Egils ​saga 29 csillagozás

Egils saga

Kötetünk az Északi források / Fontes Boreales könyvsorozat második kiadványa, így hát nem kell megismételnünk azt, ami már az előző kötetben is olvasható volt. Most is egy mai fogalommal élve: regényméretű ezeréves prózai elbeszélésnek eredetiből készült magyar fordítását közöljük. Ennek a műfajnak világszerte ismert és éppen a régi izlandi nyelvből vett elnevezése: saga (ejtsd: szága). A sagák ékesen bizonyítják, hogy az i. sz. 10-14. század között Izlandon, a skandináv telepesek körében már nagyszabású és sokrétű irodalom alakult ki, mégpedig az emberek mindennap használt, saját nyelvén. Páratlan jelenség volt ez az akkori Európában. Maga a műfaj megnevezése a segja (ejtsd: szeija), mondani, elbeszélni, beszámolni igéből származik, és ez is jelzi, hogy előbb szóban emlegették az érdekes történeteket a családban, nemzetségben, településen, majd le is írták őket, a szövegekből azután gyakran további másolatok készültek, és így Izland szinte egész szigetén ismertté válhattak.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Északi források – Fontes Boreales Corvina

>!
Corvina, Budapest, 2016
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631363647

Kedvencelte 2

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Egils saga

Ha a skandináv krimik Erlendur felügyelője vissza tudna röppenni a X. századi Izlandra, meglehetősen leegyszerűsödne a nyomozati munkája – találomra rábökhetne bármelyik helybelire, és bingó, ő tutira egy gyilkos. Ezek a pacákok továbbra is a sör-balta tengelyben képzelik el a problémakezelést, a hentelések szünetében meg verseket költenek egymás pajzsáról eszembe is jutott, hogy biztos a KMTG mentorálta őket. Pedig az Egils Saga a sagák többségéhez képest elég visszafogottan indul, sokáig csak a sok északi nevet* látjuk, ahogy ide mennek, oda mennek, családot alapítanak**. Aztán belép a cselekménybe Egil, aki még viking mércével mérve is túlmozgásos kissé, és onnantól kezdve dübörög a heavy metal. A címszereplő ugyanis viking módra összeveszik mindenkivel (lásd még: „balta”), köztük királyokkal is, falvakat és mezővárosokat éget, gyermekeket nemz, embereket hány le és csonkít meg, szóval gondoskodik a sűrű cselekményről. Ja, el ne felejtsem: verseket is ír (méghozzá jókat), úgyhogy el vagyok bizonytalanodva, hogy őkelme az irodalomtudomány, vagy a kriminalisztika tárgykörébe tartozik-e.

A gond csak az, hogy ezekkel a vikingekkel én nem nagyon tudok azonosulni, és ez biztos elvesz egy picit a könyv élvezeti értékéből. Sokkal inkább együtt érzek mondjuk szegény kurlandi földművesekkel, akiknek egyszer csak a nyakába szakad két tucat fejszével hadonászó tajparaszt, és rájuk gyújtja a tanyát. Az, hogy a tajparasztok egyike-másika jobb verset ír, mint a kurlandiak… hát igen, ez tagadhatatlan. De attól még nagyon szorítottam a megtámadottaknak, hogy legalább az egyik bersekert sikerüljön kapával hókon csapniuk. (Nem sikerült.) Ettől függetlenül az Egils Saga páratlan irodalmi jelenség, ami meglepően informatív és reális képet rajzol a X. századi észak-európai viszonyokról. A fiát elvesztő Egil gyászának leírása pedig egyszerűen parádés – nem egy XX. századi író összetehetné a két kezét, ha ilyen elegánsan (és némi finom humorral) tudná ábrázolni egy apa fájdalmát.

* A kötet élvezetéhez elengedhetetlen, hogy ne akarjuk megjegyezni az összes nevet. Ez ugyanis teljességgel lehetetlen, ráadásul felesleges is, a megnevezettek zöme két mondat múlva úgyis meghal. Vikingek és kész. Ennyi pont elég.
** Korabeli viking szakkifejezéssel: „nőrablás”.

15 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!
Egils saga

Egil jött, hentelt, berszerkált, szemeket nyomott ki és pajzsverseket költött, sokakat lehányt*, még többeket pedig visszaküldött a sárba; története maximálisan ingergazdag tehát, tökéletes, kultúrtörténeti értékkel is bíró kikapcsolódás.

Megvan a maga bája a viking életérzésnek. Lévén a szerencsésebbeknek is két-három oldal a várható átlagos élettartamuk, nem görcsöltek rá különösebben az élet természetes velejáróira** (úm. halál, párválasztás, utódnemzés); hiszen megesnek ezek az emberrel úgyis, akkor meg minek. Sarcolunk, hódítunk, fosztogatunk és igyekszünk úgy elorozni a másét, hogy a másnak lehetőleg ne álljon módjában hőbörögni emiatt – mindezt a lehető legtetszetősebb tárgyilagossággal, sallangmentesen és oly egyenesen, akár a balta nyele.

Igazából arra számítottam, hogy több vers lesz benne, mert egy kihíváshoz lírát kéne olvasnom, és gondoltam, összekötöm a kellemest a „hasznossal”. Ha ez nem is sikerült – ízelítőket kapunk csak a X. századi viking költészetből –, azoknak a pajzsverseknek utána kell járnom egyszer.

Zeneileg Therion: Helheim vagy Korpiklaani: Wooden pints – utóbbiból a videoklip verzió.

*Ismerőseinek, különösképp vendéglátóinak a lehányása visszatérő motívum Egil életében; több részletgazdag leírás is fennmaradt ilyetén tetteiről.
**Értsd: ha valaki kimúlt, vérbosszút álltak vagy/és költöttek egy siratóéneket. De valahogy ezt is olyképp, mintha az ilyesmi napi szinten fordulna elő. Ahogy alighanem így is történt.

14 hozzászólás
Solymár_András I>!
Egils saga

Hosszan olvastam,
Hős harcosokról,
Éneklem meg most,
Értékelésem.
Remélem, hogy így
Rótta volt Egil.

Sagaköltemény,
Szép, nagy és csodás,
Kopasz Grim fia,
Középpontja most.
Egilnek mondják,
Eme hős skáldok.

Mesél e kötet,
Merész tettekről,
Dicső hősökről,
Döntő csatáról,
Széphajú Haraldról,
Származásokról.

Ezer szereplő,
Eszik, hajóz, öl,
Látogat, pöröl,
Lakomázik, dől,
Sértődik, békél,
S telel komáknál.

Követni ábránd,
Képzeld hát, milyen
Lehetett eme

Na jó, meguntam. Szóval ez a kötet egy elképesztő utazás volt, mégha egy picit le is kell pontozno…fenéket. Ekkora dőreséget nem mondhatok. Íme, itt ez a saga, ami évszázadokig szájról szájra terjedt, olyasformán, hogy több különböző forrás is SZINTE UGYANAZT a verziót vetette papírra az írábeliség korában. Fennmaradt ez és én lepontozom? Neeeem.
A lepontozási inger oka nem a kiadás, ami pazar, nem is a fordítás, amihez nem értek, de mégcsak nem is a tartalom, ami lélegzetelállítóan bemutatja az akkori viszonyokat, életmódot, lehetőségeket és társadalmi normákat, hanem ez a f**, ku***, pökhendi, semmirekellő, istenverte, lób***, gigaparaszt Egil és jelleme. Az ilyen embereket addig verik jobb helyen, míg meleg, megpokrócozzák, megmérgezik, leszúrják, lefejezik, felkötik, agyonütik, vagy csinálnak vele valamit, hogy többet ne csináljon ő bármit. És ezzel spoilereztem is az egész kötetet, lényegében, hogy Egil sagája arról szól, hogyan haragít magára mindenkit Egil, s hogyan éli túl ezt a haragot, ami olykor azzal jár, hogy nyolc, ismétlem nyolc ellenféllel kell megküzdenie egymaga. Egyszerre. Jómagam már a háromnál sünt székeltem egy ilyen után és ott nem játszottak éles kardok és élet-halál ügyek a kérdésben.
Lényegében van egy antihősünk, akiről nemhogy mi, de a korabeliek is azt mondták, hogy egy pénisz. Ez az antihős hatalmas termetű, elképesztően izmos, bivalyerős, brutálisan agresszív, becsvágyó, pökhendi, önkényes és amúgy flöflöflö….költő. Most mondhatnánk, hogy csak meg nem értett művész, s végülis vannak emberek, akikkel jóban van a könyvben, de a leírtak alapján fogalmam sincs, ez miképpen lehetséges.
Az ő felmenőit és lemenőit követhetjük végig, illetve mindazon jelentéktelen királyok és egyéb méltóságok történetét, akik amúgy nem tettek egyebet, mint összevesztek Egillel…és mondjuk egyesítették Norvégiát. Vagy megkeresztelték Dániát. De ugye összevesztek Egillel, a mocsadékok.

No, immár, hogy kieresztettem a sérelmeim, a könyv egy elképesztő utazás a korabeli északiak szociológiájába, antropológiájába, jogi viszonyaiba és úgy amúgy az életmódjába. Köszönet érette mindenkinek, aki dolgozott rajta. Olvassátok. Jó lesz.

5 hozzászólás
Hanaiwa>!
Egils saga

Remek élettörténet egy költőről, harcosról, egy kiemelkedően egyedi figuráról.
Egil Skallagrímson kilóg kicsit minden skatulyából. Egy csúf külsejű, vérgőzös viking akinek versei közt azért akad néhány igen szép gyöngyszem is…
Nem sok mindent lehet hozzátenni a bevezetőben leírtakhoz, egyedülálló hogy fennmaradtak ezek a régi sagák, és jó érzés ilyen igényes kivitelben, magyarul is olvasni.

Profundus_Librum>!
Egils saga

A könyv nagyjából száz év története, az izlandi honfoglalás (isz. 874-1000) környéki időké, mikor Kopasz Grím és leszármazottai háborúk és vérviszályok során keresztül, Norvégia egy uralkodó alatti egyesítése után, Izland szigetére költöznek, ahol jelentős földterületeket foglalnak le családjuk számára az akkor még alig lakott szigetből és ezzel együtt egy erős dinasztia magja is szárba szökkenhet. Grím egyik gyermeke Egil, a címszereplő, Izland egyik leghíresebb szkáldja (költője), akinek több költeménye is fennmaradt az utókor számára – többségük olvasható is ebben a könyvben. Egil Skallagrímsson – milyen furcsa, hogy egy kalandos, gyakran vérgőzös saga egyben (amennyire ez elvárható egy eredetileg szájról-szájra hagyományozott történettől) valódi életrajzi kötet is – azonban nem csak versei miatt maradt emlékezetes kortársai számára. Hatalmas termetű, nagy erejű, nehéz természetű fenegyerek volt, aki már fiatal éveiben sem tűrt ellentmondást, önfejűen – és a saját hasznát mindig szem előtt tartva – ragaszkodott igazához és gondolkodás nélkül támadt ellenfeleire, még ha azok túlerőben is voltak hozzá képest. Nem is volt a hatalom barátja sokáig sehol, bármerre járt. Nem átallott évtizedeken keresztül viking portyákat vezetve kereskedőket megrabolni, és közben számolatlanul gyűjtötte ellenségeit, míg kevés igazi barátja sorra elhullott mellőle.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2016/08/egils-saga.html

Olympia_Chavez P>!
Egils saga

A Fontes Boreales sorozat második kötete, az Egils saga is egy nemzetség saga, Kopasz Grím fiának és Esti Ulf unokájának, Egilsnek történetét meséli el, a viking kor legautentikusabb időszakából. Fincsi kis olvasmány volt, aminek nagy érdeklődéssel kezdtem neki (főleg a bevezető után). Mert el sem tudtam képzelni magamban egy harcos vikinget, akinek szakállából lavórnyi vért lehet kifacsarni nap mint nap, a berszerkerek tőle tanulhatnák az őrjöngés művészetét, mégis olyan verseket írt*, ami előtt a mai olvasó is fejet hajt. A saga végére sikerült feldolgoznom az olvasottakat, de a megítélésem némileg kettős Egilssel és korával szemben.

Adott ugyanis egy viking harcos, aki számára a magántulajdon fogalma kicsit zavaros, végigportyázza a norvég, svéd, dán, szász és fríz partokat, évről évre. Azonban pihenő idejében gazdálkodó nagygazda Izlandon, alkalmanként kereskedik is, és családjáért, barátaiért bármikor tűzbe menne, valamint bőkezű ajándékokkal árasztja el őket. De még az elnyomó királyi hatalommal szemben sem feltétlenül hőbörög…, csak amikor bekattan, de akkor nagyon. Majd amikor az alkalom úgy kívánja, versel egyet, nem is akárhogyan. A mérlegem nyelve viszont azt hiszem mégiscsak a pozitív irányba billen, hiszen olyan jogalkotásuk és törvénykezésük volt ezeknek a jóembereknek, amitől megnyalom mind a tíz ujjam. Erről az előző kötet bevezetőjében ugyan esett szó, de a gyakorlati megvalósításról a Völsunga saga keveset szól, annál inkább az Egils saga, ahol minden sűrűn a gulai bíróságon igyekszik főhősünk érvényt szerezni követeléseinek, de fiát is elkísérhetjük az évenkénti országgyűlésbe, ahol a goðik által megválasztott törvénymondó, a megnyitó után (ismét csak) fejből mondja el a hatályos törvényeket. Nem volt ez egy komolytalan kis himihumi intézmény.

Egyetlen nehézségbe ütköztem a saga olvasása közben, de ez is csak a perverziómból fakad. Ugyanis van ilyenem. Méghozzá a családfa és térkép rajzolgatás, ami ennél a könyvnél kudarcba fulladt. Nem azért mert lehetetlen, hanem mert elfáradtam. Sokszor olyan érzés volt a szövegből kiszűrni és felvázolni a rokoni kapcsolatokat, mint anno a rejtvényújságban a logikai fejtörőket megoldani. Viszont legközelebb, ha törik, ha szakad összeírom Nemfélős Ulf, berdlai Kári, Karcsú Atli, Högni és Sigurð (a sagában föllelhető) családfáját. Berszerker üzemmódba kapcsolok én is, és véremmel, verejtékemmel összegyűjtöm… :-)

* Pardon, nem ír, hanem fejben összerak és felmond, 21-27 strófát!!

4 hozzászólás
Ivenn P>!
Egils saga

Az Egils saga valahol megtestesíti mindazt, amit egy XXI. századi olvasó elvár egy vikingtörténettől: hihetetlenül vérgőzös és agresszív, a cselekmény legnagyobb részét pedig lényegében a portyák, vérbosszúk és nemzetségi viszályok teszik ki, amelyekbe a főszereplőink többnyire előszeretettel ugranak bele. A történetben egyik kíméletlen hadakozásból ugrunk a következőbe, mégsem lehet azt érezni, hogy itt velejéig kegyetlen vagy embertelen harcosokról olvasnánk: Egilnek és nemzetségének többször megcsillan a nagysága és nemessége az elbeszélések során, akárcsak a saját családjuk és barátaik iránti lojalitás és szeretet – ettől pedig valahogy emberközelivé formálódik a történet, a rövid elbeszélésekből pedig lényegében egy hatalmas izlandi családtörténet rajzolódik ki annak sikereivel, bukásaival és végtelen harcaival együtt.

Ami nekem különösen érdekes volt ebben a sagában, hogy kicsit jobban megismerhettem és beleláthattam Izland mellett Norvégia történelmébe is. Széphajú Harald királyról nagyon szórakoztató volt olvasni, az ő története már az elején megvett magának. (Zseniálisnak tartom, hogy valaki van olyan magabiztos és egocentrikus, hogy megfogadja, addig nem fésülködik és nem vágatja le a haját, amíg övé nem lesz egész Norvégia – és láss csodát, aztán még sikerül is neki! Azt hiszem, hogy Széphajú Harald királyról mindenki példát vehet a motivációban!)
Persze az izlandiak terén sem lehet panasz: Egil egész nemzetsége érdekesebbnél érdekesebb karaktereket vonultat fel, köztük maga a címszereplő is egy igen emlékezetes és ellentmondásos figura. Egil egyszerre egy forrófejű, erőszakos viking és egy érzékeny lelkű költő, aki előszeretettel verseli meg a vele történteket. A furcsa természete ellenére mégis rengeteg barátja akad, akik a végletekig elmennének érte, így még a legkutyaszorítóbb helyzetekben is biztos lesz valaki, aki kimenti őt a biztos kitaszítottság és halál markából. Csak hogy érzékeltessem kicsit a férfi heves vérmérsékletét: Egil képes volt vérbosszút állni csak azért, mert spoiler

Lényegében tetszett az Északi források ezen része is, főleg mert több karakter személye is kikristályosodott előttem, akikkel korábban csak utalásokban találkoztam (kortárs skandináv szerzők előszeretettel szoktak utalgatni az izlandi sagákra, lásd Jón Kalman Stefánsson vagy Morten A. Strøksnes). Habár én személy szerint valamelyest gyengébbnek éreztem a kötetet, mint a Völsunga sagát vagy Vörös Eirík történetét (talán a sokkal erőszakosabb jelleg miatt?), de ugyanolyan értékesnek és maradandónak tartom, mint az előző kettőt.
Nagyon örülök, hogy ezt a kötetet is a polcomon tudhatom és most már nagyon várom, hogy a Brennu-Njáls saga mit fog tartogatni ezek után! Van egy olyan érzésem, hogy a közeljövőben ez is kiderül!

Keikorca P>!
Egils saga

A 900-as években eltérő és izgalmas törvényei voltak a norvégoknak és izlandiaknak. Így a saga története rendkívül eseménydús, mondhatni különböző bosszúk, gyilkosságok, árulások, igazságszolgáltatások halmaza. Ezek úgy két oldalanként váltják egymást, néha megszakítja őket egy-egy háromnapos ivászat, vagy esküvő, netán egy pár hetes hajókázás.

Saga lévén, kimerítő ismertetését kapjuk a főszereplő Egil családjáról. Olyannyira, hogy hősünk úgy a 80. oldal környékén bukkan fel először, de már 3 évesen verset szaval. Lényegében ez lesz a különlegessége is a történetnek, mert Egilnek számos kitűnő verse maradt ránk. Emellett persze igazi hős, mindenkit lekaszabol, akivel bármi gondja van, kezdi is ezt már 7 évesen, így egészen csoda számba megy, hogy elérte a 80 éves kort és békében halt meg.

Mindeközben szemtanúi vagyunk, ahogy norvég királyok jönnek-mennek, vetélkednek, háborúznak egymással, megtörténik az izlandi honfoglalás, meg egy kis skót háború is. Abszolút érdekes olvasmány.

tetsuo>!
Egils saga

Zseniális fantasy, amiből olyan – a mindennapi életben elengedhetetlen fontosságú – kérdésekre kapunk választ, mint pl. miért utálják az alakváltók a költészetet, mikor kell lehánynunk a vendéglátónk arcát (mielőtt vagy miután kinyomjuk a szemét [nem árulom el, olvassátok el]) vagy milyen költeményt célszerű előadnunk a párviadal másik résztvevője lábának tőből levágását követően. Nélkülözhetetlen útmutató, komolyan, nagyon sajnálom, hogy a mi honfoglalásunkról nem maradtak fenn hasonlóan részletgazdag írásos emlékek, imádnám olvasni.
A kiadás gyönyörű és szinte hibátlan. Számosítani nehéz, talán a Death By Stereótól az Unstoppable.

Aniyou P>!
Egils saga

Rájöttem, hogy szeretem a sagákat. Annak ellenére, hogy sok minden valószínűleg túlzás benne, vagy egyenesen a képzelet szüleménye, alapvetően mégiscsak valós dolgokon alapul, és ez izgalmassá teszi. Nagyon tetszett a stílusa, olyan olvasmányos és könnyed humorral fűszerezett, igazi kikapcsolódást jelentett.
Ez az élettörténet egyébként jó példája annak, miként lehetett összeegyeztetni a versírást azért itt is fontos volt a kultúra és a vérengzős viking életformát mégiscsak harcosokról van szó, úgy, hogy ráadásul még remekül működik is.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Mennyire unok
magam feküdni,
vén ember,
védetlenül;
alattam, tüzes
asszonyok helyett,
két lábam szára
kékre fagyva.

231. oldal

3 hozzászólás
Kuszma P>!

Mondja éppen anyám,
majd szerezni kéne
hajót nekem, szépet,
hat pár evezővel.
Ott állnék orrában,
onnan irányítnám,
és járván a tengert,
egyet-egyet ölnék.

93. oldal

27 hozzászólás
Kuszma P>!

– […] inkább azon kéne törni a fejünket, hogyan bosszuljuk meg Thórólf halálát. Talán épp olyanokon, akik ott voltak, mikor megölték. De ha nem, még mindig elveszejthetünk másokat is, a király bosszantására.

62. oldal

3 hozzászólás
Gyhulhu>!

Eljött aztán a pillanat, mikor már több sör nem ment le az ő torkán sem. Ekkor fölállt, megkerülte az asztalt, megállt Ármóð mellett, megragadta a vállánál, odaszorította a széke mögötti oszlophoz, és oly kiadósan szembehányta, hogy annak szeme-orra-szája telemocskolódott, elöl a ruháján is csurgott lefelé. Ármóð majdnem megfulladt, és ahogy levegő után kapkodott, hirtelenül ő is elhányta magát. A házbeliek ordítozva szidni kezdték Egilt. Hogy szabad ilyen gyalázatosan viselkedni, mondták, miért nem megy ki, ha hánynia kell, miért rondítja össze a szobát.

187. oldal, 71. fejezet

Noferure P>!

[…]
Elloptad, tenger,
egyetlen kincsem,
kiről verselnem
kínkeserves;
pompás fiam,
pajzsa fajomnak,
setét vizekbe
sanyarún fulladt.

Tudom, fiamat
tépelődés,
bánat sosem
búsította;
vajha férfivé
vált volna,
sorsa jobbra
sikeredik.

[…]
Hajdanság
hittem Ódinban,
lándzsás istenben,
legfőbb úrban;
rúnák szerzője
rászedett engem,
most általa
megcsalattam.

Buzgón áldozni
birkát többet
néki, a hősnek,
nem fogok;
még ha eddig
Mímir barátja
védett is olykor
vészcsapástól.

205. oldal-206.o.


Hasonló könyvek címkék alapján

Edda
Trollok alkonya
Edda-dalok
Vikingfiak I-II.
Kopasz Grím-fia Egill / A fölperzselt tanya
Bergsveinn Birgisson: A fekete viking
Snorri Kristjansson: A végzet kardjai
Bernáth István: Skandináv mitológia
Johannes Brøndsted: A vikingek
Sioned Davies (szerk.): Mabinogion