akár a végzetes szerelemről is, de az irritáló és sokszor logikátlanul cselekvő főhős nem könnyítette meg az olvasó dolgát, a sci-fi körítés meg csak ártott a sztorinak, és az egészet hiteltelenné tette.

>!
gályanapló P
Egressy Zoltán: Hold on

Kortárs Frankenstein történet, közepes színvonalon.

Csak tudnám mi érdekelte Egressyt ebben az egészben. Mintha a mindennapi tech hírek. Hogy kicsit abszurdba tolva őket, megspékelve lájtos sci-fi elemekkel, háttérként szolgálhatnának egy 2050-es holdbéli sztorinak. Hogy próbáljuk ki.

Az élet persze mindig máshol van, itt épp a Hold on (bocs!). Belenézni a jövőbe, akárha a múltba bámulnánk. Egy tudós eperegyén keresztül, hogy lássuk: bármilyen körülmények közt is csak emberi mozgatórugók állnak ki belőlünk, érzelmek, gondolatok, vágyak. El a Földről, de persze hova. Valami újat teremtsünk, de persze mit. Talán ilyesmi mondanivalókra van felépítve ez a regény, és hát az sose sejtet túl jót, ha a mondanivalókról esik szó.

Számomra nem ez a legnagyobb baj vele. Hanem, hogy nem teremt ehhez kellő nyelvet, karaktereket. Kölcsönöz sci-fi hátteret (amihez nem értek, de mintha ez másoknak nem tetszene), kortárs hétköznapokat megidéz múltként (ami esetleg jó is).

De pl a leírt tudós karaktere teljesen sematikus, 19. századi, elavult. Nekem. Illetve nincs a könyvnek nyelve, amire ráülnék és behúzna.

Nálam nagy élmény Egressytől a Lila csík, fehér csík. Mintha ott érdekelte volna a tárgya, lett volna hozzá nyelvi hozzáférése. Itt nem éreztem ugyanezt.

>!
fuzsa
Egressy Zoltán: Hold on

akkor ez most így egyszerre disztópia, sci-fi meg szerelmes regény. engem eléggé behúzott, még a hibáival is.

>!
P_Eni P
Egressy Zoltán: Hold on

Témafelvetésnek zseniális, mert sok kérdést felvet, amivel érdemes lenne foglalkozni, de…. De aztán szépen sorban, ahogy előkerült, ugyanúgy ott is van hagyva mindegyik. Időnként olyan érzésem volt, mint ha egy filmet néznék: egy ember próbál levelet írni, de az első sorok után mindig kitépi a lapot, összegyűri, eldobja. Újra kezdi, tép, gyűr, eldob…
Talán a kevesebb több lett volna. Kiválasztani egy-két kérdést az emberiség lehetséges jövőképei közül, és csak azokat boncolgatni. Mert valóban érdekes témákat vet fel, ezért is sajnálom, hogy ez lett belőle.

>!
zbarta
Egressy Zoltán: Hold on

Ez a könyv sok mindenről szól, és még több mindenről nem, amiről pedig szólhatott volna. Az az érzésem, hogy ha innen-onnan kivágnánk belőle részeket, jóval vékonyabb könyvecske lenne, de sokkal élvezhetőbb. Maga a holdi rész kifejezetten érdekes, noha onnan is érdemes lett volna egy-két oldalt kivenni. A végkifejlet őszintén szólva Frederik Pohl (talán) első Átjáró-regényének befejezését juttatja eszembe, ahol is Broadhead hasonlóan szabados/rejtélyes barátnője a férfi hibájából „örökre benne marad” a szingularitásban a világűr mélyén.
Nos, utánam jövő olvasók, tartsatok ki, hold on, bizonyára nektek is összecsorog három vagy több csillag.


Népszerű idézetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Brandon Hackett: Xeno
Kertész Erzsi: A küldetés
Bálint Endre: A Programozó Könyve
Gabriel Wolf: A titok
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Cathrin Smith: Teremtők
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Gabriel Wolf: Gépisten
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig